2010. december 31., péntek

2010 emlekere

Voltak napjaid, mikor nagyon keseru voltal, s voltak, amikor vagany es bizakodo. Keves idodet nehol apro oromok tarkitottak, melyekkel azert valljuk be, elegge fukarkodtal, bezzeg a problemakat, gondokat csak ugy dobaltad egymas hegyere - hatara, hogy aztan alig gyozted kivalogatni oket.
Idod kezdeten meg nem gondoltad, hogy egyszer veged is lesz, es hogy ez a veged mar egeszen mashol fog erni teged. Nem hitted volna, hogy soraid rendezese erdekeben tett oriasi erofeszitesek egyszer celba juttatnak, egy olyan celba, amirol mar 2005 is almodott neha. Neked vegre sikerult.
Hordoztad magadban a nagy szomorusagokat, a nagy vidamsagokat.
Elegge ellentmondasos ev voltal.
Megis azt mondom neked bucsuzoul, hogy koszonjuk neked ezt a sok elmenyt, remenyt es kitartast, amit kaptunk toled, koszonjuk a csaladot, akik velunk johetnek tovabb, azt a nehany baratot akiket mellettunk tartottal.
Ezzel allitok neked emleket, es azzal bocsajtalak utadra, hogy legyszives szolj 2011-nek az erdekunkben, legyen velunk kimeletes, nyugodt es szep, vigyazzon rank es szeretteinkre az o ideje alatt.  Hadd legyen mindenkinek boldog 2011 - es eve.

2010. december 13., hétfő

"Akkor szeret teged igazan valaki, hogyha szabadabbnak erzed magad mellette, mint hogyha egyedul lennel."
/ Feldmar Andras /

2010. december 9., csütörtök

...es megtorik az atok

Nagy oromomre szolgalt ma reggel mikor eszrevettem, hogy a konyhapult cigizos sarkaban ot darab ongyujto sorakozott szepen. Minden tagjat a ferjem vette, amikor is elfelejtett mondjuk vinni magaval.
Ezen nagy jelentosegu esemenyt meg kellett emlitenem, minthogy azt a tenyt vonja maga utan, hogy az  ongyujtomano nem maszott be a borondunkbe utazaskor, illetve (ki-ki dontse el melyik a szimpatikusabb) a fekete lyukamnak ilyen messzire mar nem er el a gravitacios ereje.

EEs a zoknijaink is meghatoan hosszan tarto parkapcsolatban elnek mostansag.

Ezeket a dolgokat egyertelmuen 2010 hozadeka cimszo alatt mentettem.

2010. december 6., hétfő

Meg mindig Angliarol

Itt vagyunk mar tobb mint negy honapja (huu, ez gyorsan elment), a legtobb tapasztalast, amit lehetett megtapasztaltuk. Legalabbis makrokornyezetileg.
Mindent osszevetve ez a vilag erdekes kevereke az igenyessegnek es az igenytelensegnek, a modernsegnek es a maradisagnak, a technikanak es az oskornak. Fura egy nep az angol, ez mar bizonyos.
Eszmeletlen logikus, es magatol ertetodo minden, megsem tudnak szabadulni a hideg-meleg kuloncsapos mosdotol. A kozlekedes nagyon jol ki van talalva, zebraknal mindenutt lampa, jol kitalalt parkolok, bicikliutak, belathato tablak kivilagitva, minden keresztezodes korforgalom (legalabbis itt), de a korforgalomban mindenki megall, es varja, hogy a masik elinduljon (ennyi erovel egyenrangu utkeresztezodes is lehetne). Mivel a gyalogatkelonel is minden autos megall, ha csak megkozelited a padkat, meg akkor is, igy hat a piroson at kozlekedik minden gyalogos, az atkelo nyomogombjait csak nagyon nagy forgalom eseten hasznaljak. (A gyerekekre kulon ra kellett szolni, hogy a jardan setalva ne menjenek kozel az uthoz, mert megallnak az autok.)  Halal nyugodtak, es mikor a ferjem bosszankodik, ra is szolok "Legyel mar angol!" :D  . Mondjuk en nem vezetek, konnyen beszelek. (Az elhatarozas viszont erik bennem, mert itt egy kicsit biztonsagosabbnak hatnek a vezetesben mint Magyarorszagon, meg akkor is, ha az angolok tobbsege nem igazan tud vezetni, es akkor meg gyengen fogalmaztam. A vasarlasi szokasaik borzalmasak, legalabbis magyar szemmel nezve. Mindent szethanynak, felturnak, az aruhazakban a foldre szort ruhakupacokat kell kerulgetni, az eladok viszont zokszo nelkul ramolgatjak vissza, kedvesen mosolyognak, es otszor megkoszonik ha visszateszel valamit a helyere, vagy mondjuk az onkiszolgaloban, vagy mekiben elteszed a talcat, vagy a szemetet magad utan. Az utcan, parkokban viszont nem szemetelnek, nem rugdossak ossze a kukat, nem torik szet a buszmegallot, es nem hugyoznak a kuka melle.
Az iskolaban a gyerekek elegge neveletlenek, de megsem tesznek olyan dolgokat, mint nalunk a szigorubb oktatasi rendszerben. Inkabb olyan rosszalkodosak, a szo enyhebb ertelmeben veve. Ki van nyalva a hatsojuk rendesen, es igy sokat megengednek maguknak, viszont nem lazadnak olyan latvanyosan, es nem gonoszak, nem nagyon vannak eloiteleteik, am elegge nyersen oszintek egymassal, tisztelik a masikat, de egyertelmuen ontorvenyuek. A tanarok ezt hagyjak is, nem akarjak oket mindenaron egyformava tenni, belekenyszeriteni valamifele zubbonyba, hanem probalnak ehhez alkalmazkodni. A lanyok azt mondjak, a tobbseg azert tok normalis, es a rosszabb, elevenebb gyerekek miatt sem kell tobbszor megallni az oran, mint otthon.
A tanarokat valogatas nelkul az osszes gyerek szereti, es egymast is szeretik, mostanaban kellemes unnepet kivano kartyakat osztogatnak egymasnak, sokszor kapnak a gyerekeink edesseget osztalytarsaktol, sot tanarok is felveszik neha a cukros bacsi szerepet. Kirivo rendetlenkedes, vagy rosszasag ritkan van, es ennek megoldasa az iskolaban a biztonsagi or, valamint az igazgato feladata, nem a tanaroke. A gyerekek meseltek, volt egy eset mikor a biztonsagi ort hivta a tanar egy gyerek miatt. Az or bement az osztalyba, kivitte a gyereket, tok normalisan elbeszelgetett vele, majd elvitte a tanuloszobaba (tanari melle), es ket orat ott kellett ulnie vele. Hatasosabbnak hat, mint otvenszer raszolni, amire fittyet hany, es meg az osztaly tobbi tagja sem halad elore.
Szoval itt tenyleg mindennek ket oldala van, de nekem meg a rosszabbik oldal sem tunik olyan veszesnek.
Lassan kezdhetjuk epiteni a keritest kolbaszbol, ha nem akarunk racafolni a mendemondakra.
Hat ez van.

Ejszakai melo

Fiam szuletett az ejjel, (lezavartam a kilenc honapot egy ejszaka alatt) Balazs lett a neve. Sajnos nem tudtam sokaig vele lenni, mert Tudjukki elrabolta,  es az o testeben akart visszaterni, hogy rombolhasson es pusztithasson, oldokolhessen tovabb.

Sokadmagammal Voldemortot uldoztem fel ejszaka egy alagutban, (vagy banyaban) repkedve, majd gerendakhoz kotozott kotelgubanc-csapdat allitva neki megfogtuk, (mikozben a Dementorok majdnem megettek minket,) es a varos alatti csatornahalozatba zartuk be. Most is ott van. (Mondjuk nem tudom mit szolna a Council a tudna.)
Bazsikat megtalaltuk egy oriasi pottyos gomba alatt, es megmentettuk. (Alice csodaorszagban effekt - nem tudom...idekeveredhetett valahogy.)

A repkedes utan a buszmegalloban szepen megvartuk a torbayi 12-est, es hazajottunk. (Azt mar nem is kell mondanom ugye, hogy a sofornel az ablakban rasztafrizuras, zsugoritott benszulottkoponyak beszelgettek.)

A kovetkeztetes helyes: Alvas elott Spagetti Bolognese jol bevacsoralasa kozben - csaladilag - Harry legujabb kalandjait kovettuk nyomon ujra. 

Azert arra kivancsi lennek, minthogy hiszek az almok kifejezoerejeben, valamint abban, hogy valamifele tudatalatti jelentessel birnak, akkor ebbol mit fogok levonni hosszas gondolkodas utan. Eredmeny meg nincsen.

2010. november 1., hétfő

Ajandok

Kaptunk egy csalados ingyenes belepot (Torbay Counciltol / az az onkormanyzattol, nem tom, karacsonyra, vagy minket sorsoltak, vagy nagycsalados szeretetcsomag) .
 A jegy a   Devon's TOP Attraction nevet viseli, es 40 helyre ervenyes, melyek mindegyike a weboldalukon megtekintheto, reszletes leirassal meg mindennel, de ertelemszeruen egy belepo, tehat ki kellene talalni, vagyis a boseg zavarabol kivalogatni azt az egyet, ahova elmennenk a gyerekekkel a jovo het vegen.

Hosszas latolgatasok utan, meg harman vannak versenyben, Pecorama (ami egy gozmozdonyos, videki, gyonyorutajas vonatozas), vagy Paignton Zoo, (ami egy hatalmas allatkert), vagy a National Marine Aquarium, (ami meg a Nemzeti Tengeri Akvarium tobbemeletes, tobb termes hatalmas akvariumokkal, meg van valami  4D-s mozi csoda is a belepoben).

Azert marad ez a harom, mert mindharom egesz napos programnak igerkezik, mindharomra letette a csalad minden tagja a voksat, es a harombol ketto mar amugy is szoba kerult, hogy meg kellene nezni.

A vidamparkokat es kalandparkokat nyarra tennenk, nem azert mert nincsen jo ido, mert az ido csodas itt meg mindig, de vidamparkban a legtobb jatek vizzel kapcsolatos es le vannak ezek mar zarva, igy nem lenne teljes az elvezet, a kalandparkokban pedig 140 cm magassag szukseges, es a Taminak meg noni kell egy centit  :) .

A modelfalu itt van a szomszedunkban par uctanyira tolunk, igy oda barmikor elmehetunk, nem is tul draga, es most keszulnek a karacsonyi diszitessel, hoval, karacsonyi fenyekkel, igy ezt beterveztuk december eleje-kozepere.

 Mi a Balival odavagyunk a kastelyosvaras, meg a kozlekedesi muzeumos programert, a botanikus kertrol mar nem is beszelek. A gyerekek meg persze allatkert, vidampark, szabadido- es kalandparkert vannak oda. A csaladi halmaz metszeteben az akvarium, es erdekes modon a gozmozdonyozas all (szerintem az utobbi annak a szemuveges varazslofiunak koszonheto).
Tulajdonkeppen az osszes latnivalot a megnezendo dolgok listajaba csatoltuk, amely mar jo hosszu, ugyhogy az elkovetkezendo egy evben biztosan nem kell Devonbol kimozdulnunk.

Jot tett velunk az onkormanyzat, mert mar azzal is tobb napos programon vagyunk tul, hogy megegyezzunk hova is menjunk...  :D

2010. október 27., szerda

Hetfon Plymouthban jartunk a ferjemmel, az en biztositasi szamom (IN NI number {koszonom a lektoralast, probalom ugy megjegyezni, hogy NINI number!}) ugyintezese miatt kellet interjura mennem a munkaugyi kozpontba. Hosszas latolgatas utan (foleg kenyelmi szempontok miatt) ugy dontottunk autoval megyunk nem vonattal. Ugyan kicsiket tobbe volt igy, de legalabb nem kellett a varosban gyalogosan keresgelni, hala a muholdaknak.
Amikor elindultunk nem szamitottam arra a meseszep gyornyorusegre amit lattunk ut kozben. Amikor Angliaba erkeztunk, csak a sotetseget lattam, szo szerint ertve, mert ejjel 11 utan szallt le a gepunk.

Ahogy elhagytuk szeretett varosunkat es kiertunk a devoni videkre, mintha Robin Hood vilagaba csoppentem volna. A dimbes-dombok vilagoszoldek, sotetzoldek es vorosek voltak, a savokat, kockakat sovenykerites vagy regi kokerites valaszotta el egymastol. Az ut ket oldalan szinten soveny, szepen nyirva, nehol embermagassagu, mashol meg magasabb, mint egy zold fal. Nehol arnyekos erdoalaguton, nehol nyilt mezokon vezetett az ut.  Hatalmas tolgyfak mindenhol, osregi kohidak, viaduktok, a mezokon barna, feher, tarka tehenek, lovak, meg feketefeju feher birkak pamacsai, mintha odaszorta volna oket valaki, es mindez csak disznek lenne ott, azert hogy teljes legyen a kep. Rendesen meg is kellett allnunk egyszer, mert az uton birkak mentek at. Az ut mellett, szanaszet szep rendben tartott tanyak (cottage-ok), olyanok, ahova barmikor bekoltoznek, es meg tehenet is fejnek, szenat hordanek a kedveert. Ennek a terepasztalnak a latvanya lelegzetelallito volt, meglegyintett a regi idok szaga, amit ugy szerettem mindig. Sohasem gondoltam, hogy Anglia ennyire gyonyoru orszag.

A ferjemnek meg mar tele volt velem a hocipoje, hogy egesz vegig azon sirankoztam, hogy tonkrement a fenykepezogepem harom hete, es mindebbol semmit sem tudok hazavinni plane meg megmutatni az otthoniaknak. "Az isten aldjon meg itt fogunk elni, majd lefenykepezheted meg ezerszer." Jovan jovan, persze, de azonnal vittem volna az egeszet magammal, hogy itthon nezegethessem tovabb.

Plymouth varosa nem nyugozott le minket, de nem tehet rola. Szinte az osszes epulete meg haboru alatt teljesen elpusztult, porig bombaztak a nemetek a tengeri katonai tamaszpontja miatt, egy ket regi templomon es hazon kivul meg a szep parkokat leszamitva az egesz egy betonrengeteg. Jellemzoen a haboru utani epiteszet enyhen szolva kiforratlansagara, meg talan az akkori penzhianyra is, a hazak kockak, szurkek, egyszeruek.
Nyoma sincsen a Torbay odon hangulatanak.
A visszafele vezeto utat viszont mar alig vartam, es a ferjem megint kiakadt, hogy otszor raszoltam lassabban erjunk haza.

Miniszterek felrebeszelese, avagy a politika hatasa a mindennapokra

"Merjunk nagyot almodni"...helyett, megbeszeltuk a ferjemmel, hogy Orban Viktor hitvallasat elhagyjuk, es a tovabbiakban csak kicsiket merunk almodni.
Sok kicsit szep sorjaban.
A mult heten almodtunk magunknak egy porszivot vegre, a heten egy kenyerpiritot, meg egy vizforralot.
Most mosogepet probalok almodni.

(Azert orulok, hogy Gyurcsanynak szot fogadtunk : "...ha nem tetszik el lehet menni kerem..." )

2010. október 6., szerda

Nagyjabol rendeztuk sorainkat, es kezd kialakulni a tobbe-kevesbe rendszeres napirendunk is. A lanyok nagy oromunkre - es az ovekre - iskolaba jarnak mar, es amennyire tartottunk ettol, annyira ment siman es gordulekenyen.
Az angol oktatas szinvonalat sokan szidjak arra mifelenk, errol meg keves informaciom van, de a kesobbiekben errol is irok majd. Annyi biztos, hogy a mi gyerekeink valoban elorebb tartanak mint a korosztalyuk, es a tananyag mennyisege, valamint a minosege joval kevesebb, mint amit eddig kellett tanulniuk. Az iskolak felszereltsege, a pedagogusok hozzaallasa tekinteteben viszont azt kell mondjam, hogy fenyevekre vannak tolunk.
Persze szoba jon az is, hogy penzzel mindent el lehet erni, hat biztos ebben is van valami.
Kisvarosi kornyezetrol tudok beszelni, mert az hamar feltunt, (hallottam, olvastam stb.) hogy a nagyvarosi Anglia sok tekintetben mas, mint ahol mi elunk, de osszehasonlitani nem tudom.


A beiratkozas az onkormanyzatnal tortenik, egy adatlap kitoltesevel, valamint a szoba jovo iskolak megjelolesevel. A legkisebb lanyunknal egyszeru volt a dontes, hiszen epp velunk szemben van egy aranyos, mezeskalacshaziko kinezetu primary school.
Nem nagyon tudtunk rola semmit sem, csak annyit hogy katolikus iskola, ez a keves eleg volt ahhoz, hogy azt gondoljuk, nem lehet rossz. Utolag bebizonyosodott tobb oldalrol is, hogy jol valasztottunk.
A ket nagyobb eseteben nem volt ilyen konnyu dolgunk, de vegul az allami iskolat valasztottuk abbol a ket kozeli sulibol ami szoba jott (a masik egy alapitvanyi iskola volt).
A jelentkezest harom hete penteken adtuk be, a kovetkezo heten meg is jottek a valaszok. A primarybol udvozoltek minket, megkoszontek hogy hozzajuk menne a gyerek, es adtak egy idopontot a szemelyes talalkozora, amire el is ment a ferj. Kapott egy rakas prospektust, megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, megmutattak az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re, es a kovetkezo heten hetfon vartak a legkisebb, de egyben legelevenebb csemetenket.
Elolvastuk a prospektust, kitoltottuk az etkezessel, gyogyszerekkel, mindenfelevel kapcsolatos papirokat, es megvettuk az uniformist.
A nagylanyokkal egy keddi napon reggel tesztet irattak, (jol be is voltak tojva), egyet matekbol, egyet angolbol, meg valami logikait is, a lanyok aztmondtak mindharom konnyu volt, csak nehany kerdesre nem tudtak valaszolni, illetve a szodiktalas soran volt amit nem tudtak leirni,
de hat vegul is a cel az volt, hogy felmerjek oket, a kovetkezo heten kezdtek ok is.

A primary school-ban (nalunk) nincsen orarend, olyan ora van, amit a tanar mond. Nincsen csengojuk, hanem egy harang van az udvaron, amit orak vegen Mr. Bean a mindenes bacsi kongat, szunet vegen valamelyik tanar.
Minden ora egy tananyag kore csoportosul, pl. most Gorogorszag es Olaszorszag a tema, igy tortenelembol ennek tortenelmet (Okor Kozepkor), foldrajzbol a foldrajzat tanuljak. Rajz oran gorog es romai motivumokat rajzolnak, technikan tegnap pl. egy agyagvazat kapott mindenki, azt ki kellett disziteni az elozo nap tanult gorog motivumokkal, utana mindenki betette egy zacskoba a sajatjat, es ra kellett utni egy kalapaccsal, majd pedig osszeragasztami.
Mondanom sem kell, a gyerekem minden delutan ugy mesel, olyan ragyogo arccal, hogy nem is gondoltam sosem, hogy igy fog szeretni itt iskolaba jarni. A tanarneni minden lehetoseget megragad, hogy kommunikaljon a gyerekkel, pl. bemutatkozo fuzetet keszitett neki, ahol rajzokkal elmeselte, hogy o mit szeret csinalni, mik a kedvenc etelei, miket nem szeret, ilyenek, es az elso napon a Taminak is le kellett rajzolnia ezeket magarol. A tanar ugyel ra, hogy sose legyen egyedul, olyan tarsasjatekot jatszottak (kinevetavegen szeru), amit o is tudott, torna oran is valtoversenyt, amit szinten nem kellett magyarazni. Nagyon jo a reszukrol a hozzaallas. Csak az en hulye magyar agyam gondolhatta, hogy egy percig is maganyos lesz a gyerekem az iskolaban.
Amugy a suliba semmit sem kell vinni, a ceruzatol a hegyzoig, fuzettol a konyvekig mindent ott kapnak, es ott is kell hagyni.  Van a teremben egy nagyszekreny, amiben mindenkinek sajat fiokban vannak a mappai.
Mindosszesen egy kis uzsonnataskaval (lunchbox) jar suliba, amibe o maga csinalja nagy orommel reggelente a szendvicset.
8:45 re kell az iskolaba erni, a tanitas 9-kor kezdodik es 14:40 ig vannak minden nap. A gyerek kialussza magat reggel, es meg reggelizni is van ideje (mondjuk nagyon szerencses, hogy a sulival szemben lakunk, ez teny).
Minden nap harom reszre tagolodik: reggel 2X45 perc van egyben megtartva, (de nem drakoi szigorral mint otthon, ki lehet menni wc-re, es a gyerek akkor iszik amikor akar). Ez utan van egy 20 perces szunet, majd ujra 2X45 perc, utana ebedszunet 50 perc, majd ujra 2X45 perc es vege.


A nagyok sulija teljesen uj, tavaly adtak at, a regi suli le lett bontva, a helyen ujabb sportpalyak keszulnek jelenleg. A napi idobeosztas ugyanaz mint a kicsinel, csak ehhez johet meg a delutani kulonora.
A teszt megirasakor az iskolai kapcsolattarto (govenor) beszel a szulokkel, bemutatja az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re (nem tudom ezeknek a klotyo a maniajuk,,, es teny, hogy a varosban is rengeteg helyen van wc, nem is akarmilyen, es INGYENES).
Elmondja a szakokat (autoszerelestol - fodraszig minden), kulonorakat, lehetosegeket (szeleskoru, elkepeszto szamu barmit lehet tanulni). Elmondta, hogy az iskola teruleten (kivul, belul) 280 kamera mukodik,
esely sincsen a csinytevesek eltussolasara, mert csak vissza kell porgetni az esemenyeket. (Mondjuk itt a varosban is mindenhol kamera van, engem nem zavar, es sehol nincsen firka a falakon, szemet, vagy kutyaszar az utcan. En egyetertek, siman lemondok a szemelyisegi jogaimrol, ha ilyen kornyezetben elhetek.
A szulok beleegyezesevel a wc-ben is kamera van, (nem az ucsorgoben, hanem a mosdoknal).
A mellekhelyisegek fobejaratan nincsen ajto hanem kanyargos tejuveg U alaku folyoso visz be, hogy esely se legyen arra, hogy csukott ajtonal barmi tortenjen.
Heti harom plusz angolorajuk van, egyebkent minden orara rendesen jarnak a tobbiekkel. A suli uj, tehat gyonyoru, modern, minden igenynek megfelelo.
Az ebed nyerte el leginkabb a lanyok tetszeset. Penzt nem kell vinni, hanem apu kitolt egy banki csekket mondjuk 40 fontrol (ez kb. ket hetre eleg kettejuknek). A csekket bedugjak a suliban az eteludvarban (olyan plazas / felul folyoso, es lelatni az eteludvarra :D ) fellelheto bevalto automataba.
Ott aztan benyeli a csekket, a gyerek meg rateszi az ujjat, megjegyzi az ujjlenyomatot, es utana amikor eszik, az ujjaval fizet. Hat elegge eldoltem mikor ezt eloadtak. Neha olyanok vagyunk itt, mint az ujszulottek.
(Konyvtarba meg nem jarnak, de allitolag ott is ez van.)
Nincsen naluk sem csengo, hanem (ezt figyeld) a tanaroknak van ilyen rezgo karperecuk, es az osszehangolva mukodik az egesz suliban minden tanarnal, igy ok mondjak meg mikor van vege az oranak. Az indok: a gyerekeket frusztralja, es stresszeli a csengo...na mondjuk ezen mosolyogtam kicsit.
Csomo oran laptoppal tanulnak (nem sajattal), tabla egyaltalan nincsen csak ezek a digitalis izek, sokszor meg a sajat asztalukon is csak kicsibe.
Szekreny szinten ujjlenyomattal (mivel massal), sajat van mindenkinek. Kicsit sci-fis az egesz, de a lanyok nagyon elvezik.

A tanarok kivetel nelkul kedvesek, eddig meg a gyerekek is (nem csak velunk, ami ugye termeszetes, hanem a lanyok is ezt mondjak).


Erdekessegek: a szulok telefonszamara program szerint, de akar napi rendszeresseggel sms erkezik az aznapi programrol (elore ertesitenek mindenrol pl. kirandulas, uszas) de aznap reggel amikor az adott program van, 8 orakor jon az emlekezteto sms. Ma reggel pl. Tisztelt szulok, mai nap emlekeztetoje:
az aratasi unnepseg a Maria Magdalena templomban mai nap lesz. A gyerekekkel 9:30 kor megyunk el, es 10:30-ra erunk vissza az iskolaba. Mivel esik az eso, kerjuk hozzanak esokabatot, vagy esernyot. A templomban adomanyokat is gyujtunk, igy lehetoseghez merten eteladomannyal jaruljatok hozza ti is (konzerv, tartoselelmiszer). Koszonettel: Mrs. Porter
Orak elejen laptop tanarneni elott, nevsorolvasast tart. Ha valaki nem jelentkezik, azonnal berogziti, a rendszer online, ugyhogy a szulok 5 perc mulva sms-t kapnak, hogy a gyerek nem jelent meg az iskolaban.
Az ertekeles is online, nincsen ellenorzo, persze kodtol fuggoen bejelentkezes utan a szulo megnezheti a gyerek ertekeleseit.
Igazgatoval, vagy tanarral a szulo csak ritkan kirivo esetben talalkozik, a problemakat a kapcsolattartoval beszeli meg. Kiveve a szulok napjan (szuloi  ertekezlet).
Az iskola teruleten csak diak es tanar tartozkodhat, mi a recepcional tovabb nem jutottunk.
Mobiltelefont lehet vinni, de az iskolaba lepve kikapcsolni kotelezo, es szunetben ha telefonalni akar a gyerek, ki kell mennie az epuletbol, bent nem hasznalhatja.
Engedelyezett a hajfestes (extrem tilos, pl. zold  :D), egy par nem logos fulbevalo, es egy koves kicsi orrpiercing (nem karika), valamint csak olyan nyaklanc amit vallasi okok miatt visel valaki (kereszt), illetve karora. Mas semmilyen ekszert nem lehet
hordani. Koromfestes tilos, a fekete nadrag bokaig, a szoknya terd ala erhet.

Amit hianyolok az oktatasbol, azt itthon is megkaphatjak (kulonos tekintettel a magyar nyelvtanra es az altalanos muveltsegre).
Nahat hirtelen egy lelegzetvetellel ennyi jutott...

A gyerekeim mosolyogva mennek reggel, es mosolyogva jonnek haza, es szerintem ez nem is fog elmulni.


(Hol vannak mar az ETELKANENIK???)

2010. szeptember 28., kedd

...kiegeszites

Bar az alant levo felsorolas a teljesseg igenyevel tortent (ami a maroknyi megmaradt csapatot illeti), meg meg kell emlitenem egy regiuj ismerost, aki mindvegig batoritott, es szoritott ertunk Angliabol,  (cserebe en is szurkoltam nekik) valamint egy sosemlatott megis nagyon regi, kedves ismerost Kanadabol.

2010. szeptember 24., péntek

Citrom

Jellemrajzot lehet felallitani arrol, hogy az ember egy helyet elhagyva kinek, kiknek hianyzik leginkabb. Nagyon fura dolgokat produkal ilyenkor az elet, es mint ilyen, fura mod nem illeszkedik az elkepzeleseinkkel, legalabbis csak nagyon kis reszben.
Persze probaltam nem altatni magam, gondolatban lejatszottam mar, hogy nyilvan nem minden szoros, vagy annak velt emberi kapcsolatom fogja kiallni az ido es a tavolsag probajat, de - es sajnos itt a "de" - legmeredekebb almaimban nem gondoltam, hogy eppen NEM azok az emberek fognak kapcsolatban maradni velunk, akikre szamitottam, szamitottunk.
Termeszetesen a csalad ezen elemzesbol kimarad, hiszen a csaladi koteleket szeretetbol (vagy rosszabb esetben kotelessegbol) az emberek nagy resze ugye apolja.
Minden egyeb kapcsolatomban, vagy a ferjemmel kozos ismeretsegek, baratok tekinteteben fura dolgokat hozott az utobbi ket honap.
Igyekeztem volna magamban valamifele szabalyszeruseget felallitani (iskolazottsag, kulturaltsag, ismerettseg foka, ill. ideje, stb. /a satobbit en mindig akkor irom mikor mas nem jut eszembe/), de minden ilyeniranyu torekvesem megbukott. Egyszeruen elkepedtem, hogy pont azok, akikkel napi kapcsolatban alltam, akar hosszu evekig, ilyen hirtelen es ilyen intenziven nem vesznek tudomast rolam, rolunk.
Az elso gogos duh utan vettem a faradsagot, es kedves hangu, szep hosszu beszamolot irtam, abbol indultam ki, hogy valoszinuleg azt varjak, hogy en irjak eloszor, hogy jelentkezzek, hiszen en voltam az, aki a hatam mogott hagytam oket (is). Termeszetesen a levelemben az o hogyletuk irant is erdeklodve, es becsulettel mondom, hogy ez tenyleg erdekelt (volna).
Tiszta lelkiismeretem megorzese vegett mindenkinek egyenkent, szemelyes hangnemben irott levelet kuldtem, na jo nem egeszen mindenkinek, csak annak a kemeny magnak, akik elutazasunk elott biztositottak rola, hogy kapcsolatban maradunk, mert ez nekik fontos, mint ahogyan en is az vagyok az eletukben, akik biztositottak szeretetukrol, es a bucsu pillanataban a meghatottsagtol meg sirtunk is egyutt egy kicsit.
Itt vannak velem az emlekek, amelyeket utravaloul kaptam, amelyekre en a targyak szerelmese nosztalgiaval tekintettem eddig, ugy, mint a tavolban maradt baratok zalogara, hogy a kapcsolatunk megmarad.
Mondom megegyszer, probalom racionalisan nezni a dolgokat, en, a szanalmas erzelgos osztonleny, de azert ez  a nema csend, ez a valasznelkuliseg, ez a semmi, ez azert meglepett. A levelek valaszolatlanul maradtak. Eltelt az elso het, majd a masodik, el a honap is. Egy ideig nagyon vartam, aztan mar kevesbe. Mostmar nem varok, es levelet sem fogok irni.
Ha masert nem is, vartam azert, mert (ahogyan szamitottam is erre) kicsit maganyos az ember lanya eleinte (ferj, gyerekek persze, de azert egyedul vagyunk, igy egyutt is).
Maradt a maroknyi (kismaroknyi) ember, akik torodnek velunk, meglepo modon egy-ket kivetellel tenyleg nem is azok akikre szamitottunk, akiket erdekel a sorsunk (es ez adja a nagyobb sulyt  a latban! ), de azert  a keseru szajiz megmarad.
Nemmellesleg koszonjuk Leonak, Dimitrinek es Evelinnek, Lalanak, Klarieknak, Gergoeknek, Adrianeknak hogy torodnek velunk, meg persze a csaladnak.
Erdekes kis fordulatokat hozott magaval ez a mi nagy fordulatunk, orizzuk meleg szeretettel gondolva rajuk a kis kepet, a kulcstartot, az egyfontost...csak azt nem tudom, mi legyen a plusscicaval, a fenykeppel keretben, a mittomenmilyen szerencsekovel meg a tobbivel...
Sajnos mar csak egy lenezo mosoly kisereteben tudok rajuk nezni, igaz, hogy kicsit meg olyan is, mintha citromba harapnek.

2010. szeptember 2., csütörtök

Gyokerek eresztese

Jo kis hetek vannak mogottunk.  Kepek folyamatosan frissulve ITT!

Nagyon sokat maszkaltunk, korulneztunk a varosban, a helyi tengerpartokon, inteztunk ugyeket.
Itthon most meg kicsit unalmas neha a gyerekeknek, (mar az osszes DVD-t kivegeztek negyszer, kartyaban mar nincs olyan jatek, amit nem untunk halalra, a szamitogepen meg mar az osszes jatek kiporgetve, es mindez ugy, hogy napkozben csak delelotti orakban vagyunk itthon, a tobbi idot setaval, tengerpartozassal toltjuk.
Kezdetben be voltak kicsit tojva, de mostanra mar ok is varjak az iskolat, fokent azok utan, hogy meg is neztek, hova fognak jarni szerencses esetben.
Az iskolaban meg nem tudtunk intezni semmit, mert itt a szunet tenyleg szunet, a kapun lakat van, a telefont nem veszik fel. Jovo heten viszont mar kezdodik a suli, ugyhogy mostmar lassan lennie kell ott valakinek.
A csaladorvostol hoztunk bejelentot, kis is toltottuk, ughogy az sinen van. Csaladi potlekot meg nem kaptunk, varakozo allasponton vagyunk, elvileg mar nem kernek semmilyen papirt, legalabbis azt irtak, hogy csak a hatarozathozatalra kell varni.
Fontos projektek amik meg visszavannak, az en Europass bizimre var anyam otthon (az egyetem nem kapkodja el a dolgot), aztan itteni intezese az NMC regisztracionak, majd munkakaereses.
Lakasilag a gyerekeknek kell meg agy, ezert is varjuk a penzeket nagyon, szegenyeknek minden reggelre leereszt a gumiagyuk. Korulneztunk a hasznalt butorosnal (van egy bazi nagy Newton Abbot-ban, telleg oriasi), nagyon jo aron be tudnank rendezni a lanyok szobajat.
Volt nap, hogy csak szenya volt itthon, meg a mosast is be kell osztani, de azert megvagyunk. Szeptember vegere rendezodik az anyagi oldal is, aztan mar csak elore.

A gyerekeim amugy eszmeletlenul jol viselkednek, talpraesettek, nem hisztiznek, zokszo nelkul vettek tudomasul, ha csak szendvics volt itthon, vagy ha nem vettunk fagyit, nem ultunk fel  hintara a vursliban, meg ilyenek.
Tudomasulvettek egy hang nelkul a bevasarloutcat (ami tinilanyokrol leven szo, nem kis dolog), igaz, osszeirtak, hogy melyik boltba fognak bemenni, ha az apjuk ujra rendszeresen folyositja a zsebpenzuket. Az Argos katalogust kivulrol tudjak, (1200 oldal gagyi,) bar ennek tobbszori atnezese az unatkozas szamlajara is irhato lenne...
Balikam lubickol, hogy ittvagyunk, mindent egyszerre akar megmutatni, es mesel-mesel egyfolytaban.
En is jol vagyok, talan ebben a cseppet sem taszito milioben sikerul megemesztenem az elmult 13 evunk kuzdelmeit a hetkoznapi elettel, csak a nagylanyom hianyzik nagyon, meg anyuek,(meg neha felnottember tarsasag), es nem utolso sorban Fani - aki kutya, de tulajdonsagai miatt szemunkben emberre nemesedett, de ora a nagylany vigyaz, o meg a nagylanyra. Mig ott voltunk, a ferjem hianyzott, itt meg akik ott maradtak. Ezeken kivul iszonyatos konyvelvonasi tuneteim vannak, nyalamat csorgatva a telefonkonyvvel szemezek, de eddig meg ellen tudtam allni neki.
Balikamat megbiztam, hogy szerezzen be nehany kotetet a munkatarsaktol, majd megbogaraszom valahogy, de mar nem birom olvasas nelkul.
Ket het mulva lesz rendes internet, akkor majd jobb lesz a kapcsolattartas.  ( Mert nalunk a mobilnet, wifis jel lopasa es nem lopasa stb. a NEM RENDES internet kategoriaba tartozik, es csak az amelyik kabelen erkezik a lakasba kaphat RENDES jelzot. (Eskuszom igy kellene reklamozni valamelyik ceg lecsaphatna ra - RENDES INTERNETRE van szuksege??? ... stb. stb... ezt mar talalja ki akinek van kedve meg RENDES netje.)

2010. augusztus 23., hétfő

Ha a Vodafone mobilnetem is ugy akarja, akkor megszuletik az elso bejegyzesem Angliabol.
Az elso nehany het kempingezessel telt, mar ami a gumiagyat, es a huto nelkuli eletet jelenti. Mostanra mar van agyunk, hutonk, kanapenk, es kaptam olvasos fotelt, egy dvd lejatszos tv-t, hifit, fuggonyoket, tanyerokat, poharakat. Ezeket mind a vasarolando dolgok koze vettuk elso korben, de csak a hutot kellett venni, a tobbit mind a Bali kollegai dobtak ossze. A double bed epp tegnap este erkezett, Sam es Rob rogton ossze is pattintottak, ugyhogy ma reggel hatfajas nelkul ebredtunk.
Ezzekkel a segitsegekkel nem keves lovet tudtak nekunk megsporolni. (Azt is gondolom, hogy a nagyvarosi Anglia kicsit mas lehet, mint itt delen a kisvarosi baratsagos emberkek...) Kaptunk tovabba egy laptopot es egy netbookot kolcsonbe, valamint a netbookhoz mobilnet dugaszt is. Mostanra egeszen civilizalt benyomast kelt a lakas, bar a gyerekeknek meg kell agy, es lefoglaltunk egy etkezoasztalt is.
A berlemeny harom szobas egyenlore, szep, nagy, vilagos lakas, kiugros ablakokkal, amilyet szerettem volna. Teljesen szep helyen van, a suli amit kineztunk 5 perc tolunk, a Bali melohelye kocsival 5 perc, gyalog 20. A belvaros jo eros fel ora seta, a foutcan vegigmenve pedig a tengerre erunk.
A mult heten BBQ -ra is meg lettunk hivva, ahol nagyon jol ereztuk magunkat, meg a gyerekek is felengedtek hamar, bar ez nagyban koszonheto volt a veluk egykoru gyerekembereknek, illetve az x-box nemzetkozisegenek.
A varos ahol ezentul elni fogunk gyonyoru, nem lehet betelni vele.
Egeszen jol elboldogulok a nyelvvel (bar nem gondoltam, hogy angol es angol kozott ekkora kulonbsegek vannak), annak ellenere, hogy a ferjem mellett nehez szohoz jutni.
Mindent osszevetve egyenlore nem mennek vissza  :)  .

2010. július 28., szerda

Búcsú

Életemben először búcsúzom el ilyen hosszú (végtelen és végleges) időre az otthontól, hogy másik otthont találjak magamnak, és a családomnak.
Először fogok repülőn ülni, idegen országban (ami remélem minél kevesebb ideig lesz idegen) lenni, élni, lélegezni be a más illatot, más álmot - talán egy jobbat  - álmodni.
Először fogom tudatosan elölről kezdeni az egészet, kicsit olyan ez mintha újra megszületne az ember.

Próbálom úgy venni ezt az egészet, hogy  most kezdődik az új, a jobb életünk.
A férjem olyan lelkes, olyan bizakodó, hogy az ő lelkesedése már ránk is átragadt. Biztos lesznek nehéz pillanatok (pl. néhány hét egy majdnem üres lakásban), de majd sokat mászkálok a gyerekekkel.
Internet a jövő hónapban, addig elbúcsúzom.
Szorítsatok....  :)

2010. július 21., szerda

...na most van az, hogy a fejemre omlott az életem. Annyi minden van, amit meg kell csinálni, hogy bénultan ülök a fotelban, és ötletem sincs, minek kezdjek neki?
Temérdek cucc vár dobozolásra, dobozok feliratozásra.  Elhatározásom - miszerint erős szelekciónak vetem alá az életünket - sorra kudarcot vall, már többedszerre rámoltam át mindent magamban egy mormon morgáshoz hasonlító mondókát mormolva:  "mégse kell...mégis kell". Nem tudom, nem tudom, nem tudom...és elkap a hiszti, különben is ötven fok van és nem tudok gondolkodni.
Férj vasárnap este jön haza (?), a jövő héten vég nélküli ügyintézés következik.

A fejemben is káosz, a várakozásnak vége, de még nem tudtam eldönteni, hogy ez hozadéka, vagy deficitje ennek az évnek.

Esténként, mikor csend lesz, hallom a suttogást a fülemben  - csütörtökön repülünk.
Végső elkeseredésemben az alkoholhoz nyúltam, este bevágtam egy Topjoy + Finlandiát (adtam a májsejteknek mi??? :)  ) - na mivolt a Topjoy kupakjában???

"Ma kezdődik az életed hátralévő része!"   
(nem mondooood!)

A gyomromban egy citrom sírdogál, a torkomban gombóc...be vagyok majrézva na!!

2010. június 20., vasárnap

A fekete lyukakról

Az van, hogy kisbagós vagyok...az azt jelenti, hogy napközben szinte egyáltalán nem gyújtok rá, csak esténként egy-két szálat, amikor nagyobb társaságban vagyok (mostanság ritkán esik meg), akkor kicsit többet ropizok el.
Kérdezhetné bárki: akkor meg minek? Hát mert csak... még az akarat is hiányzott belőlem eddig, hogy erről lemondjak.

Elgondolkodtató problémát okoznak viszont az öngyújtók mostanában...azaz inkább ezek hiánya.
Meggyőződésem, hogy mikro- és makrokörnyezetünkben fekete lyukak (azaz: extrém gravitációval bíró anyagsűrűsödések, melyek még a fényt sem engedik ki magukból, s ezért úgymond "láthatatlanok" feketék - ezért is a találó elnevezés.) vannak. Az én fekete lyukam (nem röhög) előszeretettel nyeli el az öngyújtókat, néhány más, egyéb rendeltetéssel bíró tárggyal egyetemben, mint pl. fél pár zoknik, kulcs, de kétségtelen, hogy a tűzszerszámok iránt tanúsít a legnagyobb érdeklődést.

Heti 1 öngyújtót veszek minimum, az évente 52 db ugyebár. Hozzáadva ennek úgy mondjuk 40 %-át (mert van, hogy egy héten kettő is beugrik a lyukba) az úgy 70 évente. Átlag 200 forinttal számolva az 14 000 Ft /év - és játssza ezt már a lyukam 10 éve!!!

Nehezen tudom másképpen megmagyarázni ezt a természetfeletti dolgot (pl. öngyújtómanó?) és azt sem tudom elképzelni, hogy van a lakásunknak egy olyan pontja, ahol egy hatalmas kupac öngyújtó bújik meg észrevétlenül néhány száz félpár zokni társaságában.

Ködös Albion...

... kacagnom kell.

Vettem két esernyőt.

2010. június 4., péntek

Mérlegfüzet

Vannak napok, a napokban órák, amikor iszonyatosan tudom sajnálni magam. Magam mentegetésére azt szoktam mondogatni (magamnak), hogy ez genetikai sajátosság lehet, egy részét magyar mivoltom adja, másik részét a nagyanyámtól örökölhettem. Fogalmam sincsen melyik bázissorrend kódolja az önsajnálatot, talán a jövőben a szemszín, és az öregedés beindításáért felelős bázisok után egyszer időt szakít ennek kutatására is valaki háromezernegyvennyolcban...már ha egyáltalán kitart odáig a jelen civilizáció - amiben én személy szerint kételkedem.
Az önsajnálat órái, pillanatokkal indulnak, melyekből percek lesznek. A reggeli felkeléskor szar napra ébredés,  pénztelenség, pedagógusok, korlátolt agyú emberek, önzés, ... mindenféle dologgal telik a képzeletbeli füzetem mínuszos oldala.
Színpadias előadásra vagyok ilyenkor képes. Nézek kifelé a homályos buszablakon az esős szántóföldre, mindent elveszített, sokszor megrágott és kiköpött főszereplőként a saját életemben, és olyan alakítást tudok nyújtani, hogy megítélném magamnak az oszkárt is, ha nem utálnám magam ilyenkor, bár az önutálat csak hab, a már amúgy is magas szintre fejlesztett szenvedéseim emeletes tortáján.

S eljön az idő, amikor elegem van saját magamból, beteszem a fülembe a zenét, felszegem a fejemet, megriszálom a valagam, kimosolygok az ablakon és harcba szállva a bázissorrendekkel elkezdem gyűjteni az anyagot a plusszos oldalhoz.

2010. június 1., kedd

" Van az úgy néha, hogy az embernek nincsen elég köve..."

Tegnap elalvás, tavaszi szél vizet áraszt (NA de ennyit???!!!), az esernyő három - de mi öt. Almáspite cipelés az esőn át, busz lekésése, hazajövés, újra elindulás.

Apa lakáskeresésben, nekem intéznivaló ezer!
Kinek adjuk a macskát???

2010. május 5., szerda

Már vágom a centit...

Megvan a repülőjegy: július 29 a végső dátum.
Bikicsunáj ellenére nem biztos, hogy túl gyakran hátra fogunk nézni...
Valami okos ember mondta "életünk első felét ott éljük le, ahová születtünk, a második felét jogunkban áll megválasztani!"
Így teszünk.

Hétköznapi csodák

(..avagy, néha imádom ezt az országot!)


BIKICSUNÁJ

.....

2010. április 13., kedd

11 legextrémebb arc - és testkezelés

1. Feszültségcsökkentő kígyók.
Hogy nem mérgesek azt kétlem, naná, hogy mérgesek: nem kérdezte őket senki, akarnak e döglött pénzeszsákokon tekergőzni. 


2. Tea-vörösbor és szakéfürdő (sörfürdő)
Előnyei: nem látszik a pisi, nem látszik a hurka, nem látszik kinek hol a mije...,
Hátrányai: közúti ellenőrzés - enyhe borpára a kocsiban (mondhatod, hogy nem ittá, lehúzod az ablakot és bezöldül a szonda), csak piros türcsit lehet vinni, orrba költöző muslicák.


3. Csokoládé-wellness
Hát nem tudom...nuniba belemegy...én nem akarnám...

4. Aranyos arckezelés:
Ha én leszek aranyos, kérem!  ( A lehúzott maszkot haza lehet vinni?)




5. Gésa arckezelés
Már látom is a szalagcímeket:
TÖBBTÍZEZER DOLLÁRNYI HAMISÍTOTT FÜLEMÜLESZART FOGLALTAK LE NEW YORKBAN (a szépészeti pakolásokhoz használatos anyag elemzése után kiderült, hogy az közönséges tevetrágya).

Egyébként Viktoria Beckhamnek ráférne több is az arcára.

6. Bikasperma hajra: ( úgy hangzik mint valami drukkolóvers a fogantatásért)
A hajnak lehet, hogy Viagra (így hirdetik), de a bikának lohasztó!
(..és hogy veszik rá a bikát, hogy  a hajamra élvezzen?)

7. Kaktuszmasszázs
Tüske nélküli kaktusz. Illúzióromboló.

8. Luxus fenékkezelés
Tehát: amennyiben barnaseggű, szikrázó orbitfingú nő grasszézik a beachen, barátnők rögvest összesúghatnak...

9. Kaviáros testkezelés
Nem sértődhet senki: halszagú pinák... illetve új értelmet nyer a "lexebb nő a halpiacon" örökzöld.


10. Nedves szénafürdő.
Szalmaözvegyeknek és allergiásoknak ellenjavallt.


11. Valamelyik duplán számít...szerintem a bikatej.

Telepatika

Az Érdijaniról jutott eszembe a szakállas hűtőrácsos pasi, vagy  a tévéből a  hűtőráccsal gyógyítós muksóról jutott az Érdijani eszembe...na mindegy.
Az Érdijani volt itt kisfalunkban a telepátia, valamint minden természetfeletti tudományok ( beleértve a tibeti tanokat, különös tekintettel a reinkarnációra) helyi képviselője (az Ufósgyuri meg a Földönkívüli Észlelések Minisztériumáé, de róla majd egy más alkalommal.)
Rozi éjj-lett-társa vót neki. (Igen csak éjszaka...)
Szegény Rozinak egyetlen hibája volt, mely minden bajának okozójaként jelölhető meg, hogy rémesen butának született. Két gyereke volt, nagy nehezen elvált részlegesen részeges, és egészen brutális férjétől, minek utána nem értek véget szenvedései. Megismerkedett az Érdijanival.
Jani harminc évvel volt idősebb nála, és néhány IQ ponttal, valamint harminc  foggal szegényebb.
Privatebrokermanagert játszott annak aki hagyta, és szédítőbbnél szédítőbb mesékkel traktált mindenkit, mely mesékben, illetve a kézrátételes akkumulátortöltésben majd később embergyógyításban,  Roziban is partnerre talált.
Jani a csíjével égette bele a pénztárcájába a lánya képét, a gondolataival irányította a németjuhász kutyáját akit nemmellesleg Uránusznak hívtak. Puszta kézzel feltöltötte a Rozi mobilját az óvoda előtt. Számos ilyen, és ehhez hasonló monda keringett a faluban róla, utóbb képtelenség megállapítani, melyik származott Janitól magától, és melyeket költötték hozzá az emberek. (Érdekes, hogy a Roziról nem maradtak fenn ilyen legendák - már ami a természetfelettit illeti -, bár egyszer kézrátétellel megmondta a játszótéren a fájós fogamról, hogy be van gyulladva!!!)

Egyszer megkörnyékezték a férjemet, valami számítógép installációval kapcsolatosan (hogy azt hogyhogynemtudta gondolatátvitellel - ki érti?).
"Lefogytam és nincsen amit felvegyek, pedig Armani öltönyökkel van tele a szekrényem..." - gondolom Érdijani annak elkendőzéseként adta ezt elő, hogy fél éve ugyanabban  a botrányosan zöld ingben és divatjamúlt zakóban mászkált - popléppőő, fehér zokni, bokanaci - ahogy kell.
Egy héttel később átjött hozzánk (férj nem volt itthon), mackónadrágban és norvégmintás pulcsiban.
- Ejnédést kezi cokojom,  ...mimcem bemm a pogam.....a kebbes péjje ipphom bam...mem pudom megismej e?
Hájja, így fog nélkül kellett pár perc...


Roziból azóta rozzant lett, leépítette a Janit, de a gyógyítás tudományát azóta is gyakorolja - úgy hallottam - csak férfiakon.
Jani, miután Rozi leépítette, teljesen leépült. Valami otthonban van, azt hiszem.

2010. április 6., kedd

A jó idő a gyerekeimet kicsalogatta, így felszabadult némi jó idő. Megkezdtem eddigi életünk felszámolását, legalábbis megtettem az első és második lépést. A téli ruháinkat összecsomagoltam és szóltam az illetékes elvtársnak  polgártársnak (van e lényegi különbség??franc tudja!) , hogy akkor elvihetnők egy faluval arrébb, ahol is (mi a manó!) a kocsmában tartják a jótékony turkálót.
A könyveim egy nagyobb, tetemesebb részét eladásra meghirdettem, így még némileg hasznosul, csak azoktól nem válok meg,  melyek kedvenceim lettek, vagy amelyekhez érzelmi szálak fűznek...pl. aputól van. 
   
_  

Száraz lett a sonka, pedig két napig ázott!!
Vasárnap túl sokan voltunk itten, és el kellett játszanom, hogy minden rendben van, pedig szomorúak a napjaim.
Nem jutott olvasásra időm.
Hat rúd rétes kevésnek bizonyult.
Holnap vissza kell mennem az őrültekházába.
Szar a férjem nélkül.                                                                    

+                                                               
Azt hiszem most bojtosbot és csinnadratta, hisz lett egy első követőm (legalábbis hivatalosan).
A sonka elfogyott.
Anyu itt volt hétfőn, majdnem teljes 4 órán át (és legalább 1 órán keresztül nem mosogatott, és nem volt seprű a kezében!)
Két könyv már el is adta magát a neten.
Jó volt itthon.
Hiányzik a férjem.

6:6

2010. április 2., péntek

Nem vagyok hajlandó fáradtan rombadőlni....

Húsvét (tényleg a Húsvét neve nem onnan ered, hogy a hús előszöri vételezése történik a nagyböjt után? Ennek utána kell néznem ...), város - vásárlás (mindkettőt útálom - igen így hosszú ú-val), csirkebontás, főzés, takarítás.
Belegondoltam, hogy az anyáknak minden ünnep arról szól, hogy háromszor annyi melóval járnak a napok, mint egyébként, és ekkor elhatároztam, hogy sztrájkba lépek, magam és gyermekeim érdekében.
Nem fogok többet takarítani mint egyébként, nem főzök többet mint egyéb hétvégén, és inkább elmegyünk a gyerekekkel Ibolyázni, (virágként értve, nem a szomszédnéniként, bár a rántotthusija igen fini...) késődélután pedig leverünk néhány Tikal partit, vagy Scrabble-t vagy mittudomén, este pedig felrakom a lábam, és olvasni fogok.
Túl nagy eszmefuttatásokba itt sem bonyolódok, mert egyrészt kikiváncsi (?), másrészt meg nincsenek gondolatok a fejemben hetek óta. (Manapság ugyanis nem élem azt a túlzottan ihletet adó életet, ahhoz kellene némi nyugalom, egy napsütötte meleg szobában a franciaágy közepe, némi keksz és tea. Ej milyen nagyravágyó lett naccsága!!!)
Na de majd egyszer - a függetlenség napja után...

2010. március 5., péntek

Munkakapcsolat

 nővér:-...öltözzek át? (Fehér, kórházi cuccból, utcaiba).
 orvos:- Nem kell! Elviszel a szervizbe a kocsimért, én ott kiszállok, te meg visszajössz az ambulanciára!
 nővér:- Ja! Csak ennyi...?
 orvos:- Jaa...hát ha..ha mást is akarsz, akkor menj zuhanyozz le!

2010. február 27., szombat

Valakinek a hiányát elviselni a legnehezebb dolog az életben. Nem lehet tenni ellene semmit sem, csillapítására nem elég az idő múlása, a gondolat, az emlékek, vagy egy fénykép. A könnyek számolatlanul törnek elő, és még ez a jóleső sírás sem hoz megnyugvást. Kis időre sem lehet elfeledni azt aki elment, a hiány követ rak a lelkünk legmélyére, és hordozzuk magunkkal mindenfelé. Hiába minden, a kő ott van minden mosoly mögött.
Egy szín, egy hang, egy illat, egy dallam elég ahhoz, hogy a kő súlyt kapjon, és percről percre nehezebb legyen...néha, egy viszontlátáskor lerakhatunk egy-egy követ egy időre.

...és ahogy az élet halad előre, egyre több ilyen követ kell cipelni.
Már alig várom, hogy egyet letehessek belőlük.

2010. február 26., péntek

Inquizítor

-Mi az a kotla?
-Hmm...valami tyúkféle!

A munkahelyem

-...akkora orra van mint Nérónak!
-...hjja a fáraó mi???
-... :-o   császár!
-...aaaz mindegy, egy kutya!
-... :-o  :-o  :-o EEGEEN?
-...há mé? Egy helyen volt.

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem: " Fuss Forest fuss!"

2010. február 16., kedd

Föld hívja ORSONT

Majd egy év telt el. Férj már UK-ban. Július 4-én lesz a függetlenség napja számunkra, akkor megyünk utána.
Addig is kitartunk, és megküzdünk a mindennapokkal. Ez a blog is innentől támad fel poraiból.

jah.. tudom Jedi vagyok de..

...még egy Jedi se tarthat meg egy fél égboltot maga felett és most úgy érzem mázsás súlyként nehezedik rám az élet. Meglengetem majd a szup...