Rozamami

Kincset találtam

2012-01-11T14:44:00.001Z

VILLON : HALÁLTÁNC-BALLADA fordította FALUDY GYÖRGY

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!"... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfutta, mint egy porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nõ,
amely ír minden kínra s melytõl
meggyógyul minden szenvedõ?"
S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelybõl
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hûs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az elsõ korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rõt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta õt:
..."Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbõl már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetõkre,
s kuvikhan szólt a berken át,
midõn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aránypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de õ már átkarolta drága
csípõi karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
meg egy gyönggyel kivart ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de õ, rút foltot fetve mellén,
mely, mint rákseb, egyre nõtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte õt.
- Tunyán helyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végsõ, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"
s vállára vette jéghideg
kezét , míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a töbiek.
- A Titkot ûztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengõkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház elõtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengõm csörög -
légy pápa vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mnt a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Õ rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvetõ keze a búzát,
vagy pipacsot az õszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Igazi Thai vacsora...

2012-01-05T22:17:00.001Z

...avagy, hogyan lettem tűzokádó sárkány?

Történt ugyanis, hogy helyi magyar fogorvosbarátunk szerzett magának az interneten egy thai feleséget. A történet röviden annyi, hogy rég leveleztek már, történt Thaiföldi látogatás, majd magyarországi találkozó, de a hosszabb együttlét lehetőségét az angol bevándorlási szabályok akadályozták. A házasság ennek megoldásaként volt szükséges, mely Magyarországon köttetett, s így mint EU-s állampolgár hitveseként jöhetett a lány - immáron asszonyként - Angliába.
Barátunknak facér, de társaságra vágyó időszakában , esténkénti borozgatásokkal, magyaros vacsorákkal próbáltuk enyhíteni magányát.
Most, hogy bekötötték a fejét, meghívtak minket egy feleségbemutatós igazi thai vacsorára.
Túl sok fogalmunk a keleti ételekről nem volt eddig, azt is az európai ízlésvilághoz igazított kínai éttermekből szereztük. Tudtuk a thai kajáról, hogy eléggé fűszeres, nekem a Derült égből Polly-ban Ben Stiller izzadtságtól csepergő homloka ugrott be, de lehet, hogy az indiai kifőzde volt. Előljáróban meg lettünk kérdezve, hogy mennyire bírjuk a csípőset, én mondtam, hogy kicsit szeretem, nagyon nem.

A vacsorához a fogdoki előljáróban annyit közölt, hogy amit az asztalon találunk válogatás nélkül kerülhet a tányérra, nincsen semmi szabály, minden-mindennel ehető - kivétel talán a leves, amit a thai-ok is előételként fogyasztanak.
Már a leves olyan erős volt, hogy én a könnyeimmel próbáltam higítani, nem sok sikerrel.
Az asztalon a leves mellett 10 fogás foglalt helyet, volt közötte sertésből készült curryféleség, tintahalat, rákot és kagylót tartalmazó zöldséges cucc, egy ágas-bogas zöld saláta, üvegtészta, halas szószos valami, a rizs természetesen az illatos fajtából, só nélkül főzve.
Az ágas-bogas salátából kivettem egy tofudarabot és megkóstoltam, arra már a fülem is könnyezett, izzadtam mint egy igásló és iszonyatosan melegem kezdett lenni. Eközben házigazdánk előadást tartott a thai chili jótékony hatásairól, (én erre már nem figyeltem, mert füstöt eregetett a fülem) és bíztatott minket, ha nem elég erős még a kistányéron odakínált egész chili paprikákból lehet hozzá harapni.
A vegyes tengeri kütyükkel teli zöldséges ételnél maradtam, az volt a leginkább lenyelhető, de az is kaszálta a torkomat rendesen. (Érdekes megemlíteni, hogy a csípőstől elkülöníthető más ízek viszont tényleg nagyon finomak voltak.)
A férj egész este rettegett, hogy leég a ház (nem a thai chilitől, hanem a temérdek gyertyától, ami a hangulatvilágítást jelentette - férjnek ugyanis mindenféle tűz-, gáz-, áramfóbiája van, folyton azt figyelte a szeme sarkából, hogy a huzat nem visz-e le egy gyertyát a párkányról. Egyszer rá is akart kérdezni, de az asztal alatt bokánrúgtam.)
Az estét összegezve a vacsi nagyon finom volt, igaz jót tett, hogy egy kis sajttal lefojtottuk, és egészen addig ittam a bort utána, amíg a szemem már nem könnyezett csak csillogott homályosan, de legalább olyankor jobban beszélek angolul. A hangulat tetőfokán majdnem rákérdeztem, hogy ap...ába lehet az, hogy a keleti csajok 33 évesen 17-nek néznek ki, de a férjem bokán rúgott a dohányzóasztal alatt.

Éjszaka nem kellett takaró, meg még másnap sem, a thai kaja fűtőértékét figyelembe véve jelentős rezsispórolást tenne lehetővé, ha bírnánk torokkal.

(Jah és majdnem elfelejtettem a bennetek motoszkáló kérdésre a válasz - nem! A thai kaja csak egyszer csíp!)

Óévi elmaradás/avagy Karácsonyi jelentés időrendben visszafelé

2012-01-04T00:34:00.001Z

Feltűnt, hogy a gyerekek amellett, hogy eléggé aktívan használják a karácsonyra kapott kinect táncprogramját (aktívan azt jelenti, hogy a kinectet a tévére kellett szíjjazni kétoldalú ragasztóval, de ez csak a lakás hiányosságait emeli ki, tekintve a fapadló szakszerűtlen lerakását), még a Rubint Réka dvd-t is leporolták (én ebben némi súlyvesztési fogadalmat látok bele, melyet hajlamos vagyok én is a magamévá tenni - no nem a Vinnyogó Ribivel, nem is a kinect-tel csak úgy magamtól).
A kinecttől karácsonykor egyébként annyira feldobódtak, hogy a régi idők jutottak eszembe, amikor még néha anyós vigyázott rájuk, és mikor értük mentem az akut cukormérgezés jeleit mutatták, vagyis pörögtek mint a kakas a tetőn, és este 11-kor még a kedves mama által csomagolt kiflivel dobálóztak, amikor én már ájultan zuhantam volna a zuhanyba. A másnap reggel sem köszöntött túl sok jóval, már ami a nyakig telefosott (bocsánat, elnézést) pelenkát illeti.

A karácsonyi bevásárlás felért egy jó kis combosító edzéssel annyit szaladgáltunk, a piac - lengyelbolt - Sainsbury bermudaháromszögben, pedig az ajándékok tetemesebb része netről rendelődött, de azért jelezném, hogy ebben a mi kis imádott városunkban egyetlen egyenes utca nincsen, tekintve, hogy bazi sziklákra épült az egész - nem is láttam sose túl sok bicajozó gyereket.

A lányoknak az iskolában Christmas Carol nevű rendezvényük is volt, az első előadásra a szülők is meg voltak hívva. A többi fellépős - éneklést és zenélést a városban szerteszéjjel tartották, meglátogatva a kórházat és néhány idősotthont is. A mi gyerekeink a kórusban mutogatták magukat. Férjjel kicsit később érkeztünk, de még kezdés előtt, és már nem volt egymás mellé helyünk így ő előttem egy sorral foglalt helyet.
Nagyon szépen és jól előadták magukat, jónéhány ismert karácsonyos nótát felvezettek, nem is volt ezzel semmi gond, szóval az énekkar jól szerepelt.
A gitárosok is egészen jól produkáltak. A műsor háromnegyedénél három hegedűs kislány jött fel a színpadra...és elkövetkezett maga a tömény borzalom. Angolék ugye minden gyereknek megadják az esélyt mer olyan iszonyú rendesek (nehogy már emiatt legyen lelkisérült az a gyerek) - azoknak is akik kicsit nem énekelnek annyira jól ( de azok legalább beolvadnak a kórusba), vagy éppen csak most kezdtek el ismerkedni egy hangszerrel. Ez nagyon szép dolog, de arra nem tudok semmiféle magyarázatot, hogy az a néhányszáz ember hogyan tudta faarcú áhitattal végighallgatni a Csendes Éj c. dalt négyszeres előadásban (négy versszak - de ugyanaz ugye) hegedűtrión.
Én éreztem, hogy egy vulkán készül kitörni belőlem, de ideig óráig tudtam magam türtőztetni, viszont mikor észrevettem, hogy a férjem válla rázkódik előttem és vékonyka, elfojtott hangon zokog, akkor belőlem is kitört a nevetés amit nagyon nehezen tudtam leplezni. Bali hátát kezdtem böködni, hogy hagyja abba mert én éreztem, hogy amíg ő ezt csinálja, addig én sem vagyok képes uralkodni magamon. Ő segélykérőn rám nézett és láttam, hogy mindkét szeméből ömlik a könny. Ezután már csak azt vártuk, hogy mielőbb vége legyen az egésznek, és rohantunk a parkolóba a kocsihoz. Amikor beszálltunk, egymásra néztünk egyszerűen szólni se tudtunk 15 percig a nevetéstől, szegény gyerekeink a hátsó ülésen el nem tudták képzelni, hogy mi történt velünk.
(Azt hiszem akkor nevettünk utoljára ennyit, amikor anyunál voltunk egyik karácsonykor és a Bali belehamuzott a darált mákba, mert azt hitte, hogy hamutartó (még meg is kérdezte: Mama kidohányzikittennyit hogyígytelevan a hamus?))

Örömömre szolgált még, hogy a gyerekeink (főleg a kicsi ugye) még nem nőttek ki teljesen a szerepjátékokból, már ami a hétköznapi unatkozások (értsd: üresjárat két engedélyezett számítógéphasználat között) idejének kitöltését illeti. Amikor rákérdeztem erre, akkor rávilágítottak, hogy elég elképzelni a dolgokat, az olyan mintha úgy lenne.
Ezen a gondoltafoszlányon elindulva egész nap azt képzeltem, hogy gondtalan 18 éves vagyok, a férj meg rá is kérdezett, hogy nem akarom e véletlen lehalkítani a zenét mielőtt megbolondul.

Balikám cégének Christmas Partyján a Grand Hotelban egyéb említésre méltó nem történt, azon kívül, hogy nagyon jól éreztük magunkat, mint az, hogy ott ültünk az asztalnál, ettük a lazacos előételt, és közben azt beszélgettük egymással: hogy mit is keresünk mi ott. Valahogyan fura volt nagyon a falusi sör és dohányszagú kocsmapultokhoz szokott emberként ilyen helyen ülni, ahol az öledbe terítik a fehér kendőt (ilyet csak filmekben láttam eddig :P), és a pincéreknek saját fülbedugós beszélőkén osztják ki, hogy ez a Marion (ez én vagyok) a 7 es asztalnál vörösbort kér.
Hát nem is tudom - érdekes. Megvan a varázsa ennek is, meg megvolt annak is. Azt azért mindketten leszűrtük, hogy az ittenieknek isteni naivitásukban fogalmuk nincsen semmiről sem, hogy mennyire lehet nehéz az élet a világ másik felén, vagy éppen csak a szomszédban.*

* Ha valaki rászorul, segítenek persze - számos charity-be fizetnek többen is a Bali munkatársai közül. Nekünk is a mai napig rengeteget! Akciók szervezéséből sincsen hiány, pl. a Sainsbury pénztárainál (ha nem az önfizetősbe megyünk mert sok a cucc) mindig állnak nénik - bácsik, vagy gyerekek akik segítenek pakolni és közben ki van rakva a persely és ráírva kinek gyűjtenek. (Természetesen megkérdezik segíthetnek-e, és a No Thanks - nél sem néznek csúnyán.) És ez csak egy példa volt, rengeteg sokat sorolhatnék fel.

Egyértelműen nem cseszte el a hangulatot a karácsonyfa idő előtti feldíszítése (az otthonihoz képest ugye itt december eleje) ahogyan az itt szokás, sőt még inkább meghozza a készülődésre a hajlandóságot.

Az adventi koszorú készítése és/vagy vásárlása teljesen elmaradt, megoldottam négy darab gyertya összekötözésével (őő gondoltam a gáztűzhely négy rózsájából mindig egyel többet meggyújtani, (nem saját ötlet) de ennyire még én sem vagyok elvetemült).

A karácsony továbbá röviden:

A (töröttalpú, idős nénitől kapott - nem a néni volt törött talpú, hanem a fa ...bár végül is kitudja...- >>>további jelzők köv. műanyag) karácsonyfa kétszer dőlt el, így összesen háromszor díszíthettük
A kacsasültet nem lehet elégszer kihangsúlyozni annyira brutálisan finom lett
Lehordtunk a pincébe néhány dolgot - és ez közvetetten azt is jelenti, hogy már van néhány dolog, ami csak helyet foglal és nem férünk el tőle (ezt, a tavalyi az üres lakáshoz képest nagy előrelépésként fogom fel, még ha bőröndre nem is volt szükségünk az elmúlt másfél évben - utoljára akkor reggeliztünk rajta, mikor még nem volt asztal.)
A férj által jutányosan a használtbútorosnál megvett óriás-bőrfotel-szerelem a harmadik helyére került a lakásban a karácsonyfa miatt, de ott sem jó - most ideiglenesen szintetizátor állványként használjuk.

----aki csak a jóra kíváncsi eddig olvasson-----

Egy kis karácsonyi lelkizés mindenkinek jár - engem sem került el.
Itt Torquay-ban a benzinkutasoktól, a kukáskocsin dolgozó munkásokig mindenkin mikulássapka volt a Karácsony előtti utolsó héten, és nem is lehet elégszer elmondani, milyen jó érzés felszabadult, vidám emberek között élni. Integettek, rámosolyogtak az utcán az emberre.

Ez méginkább szomorú kontrasztot ad a lelkem másik felével, azért ami most otthon folyik. Egyre csalódottabb vagyok a hazám ügyeivel kapcsolatban. Nem politizálok, és nem mondok véleményt, nincsen jogom hozzá - úgy gondolom innen nem pofázhatok bele, de nagyon fájdalmasan érint.
Emberi életek mennek sorban tönkre (ahogyan a mienk is tönkrement ~~volna, ha hagytuk volna~~), senkinek sem kívánnám átélni, amit mi átéltünk napról-napra, estéről-estére, mégis százak, ezrek élik most át ugyanazt, hogy még ennivalóra sem telik, és gondolkozni is felesleges miből fizetik be a villanyszámlát, vagy miből vesznek a gyereknek cipőt. Este nehéz szívvel fekszenek le az ágyukba, a házastársak már nem néznek egymásra, és a gyerekre mosolyogni is elfelejtenek reggelente.
Beleszakadnak úgy titkolják, hogy nagy a szar, és éppen kezdi ellepni őket, csak mennek, robotolnak, mégis mindig csak egyre rosszabb.
Nem tudom mi volna jó, nem tudom hogyan kéne másképpen csinálni, csak azt tudom, hogy nyugtalan vagyok, ideges, és nem látom, merre viszi az országot ez az út.

Mindemellett Karácsonykor mégjobban hiányoztak az otthoniak, és a honvágy érzése is megtalált (eddig azt hittem baj van velem).
Remélem, hogy végre munkába állhatok valahol, mert nagyon szeretnénk spórolni a nyári hazaútra, és ez csak így sikerülhet, mostmár nagyon mennék kicsit haza.

2012-01-01T16:55:00.000Z

Idenéztem tegnap este, de nem írtam, nehogy véletlen hagyomány legyen belőle.

Életem virágját óvatosan bontogató ember lévén csak annyit kívánok magamnak és mindenki másnak, hogy legyen ez az év picikét jobb mint az előző volt, és picikét rosszabb mint a következő lesz (csak, hogy legyen hova fejlődni - azt nagy léptékkel úgysem lehet).

A 2010-es esztendőhöz képest ezt a tendenciát folytatva jobb volt a tavalyi (de fura tavalynak írni), és remélem, hogy idei még egy kicsikét jobb lesz.

Apránkénti berendezkedésünk megkoronázásaképpen karácsonykor már a buy one - get one free jegyében megszerzett új mázas agyag tányérkészlet díszelgett az asztalon, és ettől az én elégedettségem nem lehetett volna már sokkal nagyobb.
Karácsonyi meglepetésből varrógépem is lett, és bár bejárta fél Angliát, férj által elmesélt kalandos útját végül nálunk fejezte be sikeresen.
A gyerekarcúak is rém boldogok voltak, hiszen többféle ajándékot is sikerült a fa alá rendezgetni, sőt még ráadásajándékra is futotta Bali cégétől. Sosem vittük az ajándékozást túlzásba, de az elmúlt év hehézségeit és kisebb nélkülözéseit hősiesen viselő gyerekeinket kicsit kárpótolni szerettük volna, úgy érezzük ez sikerült is - mindenesetre a tavalyi három plüssmacskához képest mindenképpen előrelépés történt.

Az elmúlt két év sok-sok életemben első dolgot hozott, melyekre itt most nem térek ki, de melyeket a karácsonykor életemben először sütött kacsa koronázott meg - mely a kacsa szemszögéből szintén az első, bár reményeim szerint ha neki nem is lesz több, nekem nem az utolsó.
Az akadályt jelentem sikeresen vettük, a madár isteni volt - még az Angolok áfonya- és almaszósza sem tudta elrontani (csak vicceltem - imádom mindkettőt).

Fogadalmat nem teszek, ahogy sosem tettem, nehogy véletlen hagyomány legyen belőle.

Titokban éjfélkor azért elsoroltam néhány apró kívánságot.

2011-12-20T23:07:00.000Z

Tök béna vagyok a blogszerkesztéshez, (ezért csak a sablonból és a megadott hátterekből tudok választani).

13 fok van és december, a tavaszmezős hátteret mégsem rakhatom ki (még), de eljön az idő~~járás~~ még ahhoz is.

Hát az csak nem?

2011-12-16T20:37:00.001Z

én: ....ide figyelj kislányom!
gyerekarcú: .... jaj anya nee, most megint jön a LITVÁNIA?

(..és akkor nevelj komolyan)

Kicsit nosztalgiáztam...

2011-12-05T16:50:00.001Z

...az első kép 2003-ban készült, abban az évben amikor a legkisebb ovis lett. Az oviban csinálták, Karácsonykor, mindig jött egy aranyos gügyögős bácsi fényképezni.(akin a gyerekeim egyöntetűen jókat derültek).
A mostanit a három gráciáról én csináltam, a nagylányunkat (még otthon egyetemista) az egyetemi laborban kapta le egy osztálytársa. Diploma után végre jön utánunk a barátjával együtt, úgyhogy jövő Karácsonykor már megint együtt lesznek, leszünk.
Már alig várjuk.

Nem vagyok én bónamárta

2011-12-02T20:16:00.001Z

Ködös albion továbbra sem áll, csak egyszer láttam ködöt. Szeszélyes időjárás sem áll - vagy esik, vagy nem, de inkább nem - és azt is csak ilyen párás, permetezős vacakkal.
Elkélne már egy jó kis fakicsavarós vihar, villámcsattogással, dörgéssel, amit jó nézni a teraszról -
na az a szeszélyes.

Érdekes szaga van olyankor a levegőnek.
Benne van abban a fáradt este, a fonnyadt levelek, a felvert por, az eső, nehéz párás meleg, meg a szomszéd néni lángosa.

2011-12-01T21:41:00.001Z

...mennyi minden lehettem volna... (mondjuk nem tűzoltó és katona, a suba sem vonzott sose)

Öregszem?

Bimbódzó vonzalom (merre is?)

2011-11-30T10:40:00.001Z

"Anya képzeld azt álmodtam, hogy masszázsolajjal masszírozok egy izmos pacsirtát!"

(Azért nem aggódom...max. ornitológus lesz a kölyökből :D )

Kikarácsonyosodott

2011-11-27T18:32:00.001Z

Figyelmeztetés! Ömlengős, rózsaszínű cukormázba burkolt poszt következik, akinek nem inge ne vasalja ki...

Az van itt Angliában, hogy odavannak a Karácsonyért.
Külön eseménye van a lámpagyújtásnak - amikoris a karácsonyi díszbe öltöztetett utcán felkapcsolják a díszkivilágítást, ez a nap a Karácsonyi Fesztivál kezdetének napja is. Mindenféle rendezvények, karácsonyi piac (Christmas market), koncertek, sok gyerekeknek szóló program stb. van Karácsonyig.
Otthonfelejtett barátosném is mindig mondta, hogy a sváb vérem miatt szeretem a giccset, hát igaza van tényleg szeretem.
Szeretem a díszes, szines, villogó kirakatokat, a Télapót szánkón, a csillogós gömböket, az ünnep minden túlzott díszét. Bár már a tavalyi ünneplés nagyságrendekkel nyugodtabban és békésebben zajlott mint az eddigiek, mégis az idén jobban kiteljesedik, hisz jobban ismerjük a várost, jobban tudjuk a nyelvet, kicsit beilleszkedtünk az élet folyásába itt.
El is mentünk az ünnepségre ami tavaly elmaradt (hisz nem is nagyon tudtunk róla), bejártuk a felépített színpadokat, megnéztük a koncerteket, a fény felkapcsolásakor mi is visszaszámoltunk és tapsoltunk a tüzijátéknak, ettünk utcán sült gesztenyét (nem is tudtam, hogy itt is sütnek).
Ittunk forró kakaót a tengerparti kávézó kerthelységében, ahol jó kis tűzgúlák adták a meleget - nem mintha olyan hideg volna, napközben azért még 14 fok van itt délen a tengernél.
Az utcákon pantomimes bohócoktól kezdve a léggömböt osztogató rózsaszínű lánymalacon keresztül, egészen a villogós szélforgókat árusító standig minden volt.
A kirakatok már karácsonyi díszbe öltöztek, az emberek télapósapiban, nyakukban kisgyerekkel sétálgatnak, mindenhonnan karácsonyi dalok szólnak és én ezt egyáltalán nem tudom megunni.
A legjobban a Brixham College gyermekkórusa tetszett, akik igazi karácsonyi hangulatot varázsoltak a kikötőbe.


A Télapó levelesládája

Várakozással tekintek az elkövetkezendő néhány hét elé, és naponta böngészem a programokat, hogy merre mászkáljunk a családdal, már ha a Bali is épp ráér.


És felkapcsolták a lámpákat


Kávéházi kerthelység


A gyermekkórus


Ez biza egy gőzmasina

2011-11-25T15:12:00.001Z

Kicsit ősziesre váltottam, habár mindjárt itt a tél... :D
Kell a változatosság.

Lehettem volna Martha Stewart....

2011-11-25T12:44:00.001Z

...avagy a zoknik és pólók új élete.

Szeretem a szép dolgokat magam körül, de gyűlölöltem ezreket költeni (otthon) itt meg súlyos fontokat pl. fogkefetartókra, kanáltartóra, vagy épp díszpárnára. Mindig megoldottam azzal, hogy régi rongyokkal teletömött, magamvarrta párnahuzatok szépítették a kanapét, vagy egy egy szép doboz, vagy köcsög lett a fakanáltartó és fogkefetartó.
Nekiláttam tehát, hogy ezen használati tárgyak eddigi dunctosüveg tartójának ruhát varrjak kézzel, ahogy anyáink, mert a varrógépem még nem jött utánam, illetve a köcsögök sem amelyek eddig e funkciókat betöltötték. Rühelltem már nézni a csupasz befőttesüvegeket.
Ahogy nekiláttam volna a kis asztalkámnál, némi maradék pólóanyaggal, megakadt a szemem a radiátor sarkában árválkodó fél pár zoknikon, amelyek szomorkodva hiába várták hónapok óta párjukat, az csak nem érkezett meg. (Szignifikánsan kevesebb a fél pár zoknik aránya mint otthon, de változatlanul értetlenül állok a dolog előtt.)
Egyből bekattant, hogy minek is akarok én ruhát egy üvegcsőre, mikor van rá textilcső, nem is akármilyen. Szépen rásimulós, mintás. Valószínűleg már kitalálta más is, valahol a világban, de én nagyon megörültem ennek a felfedezésnek, így magamtól.
Akinek ellenérzése van az üveggel, szerintem ez konzerves dobozzal ugyanígy működhet, de az újrafelhasználós hulladékot tegnap vitték el, és vele a kukoricásdobozokat, így ezt majd a jövő héten próbálom ki.
Az egyik fajta ráhúzási mód a simán bebujtatós - amikor a zokni maradéka az üveg szájába betömendő - ez a fogkeféknél jól bejön, mert nem a lecsorgó vizes trutymóban van a fogkefe szára, hanem a textil felfogja, időnként pedig elég lehúzni és kimosni.
A másik fajtánál úgy húztam rá, hogy a zokni teteje kerül az üveg tetejére, az alját levágva a zokni anyaga összehúzódik, és szépen felfekszik az üveg oldalára, azt kézzel eltisztáztam, hogy ne bomoljon szét. Némi ragasztóra is gondoltam, de akkor nem lehetne lehúzni és kimosni, így ezt az ötletet elvetettem. Továbbgondolva lehet, hogy működhet ez még régi gépi- vagy kézikötött pulcsi ujjával például, de erre most nincsen alapanyagom.
Hát ez lett belőle:

A másik hasznos kreálmány a régi pólók felhasználására ad egy ötletet, amit egy angol nyelvű kreatív blogon találtam, a képek alapján abszolút érthető annak is aki nem tud angolul.
Jó kis fejpántokat csináltam a lányoknak, nekik is nagyon tetszettek, rögtön elkezdték turkálni a szekrényüket, hátha találnak még olyan pólót ami nem kell, hogy csináljak más színekben is.
Egy férfipólóból kb. három-négy hajpánt jön ki, attól függ mekkora méret. A pólóhurkák hossza (kicsit meg kell huzogatni az anyagot hogy hurkás legyen) kb. 120 cm.
Részletes képes útmutató itt: Make it & Love it
Az enyémek ilyenre sikeredtek:

Na ilyenekkel telnek mostanában a napjaim.

2011-11-09T11:32:00.000Z

Tami tegnap mesélt a suliról, mint ahogyan már annyiszor.
Nem jutott eszébe a vonalzó, csak angolul.
Kicsit megijedtem.

Szössz III. (...és továbbra is)

2011-10-28T13:44:00.001+01:00

Hétköznapi segítőkről
- De ügyes vagy, megcsináltad! Pedig se páka se semmi... tök jó vagy..
- de velem volt a két nagyúr!!
-??
- Hát - büszkén kihúzza magát - a Kényszer és Darth Vader*...

...egymásért
- Megyek a langyikhoz gépet beállítani, nem jössz velem??
- Minek?
- Mittomén, hátvédnek...*
- Ezt má hogy?? Ülök a kocsiban és ha kiabálsz berontok ezzel az óriási padlizsánnal?

*DarthVader-es polóban szerelt
*Tudat alatt minden valamirevaló férfi homofób!

Újabb vasárnap

2011-10-26T15:47:00.000+01:00

Mindenkinek látnia kellene egyszer.... (második epizód)

...amikor a tenger habos hullámaitól hátrahagyott pára porzik a levegőben, és a lemenő nap aranyszínű ködbe burkolja általa a szárazföldet.

Az aranyköd befolyik a völgyek közé, átszivárog a fák ágai között, néhol még a házak közé is bekandikál.

A varázslat percekig tart csak, de ez kis időre megálljt parancsol, odaszögez és elvarázsol.

Édes álmok jönnek...

2011-10-22T23:11:00.000+01:00

Bali és én az éj sötétjének védelmében egy raktáráruházba törtünk be.
Nem ám olyan szokványosba, hanem itt ebben a raktárban a készre csinált jogosítványokat és METRO mágneskártyákat tartották hét lakat alatt. Az első varázslatra nyílott, a második kulccsal, a harmadik símogatásra, a negyedikre rá kellett kiabálni, sajnos a többire nem emlékszem.
Hármat - hármat felkaptunk az igazolványokból, és futottunk az első bokorig, ahol is leegyeztettük, hogy melyik kártyán ill. jogosítványon hasonlít a legjobban a kép a Balira.
Kiválasztottuk a megfelelőt, és elindultunk két baráti párossal (Kláriékkal és Alízékkal) természetesen autóval a METRO-ba vásárolni.
Vásárlás közben hatalmas nyerőautomatára akadtunk, ami azonban óriási magas volt, így csak székeket egymásra téve tudott egyetlen ember felmászni és nyerőautomatázni. A szerencsés kiválasztott én lettem (a tériszonyommal hehh) a többiek alul fogták a székeket.
A nyeremény egy kijelzőn realizálódott, minél több aranyat tudtam kézzel lesöpörni a játékgép üvegkalickájából, annál magasabbra ment az összeg.
A végén 9 millió angol fontocskával lettünk gazdagabbak - a székek tartásáért a két párnak kiosztottunk két-két milkát, mi felmarkoltuk a maradék ötöt és elintultunk házat nézni.
A bőség zavara, és a sokrétű ízlésünk miatt egyből vettünk egy tiroli hegyiházat, egy mediterrán vityillót és egy trópusi pálmafásos tengerpartosat.
Adódott ekkor az a probléma, hogy a házak túl messze vannak egymástól, így a hegyit hegyestűl, meg a mediterránt fikuszostúl berámoltuk egy-egy zsákba, és gyalog levittük a tengerpartra.

Egyetlen éjszaka alatt több problémát is megoldottam.
Pedig nem is vagyunk ilyen anyagiasak.

Szössz II. (..avagy: Jelenetek egy házasságból)

2011-10-22T11:11:00.000+01:00

    Az intimitásról
- Söröm? Meg a tálcát légyszi... - odaviszem
- Jaj a villanyt elfelejtettem a konyhában - lekapcsolnám, de...
-..ha már ott vagy hozzál egy poharat is légyszíves. - odaviszem
......
- adj egy konyharuhát. - adok
- meg egy fogpiszkálót
kezd elfogyni a türelmem egy életem - egy halálom kicsit belekötök hátha... -
- Ha nagyon szigorú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez fogvájó inkább, ahogyan a fülpiszkáló is fültisztitó pálcika. Kissé élcelődős a hangsúly de...
nem zavarja.... - Nincs valami édesség?
Kinyitom a szekrényt - Keksz vagy müzliszelet?
- Müzliszelet.
Felveszem a legnegédesebb hangsúlyt : - Még valamit drágám?
- Hülye vagy ? ne a gyerekek előtt tegyél nekem ajánlatot!   ?S/!*;.¤

   Két falusi Londonban
Több mint hét órás út után (négy óra autópálya - három a dugók Londonban)
- Nyugi öt perc és ottvagyunk, azt írja a GPS.
- Remélem is mert nagyon kell pisilnem.
- Miért nem mentél a benzinkútnál?
- Majd ha megőrültem. Este 11 - kor a berácsozott kútnál, ahol egy sötét és három fekete alak tartózkodott pusztán, még a kocsiból se mernék kiszállni, nemhogy a menekülési esélyeimet nadrágletolással csökkentsem.
- Jolvan már itt mutatja, hogy átmegyünk a folyón és ottvagyunk, ez itt biztos valami híd lesz.
GPS édes női hangon: - forduljon élesen balra, majd hajtson fel a kompra....hajtson fel a kompra.
KOMPRAAA???...ültünk a kocsiban a vaksötétben, a hatalmas vasból készült kapu előtt, melyen láncon lakat fityegett és néztünk egymásra kikerekedett szemekkel.
Ő törte meg a csendet elváltoztatott női hangon "ezesetben nyomja meg a piros gombot, és nyugodjanak békében"...

Szössz...

2011-10-03T22:41:00.002+01:00

     A feledékenységről:
Mikrót kinyitom, kaját melegítenék fáradtan, mikor este hazaérkezünk világítótoronyvadászatról.
- Jéé a teám...!!
Férj: - Igen, ez egy ilyen varázsdoboz... kinyitod, mindig van benne egy tea.

   Az éjszakai közléskényszerről
Reggel nyújtózkodom...
- AAAnyira jól aludtam, de olyan mélyen, hogy nem is emlékszem mit álmodtam.
Férj: - Azt, hogy anyám szivarozik...

    A sűrű napokról
Férj hazajön a munkából.
- Van valami újság? - kérdezem
- Igen!!! Egy Lidl, egy Tesco, egy Pizza voucher, és egy Tatjana Vozytkonak aki nem én vagyok...

Eljött az az idő...

2011-09-22T14:45:00.000+01:00

...
- Mi volt az ebéd? - kérdem a kisgimist
- Rósztid phóókii midaliön*.... (a legelittebb angol - minden akcentust nélkülöző kiejtéssel)
- :-o

:D

*(Roasted porky medalion - az Sertés szűzérmék sütve)

((Amúgy imádjuk ahogy mondja a water-t meg a smoky bacon -t , beszarás - vóótö, szmöuki békn . ))

Egy vasárnap

2011-09-19T13:23:00.002+01:00

Mindenkinek egyszer meg kéne élnie, milyen az .....(első epizód)

.... állni kint egy szirten, egy védtelen vadparton, mikor a viharos szél viszi le a fejét, a tenger hullámaiból leszakadt pára az arcába csapódik. Hiába az esőkabát, a kapucni szorosan bekötve, a fül így is sípol, semmit nem hallani, üvölteni kell egymással.
A hajók zászlói is nagyrészt megtépázva, a végük rongyosan csapkodja az árbocrudat.
Mégis ott állni, földbe gyökerezett lábbal, mozdulatlanul a látványtól: a hatalmas hullámoktól melyeknek a taraja a kis tengeri torony tetejéig felver, a sziklákon szétfröccsenve méteres magasságokig párafüggönnyel takarva be az eget. A napot látni, ahogyan vakít és a tengert higanyszínű csillogással bevonja, éles szegéllyel elválaszva a felhők által árnyékolt részek sötétkékjétől.
A csontig fújó jeges széltől vacogva sosem akarni elmenni onnét, mert ott kell hagyni a szépséget, a magasságot és a mélységet, a süvítő zajt és a néma csendet - na meg azt a csodás igazi piros-fehérre festett világítótornyot a parton, aminél romantikusabb nincsen is a világon.

(A képek beillesztésében még mindig eléggé balfék vagyok.)

Visszatérés a hétköznapok világába

2011-09-05T11:42:00.000+01:00

Hát igen... jó gyorsan elmúlt a nyár.
Az augusztusi vendégeinkkel még gyorsabban repült el, észre sem vettük és már el is telt ez a pár hét.
Nagyon jól éreztük magunkat, azthiszem ők is, sok szép helyen mászkáltunk, az ezer és ezer ajándékbolt mintha csak anyunak lett volna kitalálva, a nemzeti park csak a nagy és okos biológuspalántára várt. Dávid és a Zsófi már hazamenni sem nagyon akartak volna, de mostmár legalább tudják, hogy mi vár itt rájuk.
Mikor búcsúzkodtunk a reptéri transzfer mozgólépcsője előtt, most éreztem először azt, hogy kicsit velük mennék. Azért, hogy tovább legyünk együtt. Hiányzik anyu teraszán-üldögélés, a "jókis" kávéja, az öcsém - mert ő most nem jött - a mislenyi temető, meg hát persze az a bolond, öreg kutyánk is. Anyám jól ki is nevetett, hogy akárhányszor szóba kerül a kutya, én mindig elsírom magam. Hát anyám ezeket a dolgokat nem nagyon érti, azthiszem nem is fogja sosem.
(Ha minden igaz, és jól spórolunk, meg én is találok egy jó kis részmunkaidőst, akkor a tavaszi látogatásunk legpozitívabb hozománya az lesz, hogy végre elhozzuk magunkkal az ebet. Biztos vagyok benne, hogy Baksai MissMix kutyánknak tetszeni fog Anglia, és hamar megtanul angolul ugatni, hamarabb mint én rendesen beszélni. Mindenesetre az angol cicák már nagyon várják.
Biztosan nem gondolta sosem, hogy idáig eljut, a nagy vizen túlra.)

A lányoknak ma kezdődött el az iskola, Tamara már napok óta teljesen be van ettől pörögve, már nagyon várja a "nagyok" suliját - az apja meg értetlenül nézi, mintha nem is rá ütött volna a gyerek ebben.


Tami egyenruhában

A Nóri még elkockult volna a gép előtt pár hétig - akár kenyéren és vizen - sőt ha nem szólnánk, észre sem venné, hogy besötétedik esténként, reggel meg kisüt a nap. Olívia szintén ment volna már bármerre, csak történjen valami, mert ő meg annyira utál unatkozni, hogy képes még boltosat, tanárnéniset játszani a Tamarával - bár a Tamara se kutya, mert még mindig egyedül is képes erre.
Az én gyerekeim bizonyos szempontból korán érő, bizonyos szempontból meg későn érő típusok, és én baromi boldog vagyok attól, hogy a tengerparton képesek ország-várost játszani, meg homokozni órákig.
Olyan jó lenne, ha még pár évig így maradna....
...ezen a gondolatmorzsán elindulva véletlenül odáig értem, hogy négy öt év távlatában nekünk már négy felnőtt lányunk lesz, ettől megrémültem (már, hogy ennyire elment az idő) és gyorsan visszafordultam.

A nyáron a szülinapomra Balikámtól Kindle e-book olvasót kaptam, így mostmár a könyvek tömkelege is a rendelkezésemre áll. Soha nem gondoltam, hogy a könyvet bármi pótolni tudja, de ez a Kindle olvasó azért engem is szerelembe ejtett. Nem mondom, hogy a lapok illata, vagy a könyv fogása nem hiányzik belőle, de kétségtelenül vannak előnyös tulajdonságai, melyek miatt nekem is sikerült megbarátkozni vele. Legelsősorban a képernyő működése, amely ugye e-ink technológiával működik, tehát semmiféle világítást nem használ, és ezáltal a szemnek is ugyanolyan hatású, mint a könyvlapok - amikor olvastam erről nem hittem, de tényleg olyan.
A legeslegeslegjobb pedig, hogy 7-800 db magyar nyelvű könyv, és több mint 4000 angol nyelvű áll rendelkezésemre bármikor, belőlük egy-egy mondatot, szövegrészt kijelölhetek és elmenthetem, jegyzetet készíthetek, fordítóprogram és szótár is rendelkezésre áll. Hangoskönyvet felolvas, mp3 -at is kezel, van fülhallgatócsatlakozója és kis hangszórója is, sőt, a könyvet is felolvassa, és kezeli a magyar karaktert.
Mivel az e-ink nem igényel a képernyő fennartásához, és világításhoz energiát, ezt csak a képernyő oldalankénti frissítésekor azaz lapozáskor használ, így napi szintű használatkor (mondjuk egy négy órás olvasással számolva) is több mint egy hétig bírja az aksi, ami meg amúgy 30 perc alatt fullra tölthető. Egyszóval: imádom, és örülök, hogy a Kinle olvasók táborához csatlakoztam.

Néha még egy kicsit kényszerítenem kell magam, de egyre inkább próbálok angolul olvasni, bár még nem élvezem annyira, azért nagyon igyekszem. Ebben a hónapban próbálok részmunkaidős állást találni, úgy érzem egy állásinterjúra már képes vagyok normálisan, de azért iszonyatosan félek, mert én nem vagyok bátor, és ha csak erre gondolok, egyből akkora lesz a gyomrom mint egy alma, sőt inkább egy megrágott csutka. Balikám rém türelmes, de én sem akarok már tovább visszaélni a vendégszeretetével... :D , arról meg nem is beszélve, hogy valami szociális életet ki kell alakítanom, bár a mindenféle emberek annyira nem hiányoznak.
Lehet, hogy emberkerülő lettem?

Most, hogy üres a lakás egész nap a tévét hallgatom - javítandó a beszédértést - és nagytakarítást csapok, a fürdő már ázik, a mosógép megy, ablakok nyitva és én kitárt karokkal várom azt a hosszú langyos őszt, amit itt úgy szeretek.

Ismét az angliai oktatásról, bizonyítványról és egyebekről

2011-07-25T10:24:00.006+01:00

A gimis lányaink év végi bizonyítványára panasz nem lehet, egyedül angol nyelvből kaptak C-t, amire ugye szavunk sem lehet. Minden tantárgyból A, vagy B az osztályzat.
Nóri szeptembertől gitározni tanul, felvette az órarendjébe, Olivia hegedű és fuvola között vacillál, Tami úgy néz ki a zongora mellett döntött. Sok-sok praise point-juk lett év végére (dícséret pont), főként Oliviának, melyeket mindenféle plusz munkára, jó viselkedésre, kreativitásra, rátermettségre lehet kapni.

Tami befejezte a primary-t, szeptembertől a "nagyok" sulijába fog járni. Erről néhány szót írnék, azoknak akiket ez érdekel.
Az primary-ben kizárólag szöveges értékelést kaptunk, igaz, ezt teljesen testreszabottan és elég részletesen. Mindent összevetve Tami is nagyon nagyon szép teljesítményt nyújtott.
A lazább oktatásnak köszönhetően magatartási problémái is nagyon sokat javultak, (amiket én nem magatartási problémaként értékelnék, inkább azt mondanám, hogy a magyar oktatási rendszer nem igazán nyerte el a tetszését, illetve nem túl alkalmas az ilyen pörgős, energiától duzzadó gyereknek.)
Többször is meglepődtünk már az iskola ideje alatt, hogy egyszer csak milyen folyékonyan kezdett angolul beszélni, de ez év végére egészen elképesztően látványos lett, nem is győztünk csodálkozni.
Ő még aggódik néha, megjegyzem teljesen feleslegesen. A háziorvosnál jártunkkor is elhangzott : apa ugye fordítasz, ha nem értek valamit - ehhez képest meg mi nem értettük a nagy részét annak, mit beszélget vagy 10 percig a dokival. Hát eléggé frusztráló érzés.
Az iskola végéből, és a hatodikosok búcsújából nem csinálnak olyan nagy faksznit mint otthon.
12 hatodikos "ballagott" el az iskolából (ugye kicsi mézeskalács iskola - összesen 69 gyerek tanul itt.)
Nagyon szép, egyszerű megemlékezés volt a Maria Magdaléna templomban*, ahol sokat énekeltek, majd minden diák kiment az igazgatóhoz, elmondta amit fontosnak tartott, vagy amire emlékezetes volt számára, a tanár pedig felolvasta, hogy a többiek mit tartottak róla fontosnak, vagy milyen vidám dologra emlékeznek vele kapcsolatban. Ez egy nagyon szép gesztus volt, és nagy vidámságot okozott.
Aztán ismét éneklés, kicsi Miatyánk a pappal, akit én nem néztem papnak abszolút, meg érdekes volt az ismert ima angolul. A legvégén az atya minden gyereknek kiosztotta az ajándék bibliáját, és néhány jó szóval elbúcsúztatta őket.
Nagyon aranyosak voltak, mert az utolsó két éneklés alatt már inkább sírtak mint énekeltek, még a fiúk is.
Összeszerkesztek egy kis videot a néhány képből, meg egy-két videoból amit csináltam, és nemsokára feltöltöm a galériánkba.

_______________________________________________________________________________

*A templommal kapcsolatban megemlítenék egy érdekességet, erről akartam is már korábban írni a karácsonyi műsor után, csak elmaradt. A bejárattól jobbra kis konyha, balra kanapék fotelek - kis nappaliszerű berendezés. Szóval ott lehet a pappal teázni, kávézni, beszélgetni.
És még az angolokra mondják, hogy konzervatívok.

Evőlúcíóós pszicológia ...avagy miért nem vasal a férfi?

2011-07-21T13:21:00.002+01:00

Nem Besenyő Pista nyomán, hanem csak úgy a sajátomon indulva el kész elméleteim vannak a férfi-női veselkedésformák különbőzőségének mibenlétére, illetve ezek lehetőleg minél surlódásmentesebb megoldására. Még régebben olvastam a Miért hazudik a férfi, miért sír a nő? c. könyvet illetve ennek második részét, valamint sok evolúciós pszichológiával kapcsolatos írást, mert ez engem mindig érdekelt. Ajánlom még Szendi Gábortól: A Nő felemelkedése és tündöklése c. könyvet (melynek nem minden pontjával értek egyet, de ettől függetlenül) nagyon érdekes olvasmány. A Csernus könyvek is ide sorolandók nekem bár nem annyira evolúciós szempontok alapján közelíti meg a témát, de attól még sokat lehet tanulni belőle. A Spektrum tévén is volt annak idején valami hasonló című műsor (asszem Miért nem vasal a férfi volt a címe), ami a két nem különbözőségeiről, és ezek okairól mesélt. Kedves távoli épp Görögországban éldegélő barátommal beszélgettünk a minap a skype-on, és mint már annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy a férfiak a világ minden táján egyformák (valószínűleg mi nők is, de hát mi ugyi a férfiakat tárgyaljuk ki inkább! Akinek hiányérzete van, annak ajánlom figyelmébe Kőhalmi Úr épületes néhány mondatos megfogalmazását a nőkről - tudniillik, hogy a nő egy textildarabbal bárhol elvan - aki kíváncsi a részletekre az hallgasson utána.)
Tehát a továbbiakban a férfiak kivesézésével folytatnám.
Édes népség annyi bizonyos. Szedjük hát pontokba, a nagy női gyűlésen mire jutottunk, szűkebben jutottam, hisz mégiscsak én férjecsémmel élek - (némi női oldallal kiegészítve azért, hogy teljes legyen a kép!)

1. Mire van idő a bevásárlóközpontban?
Autósfelszerelésekre, csavarhúzók és ezek csavarozógépeinek nézegetésére, időnként műszaki cikkekre.

2. Mire nincsen idő, mert sietni kell?
Szobanövényekre, piperecuccokra, ruhákra.

3. Mi kerül biztosan a kosárba?
Autóillatosító, cipőspray, sör.

4. Mi fontos a férfinak a lakásban?
Távirányító, zuhanyfej, víznyomás, lepedő, toll, olló, vágódeszka.

5. Mi nem fontos a férfinak a lakásban?
Függöny, szekrény, polc, szobanövény, konyharuha, könyv.

6. Mit tart a férfi fontosnak a közlekedés során?
Parkolóhely, autómosás.

7. Férfiparák : bezártam e az autót, hol van a slusszkulcs, hol van a pénztárca, nézzél hátra is! ne csak előre

8. Férfi frusztrációk: otthon felejtettem, munkahelyen felejtettem, nem működik, nem szerelhető, meg kell szerelni.

9. Férfi problémamegoldás: ...mert ez megint a te hibád, hozz egy kalapácsot.

10. A férfi ha jókedvű: menjünk el a kínaiba

11. A férfi ha rosszkedvű: főztél valamit? , hagyjatok Upps tévét nézni.

12. A férfi reggel: van tiszta alsóm?

13. A férfi este: van söröm a hűtőbe?

14. A férfi ha nem talál valamit: ...mert megint elpakoltad!

15. A férfi ha megtalál valamit: ...mert én rendben tartom a dolgaimat!

És az élet így szép!

2011-07-08T22:27:00.003+01:00

Különböző események hatására, megemlékezést tartottam régi életünkről.
Megemlékeztem a betegségről, nélkülözésről, az emberfeletti küzdelmek sorozatáról melyekkel együtt éltünk, és szörnyű de meg is szoktuk már.
Néha nem is vettünk tudomást róla, hogy mennyire nehéz az életünk, és csak így lehetett elviselni.
Arról az életről mesélek, amiből itt nagyon keveset írtam meg, eltekintve a legrosszabb napokat, amikor küzdelmeink karcolatjai itt is nyomot hagytak. Mostanra meg kellett volna hogy szabaduljak már a démonaimtól, de még mindig sokszor tartok attól, hogy az új életünk kiteljesedése útjában áll a múlt.
Az utolsó fél év amit még Magyarországon töltöttünk, volt egyértelműen a legrosszabb fél év eddigi életem során. Nem csak azért mert külön voltunk a Balival.
Esténként még most is eszembe jutnak a hideg 2010-es márciusi napok, amikor már nem volt gáz a házunkban, miután tönkre ment a kazán, és a csonka családom velem együtt a sürgősségi belgyógyászaton töltöte az éjszakát. Hát a történetet én a mentőautótól ismerem, mert csak abban tértem magamhoz, első gondolatom pedig az volt, hogy lebaszom a mentőst, mert nem hozott nekem nadrágot.
Nemmellesleg ha nem adja fel a százéves kazán mindegy lett volna, hisz három gázszámla tartozás után, a gázt ki is kötötték a következő hónapban. Akkor palackosgázzal főztem tovább, és hétvégén folyton attól rettegtem, anyám ne vegye észre a palackot a konyhában.
Mellhártya és féloldali tüdőgyulladással feküdtem három hétig a hideg szobában, a nagy dupla ágyban, két takaró alatt, a kutyámmal az ágy végében, félig ülve mert nem kaptam levegőt, azt is sípolva tettem.
Néha a mérhetetlen önsajnálat vett erőt rajtam, de egy idő után mindig felülkerekedtem ezen, és esténként megnyugvásul álomba sírtam magam.
Minderre szükségem volt ahhoz, hogy másnap reggel felkeljek, és újra elinduljak.
Messzi érkezésünk legpozitívabb következménye, hogy hónapok után először végre meleg vízben zuhanyoztunk, és nem kellett a vizet bográcsban melegíteni hozzá.
Nem csöpög víz eső idején a gardróbban, úgyhogy nem kell éjszaka lábosokkal malmoznom a repedések alatt.
Nem kell vég nélkül tepsis krumplit és párizsit enni. Soha életemben nem is fogok többé párizsit enni, ezt megfogadtam, a gyerekeimnek pedig annyira herótjuk lett a krumplitól, hogy fél évig itt sem ettünk krumplit.
Nem kell minden reggel azon gondolkoznom, hogy másnapra éppen miből lesz kenyér, nem kell a 10 ezer forintos ételjegyemet 8 ezerért eladni, mert a pénzt jobban be lehet osztani, és nem kell a spárba mennem ami piszok drága.
Nem kapok gyomorgörcsöt, hogy a bolthitel és a számlák kifizetése után ötödikén ötezer forint maradt a tárcámban, és fogalmam nincsen róla, hogy a következő 25 napban mi a fenét csinálok.
Nem kell szégyenkeznem, hogy a gyerekem ösztöndíja ételre és számlákra megy el. Nem kell gondolkoznom, hogy mit lehetne még pénzzé tenni.
Az utolsó pillanatban jöttünk el, a következő hónapot már nem hiszem, hogy kibírtam volna.

Sikeresen "megszabadultam" majd az összes "baráttól", mert abban a cipőben már senki sem szívesen tartott velünk.
Minden próbálkozásom amit az ellen folytattam, hogy ne sarazzanak minket tovább elbukott. Egy idő után feladtam, csak magam elé néztem az utcán, hogy ne kelljen szembesülnöm bizonyos emberek gondolataival.
Emberfeletti erővel vágtam mindenhez jó képet, mosolyogtam a munkahelyemen, ahol szintén csak szutykot hagytam magam után - és ugye aki nincsen ott, az védekezni sem tud.

A múltunkat nem hagyhatjuk magunk mögött.
Minden drámaiság nélkül mondhatom, mindig kísérteni fog.
Egyetlen egy dolog volt mindig amit bíztatásul mondtunk magunknak.
Nem ezt érdemeljük. Szorgalmas, jó emberek vagyunk, és nem ilyen életet akarunk élni.

Nem voltunk hajlandók elhinni, hogy ez a mi hibánk, hogy nem jutunk egyről a kettőre.
A múlttól nem lehet szabadulni, de a jövőnket most már éljük, és ez minket igazol.

Soha a büdös életbe ne kerüljetek olyan helyzetbe, amikor a becsületet kerül ki az asztalra, és válik belőle árucikk.

Így Tanulj Angolul Angliában

2011-06-29T17:03:00.003+01:00

1. Legegyszerűbben ha munkát vállal, dolgozik, és van némi alap nyelvtudása, ez egy viszonylag tágabb kör, melyet két részre lehet elosztani. - Akik nyelvtanulás céljából jönnek ide dolgozni, mellesleg kis pénzt keresni, - és akik elsődlegesen pénzt jönnek keresni, nemmellesleg meg meg kell tanulniuk jobban angolul.
2. Kissé szűkíti a potenciális célszemélyek körét: csak nyelvtanulni jön. Szintén két csoport: szervezett cserediákos, diákközvetítős, ösztöndíjas stb. illetve gazdag szülők gyereke - középgyereke - egyetemistája.
Merthogy a nyelvtanulásnak itt is ára van, méghozzá eléggé borsos ára.
Úgy elgondoltam magamban, hogy itt angliában aki angolul akar tanulni, annak milyen tág lehetőségei lehetnek, hiszen itt ugye mindenki angolul beszél, és ezért túlkínálat van angolul beszélő emberekből - tehát - vontam le a következtetést - itt lehet a legolcsóbban angolul tanulni.
Na jól mellétrafáltam. ( Ami nem meglepő, aki ismer az tudja, hogy túl egyszerűnek látom én a dolgokat időnként.)
Hogy ez mennyire nem így van azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a három helyi nyelviskola egyike sem jött szóba nálam, pedig nem a magyar, hanem az itteni fizetésből indultunk ki.
210 és 490 font / hét közötti árakon dolgoznak, igaz, ezért mindennapra szóló, intenzív tanfolyam jár, külön kommunikáció, olvasás, nyelvtan stb. kiscsoportos órákkal és vizsgával a végén.
A 400-750 fontos ajánlatban ugye szállás és étkeztetés is benne foglaltatik, minthogy ezek az iskolák utaztatásos angoltanítással foglalkoznak főleg.
De a legolcsóbb (170 font/ hét ) heti 15 órás kurzus is enyhén szólva borsos árat kér szerintem. Van még lehetőség személyes foglalkozásra is, cirka 56 fontért óránként. Hát eléggé elképedtem.
Plusz nekem éppen csak a nyelvi környezetre van szükségem, a bőséges alapom megvan hozzá, hogy el tudjak kezdeni valakivel, valakikkel kommunikálni.
Maradt a szegény bevándorlós megoldás, tehát: először is akinek jár, igényelni kell az adóvisszatérítést a gyerekek, és/vagy kereset után ( na ez eltartott nálunk januárig).
Aztán az igazoló kártyával lehet jelentkezni a kedvezményes tanfolyamokra. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem folyamatosan van, hanem két-három havonta, így én a januári kurzusról éppen le is maradtam. Ezen tanfolyamok után a Councilon keresztül lehet érdeklődni, vagy mégjobb tájékozódni a helyi gimnáziumokban, mert sok helyen különböző délutánonkénti felnőttképzésre, ezen belül angol nyelvi oktatásra lehet jelentkezni.
Én a lányok sulijában heti kétszer két óra keretében tehetem ezt meg, 10 héten keresztül mindösszesen 64 fontért. Igaz, hogy máshol ezt lezavarják 2-300 fontért két hét alatt, de az ilyen tanfolyamot még munka mellett is be lehet vállalni, mert este fél héttől fél kilencig az ember szabaddá tudja magát tenni.
A csoport: 2 Lengyel, 1 kínai, 1 thai, 1 litván, 1 spanyol, 1 tunéziai, 1 jordán, 1 magyar (én :) ). Többségük dolgozik már. A velük kapcsolatos a tapasztalataimból ismét csak egy későbbi időben fogok bejegyzést kerekíteni.

Konklúzió: aki dolgozni jön tudjon angolul, aki tanulni jön legyen pénze, aki mindkettőt szeretné annak ez lehet az alternatívája.

Az én idealista világom

2011-06-15T10:40:00.004+01:00

Mindig sokat gondolkoztam azon, hogy egyes emberek honnan formálnak maguknak jogot arra, hogy bántsák egy társukat. A politikai hovatartozás címén erősödött fel főként ez most Magyarországon, de nem ennek apropóján jutott ez eszembe, bár kétségtelenül ez az, ami most a legerősebb indulatokat váltja ki, hanem azért, mert a Szily Nóra interjúkat nézegettem a minap.
Szily Nórát én személy szerint nagyon kedvelem, és meggyőződésem, hogy mikor az RTL fénykorában annak idején a Reggeli c. műsort vezette néhányadmagával (Balázsy Pannával, Alföldi Róberttel, Stohl Andrással) akkoriban színvonalat vitt, az amúgy nem színvonalas kereskedelmi tévézésbe. Stohl-t már akkor sem nagyon szerettem, nagyarcúnak tartottam, bár néhai színészi teljesítményében nem találhattam kifogást - de ez egy másik tészta.
Szily Nóra egy nagyon intelligens, jó kommunikációjú nő, aki nagyon jól kérdez, nagyon jó beszélgetésvezető - és én ezt akkor érzem igazán, ha az adott alanynak éppen azokat a kérdéseket teszi fel amik engem is foglalkoztatnának. A Reflektor tévén nagyon szerettem a műsorát, bár nem volt szerencsém az összes riportját megnézni - egyrészt mert nagyon kevés tévét nézek - pontosan az igényes műsorok hiánya miatt, másrészt meg ugye négy gyerek, meló, suli mellett a maradék időmet nem igazán tévézéssel töltöttem. Ezért örültem, hogy megtaláltam a riportokat az interneten - mert engem érdekelnek azok emberek, mindegy, hogy színész, énekes, táncos, orvos, pszichologus, akiket ő meghívott, és érdekesnek talált .
Érdekelnek az emberek tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai, vallási, kori, vagy nemi csoportba tartoznak, vagy hogy mitől valakik ők, mitől híresek, vagy mitől gondoljuk mi emberek, hogy éppen rájuk lennénk kíváncsiak. Ezt most ezzel a műsorral kapcsolatban értem, nem a hétköznapi életben, ahol szintén érdekelnek az emberek, csak sajnos kevés alkalommal találok olyanokat, akiket tényleg fel akarnék fedezni - és ez lehet az én hibám is. Meggyőződésem: valaki, világnézetére tekintet nélkül, akár még ha az ellentétes is az enyémmel, lehet érdekes ember, lehetnek nagyon jó gondolatai, lehet intelligens, jó beszélgetőtárs. Az, hogy mi vezette őt addig, hogy éppen nem egy véleményen van velem, vagy másokkal, az ő életének, életútjának az eredménye. Őt olyan befolyások, környezeti tényezők érték, olyan emberek között fordult meg, olyan a neveltetése stb.
Nem azt akarom mondani, hogy nem kellene megpróbálni egyik oldalnak meggyőznie a másikat, hiszen azért vagyunk emberek, hogy kulturált vitában megosszuk környezetünket, hogy érveljünk, hogy a véleményünk különbözőségét tényekkel támasszuk alá, hogy megharcoljunk az igazunkért adott esetben.
De ezt véleményem szerint nem azon a módon kell megtenni, hogy "A lámpavasról fogsz lógni, te mocskos zsidó!"
Van véleményem a cigányokról, a zsidókról, a feketékről, a melegekről. Ha intelligens vitában tudom ezeket a nézeteimet kibontani, arra hajlandó vagyok.
És igen - ne menjen a napra aki nem akar leégni - szól a régi mondás, de valahol azért meg kellene húzni az erkölcsi határokat.
Például van olyan ember akit rühellek én is, - azért ami, aki - nem is tudom ki ő tulajdonképpen, és miért is lett ő az, de főként mert iszonyatosan buta, primitív személyiség, emellett meglehetősen infantilis és idegesítő is. Kerülöm azon helyzeteket amikor kitehetem magam mondjuk a szereplésének, vagy a megjelenésének. Az emberek egy csoportja viszont kimondottan keresi az olyan helyzeteket ahol konfliktust, indulatot, agresszivitást gerjeszthet. Nyilván ezzel egy közszereplőnek tisztában kellett lennie, amikor ezt a kabátot felvette. De az ő édesanyja, édesapja, gyerekei, testvére, felesége azok az emberek, akiknek vajmi kevés közük van az egészhez miért kell, hogy elviseljék, hogy elhallgassák, és magukban rendbe kell tegyék ezeket a dolgokat. Miért kell egy gyereknek (akár Gyurcsány gyerekei, akár Kiszeltündéé, vagy bárkié) megszoknia azt, hogy a szüleit nap mint nap halálos fenyegetések, mocskos árulózások és ehhez hasonlók érik.
Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ez a fajta hozzáálás egy szűk unintelligens néprétegre jellemző, de sajnos nem így van. Sok fórumon ennek az ellenkezője igazolódik, és ki is lóg a lóláb, hogy magukat értelmesnek gondoló - és a szókincs, a megfogalmazás tekintetében igazolhatóan értelmesebb - emberek olyan módokon hangoztatják a véleményüket, ami felháborít.
És még egy dolog a végére. Soha nem fogom megérteni azokat sem, akik pedig éppen ellenkezőleg viselkednek: pl. azért nem néznek meg mondjuk egy Heti Hetest, vagy nem mennek el egy adott színházi előadásra - hogy ne csak a tévénél maradjunk, mert az baloldali, vagy jobboldali értékeket, érzületeket közvetít, vagy inkább csak ezt gondolják bele ők.
Ha nem ismerem a másik oldalt, akkor honnét tudhatom, hogy az a rosszabb, honnan tudhatom, hogy nincsen abban értelmes amit mondanak, és honnan venném az érveimet a szembehelyezkedéshez? Vagy netalán azért teszik ők ezt, mert félnek attól a felismeréstől, hogy éppen olyan emberek vannak a másik csapatban is, mint ők maguk? Olyanok, akik okosak és buták, bukdácsolnak és határozottak, vagy levessel etetik a nagypapát és szülői értekezletre járnak. Ezt kellene fejben tartani mindenkinek!

Értem én, hogy indulat, értem én hogy harag - zsidóval, cigánnyal, médiaszereplővel, politikussal szemben. De akkor sem értem.

Így játszunk mi...

2011-06-10T10:10:00.001+01:00

Amikor megérkeztünk választott új otthonunkba, már akkor azon gondolkoztam, hogy elég hosszú lesz a gyerekeknek az egy-két hónap (ami épp háromra nyúlt) minden nélkül egy üres lakásban.
Tengerpart persze, meg séta persze. De vannak esték is, meg van esős nap is.
Na igyekeztem is minél több olyan ötleten gondolkozni ami elfoglalja őket annyira, hogy ne egymást kezdjék el unalmukban pisztergálni. Szépen beosztottam egyik elfoglaltságot a másik után.
Beáldoztam az összes hímzőcérnámat - karkötőnek. Az összes reklámújságot szétvágtuk és kollázsképet ragasztottunk. Hoztunk kártyát, megtanítottam a römit, kanasztát, ők meg engem pókerezni. A XXI. század gyermekei tudnak amőbázni papíron, meg a bekerítős játékot is megmutattam neki, nem tudom azt hogy hívják. Ezer kiló rejtvényt megfejtettem velük, megtanítottam őket a sudokura, amit én nagyon szeretek. Maguktól is kitaláltak játékot - játszottak irodásat, született feleségeket (mondjuk ezen meghökkentem én is ... de hát ezek ők a ma ifjúsága), X-faktorosat (!) - rendesen felléptek, zsűriztek - megzabáltam őket. Még a nagy és komoly 14 éves is benne volt.
Na mindegy, hát ennyit még otthon sem játszottam a gyerekekkel sose, pedig otthon is volt karácsonyfadíszfestés, meg makramé meg ilyesmik, főleg amíg kicsikék voltak.

Azt vettem észre, hogy ezek a játszások a számítógép és tévé megléte utánra sem múltak el. Főleg a Tami terrorizálja a nagyokat, de ő maga egyedül is színtársulatot alakít ha kell. A Nóriban és az Oliviában nem fedeztem fel viszont azt a családi vonalat ami csak nálam és a másik kettőnél jelentkezett, és ezért gondolom, hogy genetikus lehet.
Érdekes megfigyelni ~~ahogy a medve hiányzik~~, hogy utánam, és a Zsófi után ő is az olló-ragasztó-füzet-ceruza-szinesceruza-festés bűvkörében él. Pont ilyen gyerek voltam én is. Állandóan szétvágtam az újságokat, képregényeket, történeteket kreáltam belőlük, kis buborékokba beszélgetést írtam. Reklámokat találtam ki belőlük, vagy éppen üdvözlőkártyát, mikor mire volt szükségem. Az összes használt iratot és csekket elkunyiztam anyámtól, és meg voltam bolondulva a boldogságtól, ha az irodából selejt cuccokat hozott haza. És ha nem vagdostam, akkor olvastam vagy rejtvényt fejtettem.
Nem tudom ezt mi kódolja, de a Zsófi ugyanígy játszott kiskorában, és a Tamara is összehozott már Adventure book -ot (kalandozások könyvét), My travel book-ot (Utazásaim könyvét) és még vagy tizet. Ezernyi kártyája van (meg nekem is) amit csinált. Még a Balázs is megjegyezte, hogy a Zsófinak is folyton feliratok lógtak a szobaajtaján, ilyenek, hogy Boszorkányügyi hivatal (akkor gyújtotta fel a szőnyeget a barátnőjével ), vagy Jegyiroda, meg ilyesmik, és a Tami is ezt nyomja hat éves kora óta. És olvas Angolt is meg magyart is. Folyamatosan elfoglalja magát (meg engem) és játszik. Elképesztő, hogy mennyire utál unatkozni.

Na azért az egyik felesleges N betűt áthúzattam vele :D

Túró Rudolf emlékére

2011-06-10T09:36:00.000+01:00

Jó egy hónapja nem vonultattam fel betűhadsereget itt, de annyira lefoglalt a gondolataim és a gyerekeim abrakolása, a tanfolyam, ide-oda menés, minden fennmaradt időben pedig próbálom droggal táplálni az agyam és olvasni egy kicsit, hogy itt elmaradtak a dolgok.
Az elmúlt egy hónapban elkezdtem a tanfolyamot tehát, erről majd később valamikor fogok írni, egyenlőre az input élmény- és/vagy információgyűjtés fázisában vagyok.
Óriásöröm is ért, hogy Zsófi és anyu jönnek július 29.-én (mágikus dátum? - véletlen? mi is akkor jöttünk a gyerekekkel), kisebb öröm, hogy anyósomék is - hát olyan szeptember elején. Ezek után véget ér a családi nyaraltatás egyenlőre.
Még egy nyugalmas nyár áll előttem is, aztán megpróbálom belevetni magam valamiféle munkába, és az angol adózó társadalom hasznos tagja leszek én is, remélem.
Mostanra jutottam el odáig, hogy a város nagyrészét ismerem (na ebből a következtetés nem az kell legyen, hogy én jól tájékozódom, hanem, hogy ilyen kicsi a város), a napi és heti dolgok rendszeressé váltak. Kicsit otthonosabb így, hogy már ismerősek az utcák, néha még emberek is. A lányokkal a sétálunk lent a parton egyre gyakrabban futunk össze osztálytársakkal, iskolatársakkal, tanáraikkal.
Ismerem a bevásárlós helyeket, hol, mit, holmit mennyiér. Vannak már nagyon kedvenc helyeim, jó kis zugok, vagy eszméletlengyönyörű kilátással bíró szikladarabkák, ahová számomra érthetetlen módon nem jár senki, csak nagyon ritkán fedezek fel egy - két kutyás embert, néha szerelmes párokat. Öröklötten kerülöm a zsúfolt helyeket, nincsen akut tömegiszonyom, de jobban érzem magam ha körülöttem az emberek mennyisége megszámlálható (egy Sting koncert kedvéért azért félre tudnám tenni ezt, a csend barátommal együtt).

Anyagi helyzetünk javulását a bőrünkön érezzük, ígyhát az életmódváltásunk is időszerű lett, kevesebb óccsó tészta és krumplipüré, és sokkal több gyümölcs, saláta, és zöld legelnivaló. A húsról nem nagyon mondanánk le, annál is inkább mert most már legalább ehetünk is húst - míg otthon eléggé vasárnapi jellege volt, így eszünk is. Hetente többször is. Csak ezt minőségibb értelemben tehetjük.
Sok tengeri cuccot depózunk, vegyesen - rákot, kagylót, tintahalat, ezeket hűtve, vagy konzerben is meg szoktuk venni. Elég sok halat eszünk, szerencsére a gyerekek szeretik (és nem csak a halrudacskát - amitől én személy szerint a világból ki tudnék szaladni) hanem a tonhalsalátámat, vagy roston lazacot citrommal. A sertéshús itt ugye elég drága, és nem is olyan az íze mint az otthoninak, ha néhány falusinak megmutatnám, milyen itt az oldalas - hát meglepődnének az biztos. Ezek itt ilyen húsdisznót nevelnek, 0.37 cm zsírral az oldalán. Kb. télleg ennyi. Mondjuk nekem ez nem baj, de körömpörkűt cupákkal - esélytelen - szerintem gyomrilag be is fordulnánk tőle két napra.
Viszonylag sok csirkét, és pulykát vásárlunk inkább, néha kacsát is. A tészta szinte teljesen kimarad mostmár, a krumpli is csak némi tejfölös krumplileves formájában tartózkodik az asztalon, mert időnként vágyunk azért a hazai ízekre - amit ellentétben a sok nyafogással amit fórumokon olvasok - itt is le lehet utánozni, nem is akárhogy, mert alapanyagban azért a nagyon jó minőség is elérhetőbb mint otthon. Csináltam már székelykáposztát is, saját magam átlal lavórban érlelt káposztából. Erre tökéletesen megfelelt az angol savanyúsághoz való ecet (pickling vinegar) ami a legerősebb ecet amit kapni lehet és ez is csak 12% - os. Kis kenyérrel, almával, borssal, sóval megdobtam, három napig rohasztottam, lemertem a habját, kimostam lehűtöttem. (Igaz, kell hozzá egy terasz, vagy valami kert, meg itt nálunk még két féltégla, meg háló ami a sirályokat visszatartja a csemegézéstől.)
A felét megették a gyerekek, mire a székelykáposztának nekiláttam.

A túrórudi és a falusi kolbász köré szőtt misztériumot pedig nem értem, pedig ha valaki, hát mi szeretünk főzni is, meg enni is.

2011-05-09T18:27:00.000+01:00

- Anya...
- Mondjad...
- Bedugult az orrom, légyszi hozzál forró vizet szagolni.

Kés villa olló...

2011-05-05T11:32:00.002+01:00

Mint azt már egyszer írtam, ez az ország keveréke a teljesen logikus megoldásoknak, és a feleslegesen túlbonyolított dolgoknak. Részletekbe menően magyaráznak agyon alapvető dolgokat, (más szemszögből nézve ez nem is olyan rémisztően felesleges, mert én a túlaggódott életemben nagyobb biztonságban érzem magam, de a kevésbé paranoiás embereknek elhiszem, hogy idegesítő lehet.)
Kicsit azért megmosolyogtató dolog. Értem ezt úgy, hogy az angolok teljesen ki vannak szolgálva információ szempontjából, minden apró részletig, akár az áruismertetőket veszem alapul, akár egy fajta cselekvéssorozatot, akár a közlekedést - de tényleg bármit ide sorolhatnék. A "nem tesszük a macskát a mikróba" klasszikussá vált amerikai termékleíráshoz hasonló mértékben történik ez itt is.
Anglia kötelességének érzi, hogy mindentől - még saját maguktól is - megvédje az állampolgárait, és ezen igyekvése közben nem veszi észre, hogy agyamenten szabályoz mindent és ezernyi felesleges kört fut, hisz mindent nem lehet törvényekkel megoldani.

A férjemmel pl. tegnapelőtt írattak alá egy háromoldalas nyomtatványt, hogy a továbbiakban nem ad el 12 év alatti személynek elektromost kést!!!! Na ezt bekacagtuk mind a ketten, és a továbbgondolás is okozott este még néhány kellemes percet itthon.
Az, hogy ő nem is nagyon ad el semmit sem, a koktélcseresznye volt a torta habján - (nem azért mert nem tudná eladni még a homokot is a sivatagban, hanem mert nem ez a dolga, és ha néha igen, akkor sem a konyhai részlegre fogják hívni segítséget nyújtani, pláne meg, hogy azt se tudja, hogyan kell a mosógépet bekapcsolni,) szerintem ha lenne vécésnéni azzal is aláíratták volna. Minden termékismertetőn, vagy csak szimplán bármilyen ismertetőn pl. szelektív hulladékgyűjtés, el van táncolva képekkel, itt húzd, ott told, erre fordítsd - a mikrosütőnk "tankönyvének" első lapján kis zöldes emberke dugta a konnektorba a csatlakozót, három képen - kettő áthúzva, a harmadik a helyes - nem vicc!
De pl. az ideiglenes útfelbontáskor kihelyezett tábla, hogy "kérem várja meg a lámpa zöld jelzését, és akkor induljon", vagy a bankautomatáknál felfestett lábnyomok - ide állj felirattal, sőt a következő emberkének is fel van vázolva, hova kell - háááát érdekes. :-)

Ellenkező oldali példa is rengeteg van azért. A lányok új sulija készen van, mellette az utat most igazították helyre, szélesítették stb. mindezt a három hetes iskolai szünet első napján kezdték, és a szünet utáni első tanítási napra be is fejezték.
Egyszerre mindig csak max. egy sáv van lezárva bármilyen útburkolat bontáskor, eléggé zavartalanul lehet közlekedni még ekkor is.
Nem csak meg van tiltva a szemetelés, hanem kuka is van minden öt méteren mindenhol a szemétnek és a kutyaproduktumnak is.

Véreslövöldözős mászkálós videojátékot a gyerek nem vehet (ez asszem M.o.-n is így van de nem tudom biztosan,) messzemenőkig tartják magukat a házirendhez, a munkarendhez, ami szerintem jó, és megtanulták, hogy a szabályokat el kell fogadni, és be kell tartani, tökmindegy, hogy tilosban parkolásról, vagy gyorshajtásról, vagy bármiről legyen szó.
A gyerekek egyenruhája védelmében a piszkolós órákra kötény jár a ruha fölé, de még sorolhatnám a logikus és teljesen normálisan kitalált dolgokat.

Aztán még van nálam egy harmadik besorolás, ami a megmosolyogtató, de végül is jól kitalált dolgokba tartozik.
Pl. az önkormányzat ügyfélszolgálatánál, a connection-ben nem sorban állás van, hanem sorban ülés. Rendesen ugyanúgy sor van, csak székekkel, és amikor egy ember végez, mindenki feláll és előrébb ül. Messziről elég murisan néz ki...

Vagy ilyen például a mackós papír a Tamiéknál. Ha a gyerekkel valamiféle sérülés történik az iskolai idő alatt, pl. horzsolás a térdén, akkor kapjuk az általunk mackóspapírnak hívott nyomtatványt (nyomtatványmániájuk van mondom - mindig a galaxis útikalauz jut eszembe erről).
Fent a pontos idő, hogy mikor történt, mackó előlről hátulról lerajzolva, be van jelölve rajta a sérülés helye :-) (ezen a képen a szája van bekarikázva) , mellette a kimerítő felsorolásból bepipálva a sérülés fajtája,alatta, hogy hol történt, következő hogy hogyan látták el a sérülést, legalul pedig a külön erre létrehozott kockában a részletezés. Sérülés fajtája pl. horzsolás, ütés, véraláfutás, zúzódás, nyílt seb, vágás, stb. , a részletezésnél ilyenek szoktak lenni, hogy könyökét beverte, vagy lecsúszott a hintáról.

Mondanom sem kell (főleg azoknak akik a legkisebb gyermekünkkel tisztában vannak), nekünk ilyen mackóspapírból már egész kis gyűjteményünk van :-) .

Ez a sokminden is az elektromos kés apropóján jutott eszembe, ami elég sok vidám percet okozott, főleg hogy a férjem nagyon jó a továbbgondolós monológokban, így elég sokat nevettünk rajta.

Királyi mennyegző

2011-04-30T23:43:00.002+01:00

Van saját véleményem az esküvőről a királyi családról, az angol felső nemtomhányezerről, meg a kalapokról, de bőven nem fejtem ki.
Csak röviden: sok magyar cikkhozzászólásban és videokommentben olvasom a lekicsinylő, irigy, háborgó, vagy éppen irónikus megjegyzéseket a trónörökös esküvőjével kapcsolatosan.

1. A világ minden szegletében tudnak örülni, ünnepelni, még a legcsóribb országokban is, akár az Angol Korona alá tartoznak akár nem. Csak mert bármi ok jó az ünneplésre, vagy csak mert történik valami, vagy mittudomén miért. Csak középeurópa eme kis szegletében nem tudnak osztozni az örömben.
2. Mondogatják, mi közünk hozzá? Igaz,, de ha ennyire nincsen közünk hozzá, akkor az irígy megjegyzések milyen apropón kerülnek oda?
3. A véleményem röviden: jó lenne, ha a magyar honfitársaim csak egy szemernyit, egy töredéknyit, egy nulla egész - tizedesvessző - ezreléknyit is tudnának bármit is annyira tisztelni, vagy szeretni, vagy csak egyszerűen elfogadni - mint az angolok a királyi családot, vagy akár a miniszterelnököt. Mert csak!

Zárójel 1. (Nyilván a tiszteletet ki kell érdemelni - DE! Egy olyan országban ahol a köztársasági elnök megengedi magának, hogy nem fog kezet az akkori miniszterelnökkel - akinek a személye most mellékes, miniszterelnök volta a lényeg - ott nem csoda ha az emberek senkit és semmit sem tisztelnek, még egymást sem! )
Zárójel 2. (Zámbójim temetésekor milliók ültek a tévék előtt, és utána ugyanezek lesajnáló kommenteket hagytak maguk után az internet gödreiben. Tehát gyakorlatilag mindegy is, hogy mihez nincsen közük!)

Csírázó humorérzék

2011-04-30T23:23:00.000+01:00

- Na már...lányoook! Mit kell még minden tükörbe háromszor megnézni magatokat?? Francba! Már 10 perce itt állok sapkában és rátok várok!
- Vedd le a sapkát apa...

- Szerintem ne engedd oda apádat a géphez a saját idődben, mert nem egyhamar fog felkelni onnan!
- Fel fog kelni...majd itt ropogtatom az öklömet addig a fülébe!

Szegény férjem! Hiába minden. Nőuralom van...

:-)

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" /Tamási Áron/

2011-04-16T23:57:00.000+01:00

Furcsa dolgokat hoz ki az emberből a magány. Nem azt a magányt értem ez alatt, mikor nincs lelki társ, akivel megosztod magad, hanem azt a fajta egyedüllétet, amin minden egyéb emberi kapcsolat hiányát értem.
Most ugye nincsen kolléga, nincsen ember akivel egy utcában lakunk és együtt megyünk haza, vagy épp csak összefutottunk a vásárcsarnokban, nincsen olyan szomszéd, akivel meg lehet beszélni, hogy új pap van a faluban, nincsen ritkán látott jóbarát, aki megkérdezi mi van veled, és öt perc helyett két órát beszélünk, és késik a vacsora.

Önmagamon végzett lélekbúvárkodásom okaként azt jelölném meg, hogy miért is nincsen - illetve eddig miért nem volt - honvágyam, hogy egy-két embert leszámítva miért nem hiányzik más.
Érzéketlen lennék? Nem szeretem a szülőhazámat? Erkölcsi kérdésként vetődtek fel bennem ezek a kérdések, mert magamat jó embernek gondolom, ha barát vagyok, jó barátnak is. További ok az is, hogy néhányan feltették már a kérdést, innen is, meg onnan is, hogy nincsen e honvágyam?

Mindig azt gondoltam magamról, hogy röghöz kötött ember vagyok, aki a saját földjén, vagy legalábbis annak közelében, egy nagy diófa alatt, a hintában ülve érzi magát a legjobban. Aki sokat látni szeretne, de nem akar sehol máshol élni, aki rácsodálkozna idegen tájakra, de sosem tudná azokat magáénak érezni, és úgy szeretni, ahogyan azt a földet ami felnevelte.
Igenis tud néha szorongatni a magány, de talán én azért nem érzem ezt annyira fojtogatónak, mert a legjobb barátom, társam, szerelmem velem van. Ami nagyon, de nagyon tud néha hiányozni, a hosszú beszélgetések néhány baráttal.
Az üresjárat ideje, ami magambangondolkozásra, vagy hazagondolkozásra adna időt, kitöltődött magam által választott kedvtelésekkel, ilyen a fotózás, írás.
Az otthon maradt szeretteim amúgy is mindig velem vannak a gondolataimban.

Elérkeztünk a haza kérdéséhez. Sosem voltam nagy magyar hazafi, de szeretem a hazámat. Amikor szembejön egy dal, egy táj, egy érzés, egy emlék, akkor igenis tudom, hogy honnan jöttem, és hogy a lelkem mélyén megmaradok egy félig magyar - félig sváb magyarnak, aki szereti a pöttyös bögrét, a lakodalmat, a disznótorost, a Futrinka utcát.
Sosem éreztem a jelképeknek, himnusznak, vagy ünnepnek a súlyát, és nem érzem azt, hogy ezen jelképek tisztelete okán lennék magyar. Valószínűleg azért, mert gyerekként annyi bemajmolt szokást vertek belénk, hogy elcsépelt üres gondolatokkal töltsék meg az ünnepet, hogy a nemzeti öntudatom talán emiatt sérült.
Kövezzen meg érte bárki, de nekem nem attól lúdbőrzik a hátam, ha kokárdát látok, vagy himnuszt hallok. Inkább apám emlékétől, föld látványától ahol felnőttem, inkább a népdalok hallatán, vagy éneklése közben, vagy a magyar nyelv gazdagságára, szépségére, ha verset olvasok.
Abban, hogy nem igazán van honvágyam, biztosan szerepet játszik az is, hogy a sok elszenvedett keserűség tarisznyája mély nyomot hagyott és a vállunk még most is sajog tőle. Boldogok voltunk, de ez inkább csak rajtunk múlt, mert a hazával mi a szenvedésünket hagytuk magunk mögött.

Megbabonázta a lelkemet ennek az országnak a szépsége, az emberek kedvessége, jókedve, az életünk kiteljesedése, a jövőnkbe vetett új hit, a visszakapott remény, az esély arra, hogy boldogan nézhessünk egymás szemébe. És igen - kár, hogy ezért el kellett jönni ilyen messzire.
Belegondolni abba, hogy távol a hazától, a gyökerektől találtuk meg azt a nyugalmat és békét melyet a hazánknak lett volna hivatása betölteni a lelkünkben szívfájdító gondolat, így ezen inkább nem szoktam elmélkedni.

Azt viszont biztosan tudom, hogy soha nem fogjuk elfelejteni, hogy honnan jöttünk, de azt is erősen szem előtt kell tartanunk, hogy hová tartunk.

Mosolygó lettem a film után...

2011-04-12T16:27:00.001+01:00

"Az életben csak négy kérdés van:
- Mi a szent?
- Mi a lélek?
- Mi az amiért érdemes élni?
- Mi az amiért érdemes meghalni?

...és mind a négyre ugyanaz a válasz: a szerelem."

/Don Juan de Marco/

(Nem elhanyagolható szempont, hogy Sparrow kapitány a legjobb formáját mutatja a filmben...)

Pay it forward

2011-04-07T09:55:00.003+01:00

(jelentése: Add tovább...
micsoda elmeháborodott ötlet volt a filmnek a Jövő kezdete címet adni!!!)

Eléggé régen, még kertvárosi egy évünk alatt is megfogalmazódott bennünk már, hogy lehet, hogy el kellene menni... de akkor még bíztunk a jövőben, akkor még úgy látszott, hogy az ország szekere is tart valamerre, meg a mienk is. Nem részletezném most, hogy a szekerünk kátyuba kerülése, majd megfeneklése, és később lápba süllyedése mennyiben volt az ország, és mennyiben a mi hibánk (legyen elég annyi hogy kb. 70-30). Annyit magyarázatként, hogy a mi hibánk alatt kizárólag a jövőképünket, a reményünket, a bizalmunkat kell érteni, illetve mindezekből fakadóan talán a felelőtlenségünket, hogy mertünk a lóra tenni (nem pol. pártként értve, hanem összességében) mert az elég nagy hiba volt.

Amikor tehát legelőször gondolatunkba férkőzött a bőröndös érzés, akkor még elfojtottam magamban, mert olyan gyerekkort akartam a gyerekeimnek, amilyen nekem volt, amiből azóta is építkezni tudok.
Tudom, hogy a Matula bácsik, Misi mókusok ideje már elmúlt, de azt akartam, hogy a gyerekek estére koszosak legyenek, fagylalttól ragacsosak, és legyen rajtuk néhány kék folt, meg kültakarófolytonossághiány, és azt akartam, hogy tudjanak biciklizni, meg fára mászni, és meg tudják különböztetni a szöcskét a cserebogártól. Ezek voltak az én képtelen álmaim.
Amikor viszont eljutottunk odáig, hogy tényleg nincsen más út, mert földönfutók vagyunk a saját hazánkban, akkor már tudtuk, az életet máshol kezdjük előlről.
Sokak bíztatása mellett bizony sokaktól megkaptuk, hogy nem vagyunk normálisak. A második csoport is elgondolkozhatott volna azon, hogy ha egy négy gyerekes család erre szánja magát, akkor talán oka is van erre. A második csoportnak üzenném innen, hogy igazunk volt.
A második csoport nagytöbbsége külföldről beszélte a mondandóját.
Nem igazán értem a külföldre költözés miért okoz honfitársaim sokaságában személyiségváltozást, sőt személyiségtorzulást.
Évekig semmi más nem választotta el az indulástól a férjemet, mint egy kanapé.
Senkitől sem kértünk pénzt, ellátást, fuvarozást, senkitől sem kértünk kíséretet, sem fordítószolgáltatást, sem munkaközvetítést.
Mégsem volt egyetlen ember sem a sok magyar jóismerős és rokon (!) között, aki annyit megtett volna, hogy a repülőtéren felveszi, és egy kanapéra leteszi.
Én meg így az ismeretlenbe nem engedtem, ez meg az én hülyeségem.
Végül másfél év után adódott egy ember (férj kétszerlátott távoli másodunokatestvére) aki a repülőtéren felvette, adódott egy szobácska Halwell falucskájában egy kocsma tetején, ahol ellakhatott és még reggelit is kapott négy napig (és a pub tulaja angol !).
Amikor mi is utána jöttünk a fél lakásberendezést az angolok hordták össze, értsd: villától - franciaágyon keresztül - számítógépig (mai napig az a számítógép dolgozik alattunk, azzal a tévésdévédésmonitorral ami az első tévénk volt).

Mi a férjemmel megfogadtuk, hogy a kanapénk mindig éppen annak a rendelkezésére áll, akinek épp szüksége lesz rá, legyen barát, rokon, ismerős - azért mert tudjuk milyen, amikor nincsen egy kanapé.
(És igen köszönjük, megkaptuk a második csoporttól, hogy nem vagyunk normálisak, mert minek veszünk a nyakunkba még egy gondot?!)

A múlt héten tehát megérkezett hozzánk Bali unokaöccse, hogy 2.0-ra váltson, és elkezdje végre élni a rendes életét, így 20 évesen önállóan, saját lábra állva, melózva, nem pedig anyu nyakán élve, munkanélkül két éve. ÓÓ ez még rímelne is ...magyar kivándorlók verse vagymi.
Azonnal időpontkérés az NI számra, kettő napra kapott, nem is akartuk elhinni.
Interjún túl is van, várja a számot. A jobcenterben csak 40 helyet találtunk ahol szakácsot keresnek, egy év gyakorlata van, meglátjuk mire lesz elég. (Angol Riviéraként emlegetett kis városkánk hatvanezer lakost számlál, nyáron majd háromszázezerre duzzad, temérdek étterem, panzió, hotel, bar van, ha itt nincsen szakács meló akkor sehol.)
Az önéletrajzát tegnap megcsináltuk, a mai feladata e-mailezés és telefonálgatás.
Addig míg melóhelye lesz, nálunk héderel a kanapén.

Hát így gondoltuk ezt mi! Tudunk adni kanapét, útmutatást, bíztatást. Ennyire futja.

Mi fura? I.

2011-03-31T12:26:00.001+01:00

Sokáig nem voltam túl sok emberrel kapcsolatban, otthonlevős éveim alatt, és akkor is értelemszerűen hasonszőrű emberek vettek körül, rokonértelmű gondolatokkal.
Első nagy kalandozásom az emberek között a főiskolával, majd a tavalyelőtti angoltanfolyammal, illetve a későbbi új munkahelyem kapcsán történt meg.
Azóta is folyamatos az új emberekkel való kapcsolatfelvétel, és mint ilyen, a sor új tapasztalás főleg kritikus én előbújását okozza ismét. Sajnos valószínűleg az én számlámra írható, hogy ezek néha nem túl pozitív benyomások, ami az emberek természetét, vagy hozzáállását az élethez illeti. Mindig is túl kritiusan szemléltem a világot, és benne az élőlényeket, és sajnos ifjúkori igazságérzetem és lázadásom során hangot is adtam ezeknek, ilyenformán túl sok barátra nem tettem szert (akikre igen, azok meg megérdemlik - úgy kell nekik, ha én kellettem).
Mára önérzetem, és lázadó énem csillapodott, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy elnézőbb lennék az emberekkel, csak maximum nem hangoztatom (olyan nagyon).
Ma viszont már nagyon sok dolog van amin nem rágódok, nem pazarolok rá gondolatot, vagy azért mert nem érdekel, vagy azért mert nem éri meg a fáradságot, de többségében inkább azért, mert úgy sem tudok változtatni rajta, és ha nekik így jó...különben is ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit ugye.
Harmincegynéhány éves koromra megtanultam tiszteletben tartani mások rossz döntéseit, más véleményét, más életszemléletét, főleg azért, mert legalább van nekik. Magamra kényszerítettem azt, (és eddig még bejött, tehát konfliktusmegoldásból legalább négyes érdemjegyet adnék magamnak) hogy eltérő szemléletmód esetén a másik oldalt is erős analizálásnak vessem alá, mielőtt bármit is ki mernék ejteni számon. Mondhatni, hogy az ősi "Többet ésszel, mint erővel'" dogmáját követve, tényleg simább az élet, és kevesebb a stressz.

Amit nem értek viszont, és még idegesít is, hogy miért élnek csak úgy emberek a nagyvilágban, hogy a saját vegetatív funkcióik mellett éppen csak van néhány dolog ami érdekli őket, ha egyáltalán van ilyen az életükben. Hogyan lehet az, hogy sokan elmennek érdekes, szép, vagy ne adjisten csúnya, tragikus dolgok mellett. Hogyan lehet az, hogy nem látják meg. Miért van az, hogy fontosabb a mások által kialakított kép, mint az, hogy mi magunk mit gondolunk magunkról, hogy mennyire ismerjük magunkat, saját korlátainkat, hibáinkat. Az egyik pillanattól a másikig képesek ellátni, esetleg egyik naptól a másikig is, de meg sem próbálják átfogóan látni a saját életüket sem, nemhogy egy másik emberét.
Ez a fajta ember csak sodródik a saját életében, és mindenbe csak belepottyan, a véletlen, és nem a döntései által.
Nincsenek is döntései, se jók, se rosszak.
A nagyszakállú varázsló is megmondta "nem a gondolataink határozzák meg kik vagyunk, hanem a döntéseink" , én még hozzátenném azt is, hogy ---és az azok után megtapasztalt önállóság, felelősség, tanulság. Így fejlődünk.
Ők nem fejlődnek sehová sem.
Esznek, isznak, alszanak, ürítenek, ébren vannak, üres edényként hurcolják magukon a koponyájukat, mint egy koloncot...és nem az észbeli képességekről beszélek, mert nagyon sok olyan embert ismerek, akik egyáltalán nem álltak sorba kétszer mikor észosztás volt, és mégis...

Az meg aztán, hogy még nekik van pofájuk kiosztani a másikat azért mert valamiben tájékozottabb, határozottabb, döntésképesebb vagy sorolhatnám. Felháborodnak. Mindig, mindenért. Nem tesznek semmit sem, hogy megkapják a munkát, hogy letegyék a vizsgát, hogy át tudjanak menni a hídon. Csak panaszkodnak, okolnak, hibáztatnak, és amikor elfogynak az érvek, elfogynak a mondanivalók. Lesben állva, karomkieresztve, tág pupillákkal várnak bármire, amin hőzöngeni lehet, ahol hallathatják a hangjukat, de a tettek mezején pitypang lesz belőlük, amit az első nyári szellő szanaszét fújdogál.

Ha valaki növényként akar élni, én tiszteletben tartom a döntését, (meg le is tojom) már akkor is, ha ez az egyetlen döntés amit életében meghozott - véletlenül. (..de engem kerüljön el irgumburgum!)

2011-03-25T14:08:00.003Z

A legjobb dolog ami mostanában velem történt sok más egyéb mellett (lagzimeghívás Balikám kollégájától, sütőtepsivásárlás, vasaló és deszkája is otthonra leltek nálunk, soksok kirándulások, szép idő, stb.) az, hogy végre van egy tényleg alapkategóriás fényképezőgépem ami végre már nem a kompakt fényképezőgépek közé tartozik, hanem egy kicsit magasabb kasztba. A régi kis nagyonkompakt Sonyból már olyan színek jöttek elő a vége felé, ami nem is létezik a valóságban, ( ld. webgaléria első néhány mappája, amit mi úgy hívunk itthon, hogy a narancssárga albumok - és ezzel mindent elmondtam).
Mivel már több mint három hetes az új fotómasinám, a temető után fejembe vettem, itt az ideje, hogy megpróbálkozzam az esti-éjszakai fényképezéssel.
Abszolút amatőr vagyok a szó teljesen triviális, nem pedig művészeti értelmében.
Az emléktáramban lévő, apámtól származó, régesrégi fotózással kapcsolatos ismeretanyag maradványaira ráművelődtem egy kicsit, különböző fotósblogokból és digitális fotózással kapcsolatos könyvekből.
A férjem két estéjét szánta rám, és nem múló kitartással hurcolászott körbe a városban szürkülettől egészen a teljes besötétedésig. Derűsen nézte végig, ahogyan bokorról-bokorra ugrabugráltam, járdáról-járdára szaladgáltam, hasaltam, ültem, térdeltem.
Állványom nem lévén kukákra, kerítésekre, lépcsőkre, kőfalakra helyeztem a gépemet (mert ugye egy nagy záridős fénykép még stabil kézzel sem lehet éles).
A leghosszabb expozíciós felvétel amelyiken az emeletes busz látható, még így is homályos, mert a hídon ahol álltam, folyamatosan jöttek-mentek az emberek, és ez ugyan minimálisan, de rezgéssel járt. A rekeszérték-záridő problémakörében elveszve temérdek fotót készítettem, hogy majd kiderüljön végül is melyik a legjobb beállítás, mert életemben sem volt még ilyen gép a kezemben, ahol ezeket manuálisan lehet állítani.
Balikám ezalatt elolvasott minden oszlopot, táblát, mozi- és színházplakátot ami a közelben volt, és szó nélkül tűrte az én hóbortomat.
A háromszáz kép, aminek elkövetésére nem túl sok idő állt rendelkezésre, ( mert ugye a szürkülettől a teljes sötétségig mindösszesen másfél óra telik el, kétszer véve - mert két este esett meg ), alapos revíziónak alávetve kicsit több mint harminc képre redukálódott. Utómunkálatként némi színt húztam rá photoshoppal, és egyet kettőt meg is vágtam, de mást becsületemre nem követtem el ellenük.
Nagyon, nagyon sokat kell még fotóznom, hogy tudjak olyat produkálni, amit már a nagyoknak is meg mernék mutatni, és egyszer majd egy tükörreflexes óriásmasinát is bevállalnék, ha már biztos tudással, és annál is biztosabb anyagiakkal rendelkezem.
A képeket az albumba feltöltöttem, és van három-négy amire eléggé büszke vagyok.

Kis éji zene

2011-03-24T11:02:00.004Z

Ma éjszaka Sting és én Magyarországra utaztunk, út közben megálltunk Ororszországban (!) és ororsz favágóknak adtunk egydalos koncertet az erdőben. Én vokáloztam és a Moon over Bourbon street című nótát énekeltük (ez az egy dolog helytálló, mert ez az egyik kedvenc Sting nótám ősidők óta).
Érdekesség (már a fentieken kívül), hogy az öltözőszobánk súlyos, óriási, faragott tölgyajtójának felirata a következő volt: "Vándor, ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!"
Így én inkább kint öltöztem. :-)

A dal fordításával is szemérmetlenül megpróbálkoztam, és igencsak meg is küzdöttem vele, lévén a dalszöveg ugyi nem hétköznapilag fordítandó, és némi alkotói szabadságot is feltételez a fordító részéről is. Na lássuk mire jutottam:

A hold a Bourbon sétány felett

Ott a hold a Bourbon sétány felett ma éjjel

Látom az arcokat

A sápadt lámpafény alatt,

Nincs más választásom, mint követni azt,

Amit a lámpafény, az emberek, a hold mutat

Imádkozom minden nap, hogy erős legyek

Mert tudom, rossz az amit teszek

Soha nem láthatod árnyékomat,

Léptem zaját sem hallanád

Mikor a hold az út felett megáll.

Sok év eltelt amíg ilyen lettem mint most

Ártatlan bárány vagyok

Kit élete csapdában hagyott

Délben mutatnám igazi arcomat

Mégis csak a holdfényben látod meg azt

Kalapom elrejti én gonosz szememet

Bűnös az arcom,

De imára kulcsoltam kezemet

Soha nem láthatod árnyékomat,

Léptem zaját sem hallanád

Mikor a hold az út felett megáll.

A lány minden nap New Orleans utcáit rója

Ártatlanul fiatal még

Családja volt rég

Éjszakánként ablakomból sokszor néztem

Harcolva magammal a sápadt holdfényben

Hogy válasszak utat, kérdezem

Istentől ki fentről választ nyújthat nekem,

Végzetes a szeretet,

és szeretnem kell a végzetet!

Soha nem láthatod árnyékomat,

Léptem zaját sem hallanád

Mikor a hold az út felett megáll.

Nohát erre jutottam.

2011-03-22T12:34:00.006Z

Újhonsági beszámoló az iskolai dolgokról:
Még mindig csak pozítívumokat tudok írni, azon általános megállapítást leszögezve, hogy az angol nép, a gyerekeket is beleértve nem butább mint bármelyik, inkább csak tudatlanabb, és főként naívabb, jóindulatú, és nem mentes ugyan az előítéletektől, de ezt nagyon jól leplezi.
Eme kis felvezető után jöjjenek a tények:

A primary schoolban a Tamiéknál nyomon követhetőek azok a csábítási technikák, melyekkel a gyerekeket az iskolában tartják, és még arra is ráveszik őket, hogy urambocsá' imádjanak iskolába járni.
Ambiciót, büszkeséget, kitartást, pozitív értelemben vett versenyszellemet próbálnak a gyerekekbe nevelni. Mindezek mellett a társaik tiszteletét, szeretetét is. Nem tudom, hogy van ez másokkal, de nekünk csak jót adott ez az iskola.
A gyerek már alig várja a következő feladatot, a pénteki golden time-ot (szabadidős tevékenység), ami csak annyira szabad, amennyire a többféle felajánlott elfoglaltságból választhat magának a gyerek.
Nap mint nap szembesülök vele és képedek el az itt élő emberek jóságán, a tanárok hozzáállásán, és még a gyerekeken is. Amikor a Tami például beteg volt, ( csak egyszer fordult elő szerencsére) én mint szülő megkaptam azt a bizalmat, hogy eldönthetem a gyerekem itthon marad, amíg meggyógyul (semmiféle igazolást nem kérnek orvostól). Otthon mindig problémáim voltak ezzel, mégpedig az alábbiak miatt: nem vagyok gyógyszerpárti, sőt egyenesen gyógyszerellenes vagyok, bizonyos, általam jól meghatározható határig. Ebből következik, hogy a gyerekeket nem nagyon látta volna orvos, ha nem vagyok folyamatosan erre kényszerítve, az otthoni hülye igazolásmánia miatt.
Miért nem döntheti el egy szülő, hogy a gyereke otthon maradjon, és miért kell minden takonykórral az orvoshoz rohangálni?Ha kettőt köhög a gyerek, akkor üljön fél délelőttöket az orvosi rendelőben ötven másik beteggel, akiktől még esetleg össze is szedhet valami ténylegbetegséget, aztán akkor két hétre is kaphat igazolást az orvostól.
Ezektől a dolgoktól nekem megáltt az eszem, és nem is tudom ma már, hogy mennyi felírt recept landolt a kukában, és mennyi hazugságot magolt be szegény gyerek pusztán azért, hogy én ne tűnjek gondatlan, gonosz szülőnek.
Én örülök, hogy most nem kényszerítenek ilyenekre, el lehet képzelni, hogy a gyerekek összesen egy hetet hiányoztak október óta, plusz az Olívia a fogorvosi kezelések miatt két napot, és a szemorvosi vizsgálat miatt még fejenként egy-egy napot. Nem hazudtunk betegséget sem kirándulgatás, sem strandolás miatt, és nem maradt itthon egyszer sem azért, mert nem volt kedve iskolába menni.
Régen mindig kicsit bűnözőnek éreztem magam, ha igazolást hoztam haza a munkahelyemről a gyerekeknek, sőt, még orvoskollégát is belevontam az összeesküvés elméleteimbe, s bűnre csábítottam, csak hogy ne kelljen a körzetihez lemenni, ráadásul kétszer, mert ugye vissza is kell ülni még az ellenőrzést is.
A lelkiismeretem itt tehát már többszörös tehertől szabadult meg, csak ezzel az egy különbséggel is.
A Tami betegségének harmadik napján a napi postánk mellett apró borítékokat is találtunk, melyet az osztálytársai, és az osztályfőnöke is külön küldtek, rajzos jókívánsággal és egy két szem cukorral. Azt mondom végül is mindegy is, hogy a tanártól származik e az ötlet, vagy nem, a Tami annyira örült neki, és egyedül fordította le " Gyógyulj meg sietve, és gyere iskolába" :) , hogy ez nem is számít úgy gondolom.
Végül a gyerek úgy megy iskolába minden hétfőn, hogy azon gondolkozik, mit fog tenni, mondani, vagy milyen feladatot fog plusszban megcsinálni azért, hogy hét végén a neve az aranykönyvbe (goldenbook) kerülhessen, amely történelmi helyre csak a legjobbak jutnak be minden héten, hogy a nevük fekete tintával vésve az utókornak fennmaradhasson :D .
Na így kell ezt kérem!

A későbbi iskolai rendszerben a secondary school első három évében ezek a dolgok még működnek tovább rendesen, aztán az utolsó két évben valami elromlik egy kicsit, azt gondolom, hogy a serdülők ingadozó hormonrendszere, és az addigi eléggé liberális nevelés együttes hatása okozhatja ezt.
Az iskolával, a tanárokkal, rendszerrel semmi probléma nincsen (szerintem). Így a mi (az ittenihez képest) drákóinak számító nevelésben érlelődött gyermekeink az élvonalban vannak, akár a magatartásukról, szorgalmukról, modorukról legyen szó. Érdekesnek találtam azt, hogy vannak dolgok, amiben nagyon következetesek, és nagyon betartatják a szabályokat, ilyenek az iskolai egyenruha kérdése, a pontosság (iskolába odaérés, órakezdés tekintetében), viszont más területeken meg érthetetlenül lazán fogják fel a dolgokat, és ez elég sok fegyelmezési, illetve magatartási problémával jár, ami sok plusszmunkát ad a tanároknak és az iskolarendőrségnek is (nna ez nem olyan rendőrség rendőrség, csak ez a neve, nem kell megijedni). A lányok mesélték például, hogy mondjuk torna órán valakinek nincsen kedve tornázni, elmehet a tanulószobába, vagy a könyvtárba internetezni, vagy elfoglalni magát. Na ebből jön, hogy a diák nem megy oda, ahova kellene, sose ott van ahol gondolják, és nem azt csinálja amit lehet. Miért? Nem mert angol, hanem mert lázadó korban van, és hülye lenne mindig azt csinálni amit lehet. Tehát: ha egy tini korban levő emberkének nagyobb szabadságot is adnak, attól még nem tanul meg élni vele, és meg fogja találni azt a kis teret, ahol lázadni tud.
Konklúzió: nem a szabadságra kell teret adni, hanem a (jól kontrollált) lázadásra, mert attól jobban érzi magát mint a pattanásoktól.
A túl nagy szabadságban a lázadásra már csak extrém módokon vállalkozhat az ifjember, és ez barátaim sok problémához vezet. Lehet, hogy ez így egy kicsit zavaros, de mondok példát. Legyen a hajfestés a téma, lévén nekünk lányok vannak. Tehát, ha nem engedik meg az iskolában a hajfestést, a tini lázad, és hajat fog festeni. Mivel azonban tilos, a lázadás mégis fontos, sötétbarnát feketére, középszőkét szőkére, világosbarnát gesztenyére fogja festeni (nagy százalékban, bár kirívó eset ugye előfordul). A jó pedagógia rosszallóan (esetleg szóvá is téve stb.) ugyan, de szemet húny efelett, és mindenki boldog. Elméletem szerint viszont, ha a hajfestés meg van engedve (kivéve extrém mértékben - idézve az itteni házirendből) akkor a szőke, fekete, gesztenye érdektelen lesz, és szürke, különbözni és lázadni csak pirossal, kékkel, zölddel lehet. Na itt ennek iskolapéldája vagyon, mondjuk úgy 14 év feletti korosztály 30 százalékában.
Szerintem ezt le lehet vezetni sok, ezt a korosztályt érintő problémára: az engedékeny tiltás sokkal jobb (még akkor is ha egyesek szerint következetlen), mint az engedmény zárójeles tiltásokkal, mert az olyan, mintha még ajánlatokat is tennének nekik, hogy hogyan lehet, mivel lehet megszegni a szabályokat.
(Assszem könyvet kéne írnom... :) szegény Ranschburg bá úgyis elment, de ő biztos csak mosolyogna ezen az elméleten. )

De azért ezzel együtt sem olyan rémes a helyzet, mint ahogyan azt a magyar pedagógusok~~nagyjai~~tól hallottam párszor, nem mellékesen megjegyezve, hogy a lányoknak öt oklevelük van összesen eddig, és igyekezetüket méltató levelet is kaptunk már az iskolából.
Na így kell ezt kérem!

2011-03-03T14:04:00.012Z

Nem azért szeretem a régi temetőket, mert nincsen jobb hely a melankólikus magambangondolkozásra. Nem is azért mert valami aberráció fészkelte be magát a fejembe, és nem is azért mert tizenév után még meglepetést tudtam okozni a férjemnek, mikor előálltam a temetői séta gondolatával.
Pusztán azért szeretem a temetőket, mert szépek. Egyszerűen, szürkén, csendben ott felejtették őket. Nincsenek táblák, villanydrótok, emberek (kivéve persze a békében nyugvókat), ellenben vannak óriási többszázéves fák (nem tudnám megmondani mi okozza a fák iránti rajongásomat), nyugalom, csend, kőangyalok. Különben is elrejtve mindig is cipeltem ezt, és még számtalan más, azóta is titkosított gondolatot, vagy hajlamot magamban, de eddig sem idő, sem energia nem jutott arra, hogy például a temetőket járjam.
Ezt próbáltam megmagyarázni én, az annak idején kissé konzervatívra nevelődött férjemnek, aki kerek szemeket meresztett rám, amikor előálltam a sétajavaslattal. Örömét fejezte ki különben, hogy ennyi idő után még újat is tudok mutatni magamból. Enyhe maradisága előny, amikor a család, a hűség, vagy a büszkeség jut előtérbe, de sok hátránnyal is jár főleg a tekintetben ki is hordja nálunk a nadrágot, illetve mikor haladó gondolkodásmódomat próbálom ecsetelni a temetőben való fényképezés mibenlétéről, és arról, hogy ez tulajdonképpen értékmentés az utókor részére, és nem kevés esztétikai élmény - mondjuk nekem.

Elmentünk tehát, bár még a kapun belépve is megkérdezte tőlem, biztos, hogy fényképezni akarok e.
Rábólitottam, és megjegyeztem, sehova nincsen kiírva, hogy nem lehet, és különben is a temetésen is szoktak! (A kapun csak annyi állt, kutya nem, illetve CCTV ZONE, de ez nem meglepő, hiszen kamera mindenhol van, mint azt már ecseteltem is régebben.)

A férjem tíz perc után, a lelkesedés hevében észre sem vette, mennyi sírfeliratot olvasott el, és hányszor csodálkozott rá a szép keltakeresztekre, a régi családi kriptákra, a kidőlt kőkeresztekre, vagy épp a szépen megfogalmazott sírfeliratokra. (Nem akartam ideírni, deugyemegmondtam!)
Miközben én fényképeztem, sorban olvasta fel nekem ezeket, feltérképezett egész nemzedékeket, ki, mikor, hol...hát nem eszméletlen?
De igen az.
Beszéljenek, vagy hallgassanak továbbra a képek amiket fotóztam, (a képekre kattingálva nagyméretben is megnézhető - csak itt! ~~csakmacsakönöknek~~ a webgaleriába nem teszem fel, mert ez nem családi program vagymi) - valamint egyik régesrégi (homályos-füstös kultúrkocsmás emlékű) kedvenc versem.

(Csak remélhetem, hogy pontosan emlékszem rá, mert a neten sehol sem találtam magyarul.)

Shelley: Nyári este a temetőben

A tág légkörből szél söpörte szét

a párát, mely a napnyugtát fedi,

s körülfonták a Nap pilledt szemét

a sápadt est komor sugáru fürtjei:

Csend s Alkony, ember nem kedvelte pár

sötét völgyből, kéz, kézben, erre száll.

Varázsuk a tűnő napra legyint,

bekerít földet, tengert, csillagot,
hatalmuk fény, hang, mozgás érzi mind,
suttogó válaszuk az igéző titok.
Szél sincs, vagy a templom-tető moha
meg sem érzi, oly lágyan száll tova.

Te is, tűzgúlaként szentély felett
égnek szökkenő légies torony,
némán uralod édes kényüket:
már az ég színe ül sötétült ormodon,
s a lassan elmosódó csúcs körül
csillagok s éji felhők nyája gyűl.

A holtak sírjuk mélyén alszanak,

s míg alva porlanak, egy furcsa nesz

kél a sötétben: érzés? gondolat?

férges ágyukból, és ki él, borzongni kezd

s érzi baljós csendjét, nem hallja bár,

mert a szótlan éj s ég felitta már.

Ily ünnepin a halál is szelíd,
s mint a derűs éj, lágyan hívogat,
sírok közt játszó kandi gyermek,
elhinném: a halál csak édes titkokat rejteget,
s hol sóhajtalan ember pihen,
kedves régi álmok őrködnek szüntelen.

Azt gondolom ennyi kultúra mindenkinek belefér, a túlzott romantikáért pedig elnézést kérek.

Világít a számban a negróó

2011-03-01T10:25:00.007Z

Az internet, és általában az információ iránt rajongó emberként sem értem az emberek szociális életével mi történt az utóbbi időben. Meglepő, hogy amúgy magukat értelmesnek gondoló, és ennek hangot is adó büszke huszon- és harminconévesek milyen jól el tudják szórakoztatni magukat az internet segítségével, ami önmagában nem túl nagy baj, hiszen a saját szociális életem nagyrésze, sőt a kultúrális életem nagyrésze is itt zajlik jelenleg. Igen kultúrális. Itt keresgélek könyvet, itt olvasok Konteot, itt nézem a Mindentudás Egyetemét, olvasok tudományt, történelmet stb. és nem is vagyok agyonkultúrálva, mert megyőződésem, hogy az ember sosem lehet eléggé az. A baj (és ezzel nem váltom meg a világot mert változtatni sem tudok rajta, meg ki is vagyok én, hogy megmondjam a tutit(?), de azért az rohadtul idegesít, amikor még engem agyonkultúráltoznak, meg hülyéznek, pedig még be se szóltam - na jó egy-két kivételtől eltekintve, DE AKKOR ISH (Aton után szabadon) ) ))jezza má nem tom hány zárójel kell ide (tényleg ez nyitójel, a zárójel az csak ami a végén van) ..., visszaolvastam, tehát a baj nem is az amit ott írtam.

Előrebocsátom, hogy nem a kissé aluliskolázott, illetve elég jól iskolázott, de ettől még alulbootolt emberekre gondolok, akik beleesnek egy-egy "csináljmagadrólcsillógósképet és rakd ki mindenhova" hibába, vagy elküldik hatvanezredszer is ugyanazt a körbeüzenetet, mert ez betudható annak, hogy nagyon megörülnek annak, hogy ismét feltalálhattak valamit, illetve azt gyakorolják mások kárára, hogy az a gomb tényleg arra jó e amire tegnap.
Nem is a 14 - 22 éves korosztályra, mert értelemszerű, hogy 80 százalékuk pl. a pofalapon éli a társasági élete egyharmadát, a maradék kétharmad ugye az iskolában lezajlik, és nagyon kivételes esetben lehet ötödölni, amikor kétötöd, vagy esetleg még - minő pozitív utópia - több is jut a családon belülre.

Fent említett embereknél javukra írható tehát, hogy van mentségük: kor, elmeállapot, önértékelési gondok.
Csak nem tudom, mit kezdjek kategóriák (ez lesz szerintem a következő posztom,, de még ki kell gondolnom jóóól) tekintetében az olyanokkal, akik ezen besorolásokból kimaradnak, és mégis elcsodálkoznak

- Sééétálnii?
Mondtam én naívan: JA, tudod azt úgy kell, hogy egyik lábodat teszed előre, majd a másikat, és ezt váltogatod...és amikor már eljutsz odáig, hogy nem kell mondogatni magadban bal, jobb, bal, akkor esetleg a szemeddel körül is nézhetsz. Erre meg én voltam a bunkó.

Ahogyan azt egy nagyon kedves barátom szokta mondogatni: Hátakkómegjóvan!

Nem értem...

2011-03-01T10:01:00.000Z

...miért vagyunk képtelenek rá, hogy megmagyarázzuk az összes mindenkinek (najó főleg az anyósomnak), hogy nem vagyunk betegek, szegény gyerekek nem magányosak, sőt mi sem vagyunk azok.

Kedves minden ismerős!
Itt (Dél-)Angliában NINCSEN hideg!

(Ha nem hisztek nekem, higgyetek a hóvirágnak!)

A múltban kirándultunk

2011-02-23T18:33:00.003Z

Balikámnak offnapján édeskettesben kirándulásra adtuk a fejünket, miután a szokásos reggeli meleggel jött eső elállt. Cockington Village egy Torquay mögötti szép völgyben terül el, igazi skanzenfalu, nagy erdei sétánnyal és három összekapcsolódó tóval a közepén. Idilli, gyönyörű, romantikus, ódon hangulatú, mesés, és nem is tudom fokozni tovább. Soha nem unnám meg a sétákat az erdei úton, ahol óriásmagasra nőtt fák adnak árnyékot, minden csupa zöld, a házak pedig az 1600-as évek óta ott állnak szinte érintetlenül.
Már háromszor megtaláltuk álmaink házát, ugyanis ennyi eladó cottage van jelenleg Cockingtonban.

És ez a csoda 10 percnyire van tőlünk.
Biztos, hogy nem utoljára jártunk ott. Sok sok kép a galériánkban.

National Marine Aquarium

2011-02-23T08:25:00.005Z

Jelentem az autó is és a fotómasina is jól vizsgázott, pláne meg, hogy (mint ahogy tartottam is tőle) az akváriumban nem lehet vakut használni. Még emlékeimben megvolt, hogy a hal(és állat-)féleségek ezt nem szeretik, ill. nem tesz nekik jót. Na de sebaj, éjszakai módban csak egy kicsit lettek szemcsések a sötétebb képek, úgyhogy végül is duplaüvegen fotózva sem rosszak.
Láttunk nagyon klassz, és érdekes élőlényeket, nekem mekka a hely, hiszen amúgy is jól kontrollált, de létező látens akváriummániában szenvedek, és mondom ezt mindazok ellenére, hogy azt vallom, az állatok nagy részének ott a helye, ahová a jóisten teremtette őket. Nem ketrecekben, üvegfalak mögött lakozva, vagy tartályokban és medencékben úszkálva. Azzal altatom el a lelkiismeretemet, hogy ezt a ma kontrollált és kontrollálatlan állatartásában nem lehet megvalósítani, de akkor legalább éljenek olyan körülmények között, ami lehetőleg a saját természetes otthonukban várná őket.
Nekem is volt akváriumom, és nem tartottam az 54 literben akkora halat ami kétszer tud megfordulni (láttam ilyen haltartót, és elborzadtam tőle.) Nem rohasztottam tele ötvenféle halfajjal, csak hogy minél színesebb legyen. Emellett pedig elítélem az olyan embereket, akik azt vallják (és nem is maradnak csöndben), hogy a buta állat úgyse tudja, hogy rossz neki. Nyilván nem lehet a ma már a fogságban élő, ott született és nevelkedett vadállatokat visszaengedni a természetes környezetükbe, mert nem tudna létezni, és mi emberek sem mehetünk vissza a barlangokba lakni, pedig néha megérdemelnénk. Ha másért nem hát azért, hogy megtanuljuk újra a természetet tisztelni, és együtt élni vele, nem pedig mindenhatóként uralkodni rajta.

Ebben a tengeri akváriumban csak a medúzákkal kapcsolatosan kifogásoltam, hogy egy nem túl nagy gyakorlatilag gömb alakú akváriumban körbe körbe úszikáznak, és attól, hogy a medúzák nem atomfizikus élőlények, sőt idegrendszerből is csak hálózatos jutott nekik ami nem terjed túl a mozgás-táplálkozás-szaporodás témakörein, még nem kellene egy lavórban keringetni őket egész nap. Nem hinném, hogy a tengerben is ezt csinálják.

Kis kitérő után összegezve pont nem ez volt a megfelelő hely egy fényképezőgép vizsgáztatására.
Az autókánknak (meg a lelkünknek) jót tett a devoni kacskaringós táj, meg a szép napsütéses, egyszálpulloveres idő, így még jó nagyra sikerült séta is jobban esett a városban.
Ettünk egészenelképesztőszínű barbimuffint, ami meglepően finom volt, többnyire málnás vagy epres ízű, (megkóstoltam a gyerekekét, mert én gyáván csak a csokisat mertem bevállalni, mondván: abból baj nem lehet.
(Mert még a sütikre is kivetítem a természetességmániámat.).

Jóságos fáradtság estére, virsli mustár, ágybabújás.

Imáink meghallgatásra találtattak

2011-02-17T07:55:00.001Z

Megjött végre a várva-várt adóvisszatérítésünk, nagyon korrekten megadták az első claim időpontjáról visszamenőleg. Miután felmostuk magunkat (ezúttal pozitív hangulatváltozás miatt, és tényleg a férjem elég érdekesen vette a levegőt), megfürödtünk benne, aztán osztottunk, szoroztunk, levődik autó, mosógép, nekem egy kicsike fényképgép, és különféle fizetnivalók utáni maradékból kis, alig látható kis tartalékot képzünk.
Az ünneplésünk nagyon szerényen egy akváriumlátogatás lesz (gyerekek előtt titok még), családi belépővel szombaton (no meg ama jól eltitkolt szándékom miatt, hogy kipróbálhassam az új fényképezőgépemet, amit ma megyünk kiválasztani) és végre alkalmam lesz kicsit jobb képeket csinálni, mint eddig. Képes, és sokszavas beszámoló a hétvégén.

Csernust olvasom*

2011-02-11T07:07:00.000Z

"Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe."

*és be kell valljam én beletörődősebb vagyok, de a férjem nem hagyta magát. :-)

...továbbgondolva

2011-02-09T09:27:00.002Z

Mindíg azt gondoltam, a tárgyi dolgok közül a könyvek a legfontosabbak az életemben, mert amikor olvasok, tényleg látom a tájakat, az embereket, előttem játszódnak le az események, így jártam már földrajzilag meghatározható helyeken, Japánban, Kínában, Egyiptomban, részese lehettem a történelemnek akár a viktoriánus korról, keresztes hadjáratokról, vagy a fáraók koráról legyen szó. Így jártam már ismeretlen helyeken, az űrben, más bolygókon, más galaxisokban, idegen lényekkel találkozhattam, sőt úgy ahogyan a múltba, a jövőbe is belenézhettem. Érdekes szemszögből láthattam a világot például akkor, amikor egy réges régen megírt könyv a jövőt próbálta feltérképezni, azt a jövőt, ami a mi számunkra mégis egy rég elmúlt időt jelent.
Azt gondolom írónak sokkal nehezebb lenni, mint ahogy eddig gondoltam, hiszen nem csak tájakról, eseményekről kell hogy hiteles legyen, titokban, talán a sorok között kell tudni átadni a lehető legtöbbet, hogy az, aki olvassa, szinte érezze az illatokat, a szelet, vagy lássa a szereplőket az utolsó szakállcsücsökig, mert ha egy pillanatra elvész az érdeklődés, akkor elvész a varázs is.
Nem tudom, hogy fogok e valaha az angol nyelvű irodalom olyan fokú olvasójává válni, hogy ugyanúgy, vagy legalább megközelítőleg annyira élvezhessem, mint a magyart.
Remélem, hogy igen (bár ez most még nagyon távolinak tűnik).

Látogatók (nem a sci-fi sorozat)

2011-02-09T09:17:00.002Z

A család töredékes része vasárnap elröpült, hogy ismét belevágjon a magyar mindennapok zegzugos, fáradsággal teli mókuskerekébe. Azt gondolom (meg mondták is), hogy jól érezték magukat nálunk, bár egy kicsit szűkösen voltunk - de sok jó ember ...
Jártunk kevés, de annál szebb helyeken, elsősorban kisvárosunk hegyen-völgyén, aztán Brixhamben, hétvégén pedig elmentünk Dartmouth városkájába, és egy kicsit még Totnesbe is benéztünk, így újabb szépségekkel gazdagodott a képmemóriám és a webgalériánk , továbbá egy újabb tétellel az újra és újra meglátogatandó helyek listája. Nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire szép a devoni vidék, a halászvároskák halszagúak, régivágásúak, romantikusak, gyönyörűek és barátságosak. Sikerült a lehető legszebb napokat eltölteni, a kikötőben fishandchips-et enni, a főutcán forró csokit inni, rengetegsokat sétálni, rácsodálkozni még mindig sok-sok mindenre.

Esténként próbáltunk újra lábat növeszteni hisz a másnapi sétákhoz újra kellettek, közben pedig a technika vivmányáért harcoltunk nyolcan, így hát mindenkinek jutott 15 perces váltásokban egy fertályóra a számítógépre.
Anyukám minden másnap kiporszívózott, lelkesen mosogatott, pakolt, úgyhogy ilyen szép rend még sosem volt ebben a kicsi lakásban. Zsófi imádja az angol háromcsücskös szenyót, de azt mondja ő nem tud angolul szendvicset csinálni, úgyhogy a húgai gyártottak ebből napi negyvenet.

Beszélnek helyettem is a képek, bár ahogyan leírni sem nagyon tudom a tájat, várost, vizet, tengert, mert nem vagyok író, úgy a képek sem mutatják meg igazából azokat. Hiányzik belőlük, róluk a szél, az illatok, hangok, érzések.

A búcsút amúgy is útálom, így hát rövidre próbáltuk fogni, de még így is eléggé megríkatott.

Együtt a család

2011-01-26T09:22:00.001Z

Pénteken este érkeznek látogatóba legnagyobbik ~~otthonfelejtett~~ lányunk, anyu, öcsém.
Némi kis bonyodalmak származtak autónélküliségünkből, (az öreg Rover bontóban végezte, már nem volt érdemes MOT-ot hosszabbítani rajta) adóvisszatérítésnélküliségünkből, pláne, hogy ez a kettő egyszerre jött.
Illetve nem jött.
Mindegy.
Béreltünk egy autót péntekre, ami a Balikám munkahelyi kedvezményével együtt nagyon kellemes áron levődött, úgyhogy probléma egyenlőre kipipálva. Lutonba kell elfurikáznunk anyuékért, mert ugye (és ez vegyes érzéseket kelt bennünk) a Ryanair egyenlőre ősz óta nem röpköd Magyarhonba. Így a jó kis két órás bristoli út helyett, röpke négy órás út lesz Luton. Szorozva kettővel. Rohadt nagy ország ám ez az Anglia. Ez csak mostanában tudatosult bennem is, amikor álmodozásaink tárgyaként a férjjel a Google Earth-öt nézegettük, hogy hova is kocsikáznánk el szívesen itt országon belül mondjuk nyáron.
Családdal ittlétük alatt sok sok sétára készülünk a környéken, bár télen kicsit más, mint nyáron, de azért így is el tud foglalni majd minket. A pálmák végül is nem hullatták le a leveleiket, rengeteg örökzöld van, úgyhogy a táj még így is színes, naná meg a tenger. Nagyon remélem, hogy a szép idő is kitart még egy hétig.

(Lesz ami lesz nem fogom őket pörkölttel traktálni, indiai csípős csirkecombok fahéjas mazsolás rizzsel, jacket potato, csirkecurry rizzsel, sausage, és sok sok salátalevél. Ilyenek lesznek az asztalra tálalva. (Persze nem egy napon :D ).)

A reggeli gondolatok

2011-01-21T09:35:00.002Z

Nem vagyok nagyon frissen kelős ember, de ez inkább a testemre vonatkoztatva igaz. Valahogy úgy van ez, hogy amikor felébredek, az agyam már teljes intenzitással működik, száguldoznak benne a gondolatok, mint egy nagyobb vonatcsomóponton a kocsik ide-oda, sokszor teljesen meg is lepődök, mik nem jutnak eszembe. Na ezt a tempót nem nagyon tudom követni testileg, az ágyból kilépve néha még ismételgetem is magamban, mint egy egyszeri szőke nő: "bal, jobb, bal, jobb". Nem vagyok alkalmas a koránkelésre, sőt, szerintem nem is embernek való. Kakasnak. Meg malacnak. Énekesmadárnak. Meg biztos van még egy csomó állat erre. Engem hagyni kell kialudni magam. Sajnos ez megint a nagybetűs élet számlájára írható, így van kitalálva. Kakas nem megy pipéhez, pipe meg megfullad.

Sok hálával tartozom az itteni időbeosztásnak, hogy nem kell korán kelni, mert én a koránkeléstől mindig egy kicsit meghaltam. Meg vagyok győződve róla, hogy azon évek, amikor főiskolásként, vagy ápolónőként, vagy egyszerűen "csak" az anyaság miatt négykor, ötkor, hatkor kellett felkelnem, napokkal rövidítették meg az életem.
Most van idő arra, hogy összhangba hozzam a bioritmusomat, hogy megvárjam, amig az összes részem utoléri az agyamat, es nem kell neki negyed óráig győzködni a testemet: "Kelj már fel!" . Régen, ha nagyritkán alkalom adódott, hogy nem kellett az idővel, felkeléssel, rohanással törődni, akkor a reggeli gondolataimat a mitfőzzekma, mennyipénzünkvanma, mikorjönhazaaférjemma, monda~~körben~~háromszögben töltöttem.
A fent leírtak okán a fejemben ma egészen más gondolatok is alakot tudnak ölteni, hiszen egy csomó kapacitás szabadult fel így, (még az mellett is, hogy folyamatosan angolul beszélgetek magamban gyakorlásképpen).
A fantáziámmal sosem volt gond, anyám és apám szerint sem. Olyan meredek dolgokat is ki tudtam találni, amit még nagy írók sem merészeltek. De aki hét éves korára túl van az összes Benedek Eleken, Grimm testvéreken, Andersenen, attól mit lehet várni? Annak a szülei örüljenek, ha nem főz szerelmi bájitalt a konyhában (szerintem apám sokáig gondolkozott, mi történt a rózsáival).

Úgy döntöttem tehát, hogy kantárt vetek a gondolataim nyakába, és istállóba teszem őket, ahol majd abrakolás, szőrfényesítés után meglásssuk mi jön ki belőle...remélem nem csak lócitrom...

Azthiszem, elérkeztem annak az óceánnak a partjára, ami hiányzott az életemből.
Mindkét értelemben.

Az ujjaim már nem tudni Magyar...

2011-01-17T11:05:00.004Z

Kedves rokon figyelmeztetett, hogy űberszar úgy olvasni a blogot, hogy nincsen ékezet.
Hát ennek is oka van, minthogy én vakon gépelek, nem a szememmel keresem a billentűket, hanem az ujjaim tudják őket, meg akartam szokni az angol fajtáját is, hátha szükseg lesz rája. Aztán mostanra meg annyira megszoktam, hogy az az érdekes helyzet állt elő, hogy minden ő-t o-nak akarok írni, es minden hosszú ú-t rövid u - nak, a kötőjelekről, meg a vesszőkről, egyéb írásjelekről már nem is beszélve, pláne meg a z-ről es y-ról.
A magyar karakter legalább tízzel több, az ujjaim meg ellustultak.
Jól kicsesztem magammal na.

Na ezt a pár sort is legalább háromszor javítottam.
Meg az ez feletti sort is egyszer...
...na még egyszer...

Jobban elunk mint 1 eve...

2011-01-10T22:43:00.000Z

... van WC papir...rendszeresen...

Ugyek-bajok... azaz hogyan vesztunk el az angol burokracia utvesztoiben (is)

2011-01-02T10:55:00.005Z

Immaron fel eve butorozunk itt Albionban, de az adovisszateritest mint havonta esedekes jarandosagot meg mindig nem sikerult elintezni(uk). Mostanra mar azon csodalkozom, hogy a Housing Benefit (lakhatasi tamogatasfele) es a Children Benefit (csaladi potlek szeruseg) egyaltalan eljutott hozzank, baaar a csaladi potlekkal volt egy kisebb fennakadas, de vegul az is megoldodott.
Az adohatosaggal viszont nem nagyon boldogulunk, illetve ok nem boldogulnak sajat rendszerukkel, es mostmar jobb is volna ha inkabb megboldogulnanak hogy szepen fejezzem ki magam.
Bar Magyar honban hozzaszoktunk elegge, hogy mindig a mi papirjainkkal volt a problema, mindig a mi levelunk keveredett el, es mindig nekunk kellett a csekkjeinket osszeszedve bizonygatni, hogy de igen be lettek fizetve az aktualis osszegek. A tuzoltout az egesz falu hazai helyett a mi hazunkban foglalt helyet - legalabbis a terkep szerint nem volt meg a nappalink fele - virtualis nappalink volt, en ugy kepzelem, mint egy holoszoba letezett csak.
Hulyen hangzik, mentegetozesnek hangzik, es en sem biztos, hogy elhinnem, ha nekem akarna valaki beadni, hogy higgyem el, mindig a rendszer hibas, es sosem o maga. Ez pedig velunk eppen mindig igy all. Hogy miert azt nem tudtam meg megfejteni, es felallitottam egy elmeletet annak erdekeben, hogy ne bolonduljunk meg, ez az elmelet pedig az, hogy a gondviseles, sors, vagy mittudomen, azert allit elenk tobb akadalyt, hogy ezaltal meg tudjuk becsulni azt, amikor valami azonnal sikerul (megjegyzendo: pl. gyermeknemzes, autovasarlas - melyek ugye termeszetukbol fakadoan is ritkabban fordulnak elo.)
Tehat az adovisszaterites.
Ami ugye jar(na), mert egyenlore a ferj egyedul keres, es a gyerekek meg ugye vannak.
Nem is annyira a penz miatt (bar jol jon a plusz havonta) hanem inkabb azon kedvezmenyek miatt amelyek a Tax credit melle jarnanak. Gondolok itt pl. az iskolai etkezesre, mely ingyenes lenne ha mar meglenne ez a nyamvadt hatarozat.
De nincsen meg. Szeptember eleje egeszen pontosan huszonhatodika ota. Beadas utan harom hettel felhivtak minket hianypotlasra, amire szamitottunk is, hiszen nem volt meg NI szam nekem. De addigra mar reg megvolt az idopontunk, ugyhogy szepen mar oktober elejen elmentunk ugye az interjura. Oktober vegere meg is lett a szam, amit a ferj telefonon bediktalt az ugyfelszolgalatnal, es ezutan mar csak megnyugodva varakoztunk. Mikor a harmadik het is letelt, mar kezdtunk feszkelodni, hiszen a harom honapos visszamenoleges kifizetessel, plusz a felretett penzunkkel szerettunk volna egy nagyobb csaladi autot venni, lecserelni az oreg Rovert. Na ekkor a ferj telefonalt az ugyfelszolgalatra, ahol is megnyugtatott minket az ugyfeles, hogy az en NI szamom ellenorzese folyik, es minden rendben van, tulajdonkeppen a jogosultsag meg van allapitva. Na ekkor megint vartunk. Ezek utan a ferjem hetente felhivta oket, es minden alkalommal ezt a valaszt kapta. Igy telt el a november is. Na december masodik heteben mar kisse eroteljesebb hangnemben, mar-mar szinte kovetelozve beszelt egy ujabb ugyintezovel, es rakerdezett, hogy hol lehet panasszal elni, vagy ki a felettes szerv, mert ez mar tarthatatlan allapot. Erre az ugyintezo utananezett "gyorsan" az ugyunknek, es kozolte, hogy a claim-et (kervenyt) toroltek, mert hianyzott egy adat (az en NI szamom) es potlolag sem lett benyujtva. Na ettol mind a ketten padlot fogtunk. Nem azert, mert eppen nem lehetne beadni megegyszer, hanem mert a kevezmenyt visszamenoleg harom honapra lehet igenyelni, es nem mindegy, hogy ezt honnan szamoljak.
Ekkora a ferjem szaja mar habzott a meregtol, keszitettem a vizes borogatast a fejere, meg egy kotelet, ha esetleg elszabadulna az elfojtott duhe, aztan az esetleges kesobbi suicid szandekaitol tartva inkabb megis eltettem.
A csajszi fulet is egethette a telefon, mert visszahelyezte aktivba a claim-unket, otvenszer elnezest kert, es megigerte, hogy azonnal tovabbitja az ugyunket a mittomenmilyen csoporthoz.
Ez Karacsony elott tortent.
A postan ma kaptunk egy friss claim beadasahoz szukseges nyomtatvanyt. Erre mindketten beszartunk.
Miutan felmostam a ferjemet, kitoltottuk, lefenymasoltuk az osszes hivatalos papirunkat, irtunk egy panaszlevelet, es az egeszet egy hatalmas boritekban feladtuk.
Most csorgo nyallal kavicsot szopogatunk, es remenykedunk, hogy januar vegeig megjon a penzunk, es nem kell a lutoni repterre az oreg Roverrel elindulni anyamekert.

2010 emlekere

2010-12-31T17:40:00.003Z

Voltak napjaid, mikor nagyon keseru voltal, s voltak, amikor vagany es bizakodo. Keves idodet nehol apro oromok tarkitottak, melyekkel azert valljuk be, elegge fukarkodtal, bezzeg a problemakat, gondokat csak ugy dobaltad egymas hegyere - hatara, hogy aztan alig gyozted kivalogatni oket.
Idod kezdeten meg nem gondoltad, hogy egyszer veged is lesz, es hogy ez a veged mar egeszen mashol fog erni teged. Nem hitted volna, hogy soraid rendezese erdekeben tett oriasi erofeszitesek egyszer celba juttatnak, egy olyan celba, amirol mar 2005 is almodott neha. Neked vegre sikerult.
Hordoztad magadban a nagy szomorusagokat, a nagy vidamsagokat.
Elegge ellentmondasos ev voltal.
Megis azt mondom neked bucsuzoul, hogy koszonjuk neked ezt a sok elmenyt, remenyt es kitartast, amit kaptunk toled, koszonjuk a csaladot, akik velunk johetnek tovabb, azt a nehany baratot akiket mellettunk tartottal.
Ezzel allitok neked emleket, es azzal bocsajtalak utadra, hogy legyszives szolj 2011-nek az erdekunkben, legyen velunk kimeletes, nyugodt es szep, vigyazzon rank es szeretteinkre az o ideje alatt. Hadd legyen mindenkinek boldog 2011 - es eve.

2010-12-13T14:36:00.000Z

"Akkor szeret teged igazan valaki, hogyha szabadabbnak erzed magad mellette, mint hogyha egyedul lennel."
/ Feldmar Andras /

...es metorik az atok

2010-12-09T10:37:00.000Z

Nagy oromomre szolgalt ma reggel mikor eszrevettem, hogy a konyhapult cigizos sarkaban ot darab ongyujto sorakozott szepen. Minden tagjat a ferjem vette, amikor is elfelejtett mondjuk vinni magaval.
Ezen nagy jelentosegu esemenyt meg kellett emlitenem, minthogy azt a tenyt vonja maga utan, hogy az ongyujtomano nem maszott be a borondunkbe utazaskor, illetve (ki-ki dontse el melyik a szimpatikusabb) a fekete lyukamnak ilyen messzire mar nem er el a gravitacios ereje.

EEs a zoknijaink is meghatoan hosszan tarto parkapcsolatban elnek mostansag.

Ezeket a dolgokat egyertelmuen 2010 hozadeka cimszo alatt mentettem.

2010-12-09T10:19:00.001Z

Ezt postan kaptuk tegnap.
Nori meg most teper ezerrel, mert egy kicsit feltekeny, hogy neki meg nincsen ilyen.
Tamara meg azt mondta, csak addig oruljenek, amig jovore mar o is oda jar (na ezzel sikerult is oket jol megijesztenie...)

Meg mindig Angliarol

2010-12-06T11:01:00.001Z

Itt vagyunk mar tobb mint negy honapja (huu, ez gyorsan elment), a legtobb tapasztalast, amit lehetett megtapasztaltuk. Legalabbis makrokornyezetileg.
Mindent osszevetve ez a vilag erdekes kevereke az igenyessegnek es az igenytelensegnek, a modernsegnek es a maradisagnak, a technikanak es az oskornak. Fura egy nep az angol, ez mar bizonyos.
Eszmeletlen logikus, es magatol ertetodo minden, megsem tudnak szabadulni a hideg-meleg kuloncsapos mosdotol. A kozlekedes nagyon jol ki van talalva, zebraknal mindenutt lampa, jol kitalalt parkolok, bicikliutak, belathato tablak kivilagitva, minden keresztezodes korforgalom (legalabbis itt), de a korforgalomban mindenki megall, es varja, hogy a masik elinduljon (ennyi erovel egyenrangu utkeresztezodes is lehetne). Mivel a gyalogatkelonel is minden autos megall, ha csak megkozelited a padkat, meg akkor is, igy hat a piroson at kozlekedik minden gyalogos, az atkelo nyomogombjait csak nagyon nagy forgalom eseten hasznaljak. (A gyerekekre kulon ra kellett szolni, hogy a jardan setalva ne menjenek kozel az uthoz, mert megallnak az autok.) Halal nyugodtak, es mikor a ferjem bosszankodik, ra is szolok "Legyel mar angol!" :D . Mondjuk en nem vezetek, konnyen beszelek. (Az elhatarozas viszont erik bennem, mert itt egy kicsit biztonsagosabbnak hatnek a vezetesben mint Magyarorszagon, meg akkor is, ha az angolok tobbsege nem igazan tud vezetni, es akkor meg gyengen fogalmaztam. A vasarlasi szokasaik borzalmasak, legalabbis magyar szemmel nezve. Mindent szethanynak, felturnak, az aruhazakban a foldre szort ruhakupacokat kell kerulgetni, az eladok viszont zokszo nelkul ramolgatjak vissza, kedvesen mosolyognak, es otszor megkoszonik ha visszateszel valamit a helyere, vagy mondjuk az onkiszolgaloban, vagy mekiben elteszed a talcat, vagy a szemetet magad utan. Az utcan, parkokban viszont nem szemetelnek, nem rugdossak ossze a kukat, nem torik szet a buszmegallot, es nem hugyoznak a kuka melle.
Az iskolaban a gyerekek elegge neveletlenek, de megsem tesznek olyan dolgokat, mint nalunk a szigorubb oktatasi rendszerben. Inkabb olyan rosszalkodosak, a szo enyhebb ertelmeben veve. Ki van nyalva a hatsojuk rendesen, es igy sokat megengednek maguknak, viszont nem lazadnak olyan latvanyosan, es nem gonoszak, nem nagyon vannak eloiteleteik, am elegge nyersen oszintek egymassal, tisztelik a masikat, de egyertelmuen ontorvenyuek. A tanarok ezt hagyjak is, nem akarjak oket mindenaron egyformava tenni, belekenyszeriteni valamifele zubbonyba, hanem probalnak ehhez alkalmazkodni. A lanyok azt mondjak, a tobbseg azert tok normalis, es a rosszabb, elevenebb gyerekek miatt sem kell tobbszor megallni az oran, mint otthon.
A tanarokat valogatas nelkul az osszes gyerek szereti, es egymast is szeretik, mostanaban kellemes unnepet kivano kartyakat osztogatnak egymasnak, sokszor kapnak a gyerekeink edesseget osztalytarsaktol, sot tanarok is felveszik neha a cukros bacsi szerepet. Kirivo rendetlenkedes, vagy rosszasag ritkan van, es ennek megoldasa az iskolaban a biztonsagi or, valamint az igazgato feladata, nem a tanaroke. A gyerekek meseltek, volt egy eset mikor a biztonsagi ort hivta a tanar egy gyerek miatt. Az or bement az osztalyba, kivitte a gyereket, tok normalisan elbeszelgetett vele, majd elvitte a tanuloszobaba (tanari melle), es ket orat ott kellett ulnie vele. Hatasosabbnak hat, mint otvenszer raszolni, amire fittyet hany, es meg az osztaly tobbi tagja sem halad elore.
Szoval itt tenyleg mindennek ket oldala van, de nekem meg a rosszabbik oldal sem tunik olyan veszesnek.
Lassan kezdhetjuk epiteni a keritest kolbaszbol, ha nem akarunk racafolni a mendemondakra.
Hat ez van.

Ejszakai melo

2010-12-06T10:06:00.000Z

Fiam szuletett az ejjel, (lezavartam a kilenc honapot egy ejszaka alatt) Balazs lett a neve. Sajnos nem tudtam sokaig vele lenni, mert Tudjukki elrabolta, es az o testeben akart visszaterni, hogy rombolhasson es pusztithasson, oldokolhessen tovabb.

Sokadmagammal Voldemortot uldoztem fel ejszaka egy alagutban, (vagy banyaban) repkedve, majd gerendakhoz kotozott kotelgubanc-csapdat allitva neki megfogtuk, (mikozben a Dementorok majdnem megettek minket,) es a varos alatti csatornahalozatba zartuk be. Most is ott van. (Mondjuk nem tudom mit szolna a Council a tudna.)
Bazsikat megtalaltuk egy oriasi pottyos gomba alatt, es megmentettuk. (Alice csodaorszagban effekt - nem tudom...idekeveredhetett valahogy.)

A repkedes utan a buszmegalloban szepen megvartuk a torbayi 12-est, es hazajottunk. (Azt mar nem is kell mondanom ugye, hogy a sofornel az ablakban rasztafrizuras, zsugoritott benszulottkoponyak beszelgettek.)

A kovetkeztetes helyes: Alvas elott Spagetti Bolognese jol bevacsoralasa kozben - csaladilag - Harry legujabb kalandjait kovettuk nyomon ujra.

Azert arra kivancsi lennek, minthogy hiszek az almok kifejezoerejeben, valamint abban, hogy valamifele tudatalatti jelentessel birnak, akkor ebbol mit fogok levonni hosszas gondolkodas utan. Eredmeny meg nincsen.

Ajandok

2010-11-01T11:22:00.000Z

Kaptunk egy csalados ingyenes belepot (Torbay Counciltol / az az onkormanyzattol, nem tom, karacsonyra, vagy minket sorsoltak, vagy nagycsalados szeretetcsomag) .
A jegy a Devon's TOP Attraction nevet viseli, es 40 helyre ervenyes, melyek mindegyike a weboldalukon megtekintheto, reszletes leirassal meg mindennel, de ertelemszeruen egy belepo, tehat ki kellene talalni, vagyis a boseg zavarabol kivalogatni azt az egyet, ahova elmennenk a gyerekekkel a jovo het vegen.

Hosszas latolgatasok utan, meg harman vannak versenyben, Pecorama (ami egy gozmozdonyos, videki, gyonyorutajas vonatozas), vagy Paignton Zoo, (ami egy hatalmas allatkert), vagy a National Marine Aquarium, (ami meg a Nemzeti Tengeri Akvarium tobbemeletes, tobb termes hatalmas akvariumokkal, meg van valami 4D-s mozi csoda is a belepoben).

Azert marad ez a harom, mert mindharom egesz napos programnak igerkezik, mindharomra letette a csalad minden tagja a voksat, es a harombol ketto mar amugy is szoba kerult, hogy meg kellene nezni.

A vidamparkokat es kalandparkokat nyarra tennenk, nem azert mert nincsen jo ido, mert az ido csodas itt meg mindig, de vidamparkban a legtobb jatek vizzel kapcsolatos es le vannak ezek mar zarva, igy nem lenne teljes az elvezet, a kalandparkokban pedig 140 cm magassag szukseges, es a Taminak meg noni kell egy centit :) .

A modelfalu itt van a szomszedunkban par uctanyira tolunk, igy oda barmikor elmehetunk, nem is tul draga, es most keszulnek a karacsonyi diszitessel, hoval, karacsonyi fenyekkel, igy ezt beterveztuk december eleje-kozepere.

Mi a Balival odavagyunk a kastelyosvaras, meg a kozlekedesi muzeumos programert, a botanikus kertrol mar nem is beszelek. A gyerekek meg persze allatkert, vidampark, szabadido- es kalandparkert vannak oda. A csaladi halmaz metszeteben az akvarium, es erdekes modon a gozmozdonyozas all (szerintem az utobbi annak a szemuveges varazslofiunak koszonheto).
Tulajdonkeppen az osszes latnivalot a megnezendo dolgok listajaba csatoltuk, amely mar jo hosszu, ugyhogy az elkovetkezendo egy evben biztosan nem kell Devonbol kimozdulnunk.

Jot tett velunk az onkormanyzat, mert mar azzal is tobb napos programon vagyunk tul, hogy megegyezzunk hova is menjunk... :D

2010-10-27T11:50:00.003+01:00

Hetfon Plymouthban jartunk a ferjemmel, az en biztositasi szamom (IN NI number {koszonom a lektoralast, probalom ugy megjegyezni, hogy NINI number!}) ugyintezese miatt kellet interjura mennem a munkaugyi kozpontba. Hosszas latolgatas utan (foleg kenyelmi szempontok miatt) ugy dontottunk autoval megyunk nem vonattal. Ugyan kicsiket tobbe volt igy, de legalabb nem kellett a varosban gyalogosan keresgelni, hala a muholdaknak.
Amikor elindultunk nem szamitottam arra a meseszep gyornyorusegre amit lattunk ut kozben. Amikor Angliaba erkeztunk, csak a sotetseget lattam, szo szerint ertve, mert ejjel 11 utan szallt le a gepunk.

Ahogy elhagytuk szeretett varosunkat es kiertunk a devoni videkre, mintha Robin Hood vilagaba csoppentem volna. A dimbes-dombok vilagoszoldek, sotetzoldek es vorosek voltak, a savokat, kockakat sovenykerites vagy regi kokerites valaszotta el egymastol. Az ut ket oldalan szinten soveny, szepen nyirva, nehol embermagassagu, mashol meg magasabb, mint egy zold fal. Nehol arnyekos erdoalaguton, nehol nyilt mezokon vezetett az ut. Hatalmas tolgyfak mindenhol, osregi kohidak, viaduktok, a mezokon barna, feher, tarka tehenek, lovak, meg feketefeju feher birkak pamacsai, mintha odaszorta volna oket valaki, es mindez csak disznek lenne ott, azert hogy teljes legyen a kep. Rendesen meg is kellett allnunk egyszer, mert az uton birkak mentek at. Az ut mellett, szanaszet szep rendben tartott tanyak (cottage-ok), olyanok, ahova barmikor bekoltoznek, es meg tehenet is fejnek, szenat hordanek a kedveert. Ennek a terepasztalnak a latvanya lelegzetelallito volt, meglegyintett a regi idok szaga, amit ugy szerettem mindig. Sohasem gondoltam, hogy Anglia ennyire gyonyoru orszag.

A ferjemnek meg mar tele volt velem a hocipoje, hogy egesz vegig azon sirankoztam, hogy tonkrement a fenykepezogepem harom hete, es mindebbol semmit sem tudok hazavinni plane meg megmutatni az otthoniaknak. "Az isten aldjon meg itt fogunk elni, majd lefenykepezheted meg ezerszer." Jovan jovan, persze, de azonnal vittem volna az egeszet magammal, hogy itthon nezegethessem tovabb.

Plymouth varosa nem nyugozott le minket, de nem tehet rola. Szinte az osszes epulete meg haboru alatt teljesen elpusztult, porig bombaztak a nemetek a tengeri katonai tamaszpontja miatt, egy ket regi templomon es hazon kivul meg a szep parkokat leszamitva az egesz egy betonrengeteg. Jellemzoen a haboru utani epiteszet enyhen szolva kiforratlansagara, meg talan az akkori penzhianyra is, a hazak kockak, szurkek, egyszeruek.
Nyoma sincsen a Torbay odon hangulatanak.
A visszafele vezeto utat viszont mar alig vartam, es a ferjem megint kiakadt, hogy otszor raszoltam lassabban erjunk haza.

Miniszterek felrebeszelese, avagy a politika hatasa a mindennapokra

2010-10-27T11:17:00.002+01:00

"Merjunk nagyot almodni"...helyett, megbeszeltuk a ferjemmel, hogy Orban Viktor hitvallasat elhagyjuk, es a tovabbiakban csak kicsiket merunk almodni.
Sok kicsit szep sorjaban.
A mult heten almodtunk magunknak egy porszivot vegre, a heten egy kenyerpiritot, meg egy vizforralot.
Most mosogepet probalok almodni.

(Azert orulok, hogy Gyurcsanynak szot fogadtunk : "...ha nem tetszik el lehet menni kerem..." )

2010-10-06T17:32:00.000+01:00

Nagyjabol rendeztuk sorainkat, es kezd kialakulni a tobbe-kevesbe rendszeres napirendunk is. A lanyok nagy oromunkre - es az ovekre - iskolaba jarnak mar, es amennyire tartottunk ettol, annyira ment siman es gordulekenyen.
Az angol oktatas szinvonalat sokan szidjak arra mifelenk, errol meg keves informaciom van, de a kesobbiekben errol is irok majd. Annyi biztos, hogy a mi gyerekeink valoban elorebb tartanak mint a korosztalyuk, es a tananyag mennyisege, valamint a minosege joval kevesebb, mint amit eddig kellett tanulniuk. Az iskolak felszereltsege, a pedagogusok hozzaallasa tekinteteben viszont azt kell mondjam, hogy fenyevekre vannak tolunk.
Persze szoba jon az is, hogy penzzel mindent el lehet erni, hat biztos ebben is van valami.
Kisvarosi kornyezetrol tudok beszelni, mert az hamar feltunt, (hallottam, olvastam stb.) hogy a nagyvarosi Anglia sok tekintetben mas, mint ahol mi elunk, de osszehasonlitani nem tudom.

A beiratkozas az onkormanyzatnal tortenik, egy adatlap kitoltesevel, valamint a szoba jovo iskolak megjelolesevel. A legkisebb lanyunknal egyszeru volt a dontes, hiszen epp velunk szemben van egy aranyos, mezeskalacshaziko kinezetu primary school.
Nem nagyon tudtunk rola semmit sem, csak annyit hogy katolikus iskola, ez a keves eleg volt ahhoz, hogy azt gondoljuk, nem lehet rossz. Utolag bebizonyosodott tobb oldalrol is, hogy jol valasztottunk.
A ket nagyobb eseteben nem volt ilyen konnyu dolgunk, de vegul az allami iskolat valasztottuk abbol a ket kozeli sulibol ami szoba jott (a masik egy alapitvanyi iskola volt).
A jelentkezest harom hete penteken adtuk be, a kovetkezo heten meg is jottek a valaszok. A primarybol udvozoltek minket, megkoszontek hogy hozzajuk menne a gyerek, es adtak egy idopontot a szemelyes talalkozora, amire el is ment a ferj. Kapott egy rakas prospektust, megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, megmutattak az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re, es a kovetkezo heten hetfon vartak a legkisebb, de egyben legelevenebb csemetenket.
Elolvastuk a prospektust, kitoltottuk az etkezessel, gyogyszerekkel, mindenfelevel kapcsolatos papirokat, es megvettuk az uniformist.
A nagylanyokkal egy keddi napon reggel tesztet irattak, (jol be is voltak tojva), egyet matekbol, egyet angolbol, meg valami logikait is, a lanyok aztmondtak mindharom konnyu volt, csak nehany kerdesre nem tudtak valaszolni, illetve a szodiktalas soran volt amit nem tudtak leirni,
de hat vegul is a cel az volt, hogy felmerjek oket, a kovetkezo heten kezdtek ok is.

A primary school-ban (nalunk) nincsen orarend, olyan ora van, amit a tanar mond. Nincsen csengojuk, hanem egy harang van az udvaron, amit orak vegen Mr. Bean a mindenes bacsi kongat, szunet vegen valamelyik tanar.
Minden ora egy tananyag kore csoportosul, pl. most Gorogorszag es Olaszorszag a tema, igy tortenelembol ennek tortenelmet (Okor Kozepkor), foldrajzbol a foldrajzat tanuljak. Rajz oran gorog es romai motivumokat rajzolnak, technikan tegnap pl. egy agyagvazat kapott mindenki, azt ki kellett disziteni az elozo nap tanult gorog motivumokkal, utana mindenki betette egy zacskoba a sajatjat, es ra kellett utni egy kalapaccsal, majd pedig osszeragasztami.
Mondanom sem kell, a gyerekem minden delutan ugy mesel, olyan ragyogo arccal, hogy nem is gondoltam sosem, hogy igy fog szeretni itt iskolaba jarni. A tanarneni minden lehetoseget megragad, hogy kommunikaljon a gyerekkel, pl. bemutatkozo fuzetet keszitett neki, ahol rajzokkal elmeselte, hogy o mit szeret csinalni, mik a kedvenc etelei, miket nem szeret, ilyenek, es az elso napon a Taminak is le kellett rajzolnia ezeket magarol. A tanar ugyel ra, hogy sose legyen egyedul, olyan tarsasjatekot jatszottak (kinevetavegen szeru), amit o is tudott, torna oran is valtoversenyt, amit szinten nem kellett magyarazni. Nagyon jo a reszukrol a hozzaallas. Csak az en hulye magyar agyam gondolhatta, hogy egy percig is maganyos lesz a gyerekem az iskolaban.
Amugy a suliba semmit sem kell vinni, a ceruzatol a hegyzoig, fuzettol a konyvekig mindent ott kapnak, es ott is kell hagyni. Van a teremben egy nagyszekreny, amiben mindenkinek sajat fiokban vannak a mappai.
Mindosszesen egy kis uzsonnataskaval (lunchbox) jar suliba, amibe o maga csinalja nagy orommel reggelente a szendvicset.
8:45 re kell az iskolaba erni, a tanitas 9-kor kezdodik es 14:40 ig vannak minden nap. A gyerek kialussza magat reggel, es meg reggelizni is van ideje (mondjuk nagyon szerencses, hogy a sulival szemben lakunk, ez teny).
Minden nap harom reszre tagolodik: reggel 2X45 perc van egyben megtartva, (de nem drakoi szigorral mint otthon, ki lehet menni wc-re, es a gyerek akkor iszik amikor akar). Ez utan van egy 20 perces szunet, majd ujra 2X45 perc, utana ebedszunet 50 perc, majd ujra 2X45 perc es vege.

A nagyok sulija teljesen uj, tavaly adtak at, a regi suli le lett bontva, a helyen ujabb sportpalyak keszulnek jelenleg. A napi idobeosztas ugyanaz mint a kicsinel, csak ehhez johet meg a delutani kulonora.
A teszt megirasakor az iskolai kapcsolattarto (govenor) beszel a szulokkel, bemutatja az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re (nem tudom ezeknek a klotyo a maniajuk,,, es teny, hogy a varosban is rengeteg helyen van wc, nem is akarmilyen, es INGYENES).
Elmondja a szakokat (autoszerelestol - fodraszig minden), kulonorakat, lehetosegeket (szeleskoru, elkepeszto szamu barmit lehet tanulni). Elmondta, hogy az iskola teruleten (kivul, belul) 280 kamera mukodik,
esely sincsen a csinytevesek eltussolasara, mert csak vissza kell porgetni az esemenyeket. (Mondjuk itt a varosban is mindenhol kamera van, engem nem zavar, es sehol nincsen firka a falakon, szemet, vagy kutyaszar az utcan. En egyetertek, siman lemondok a szemelyisegi jogaimrol, ha ilyen kornyezetben elhetek.
A szulok beleegyezesevel a wc-ben is kamera van, (nem az ucsorgoben, hanem a mosdoknal).
A mellekhelyisegek fobejaratan nincsen ajto hanem kanyargos tejuveg U alaku folyoso visz be, hogy esely se legyen arra, hogy csukott ajtonal barmi tortenjen.
Heti harom plusz angolorajuk van, egyebkent minden orara rendesen jarnak a tobbiekkel. A suli uj, tehat gyonyoru, modern, minden igenynek megfelelo.
Az ebed nyerte el leginkabb a lanyok tetszeset. Penzt nem kell vinni, hanem apu kitolt egy banki csekket mondjuk 40 fontrol (ez kb. ket hetre eleg kettejuknek). A csekket bedugjak a suliban az eteludvarban (olyan plazas / felul folyoso, es lelatni az eteludvarra :D ) fellelheto bevalto automataba.
Ott aztan benyeli a csekket, a gyerek meg rateszi az ujjat, megjegyzi az ujjlenyomatot, es utana amikor eszik, az ujjaval fizet. Hat elegge eldoltem mikor ezt eloadtak. Neha olyanok vagyunk itt, mint az ujszulottek.
(Konyvtarba meg nem jarnak, de allitolag ott is ez van.)
Nincsen naluk sem csengo, hanem (ezt figyeld) a tanaroknak van ilyen rezgo karperecuk, es az osszehangolva mukodik az egesz suliban minden tanarnal, igy ok mondjak meg mikor van vege az oranak. Az indok: a gyerekeket frusztralja, es stresszeli a csengo...na mondjuk ezen mosolyogtam kicsit.
Csomo oran laptoppal tanulnak (nem sajattal), tabla egyaltalan nincsen csak ezek a digitalis izek, sokszor meg a sajat asztalukon is csak kicsibe.
Szekreny szinten ujjlenyomattal (mivel massal), sajat van mindenkinek. Kicsit sci-fis az egesz, de a lanyok nagyon elvezik.

A tanarok kivetel nelkul kedvesek, eddig meg a gyerekek is (nem csak velunk, ami ugye termeszetes, hanem a lanyok is ezt mondjak).

Erdekessegek: a szulok telefonszamara program szerint, de akar napi rendszeresseggel sms erkezik az aznapi programrol (elore ertesitenek mindenrol pl. kirandulas, uszas) de aznap reggel amikor az adott program van, 8 orakor jon az emlekezteto sms. Ma reggel pl. Tisztelt szulok, mai nap emlekeztetoje:
az aratasi unnepseg a Maria Magdalena templomban mai nap lesz. A gyerekekkel 9:30 kor megyunk el, es 10:30-ra erunk vissza az iskolaba. Mivel esik az eso, kerjuk hozzanak esokabatot, vagy esernyot. A templomban adomanyokat is gyujtunk, igy lehetoseghez merten eteladomannyal jaruljatok hozza ti is (konzerv, tartoselelmiszer). Koszonettel: Mrs. Porter
Orak elejen laptop tanarneni elott, nevsorolvasast tart. Ha valaki nem jelentkezik, azonnal berogziti, a rendszer online, ugyhogy a szulok 5 perc mulva sms-t kapnak, hogy a gyerek nem jelent meg az iskolaban.
Az ertekeles is online, nincsen ellenorzo, persze kodtol fuggoen bejelentkezes utan a szulo megnezheti a gyerek ertekeleseit.
Igazgatoval, vagy tanarral a szulo csak ritkan kirivo esetben talalkozik, a problemakat a kapcsolattartoval beszeli meg. Kiveve a szulok napjan (szuloi ertekezlet).
Az iskola teruleten csak diak es tanar tartozkodhat, mi a recepcional tovabb nem jutottunk.
Mobiltelefont lehet vinni, de az iskolaba lepve kikapcsolni kotelezo, es szunetben ha telefonalni akar a gyerek, ki kell mennie az epuletbol, bent nem hasznalhatja.
Engedelyezett a hajfestes (extrem tilos, pl. zold :D), egy par nem logos fulbevalo, es egy koves kicsi orrpiercing (nem karika), valamint csak olyan nyaklanc amit vallasi okok miatt visel valaki (kereszt), illetve karora. Mas semmilyen ekszert nem lehet
hordani. Koromfestes tilos, a fekete nadrag bokaig, a szoknya terd ala erhet.

Amit hianyolok az oktatasbol, azt itthon is megkaphatjak (kulonos tekintettel a magyar nyelvtanra es az altalanos muveltsegre).
Nahat hirtelen egy lelegzetvetellel ennyi jutott...

A gyerekeim mosolyogva mennek reggel, es mosolyogva jonnek haza, es szerintem ez nem is fog elmulni.

(Hol vannak mar az ETELKANENIK???)

...kiegeszites

2010-09-28T09:01:00.000+01:00

Bar az alant levo felsorolas a teljesseg igenyevel tortent (ami a maroknyi megmaradt csapatot illeti), meg meg kell emlitenem egy regiuj ismerost, aki mindvegig batoritott, es szoritott ertunk Angliabol, (cserebe en is szurkoltam nekik) valamint egy sosemlatott megis nagyon regi, kedves ismerost Kanadabol.

Citrom

2010-09-24T17:21:00.002+01:00

Jellemrajzot lehet felallitani arrol, hogy az ember egy helyet elhagyva kinek, kiknek hianyzik leginkabb. Nagyon fura dolgokat produkal ilyenkor az elet, es mint ilyen, fura mod nem illeszkedik az elkepzeleseinkkel, legalabbis csak nagyon kis reszben.
Persze probaltam nem altatni magam, gondolatban lejatszottam mar, hogy nyilvan nem minden szoros, vagy annak velt emberi kapcsolatom fogja kiallni az ido es a tavolsag probajat, de - es sajnos itt a "de" - legmeredekebb almaimban nem gondoltam, hogy eppen NEM azok az emberek fognak kapcsolatban maradni velunk, akikre szamitottam, szamitottunk.
Termeszetesen a csalad ezen elemzesbol kimarad, hiszen a csaladi koteleket szeretetbol (vagy rosszabb esetben kotelessegbol) az emberek nagy resze ugye apolja.
Minden egyeb kapcsolatomban, vagy a ferjemmel kozos ismeretsegek, baratok tekinteteben fura dolgokat hozott az utobbi ket honap.
Igyekeztem volna magamban valamifele szabalyszeruseget felallitani (iskolazottsag, kulturaltsag, ismerettseg foka, ill. ideje, stb. /a satobbit en mindig akkor irom mikor mas nem jut eszembe/), de minden ilyeniranyu torekvesem megbukott. Egyszeruen elkepedtem, hogy pont azok, akikkel napi kapcsolatban alltam, akar hosszu evekig, ilyen hirtelen es ilyen intenziven nem vesznek tudomast rolam, rolunk.
Az elso gogos duh utan vettem a faradsagot, es kedves hangu, szep hosszu beszamolot irtam, abbol indultam ki, hogy valoszinuleg azt varjak, hogy en irjak eloszor, hogy jelentkezzek, hiszen en voltam az, aki a hatam mogott hagytam oket (is). Termeszetesen a levelemben az o hogyletuk irant is erdeklodve, es becsulettel mondom, hogy ez tenyleg erdekelt (volna).
Tiszta lelkiismeretem megorzese vegett mindenkinek egyenkent, szemelyes hangnemben irott levelet kuldtem, na jo nem egeszen mindenkinek, csak annak a kemeny magnak, akik elutazasunk elott biztositottak rola, hogy kapcsolatban maradunk, mert ez nekik fontos, mint ahogyan en is az vagyok az eletukben, akik biztositottak szeretetukrol, es a bucsu pillanataban a meghatottsagtol meg sirtunk is egyutt egy kicsit.
Itt vannak velem az emlekek, amelyeket utravaloul kaptam, amelyekre en a targyak szerelmese nosztalgiaval tekintettem eddig, ugy, mint a tavolban maradt baratok zalogara, hogy a kapcsolatunk megmarad.
Mondom megegyszer, probalom racionalisan nezni a dolgokat, en, a szanalmas erzelgos osztonleny, de azert ez a nema csend, ez a valasznelkuliseg, ez a semmi, ez azert meglepett. A levelek valaszolatlanul maradtak. Eltelt az elso het, majd a masodik, el a honap is. Egy ideig nagyon vartam, aztan mar kevesbe. Mostmar nem varok, es levelet sem fogok irni.
Ha masert nem is, vartam azert, mert (ahogyan szamitottam is erre) kicsit maganyos az ember lanya eleinte (ferj, gyerekek persze, de azert egyedul vagyunk, igy egyutt is).
Maradt a maroknyi (kismaroknyi) ember, akik torodnek velunk, meglepo modon egy-ket kivetellel tenyleg nem is azok akikre szamitottunk, akiket erdekel a sorsunk (es ez adja a nagyobb sulyt a latban! ), de azert a keseru szajiz megmarad.
Nemmellesleg koszonjuk Leonak, Dimitrinek es Evelinnek, Lalanak, Klarieknak, Gergoeknek, Adrianeknak hogy torodnek velunk, meg persze a csaladnak.
Erdekes kis fordulatokat hozott magaval ez a mi nagy fordulatunk, orizzuk meleg szeretettel gondolva rajuk a kis kepet, a kulcstartot, az egyfontost...csak azt nem tudom, mi legyen a plusscicaval, a fenykeppel keretben, a mittomenmilyen szerencsekovel meg a tobbivel...
Sajnos mar csak egy lenezo mosoly kisereteben tudok rajuk nezni, igaz, hogy kicsit meg olyan is, mintha citromba harapnek.

Gyokerek eresztese

2010-09-02T09:32:00.000+01:00

Jo kis hetek vannak mogottunk. Kepek folyamatosan frissulve ITT!

Nagyon sokat maszkaltunk, korulneztunk a varosban, a helyi tengerpartokon, inteztunk ugyeket.
Itthon most meg kicsit unalmas neha a gyerekeknek, (mar az osszes DVD-t kivegeztek negyszer, kartyaban mar nincs olyan jatek, amit nem untunk halalra, a szamitogepen meg mar az osszes jatek kiporgetve, es mindez ugy, hogy napkozben csak delelotti orakban vagyunk itthon, a tobbi idot setaval, tengerpartozassal toltjuk.
Kezdetben be voltak kicsit tojva, de mostanra mar ok is varjak az iskolat, fokent azok utan, hogy meg is neztek, hova fognak jarni szerencses esetben.
Az iskolaban meg nem tudtunk intezni semmit, mert itt a szunet tenyleg szunet, a kapun lakat van, a telefont nem veszik fel. Jovo heten viszont mar kezdodik a suli, ugyhogy mostmar lassan lennie kell ott valakinek.
A csaladorvostol hoztunk bejelentot, kis is toltottuk, ughogy az sinen van. Csaladi potlekot meg nem kaptunk, varakozo allasponton vagyunk, elvileg mar nem kernek semmilyen papirt, legalabbis azt irtak, hogy csak a hatarozathozatalra kell varni.
Fontos projektek amik meg visszavannak, az en Europass bizimre var anyam otthon (az egyetem nem kapkodja el a dolgot), aztan itteni intezese az NMC regisztracionak, majd munkakaereses.
Lakasilag a gyerekeknek kell meg agy, ezert is varjuk a penzeket nagyon, szegenyeknek minden reggelre leereszt a gumiagyuk. Korulneztunk a hasznalt butorosnal (van egy bazi nagy Newton Abbot-ban, telleg oriasi), nagyon jo aron be tudnank rendezni a lanyok szobajat.
Volt nap, hogy csak szenya volt itthon, meg a mosast is be kell osztani, de azert megvagyunk. Szeptember vegere rendezodik az anyagi oldal is, aztan mar csak elore.
Ha meg en is talalok melot novemberig (jelzem ettol meg en vagyok beszarva, de ez titok), akkor meg aztan kanaan lesz, legalabb is a Bali szerint.
A gyerekeim amugy eszmeletlenul jol viselkednek, talpraesettek, nem hisztiznek, zokszo nelkul vettek tudomasul, ha csak szendvics volt itthon, vagy ha nem vettunk fagyit, nem ultunk fel minden hintara a vursliban, meg ilyenek.
Tudomasulvettek egy hang nelkul a bevasarloutcat (ami tinilanyokrol leven szo, nem kis dolog), igaz, osszeirtak, hogy melyik boltba fognak bemenni, ha az apjuk ujra rendszeresen folyositja a zsebpenzuket. Az Argos katalogust kivulrol tudjak, (1200 oldal gagyi,) bar ennek tobbszori atnezese az unatkozas szamlajara is irhato lenne...
Balikam lubickol, hogy ittvagyunk, mindent egyszerre akar megmutatni, es mesel-mesel egyfolytaban.
En is jol vagyok, talan ebben a cseppet sem taszito milioben sikerul megemesztenem az elmult 13 evunk kuzdelmeit a hetkoznapi elettel, csak a nagylanyom hianyzik nagyon, meg anyuek,(meg neha felnottember tarsasag), es nem utolso sorban Fani - aki kutya, de tulajdonsagai miatt szemunkben emberre nemesedett, de ora a nagylany vigyaz, o meg a nagylanyra. Mig ott voltunk, a ferjem hianyzott, itt meg akik ott maradtak. Ezeken kivul iszonyatos konyvelvonasi tuneteim vannak, nyalamat csorgatva a telefonkonyvvel szemezek, de eddig meg ellen tudtam allni neki.
Balikamat megbiztam, hogy szerezzen be nehany kotetet a munkatarsaktol, majd megbogaraszom valahogy, de mar nem birom olvasas nelkul.
Ket het mulva lesz rendes internet, akkor majd jobb lesz a kapcsolattartas. ( Mert nalunk a mobilnet, wifis jel lopasa es nem lopasa stb. a NEM RENDES internet kategoriaba tartozik, es csak az amelyik kabelen erkezik a lakasba kaphat RENDES jelzot. (Eskuszom igy kellene reklamozni valamelyik ceg lecsaphatna ra - RENDES INTERNETRE van szuksege??? ... stb. stb... ezt mar talalja ki akinek van kedve meg RENDES netje.)

2010-08-23T11:35:00.000+01:00

Ha a Vodafone mobilnetem is ugy akarja, akkor megszuletik az elso bejegyzesem Angliabol.
Az elso nehany het kempingezessel telt, mar ami a gumiagyat, es a huto nelkuli eletet jelenti. Mostanra mar van agyunk, hutonk, kanapenk, es kaptam olvasos fotelt, egy dvd lejatszos tv-t, hifit, fuggonyoket, tanyerokat, poharakat. Ezeket mind a vasarolando dolgok koze vettuk elso korben, de csak a hutot es a melyhutot kellett venni, a tobbit mind a Bali kollegai dobtak ossze. A double bed epp tegnap este erkezett, Sam es Rob rogton ossze is pattintottak, ugyhogy ma reggel hatfajas nelkul ebredtunk.
Ezzekkel a segitsegekkel nem keves lovet tudtak nekunk megsporolni. (Azt is gondolom, hogy a nagyvarosi Anglia kicsit mas lehet, mint itt delen a kisvarosi baratsagos emberkek...) Kaptunk tovabba egy laptopot es egy netbookot kolcsonbe, valamint a netbookhoz mobilnet dugaszt is. Mostanra egeszen civilizalt benyomast kelt a lakas, bar a gyerekeknek meg kell agy, es lefoglaltunk egy etkezoasztalt is.
A berlemeny harom szobas egyenlore, szep, nagy, vilagos lakas, kiugros ablakokkal, amilyet szerettem volna. Teljesen szep helyen van, a suli amit kineztunk 5 perc tolunk, a Bali melohelye kocsival 5 perc, gyalog 20. A belvaros jo eros fel ora seta, a foutcan vegigmenve pedig a tengerre erunk.
A mult heten BBQ -ra is meg lettunk hivva, ahol nagyon jol ereztuk magunkat, meg a gyerekek is felengedtek hamar, bar ez nagyban koszonheto volt a veluk egykoru gyerekembereknek, illetve az x-box nemzetkozisegenek.
A varos ahol ezentul elni fogunk gyonyoru, nem lehet betelni vele.
Egeszen jol elboldogulok a nyelvvel (bar nem gondoltam, hogy angol es angol kozott ekkora kulonbsegek vannak), annak ellenere, hogy a ferjem mellett nehez szohoz jutni.
Mindent osszevetve egyenlore nem mennek vissza :) .

Búcsú

2010-07-28T16:34:00.000+01:00

Életemben először búcsúzom el ilyen hosszú (végtelen és végleges) időre az otthontól, hogy másik otthont találjak magamnak, és a családomnak.
Először fogok repülőn ülni, idegen országban (ami remélem minél kevesebb ideig lesz idegen) lenni, élni, lélegezni be a más illatot, más álmot - talán egy jobbat - álmodni.
Először fogom tudatosan elölről kezdeni az egészet, kicsit olyan ez mintha újra megszületne az ember.

Próbálom úgy venni ezt az egészet, hogy most kezdődik az új, a jobb életünk.
A férjem olyan lelkes, olyan bizakodó, hogy az ő lelkesedése már ránk is átragadt. Biztos lesznek nehéz pillanatok (pl. néhány hét egy majdnem üres lakásban), de majd sokat mászkálok a gyerekekkel.
Internet a jövő hónapban, addig elbúcsúzom.
Szorítsatok.... :)

2010-07-21T22:18:00.002+01:00

...na most van az, hogy a fejemre omlott az életem. Annyi minden van, amit meg kell csinálni, hogy bénultan ülök a fotelban, és ötletem sincs, minek kezdjek neki?
Temérdek cucc vár dobozolásra, dobozok feliratozásra. Elhatározásom - miszerint erős szelekciónak vetem alá az életünket - sorra kudarcot vall, már többedszerre rámoltam át mindent magamban egy mormon morgáshoz hasonlító mondókát mormolva: "mégse kell...mégis kell". Nem tudom, nem tudom, nem tudom...és elkap a hiszti, különben is ötven fok van és nem tudok gondolkodni.
Férj vasárnap este jön haza (?), a jövő héten vég nélküli ügyintézés következik.

A fejemben is káosz, a várakozásnak vége, de még nem tudtam eldönteni, hogy ez hozadéka, vagy deficitje ennek az évnek.

Esténként, mikor csend lesz, hallom a suttogást a fülemben - csütörtökön repülünk.
Végső elkeseredésemben az alkoholhoz nyúltam, este bevágtam egy Topjoy + Finlandiát (adtam a májsejteknek mi??? :) ) - na mivolt a Topjoy kupakjában???

"Ma kezdődik az életed hátralévő része!"

(nem mondooood!)

A gyomromban egy citrom sírdogál, a torkomban gombóc...be vagyok majrézva na!!

A fekete lyukakról

2010-06-20T08:04:00.006+01:00

Az van, hogy kisbagós vagyok...az azt jelenti, hogy napközben szinte egyáltalán nem gyújtok rá, csak esténként egy-két szálat, amikor nagyobb társaságban vagyok (mostanság ritkán esik meg), akkor kicsit többet ropizok el.
Kérdezhetné bárki: akkor meg minek? Hát mert csak... még az akarat is hiányzott belőlem eddig, hogy erről lemondjak.

Elgondolkodtató problémát okoznak viszont az öngyújtók mostanában...azaz inkább ezek hiánya.
Meggyőződésem, hogy mikro- és makrokörnyezetünkben fekete lyukak (azaz: extrém gravitációval bíró anyagsűrűsödések, melyek még a fényt sem engedik ki magukból, s ezért úgymond "láthatatlanok" feketék - ezért is a találó elnevezés.) vannak. Az én fekete lyukam (nem röhög) előszeretettel nyeli el az öngyújtókat, néhány más, egyéb rendeltetéssel bíró tárggyal egyetemben, mint pl. fél pár zoknik, kulcs, de kétségtelen, hogy a tűzszerszámok iránt tanúsít a legnagyobb érdeklődést.

Heti 1 öngyújtót veszek minimum, az évente 52 db ugyebár. Hozzáadva ennek úgy mondjuk 40 %-át (mert van, hogy egy héten kettő is beugrik a lyukba) az úgy 70 évente. Átlag 200 forinttal számolva az 14 000 Ft /év - és játssza ezt már a lyukam 10 éve!!!

Nehezen tudom másképpen megmagyarázni ezt a természetfeletti dolgot (pl. öngyújtómanó?) és azt sem tudom elképzelni, hogy van a lakásunknak egy olyan pontja, ahol egy hatalmas kupac öngyújtó bújik meg észrevétlenül néhány száz félpár zokni társaságában.

Ködös Albion...

2010-06-20T07:49:00.000+01:00

... kacagnom kell.

Vettem két esernyőt.

Mérlegfüzet

2010-06-04T22:05:00.003+01:00

Vannak napok, a napokban órák, amikor iszonyatosan tudom sajnálni magam. Magam mentegetésére azt szoktam mondogatni (magamnak), hogy ez genetikai sajátosság lehet, egy részét magyar mivoltom adja, másik részét a nagyanyámtól örökölhettem. Fogalmam sincsen melyik bázissorrend kódolja az önsajnálatot, talán a jövőben a szemszín, és az öregedés beindításáért felelős bázisok után egyszer időt szakít ennek kutatására is valaki háromezernegyvennyolcban...már ha egyáltalán kitart odáig a jelen civilizáció - amiben én személy szerint kételkedem.
Az önsajnálat órái, pillanatokkal indulnak, melyekből percek lesznek. A reggeli felkeléskor szar napra ébredés, pénztelenség, pedagógusok, korlátolt agyú emberek, önzés, ... mindenféle dologgal telik a képzeletbeli füzetem mínuszos oldala.
Színpadias előadásra vagyok ilyenkor képes. Nézek kifelé a homályos buszablakon az esős szántóföldre, mindent elveszített, sokszor megrágott és kiköpött főszereplőként a saját életemben, és olyan alakítást tudok nyújtani, hogy megítélném magamnak az oszkárt is, ha nem utálnám magam ilyenkor, bár az önutálat csak hab, a már amúgy is magas szintre fejlesztett szenvedéseim emeletes tortáján.

S eljön az idő, amikor elegem van saját magamból, beteszem a fülembe a zenét, felszegem a fejemet, megriszálom a valagam, kimosolygok az ablakon és harcba szállva a bázissorrendekkel elkezdem gyűjteni az anyagot a plusszos oldalhoz.

" Van az úgy néha, hogy az embernek nincsen elég köve..."

2010-06-01T18:00:00.000+01:00

Tegnap elalvás, tavaszi szél vizet áraszt (NA de ennyit???!!!), az esernyő három - de mi öt. Almáspite cipelés az esőn át, busz lekésése, hazajövés, újra elindulás.

Apa lakáskeresésben, nekem intéznivaló ezer!
Kinek adjuk a macskát???

Apa asszimilálódott!!! (Drew csinálta meglepiből)

2010-05-06T21:08:00.004+01:00

Már vágom a centit...

2010-05-05T18:33:00.000+01:00

Megvan a repülőjegy: július 29 a végső dátum.
Bikicsunáj ellenére nem biztos, hogy túl gyakran hátra fogunk nézni...
Valami okos ember mondta "életünk első felét ott éljük le, ahová születtünk, a második felét jogunkban áll megválasztani!"
Így teszünk.

Hétköznapi csodák

2010-05-05T18:28:00.003+01:00

(..avagy, néha imádom ezt az országot!)

BIKICSUNÁJ

.....

???

2010-04-26T16:39:00.000+01:00

-Anyaaaa, megégettem a nyelvem..
-Mivel?
-A hajvasalóval...

2010-04-17T18:30:00.000+01:00

uuupsz ~~I Did It Again~~ felporszívóztam az entert...

2010-04-13T19:15:00.004+01:00

11 legextrémebb arc - és testkezelés

1. Feszültségcsökkentő kígyók.

Hogy nem mérgesek azt kétlem, naná, hogy mérgesek: nem kérdezte őket senki, akarnak e döglött pénzeszsákokon tekergőzni.

2. Tea-vörösbor és szakéfürdő (sörfürdő)

Előnyei: nem látszik a pisi, nem látszik a hurka, nem látszik kinek hol a mije...,
Hátrányai: közúti ellenőrzés - enyhe borpára a kocsiban (mondhatod, hogy nem ittá, lehúzod az ablakot és bezöldül a szonda), csak piros türcsit lehet vinni, orrba költöző muslicák.

3. Csokoládé-wellness

Hát nem tudom...nuniba belemegy...én nem akarnám...

4. Aranyos arckezelés:

Ha én leszek aranyos, kérem! ( A lehúzott maszkot haza lehet vinni?)

5. Gésa arckezelés

Már látom is a szalagcímeket:

TÖBBTÍZEZER DOLLÁRNYI HAMISÍTOTT FÜLEMÜLESZART FOGLALTAK LE NEW YORKBAN (a szépészeti pakolásokhoz használatos anyag elemzése után kiderült, hogy az közönséges tevetrágya).

Egyébként Viktoria Beckhamnek ráférne több is az arcára.

6. Bikasperma hajra: ( úgy hangzik mint valami drukkolóvers a fogantatásért)

A hajnak lehet, hogy Viagra (így hirdetik), de a bikának lohasztó!
(..és hogy veszik rá a bikát, hogy a hajamra élvezzen?)

7. Kaktuszmasszázs

Tüske nélküli kaktusz. Illúzióromboló.

8. Luxus fenékkezelés

Tehát: amennyiben barnaseggű, szikrázó orbitfingú nő grasszézik a beachen, barátnők rögvest összesúghatnak...

9. Kaviáros testkezelés

Nem sértődhet senki: halszagú pinák... illetve új értelmet nyer a "lexebb nő a halpiacon" örökzöld.

10. Nedves szénafürdő.

Szalmaözvegyeknek és allergiásoknak ellenjavallt.

11. Valamelyik duplán számít...szerintem a bikatej.

Telepatika

2010-04-13T17:09:00.010+01:00

Az Érdijaniról jutott eszembe a szakállas hűtőrácsos pasi, vagy a tévéből a hűtőráccsal gyógyítós muksóról jutott az Érdijani eszembe...na mindegy.
Az Érdijani volt itt kisfalunkban a telepátia, valamint minden természetfeletti tudományok ( beleértve a tibeti tanokat, különös tekintettel a reinkarnációra) helyi képviselője (az Ufósgyuri meg a Földönkívüli Észlelések Minisztériumáé, de róla majd egy más alkalommal.)
Rozi éjj-lett-társa vót neki. (Igen csak éjszaka...)
Szegény Rozinak egyetlen hibája volt, mely minden bajának okozójaként jelölhető meg, hogy rémesen butának született. Két gyereke volt, nagy nehezen elvált részlegesen részeges, és egészen brutális férjétől, minek utána nem értek véget szenvedései. Megismerkedett az Érdijanival.
Jani harminc évvel volt idősebb nála, és néhány IQ ponttal, valamint harminc foggal szegényebb.
Privatebrokermanagert játszott annak aki hagyta, és szédítőbbnél szédítőbb mesékkel traktált mindenkit, mely mesékben, illetve a kézrátételes akkumulátortöltésben majd később embergyógyításban, Roziban is partnerre talált.
Jani a csíjével égette bele a pénztárcájába a lánya képét, a gondolataival irányította a németjuhász kutyáját akit nemmellesleg Uránusznak hívtak. Puszta kézzel feltöltötte a Rozi mobilját az óvoda előtt. Számos ilyen, és ehhez hasonló monda keringett a faluban róla, utóbb képtelenség megállapítani, melyik származott Janitól magától, és melyeket költötték hozzá az emberek. (Érdekes, hogy a Roziról nem maradtak fenn ilyen legendák - már ami a természetfelettit illeti -, bár egyszer kézrátétellel megmondta a játszótéren a fájós fogamról, hogy be van gyulladva!!!)

Egyszer megkörnyékezték a férjemet, valami számítógép installációval kapcsolatosan (hogy azt hogyhogynemtudta gondolatátvitellel - ki érti?).
"Lefogytam és nincsen amit felvegyek, pedig Armani öltönyökkel van tele a szekrényem..." - gondolom Érdijani annak elkendőzéseként adta ezt elő, hogy fél éve ugyanabban a botrányosan zöld ingben és divatjamúlt zakóban mászkált - popléppőő, fehér zokni, bokanaci - ahogy kell.
Egy héttel később átjött hozzánk (férj nem volt itthon), mackónadrágban és norvégmintás pulcsiban.
- Ejnédést kezi cokojom, ...mimcem bemm a pogam.....a kebbes péjje ipphom bam...mem pudom megismej e?
Hájja, így fog nélkül kellett pár perc...

Roziból azóta rozzant lett, leépítette a Janit, de a gyógyítás tudományát azóta is gyakorolja - úgy hallottam - csak férfiakon.
Jani, miután Rozi leépítette, teljesen leépült. Valami otthonban van, azt hiszem.

2010-04-06T19:53:00.009+01:00

A jó idő a gyerekeimet kicsalogatta, így felszabadult némi jó idő. Megkezdtem eddigi életünk felszámolását, legalábbis megtettem az első és második lépést. A téli ruháinkat összecsomagoltam és szóltam az illetékes ~~elvtársnak~~ polgártársnak (van e lényegi különbség??franc tudja!) , hogy akkor elvihetnők egy faluval arrébb, ahol is (mi a manó!) a kocsmában tartják a jótékony turkálót.

A könyveim egy nagyobb, tetemesebb részét eladásra meghirdettem, így még némileg hasznosul, csak azoktól nem válok meg, melyek kedvenceim lettek, vagy amelyekhez érzelmi szálak fűznek...pl. aputól van.

Száraz lett a sonka, pedig két napig ázott!!
Vasárnap túl sokan voltunk itten, és el kellett játszanom, hogy minden rendben van, pedig szomorúak a napjaim.
Nem jutott olvasásra időm.
Hat rúd rétes kevésnek bizonyult.
Holnap vissza kell mennem az őrültekházába.
Szar a férjem nélkül.

+
Azt hiszem most bojtosbot és csinnadratta, hisz lett egy első követőm (legalábbis hivatalosan).
A sonka elfogyott.
Anyu itt volt hétfőn, majdnem teljes 4 órán át (és legalább 1 órán keresztül nem mosogatott, és nem volt seprű a kezében!)
Két könyv már el is adta magát a neten.
Jó volt itthon.
Hiányzik a férjem.

6:6

(Hibaelhárító Ügyosztály hmmm.)

2010-04-03T16:41:00.000+01:00

Harry Blogger

Nem vagyok hajlandó fáradtan rombadőlni....

2010-04-02T18:23:00.002+01:00

Húsvét (tényleg a Húsvét neve nem onnan ered, hogy a hús előszöri vételezése történik a nagyböjt után? Ennek utána kell néznem ...), város - vásárlás (mindkettőt útálom - igen így hosszú ú-val), csirkebontás, főzés, takarítás.
Belegondoltam, hogy az anyáknak minden ünnep arról szól, hogy háromszor annyi melóval járnak a napok, mint egyébként, és ekkor elhatároztam, hogy sztrájkba lépek, magam és gyermekeim érdekében.
Nem fogok többet takarítani mint egyébként, nem főzök többet mint egyéb hétvégén, és inkább elmegyünk a gyerekekkel Ibolyázni, (virágként értve, nem a szomszédnéniként, bár a rántotthusija igen fini...) késődélután pedig leverünk néhány Tikal partit, vagy Scrabble-t vagy mittudomén, este pedig felrakom a lábam, és olvasni fogok.
Túl nagy eszmefuttatásokba itt sem bonyolódok, mert egyrészt kikiváncsi (?), másrészt meg nincsenek gondolatok a fejemben hetek óta. (Manapság ugyanis nem élem azt a túlzottan ihletet adó életet, ahhoz kellene némi nyugalom, egy napsütötte meleg szobában a franciaágy közepe, némi keksz és tea. Ej milyen nagyravágyó lett naccsága!!!)
Na de majd egyszer - a függetlenség napja után...

Munkakapcsolat

2010-03-05T21:20:00.000Z

nővér:-...öltözzek át? (Fehér, kórházi cuccból, utcaiba).
orvos:- Nem kell! Elviszel a szervizbe a kocsimért, én ott kiszállok, te meg visszajössz az ambulanciára!
nővér:- Ja! Csak ennyi...?
orvos:- Jaa...hát ha..ha mást is akarsz, akkor menj zuhanyozz le!

2010-02-27T15:56:00.002Z

Valakinek a hiányát elviselni a legnehezebb dolog az életben. Nem lehet tenni ellene semmit sem, csillapítására nem elég az idő múlása, a gondolat, az emlékek, vagy egy fénykép. A könnyek számolatlanul törnek elő, és még ez a jóleső sírás sem hoz megnyugvást. Kis időre sem lehet elfeledni azt aki elment, a hiány követ rak a lelkünk legmélyére, és hordozzuk magunkkal mindenfelé. Hiába minden, a kő ott van minden mosoly mögött.
Egy szín, egy hang, egy illat, egy dallam elég ahhoz, hogy a kő súlyt kapjon, és percről percre nehezebb legyen...néha, egy viszontlátáskor lerakhatunk egy-egy követ egy időre.

...és ahogy az élet halad előre, egyre több ilyen követ kell cipelni.
Már alig várom, hogy egyet letehessek belőlük.

Inquizítor

2010-02-26T09:00:00.000Z

-Mi az a kotla?
-Hmm...valami tyúkféle!

A munkahelyem

2010-02-26T08:32:00.002Z

-...akkora orra van mint Nérónak!
-...hjja a fáraó mi???
-... :-o császár!
-...aaaz mindegy, egy kutya!
-... :-o :-o :-o EEGEEN?
-...há mé? Egy helyen volt.

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem: " Fuss Forest fuss!"

Föld hívja ORSONT

2010-02-16T18:27:00.003Z

Majd egy év telt el. Férj már UK-ban. Július 4-én lesz a függetlenség napja számunkra, akkor megyünk utána.
Addig is kitartunk, és megküzdünk a mindennapokkal. Ez a blog is innentől támad fel poraiból.

Tarisznya

2009-05-05T08:37:00.003+01:00

Legyen jó élete.
Legyen boldog élete.
Legyen szép élete.

2009-04-16T19:58:00.003+01:00

"Anya! Nekem is ilyen bejgli kutyám lesz!" (Beagle: a szerk.)
"Anya! Hogy is van az a mondás: kemény vagy, hőskakit ettél?" (birkózószart reggeliztél:a szerk.)

A demencia első jelei

2009-04-10T07:27:00.004+01:00

JESSE JAMES MEGGYILKOLÁSA A TETTES A GYÁVA ROBERT REDFORD!!!!!
Főszerepben: Brad Pitt és Casey Affleck
(...és még tovább is gondoltam: ki játsza robertredfordot???...biztos pitt!)

:P

Játszótér

2009-04-02T21:15:00.001+01:00

Hintában:
- Húú! Tök gyorsan megyek... én vagyok a Sumáhher!!
- Én meg a Meklááren!

:)

2009-04-02T19:16:00.008+01:00

Eljött végre a teraszkiülős lélekmelengetős idő. Hétágrasütő napsugaras, öblítőillatú teraszon raktam ma rendet, és első felindulásomban az asztalt és az ülőkéket is kirámoltam. Most már biztosan így is marad, és nem kell hófúvás miatt bemenekíteni az ülőpárnákat - az eső nem árt, lévén a terasz fedett.
Az udvarban levágtam a pampafüvet, kissé megnyírbáltam a csavartfűz ágait, előkerült a gereblye, a seprű és azon kaptam magam, hogy teszek-veszek dudorászok. Felpumpáltam a gyerekek biciklijét, elővettem a göriket, az ugrálókötelet, a tollast.
Amikor lelohadt a munkakedvem, meleg teával kiültem a hintára hallgatni a fák rügyezését, és a fű növekedését.
Kéne vennem egy fürdőruhát...

2009-03-25T12:58:00.005Z

A kölcsön emberszagú Dukáttót vissza kellett adnunk, úgyhogy ismét buszozunk...ma reggel csontig fújó hideg széllel szemben küzdöttük el magunkat a buszmegállóig.
A sevi sebváltója viszont elvileg a héten készen lesz, az ellenérték kiegyenlítésére még nincs kész a terv, jövő hétig amúgy sem lesz kocsi, hisz még el kell menni a váltóért, hazahozni, és visszaszereltetni. Reménykedünk.
A házunkat fájó szívvel meghirdettem eladásra, és cserére is.
Ha már így alakult jó lenne mielőbb túladni rajta, de az ingatlanpiac pang. Reménykedünk.
Minden porcikám berzenkedik attól, hogy panelba költözzünk a városba, hogy itthagyjuk kisfalunkat, a gyerekeim szülőfaluját.
A lányok még nem tudják, majd ha komolyra fordul, akkor elmondjuk nekik is.

Tovább keseredett a lelkem, mikor hétfőn szólt a kocsmárosasszony, hogy este hétre menjünk át.
A kocsmában terített asztal várta a helyieket, rajta a frissen megvágott füstölt sonka, stifi, és kolbász, lilahagymával, uborkával, salátával, paprikával, valamint kőrözött túró, és friss kenyér. Nagyon jóleső érzés valahová tartozni. A kocsmárosék is leültek velünk, beszélgettünk, borozgattunk.
Távozáskor az italfogyasztást is a ház számlájára írták. (Megjegyzendő ez is, a hátsó szándékot feltételezők gyanújának eloszlatása végett- miszerint azért lettünk megvendégelve, hogy mellé jó sokat igyunk..) Ha jó emberek vesznek körül, nem vagyok olyan borúlátó.
Igen még van ilyen.
Szerettünk itt élni - csak nem tudunk tovább.

Csupi focizni ment...

2009-03-19T12:53:00.005Z

... történt ugyanis, hogy nagylányunk barátja itt aluszkált nálunk, reggel pediglen indult meccsre (játékosként).
Edzőcucc bekészítve a sporttáskába, csak egy tiszta törölközőért szaladt be a gardróbba. Ez a pár másodperc bőviben elég volt Csupi(karthauzifélfülübefogatdottházikényelmes)macskának arra, hogy belemásszon a sporttasiba*... D. bedobta a türit a táska tetejére, behúzta a zippzárat, és elindult.
Mi a nagylánnyal itt a nappaliban dumáltunk, egyszer csak nyílik az ajtó, és valaki behajította rajta a macskát...még néztünk is egymásra furán; azt hittük, valamelyik kedves szomszéd volt.
Este tudtuk meg, hogy D. az utca végéig cipelte a jószágot, csak mikor az elégedetlenségének adott hangot, vette észre, hogy valaki van az adidasban.
Az egész olyan Mézgacsaládos,...én tegnap óta ezen röhögök....

*Egyszer fél napra bezártuk a gardróbszekrénybe is, de megtaláltuk már pl. dobozban, bevásárlókosárban, konyhaszekrényben, de volt, hogy a cipősszekrény tetején aludt a sötétben, vendégek jöttek, és mindenki rápakolta a kabátját - ő meg békésen durmolt tovább 10 kabát alatt.
Freudilag azt mondanám, erős ingerek érhették az anyaméhben, és vágyik oda vissza...

2009-03-17T17:58:00.005Z

Mivel elhatároztam, hogy ez nem lesz lamentblog, ezért mostanság nem írtam.
Nem, mert nem igazán tudtam volna jókat írni!
Rájöttem viszont arra is, hogy jól esik letenni ide a nyűgjeimet, legfeljebb nem olvassa el, aki nem akarja.
Tegnap különben is bejött a boltba egy fideszradikális nagyapó, és ez felvidított (egyben el is szomorított):

"...mondtam én neki: één majd pontot teszek az ügy végére...., de a homlokán lesz az a pont..., és kilencmilliméteres lesz!"
"...ja és azt tudta, hogy a Toller felébresztésére amerikai orvoscsapatot hívtak, mert fel kell ébrednie, hogy kiszedjék belőle a PÁNCÉLSZEKRÉNY KÓDJÁT! Tudja ott van az a sok pénz, amit eldugtak!!!!"
(Szerencsére mielőtt belekezdett volna abba, hogy a földönkívüliek juttatták hatalomra a kormányt, kész lett a gépe...)

Hirtelen az én problémáim eltörpültek.
Kicsit szégyelltem is magam, hogy alantas gondjaim rányomták a bélyegüket a hangulatomra, miközben ilyen viccesen veszélyes emberek szaladgálnak szanaszét.
Nem vagyok egyik oldalon sem. Pontosabban az ésszerűség, a kedvesség, a tolerancia oldalán vagyok, éppen ez az, ami miatt élhetetlen számunkra ez az ország.
...De igen: szeretem a gulyást, meg a nyelvemet (mindkét jelentésben), a Futrinka utcát meg ilyeneket.

Azért az ország sorsa, és az emberek hülyeségei mellett mégis azon siránkoztam, hogy a fizetésemet és a családi pótlékot beletömtük a lyukakba, hogy a férjem szülinapját semmiféle tárgyi dologgal nem nyomatékosítottam, hogy egy hónapja nem voltunk bevásárolni, a konyhaszekrény és a hűtő veszélyesen ellaposodott.

- Anya mit főztél??
- Tulajdonképpen ... nem is tudom...
- Az jó szokott lenni!!
- :)

Nagylány hatodik helyen bejutott az országos döntőbe kémiából. Cserébe kapott egy 100%-os érettségit*, meg sok puszit... rém büszke vagyok!
Sírósan büszke!

Életkedvemet ismét a gyerekeim adták vissza!

*Prológ: Az érettségi 2009-től nem jár, így le kell tennie. Ellenben az első 10 helyezett 80 pluszpontot kapott, így ez neki is megjárt!

Star Trek

2009-02-28T19:11:00.001Z

" Hagyjátok már anyát, nem látjátok, hogy szigetelőmező veszi körül?"

Földrajz

2009-02-28T14:27:00.002Z

- Anyaaa! Miért mi vagyunk a Dunán túl? Miért nem ők?

A gödör

2009-02-28T14:04:00.004Z

A bolt előtt levődött egy gödör.
A kétszer két méteres lyukat jól megfontoltan meg is kellett tervezni. Azért, hogy jól megtervezve, minden körülményre körültekintően figyelve, a lehető leghamarabb betemetésre kerülhessen.

Először kijött egy villanyoskocsi, három emberrel. Körülnéztek, elmentek. Aztán kijött egy gázoskocsi. Körültekintően körültekintettek, aztán ezek is elmentek. Aztán jött egy vizeskocsi, hogy szakértő szemmel megvizsgálja a megvizsgálandót.
Na, akkor negyednapra jött egy Kubik Kft-s autó, és hozta a gödörásó szakembereket – ezek legalább nekiláttak dolgozni. Feltörte az emberek a járdát, és ásott az emberek rendületlenül. Régi jó munkamorál szerint egy dolgozott a négyből – a legfiatalabb - az öreg szakik pedig eközben azt mutatták neki, hogy hogyan kell az ásóra támaszkodni, ha majd ő is öreg szaki lesz, addigra vizuálisan rögzülhessen. Végül is a munka egyenlő elosztása megmaradt, hiszen kopasz korukban valószínűleg ők is kiástak pár gödröt egyedül.
Amikor szegény kisgyerek már nem látszott ki a lyukból, akkor valamin elkezdték csóválni a fejüket, összepakoltak, a tátongó mélységet körbekerítették egy sárga gyilkosságos szalaggal és elmentek. Ezek után két napig nem történt semmi érdemleges változás a gödör életében, leszámítva, hogy néhány ember majdnem beleesett (mert azt elfelejtettem, hogy a járda közepén volt az anomália).
Aztán a néhány napos csend után megjelent egy kismarkoló, két új arccal. Az egyik a markolót kezelte, a másik meg navigálta. Négy-öt markolás után kicsit beszélgettek, majd megebédeltek és elmentek. A következő napon megint jött a markoló, megint markolt négyet, de valami nem stimmelt, mert ebéd nélkül léptek le.
Aztán utána reggel jött egy áramosautó, meg egy másik jelzésnélküli. Magasabb beosztású emberek lehettek, mert bajuszuk, szakálluk és szemüvegük is volt, valamint nagyon komoly értelmes arcot vágva csóválták a fejüket, és simogatták a szakállukat, mire a másik autóval érkezettek a fejüket vakarták. Tanácskoztak egy órát, és ezek után egy hétig megint nem történt semmi. Aztán újra kijöttek a szakértőbbik fajtából, csóválták a fejüket és megint elmentek.
Újabb egy hétig semmi. Egy szép kedd délelőtt, amikor ömlött az eső, (előző este kezdett esni), 10 óra felé ismét megjelent a Kubikautó, és kiszállva a jómunkásemberek meglepődve tapasztalták, hogy a gödörben másfél méter víz áll. Ekkor távoztak, én azt hittem megvárják, míg kiszárad – de a valóság rosszabb volt. Négy nap silentium után szivattyúsautó jött, a kiérkező brigád emberei meglepve tapasztalták, hogy a gödörben nincs víz. (Természetesen ez a tapasztalat csak a csövek, és a berendezés összeszerelése UTÁN lepte meg őket.)
Még gondoltam is, hogy ha én lennék Isten, (némi humorérzékkel,) akkor négynaponta teleáztatnám a lyukat vízzel – és megvizsgálnám tudományosan, vajon meddig játszaná ezt egymással a kubikos meg a szivattyús. Aztán levonnám a konzekvenciákat, és elölről kezdeném a teremtést...újragondolnám... mondjuk az ötödik naptól.
Három nap múlva a kubikusok visszajöttek, a gödröt betemették, a járdát összetörve hagyták. Gondolom, a helyrehozatala már csak a jövő évi határidőnaplóba fér bele. A nemtudommirementki munkálat több mint egy hónapig tartott. A gödör majnemáldozatai között jónéhány nyugdíjas és iskolás szerepelt.