Az Apple - avagy különleges nyúltojás

Szeretjük. 

Viszont totál egyetértünk a bírálókkal.

Minden amitől jó egy iPhone vagy iPad, iMac, akármi, éppen attól az egészet körbelengő misztikus ködtől lehet nehézlégzést és reggeli hányingert is kapni. Ám ha egyszer belekezd az i -cuccokba az ember, jól akar összehangoltan működni. Épp ezért van Apple-Tv a nappaliban, vagy egy kicsike iMac a tévére kötve. Kivéve a két terás felhő (tárólóegység) az nem Apple. 

Amikor kérdeztem miért nem, a férj azt válaszolta: "Mer az Apple Timemachine - már a neve is gáz - az az olyan két terás torony, hogy ... hülyevagy még csavarhúzóval se tudok nekiállni annyira össze van rakva... nekem nehogymá elősírja, mikor cserélek vinyót benne, vagy mi..."

Kerülőutakon viszont lett most egy nagy Apple számítógép tulajdonképpen ingyér. Megy szépen, csak börtönrács van a képernyőn.

A férj gyanakodott, hogy a videokártya lehet a bűnös, (ez közben megerősítést nyert) ha azt kicserélteti akkor van egy többszáz fontos gépünk ami már eléggé kéne a régi helyett, mert a nagy szép HP Dragon-om beadta a kulcsot öt év után (ami tekintve, hogy az autószerelőnk padlásáról lett lehozva elég szép teljesítmény volt tőle).

Szóval megszerződött ez a iCucc, ami amúgy kidobásra volt ítélve.

A férj meg morfondírozott magában: (nem túlságosan szalonképesen, szóval a tizennyolcas karikával)

".... én el nem viszem baszki a Genius Bar-ba (=elég nagyképű neve az Apple szerviznek).

Ottan a hülye kis gyerekek, akik már egyszer láttak szétszedve egy egeret rendbenuram-megleszuramoznak, aztán talán két hét múlva majd kapok egy hívást, hogy ezt kell, meg azt kell... hatszáz font, köszi bazzmeg. Anyád! 

Különben is szorongásom van ott. Olyan mint egy kibaszott steril labor, folyton úgy érzem magam, mint ha egy hete nem fürödtem volna...

Majd én inkább megpatkolom itthon. Nekem van egy kezem, neked kettő az már három...

Kicseréljük mi azt a videokártyát és lesz egy rohadt jó gépünk, ami mindennel konnektál itthon, végre ez is Apple lesz, nem kell szidni a rendszert. Csak valamivel jelölni kéne azt a sok kurva kábelt, mi hova tartozik...

- Ha csak ez a probléma, megoldjuk...Körömlakk?

- ... de van annyi szín? Baromi sok kábel van ott!

- Négy lányod van, ezt most komolyan kérdezed?"

Szóval ha végre ki tudjuk deríteni melyik tipus ez (mer az se egyszerű), rendelünk egy videokártyát a lányok összedobják a körömlakkokat és nekiesünk.

Amikor azért kezdek  pityeregni a telefonban, mert a férjem váratlanul egy órával előbb jön ebédelni és még neki se álltam főzni, akkor tudom, hogy közeleg az év vége. Pedig nem szokott megverni áztatott kötéllel, ha nincsen kész a kaja, szóval nem tudom az okát miért ez volt a kiváltó ok.

Olyan vagyok mint egy kerge állapotos nő, aki képes sírva fakadni mert a szomszéd felseperte a járdáját. Nagyondurva.

Asszem van rajtam egy csap, konkrétan becsatlakozik a könnycsatornáimba. Ha túlcsordulok, elbőgöm magam mint a múltkor a madártej miatt. Valahogy mindig a kajával van kapcsolatban, de tényleg... ez megérne valami pszichomókus nyomozást.

Na mindegy, ma új nap van és főzök finomat (mondomén), (nagyon várjuk a Tableno és kedves neje által prezentált panamai csülök megkóstolását) este megyünk a moziba Balukapitánnyal, utána meg lent a városban megvárjuk az éjfélt... már ha drága Frank (vihar) kitombolta magát. Sokadszorra törtem a fejem, honnan tudják, hogy Frank és nem mondjuk Paul, de mindig elfelejtek utánanézni...

Elképesztő mi volt az éjjel. Hagyott is nagy ramazurit maga után. Nagyon ritka a vihar errefelé, de ha jön akkor eléggé tombol itt a tenger mellett. Több utat is lezárnak ilyenkor a parton olyan magas vízfalat csapnak a hullámok, ráadásul jó nagy dagály is volt. 

Most reggelre meg - még a levél se rezdül. Süt a nap, kék az ég, ami jó mert kb. három hete nem láttuk a napot. Ez a tél kissé sötétre sikeredett.

Hol is voltam? Jah mozi... Star Wars végre. Tudom, vannak akik ezt nem tudják értékelni, azoknak nem is fogom tudni elmagyarázni. Ezzel zárni az évet nekünk maradandó élmény lesz.

A férj szabadnapos holnap, én viszont megyek dolgozni. Már csak kettő napot, ez felvillanyoz, mert nekem még van szabadságom amiből az egyik a jövő hét, egy márciusra marad, kell a költözéshez. Remélem anya tud jönni, mert semmi kedvem ezt az egész költözősdit megint egyedül levezényelni.

A férjre, akire amúgy mindenben lehet számítani, a költözésben sajnos nem annyira. A dobozok és a rendetlenség kapcsán fellépő pánikrohamot és stresszt nem tudja kezelni és vagy kapkod és hülyéket kérdez, vagy bénultan ül szóval inkább csak el szoktam zavarni az útból.

Emlékszem mikor egyszer barátokkal a nappalinkat tettük rendbe még Magyarországon. 

Egy délután alatt megvolt a tapétázás-padlózás. Ő ott addig lábatlankodott míg elküldtük a kocsmába sörözni meg kompjútert javítani, ráadásnak lejátszhatott még egy két pinball partit is, csak ne legyen láb alatt meg ne mondogassa öt percenként "mikor lesz ez kész" meg hogy "sose lesz itt rend"...

Az biztos, hogy a következő év néhány dologban fog változást hozni. Először is a költözés ugye. Aztán a vállalkozással is szeretnénk újabb lépcsőre lépni. Nekem is van egy kis dédelgetett ötletem, de erről még semmit. Állampolgárság ügyben is elkezdünk ténykedni.

Januárban egy régi barát jön szerencsét próbálni. Májusban is lesz vendég.

Nyáron pedig apának vinnék virágot. 

Mai elmélkedés

Körbeért bennem ez az Ákos-dolog. Ja tudom, elég lassan érlelem én a dolgokat, elcsócsálom, kiköpöm, megint megrágom, mint a tehén legelőn.

Meg is néztem mégegyszer a teljes interjút a "dzsátubin", annyi mindennel tudnék vitatkozni, hogy mondatonként tudnám elemezni.

Azzal is tisztában vagyok, hogy a kiragadott mondatok miatti hisztéria egy kissé el volt túlozva, ezen túl meg szerintem az egészben sokkal több belekötnivaló is van, mint hogy egyenjogúság-pártiak vagyunk vagy nem.

Először is elmondanám, mi a nem problémám.

Nem is tudom... jó oldalról akartam ezt az egészet megközelíteni, de valahogy nem megy.

Ha csak szavakkal kellene leírnom amit gondolok, akkor olyanok jutnak eszembe, hogy mesterkéltség, merevség, maradiság, pökhendiség, kivagyiság. Szándékosan nem nagyképűséget említek, mert ez nem az. Nagyjából azért el tudja magát helyezni.

Nem azzal van a baj, ahogy ő a nőkről vélekedik, gondolom szereti a feleségét ez egy kicsit kijön azért, nem is azzal, hogy van egy maradi családképe. Sok embernek van. Nem is minden részletében megy szembe azzal amit gondolok, bár némileg kiegészíteném a nő egyéni döntésének lehetőségével. Tehát, ha a nő akar, lehessen anya, feleség, de ha nem akar ne legyen kevesebb. Ha együtt akarja a karriert a családdal, ne legyen attól rosszabb anya. Mennyire nézne ki hülyén, ha az ember mondjuk úgy választana orvost - te nő létedre de szar anya lehetsz, (továbbmegyek - szar anya=szar ember, szar ember=szar orvos) mert adjunktus lettél bakker. Sok olyan hivatás van, ami teljes embert kíván, de miért is kéne a nőknek lemondania erről az anyaság miatt.  Az apákról most nem is beszélek mert, hogy a gyereknek apja is van, azt hajlamosak néhányan kihagyni az egyenletből amikor családról beszélünk. 

Nekem a normalitásról alkotott véleménye volt az ami inkább kiverte a biztosítékot.

Érzem, hogy mérges belülről mikor azt mondja, ami a normalitáson kívül van az nem normális. 

Ez a mondat például (sok más mellett) baj.

Ki mondja meg ki van a körben? Ő?

Ha egy napon kedves Ákos téged mint előadóművészt a normalitás határán kívül helyeznek valakik, akik majd jól megmondják mi a normális (teszem azt, mert néhány szövegedet másként értelmezik) akkor te áldozat leszel, vagy elhanyagolható veszteség - aminek te tartod a társadalom egy részét? A nem normális dolgok szerinted a körön kívül kell essenek?

Szerinted akinek rózsaszín taréj van a fején haj helyett, annak hol lenne a helye? Vagy ha egy meleg srác megy el a koncertedre, vagy valaki aki hisz az ufokban, vagy kövér, vagy a lány aki fiú akar lenni? Úgy akkor rendben van? Mert a tömeg, a massza, akikből élsz az nem számít?  Basszus nem lehet valaki ekkora pökhendi pöcs már bocs....és azt mondod erre: Nehogymár!!! 

De. De igen.

Nem tudom hogyan van, hogy édesanyád jogász volt - többet is keresett mint édesapád - mégis ilyen hülye (mégegyszer mondom számomra nem tragikus, csak komikus) véleményed van a nőkről, de nem is érdekel. Valószínű valami gyerekkori dolog lehet... de az nem lehet, hogy valaki ennyire mereven baromságokat beszéljen, és még csak ne is legyen meggyőzhető! Ez az ami igazán idegesít.

És most a zárómonológ, saját vélemény ami nekem lejött ebből az egészből: A probléma

A vélemény és az elvek között az a különbség, hogy a vélemény azért van, hogy ki lehessen beszélni, meg lehessen változtatni alkalomadtán tök ellentétére annak, mint ami addig volt. A vélemény meggyőzhető, elvethető, felakasztható egy szögre. A vélemény alakít rajtad, mindig hozzáad a személyiségedhez nem pedig elvesz belőle. Mindél több dologról szól, annál szélesebb lesz a látóköröd. A vélemény szabad, nyitott és vitatható. Két vélemény ütköztetésében benne van a lehetőség a meggyőzésre, kompromisszumra, más nézőpontok megvilágítására...

Az elv merev dolog.  Beleivódik a lényedbe. Nagyon kell vele vigyázni, mert önmagunk meghazudtolása nélkül nem könnyen bánunk el vele. Ragadós maszkot húz a fejünkre, ami idővel egyre jobban odatapad és a végén mi is elhisszük, hogy tényleg mi vagyunk. Az elv zárt. Az elv nem vitaképes. Behatárol. Rabosít. Az elvek egy dologra jók, papírra leírni aztán a papírt hasznosítani...

... és szerintem a boldogság és a szeretet (márpedig ezek adják az élet sóját) elvek mentén nem tud létezni. 

Mondhatnám úgy is - mint azokon a hülye bánatos kiskutyás, idézetes képeken amiket facebookra szoktak kirakni - Minél inkább élsz elvek mentén, annál kevesebb esélyed van a boldogságra.

Nem tudom. Nekem mindig gyanusak az elvekkel rendelkező emberek.

Ez volt az én véleményem, amivel nem kell egyetérteni. Lehet vele vitatkozni.

Neked kedves Ákos az elvrendszered felsorolása jutott. Amivel szintén nem kell egyetérteni, viszont vitatkozni sem lehet vele. Már odaragadt. Teljesen.

Nemigen jöttem ki ma a konyhából, nesztek egy dal, ez tartott ma életben...a legjobb feldolgozás amit eddig hallottam.
Libabőrös-borsódzós.
hashtag-basszusdeszeretem-hashtag-rockervagyok-hashtag-lányokabugyit

Kora reggeli karácsonyi szössz

Ágyban:

"auuuu...áh, áh"

"Ja bocs, ez te voltál? Bakker olyan vagy mint egy újságíró - mindehol ott vagy..."

Karácsony előtti utolsó elmélkedés

Meg az van még, hogy vettem térdharisnyát a melóba. 

Tudom, hogy legalább annyira szexi, hogy egy gyakorlottabb pornószínész farka is lekonyulna tőle, de nem erdekel mert

1. praktikus

2. utálom a harisnyanadrágot

3. a főnököm a divatjamúlt (szeretnivaló) vén szatyor nem én

4. a férj ritkán látja így a lábaimat, akkor sem intim helyzetben és inkább csak kiröhög mint kiábrándul (remélem)

5. egy igazi nőnek térdharisnyában is van stílusa (ld. lent)

Sok párat vettem mert egyszeri hordás utan a szaga vetekszik az állatkerti majomházéval. 

Négy munkanap alatt négy használt pár ugye... 

Namost kettő és fél jött elő a mosógépből...

Lehet hogy egyszerhasználatosak. 

Vagy lehet, hogy egyszerűen csak a saját aromájuk miatt szublimált az anyaguk is - már a szennyesben (ezesetben örülök, hogy a kedvenc polóm nem ment füstbe velük együtt), vagy szintén ez okból a mosószerben oldódtak szét mint a folyékony terminátor a kohóban...

Egyéb magyarázatot nem tudok elképzelni...

 

Dolce & Gabbana reklámkampány 2015 tavasz

Gondoltam idén elmarad a karácsony nálunk...vagy legalábbis elhalasztjuk.

Tegnap reggel a lengyelboltból sikerült elhoznunk az utolsó néhány kiló savanyúkáposzta egységét (bár már ott sem volt parkoló), aztán húst már nem sikerült szerezni hozzá mert a supermarketnél már az autónak sem találtunk helyet. 

Beálltunk a marksandsparks elé átgyalogoltunk, eláztunk, de feleslegesen, mert egy darab toligás kosár sem volt sehol... No mindegy legalább bekaptunk egy levest a kis áruházi étteremben. 

Az ekkorra már erősen fingszagú autóban ültünk még egy további órát, mert el kellett elintézni még néhány fontosat, plusz még nekem be kellett ugranom a munkahelyemre is meginni két forralt bort, kicsit bájologni, meg felvenni a pulykapénzem. 

A főnök tök meg van bolondulva, kiosztotta az ünnepek alatt viselendő hajpántokat - nekem idén rénszarvasszarv jutott bakker... Asszem fusiba lecserélem, megvan még a tavalyi idióta angyalkásos, de muszáj valamit feltennem mert rá fog kérdezni, mint óvodás a vadgesztenyékre...

A férj ezalatt további dolgokkal (kábel, posta, mittudomén) foglalatoskodott, aztán míg vártam rá megint szarrá áztam.

Akkor irány haza, átöltözés, újra kocsiba ülés. Valami két laptopot kidobtunk két háznál aztán felvettük az Oliviát aki nem tudom honnan jött. 

Elugrottunk a férj melóhelyére valami dvd lejátszót venni a gyerek valami haverjának, mert az nem tudott elszakadni otthonról vagymi...

Bementünk a B&Q-ba (kb. Praktiker) nekem kerítés- vagy kötöződrótot venni ( babafej rögzítés céljából ) és még egy újabb Orchideának sem tudtam ellenállni (tök szép sötét bordóslila és fehér a közepe). Akkor megint eláztunk kicsit kétszer, mert az áruház túlsó felén volt csak nyitva a kapu, nem ott ahová álltunk.

Újra tettünk egy próbát a kajalistával, ezúttal volt parkolóhely meg kosár is, de így is megharcoltunk minden kacsacombért igazából...

Amíg a kocsiba pakoltunk már fel se vettük, hogy mindannyian megint csuromvizesek vagyunk.

Ez a tél ilyen lett, langyos idő, de minden folyton vizes. Akkor is ha nem esik, nagy, nehéz párafelhő jön a tengertől attól is átnedvesedsz....najó ez hülyén hangzik...

Víz, víz mindenütt. Elképzelem milyen csudaszép lesz a tavasz, ennyi víztől még a fakorlát is kivirágzik. Mellékszál: El is határoztam, hogy a hajamat még rövidebbre vágom, mert a mai két hajszárítással se nézek ki sehogyse.

Este a kanapémban azon filóztam, kínai take away-t még sose láttam zárva, jövőre lehet azt kéne karikor. Kb ugyanaz mint a töltött káposzta, mert a múlkor rendelt két személlyes adagot is öten ettük két napig.

Imádom a karácsonyt.

"Világbékét és cuki szandálokat" /Bödőcs/

Na de komolyan: legyetek jók amennyire csak tudtok, akkor majd változik a világ.

Ha nem, legalább tiszta lesz a lelkiismeretetek.

Helyzet

Azt olvastam a pofalapon, hogy frusztrált fapina vagyok mert nem értek egyet Ákossal.

És még egy szössz

Épp most az autóban:

-Hey siri! 

-Hi. How can I help you? 

-Call Mike the restaurator!

-I am not sure what are you talking about...

-Akkor f..nak kérded hülye. Saját nyelved van mint a klingonoknak...

(Amúgy tegnap megint nevettem mikor hívta az egyik ügyfele. A következô jelent meg a kijelzôn: "John a gróf")

Szössz

Kisvendégnek megyünk:

- Mit vigyünk? Bort? Meg gondoltam esetleg egy virágot...

- Vigyünk bort meg sajtot.

- Miért pont sajtot?

- Mert a virágot nem lehet megenni...

- Jah...a vénasszonyok már így gondolkodnak?

Amúgy meg....nem is vagyok vénasszony:

/karácsonyszelfi//jó, mondjuk mackónadrágban, smink nélkül nem teszek nektek képet/

A party meg jóvót...

Amikor angolból jövünk magyarra:

"Most ez meg miért nem áll be a nyamvadt parkolóba? Már kétszer ráfényeltem...."

"Nem maradt annyi szoba már a gyomromban a többi kajának..."

A férj megmondja:

"Lányok ma gyűlés este nyolckor a konyhában. Tréninget tartok, hogyan kell karácsonykor hozni nekem a sört."

Gyerek megmondja:

- Bakker mi vagyok én Al Bundy?

- Nem apa, ha az lennél anya és a kutya is kérne...

Reakció Kövér Ákosra:

- Ezek hülyék, de komolyan? Vagy nem volt anyjuk? Az anyjuk helyében jól segberúgnám mindet...

- Ne húzd fel magad. Mindig lesznek ilyen ősparaszt férfialfahímek. Valszeg anyukájuk azért nem rúgja seggbe őket, mert ilyen mamaszemefényemitkérszvacsorára anyukájuk volt. Ezt várják az asszonytól is. Főzzön, szüljön, neveljen. Aztán meghálálják annyival, hogy néha megemlítik, hogy minden erős és sikeres férfi mögött áll egy nő, meg a hátország, meg ilyen hasonló baromságok...ezzel néha be is tudják tömni a szánkat...meg néha mással is. 

A legtöbb okos nő meg tulajdonképp leszarja. Azoknak úgyse kell egy ilyen faszkalap.

Nálunk is te hordod a nadrágot, legalábbis elméletileg. Nem azt mondom, hogy egy férfinak nem lehet fontos, hogy férfi legyen. Azt is elhiszem, hogy egy erősebb, sikeresebb nő mellett még nehezebb teljesíteni esetleg. Hát legyen férfi a talpán... Szerintem csak ez a bajuk. A sok puhapöcsű faszkalapnak nem áll fel, ha ötszáz pénzzel többet kap az asszony. 

Szerintem az ilyeneknek pusztán derogál, hogy a nőkkel szemben is fel kell venni a kesztyűt. Bár én nem keresek többet mint te, voltam otthon négy gyerekkel nyolc évet és minden percét élveztem, azért azt mondom, hajrá csajok... Remélem, hogy a sok okos nő beledöngöli az ilyen faszkalapokat a földbe egy napon... És nem azért mert én le akarok menni a bányába dolgozni, hanem mert ha akarnék, megtehetném. És nem adom a melltartómat, se az ajtónelőremenést, se azt, hogy fényesre nyalják a seggemet ha akarnak valamit...jah, és hogy el ne felejtsem, azért, hogy az ükükükunokám ha lány, akkor is vezethessen csillaghajót...

Ennyi.

- őőő...várjunk csak...Mi az, hogy elméletileg???

"Az ember saját maga által lesz boldog, ha tudja, miként fogjon hozzá: legyen hajlandósága az egyszerűséghez, legyen benne bizonyos bátorság, bizonyos lemondás, szeresse a munkát, és mindenekelőtt legyen jó a lelkiismerete. Tehát a boldogság nem elérhetetlen ábránd, ebben most már biztos vagyok; a tapasztalat és az elmélkedés segítségével sok múlik rajtunk... Éljük hát az életet hálátlanság nélkül.”

/George Sand/

Mai elmélkedés

Vannak azok a rosszabb csillagállások, mikor egymás után mennek el a mamók.

És egy-egy ember haldoklása közben sokat gondolkozom. Mit szeretett, kit szeretett? Merre járt?

Van e valahol egy öreg fa, aminek az oldalában monogram alakú sebet ejtett egykoron?

Fogja e tudni majd valaki, amikor odaérünk?

Például, hogy én mit szerettem.

Horgolás, írás, olvasás, fotózás, mindenfélehülyeségvásárlás...ilyenek.

Űrben, vagy jövőben (legjobb ha mindkettőben) játszódó bármi, szemüveges, bugyuta kinézetű fijúú, villámos sebbel, díszpárnák, bármiféle logikai játékok, kirakósok, rejtvények iPad-on, számítógépen, papíron. Duolingos nyelvtanulás, főzés, sütés, lakásszépítés.

Aztán ott van még: cipőktáskákórák, icipici fülbevalók, ruhák, pöttyös bögrék. 

Zsibvásár. Sétálás (nem felfelé).

Rajzolás, éneklés, hó, erdő, tenger, úszás, kagylók, kavicsok. Orchideák "lila oooorhideáááák mondjááátook eeel...". 

Versek, versek, versek. 

Színház, zene, koncert. 

Karácsony, karácsony... hógömbök, vonatamikörbemegyaterepasztalon...

és a felsorolás közben elgondolkoztam mit NEM szeretek (eltekintve a padlószőnyegtől, az ABBA-tól, krumplipucolástól meg a hűtőtakarítástól)?

Szeretek én mindent. Többnyire az életet.

Szívás.

Megôrülök

Szóljatok a fiatal tinilányoknak, hogy ne fessenek bajuszt a homlokukra!

Képzeld el

...hogy tizenhat évesen nem kellesz a szüleidnek. Egyik iszik, másik bipoláris személyiségzavarral küzd.

Elköltözöl, kapsz egy gyámot, befejezed a nővérsulit, saját lábadra állsz. Már akkor megtanulsz küzdeni. Elhatározod, hogy sose adod fel.

Ekkor elgázolsz egy embert, aki azon az osztályon hal bele a sérüléseibe, ahol dolgozol. Hiába vagy vétlen, úgy érzed feldolgozhatatlan. Éjjelente vizesen ébredsz, újra és újra elütöd, minden alkalommal elkerülni próbálod, de nem megy. Elmész egy terapeutához a barátok is segítenek, lassan útra kerülsz megint.

Rendbehozod a dolgokat, az élet rendbeszedi magát körülötted, megismersz valakit. Valakit, akivel közösek a célok, akivel fél szavakból, egy összenézésből megértitek egymást, aki segít felejteni és újrakezdeni. Nagy családot szeretnétek sok-sok gyerekkel. Dolgoztok, összeházasodtok, hitelből nagy házat vesztek.

Aztán az első halva születik, a második már odáig sem jut el. Végre a harmadikkal kinéz, hogy család lesztek mégis, bár a hét hónap a kórházban nagyon megvisel. Mégis megéri küzdeni érte, megérte küzdeni. Fiú. Egészséges...de te nem vagy jól, atoniás vérzés miatti shock azt mondják. Műtő, altatás azonnal. Fel sem fogod.

Ébredve ott a fiad, a szerelmed fogja a kezed. A könnyektől nem látod az orvost, de hallod amit mond. Nem lehet több. Ezt az egyet kaptad, ez marad, nem lesz testvére, igazi nem.

Nem adod fel.

Kis idő után elindítjátok az örökbefogadást, felkerültök a listára. 

Időközben apád meghal, anyád Parkinsonos lesz, kénytelen vagy gondoskodni róla, te vagy az egyetlen rokona...

Kislány, kaptok egy kislányt. Hét hónapos, lemondtak róla. Madarat lehet fogatni veled, veletek.

Pedig anyád próbálkozik magához keseríteni az életed.

Soha.

A fiadhoz hívnak az iskolába mert rosszul lett. Elsőre azt gondolják cukor. Másodikra, hogy pajzsmirigy.

Hamar kiderül, egyik sem. A leukémia gyorsan dolgozik. A hetedik szülinapjára hiába volt a torta rendelve, enni már nem evett belőle. Ekkor közel vagy, hogy feladd...

Leiratkoztok a listáról, egyikőtök sem akar egyelőre még több gyereket ebben a helyzetben. 

Két hónap múlva anyád is meghal. Legalább ő nem húz lefelé tovább.

Újra tapra. Muszáj talpra.

Az adoptált lányoddal egyre több a probléma ahogy növekszik. Viselkedészavaros, dührohamai vannak. Tizenévesen már odáig fajul, hogy nemegyszer haza sem jön, majd nem sokkal ezután egy idősebb férfival kerül meglehetősen abuzív kapcsolatba.

A szociális munkások és a rendőrök egymásnak adják a kilincset a nagy, üres házban. A gyerek végül egy intézetben köt ki, nem akar többé hazamenni.

A nővérregisztrációdat elveszíted mert képtelen vagy a tréningeket teljesíteni az idegösszeomlásod miatt. A munkád is rámegy. A férjed még tartja benned a lelket, de egyre kevesebbet beszélgettek. Néha belefeledkeztek egymás szomorú tekintetébe, aztán főzöd tovább az ebédet, nincsen mit mondani...talán csak, hogy nem adod fel. Egyre kevésbé hiszed.

A két gyerek helyett két kutya fogal le. A férjed vette őket Karácsonyra.

A háztól is meg kéne válni, de már képtelen vagy rá. Takarítani is képtelen vagy, elég nagy már a rendetlenség a piszok...

Kicsit kijössz a fényre megint. Szerzel munkát, nem olyan kvalifikált mint ami addig volt, de megteszi.

Jó emberek vesznek körül...emberek vesznek körül. Újra érzed, hogy szükség van rád.

Szerdán szabadnapod kértél. A férjeddel mész a kórházba a teszteredményért.

Nagyon magas a PSA szintje. Prosztatarák, középstádium.

Már nem omlasz össze.

Elfogytak a könnyeid.

Csak ő maradt és ez a te életed.

Nem adod fel...

Van sok ember a világban, akinek annyi kijut, amennyi másoknak három élet alatt sem.

Összesodort vele az élet erre a munkahelyre, három év alatt ennyi jött össze róla a fejemben lehet, hogy ez nem is minden, mert nem az a panaszkodós tipus....

Sokan azt mondják: lóg egy deszkája. Ennyi után csak azon csodálkozom, hogy még nem kötötte fel magát arra a deszkára.

De komolyan. A szivem sajdul bele, milyen szomorú és nehéz élete van.

Karácsonyi particucc

Ebben leszek partiarc csillogóscipős hamupipő...

Azért a cipőt nem hagyom el, a hercegem már úgyis megvan.

Ez+az

Azon tűnődtem ma reggel, hogy hová a büdös francba tűnnek a kiskanalak?

Ez annyira örökös probléma nálunk, hogy egyszer egy rég látott barát is hozott ajándékba egy csomaggal mikor meglátogatott minket.

Azon is gondolkoztam (miután találtam kanalat), hogy jobb e ez a mi Jocóbácsink (a celebtöritanár) mint Etelkanéni volt... nem fogalmaztam még meg a választ, de tény: szájelhúzásom és viszketésem van tőle és ez nem szokott jót jelenteni. 

Mindegy. 

Zajlok. 

Jövő szombaton megint céges karácsonyi parti ezévben mélykék ruha, csillogós hamupipőkecipő leszek. (Ha marad időm, megint csinálok ilyen outfit képet ahogy szoktam és beteszem a poszt végére, de nagyon lemaradtam magamtól.)

Jó volna egy fehér vagy krém kiskabátka a cucchoz, de én nem költök többet jó lesz a tavalyi fekete. 

Mondjuk a cipő is pénzkidobás volt kb kétszer tudom felvenni majd egy évben, de majd néha előveszem és megnézegetem...lehet, hogy fel is veszem majd mikor senki nincsen itthon. Majd mint a Dallasban annak idején, azok is mindig csiniben meg öltönyben reggeliztek meg iszogáltak a nappaliban. 

Jah a nappali. Lassan azt is fel kéne öltöztetni. A lányok már kérdezték is, hol van már a karácsonyfa meg a dekoráció? 

Soha nincsenek itthon egyedül meg nincsen kedvem megcsinálni magamnak. 

Ez a hét nem is úgy jött ki. 

Foglalkoztunk a költözéssel elvben legalábbis mert már változásra fájt a fogam. A nagyobbak el is akarnak menni külön, Olivia valószínűleg már januárban elköltözik. 

Mostanra túl aktuálissá vált az egész mert a főbérlő bejelentette eladná a házat és áprilisig kaptunk haladékot. Ünnepek után házat keresünk tehát... 

Ami jó. Meg egy kicsit aggasztó. Megint keresni, zűrzavar a költözéssel aztán ezt rendbetenni, jááájjj...

Megint túl sok a lehetőség és a kompromisszumokból is több (füzet)oldalt ki lehetne hozni.

Ki mire voksolna: ha az ár kb egyforma lenne

1

Tengeri kilátás

Tágas

Csendes

Világos

Nagy kert

Különálló

Messzebb van (szomszéd város-csúcsforgalomban lehet jó fél óra, amúgy 15 perc kocsival)

Több buszozás, autózás

2

Kicsit közelebb van 8 perc kocsival, munkahely háromnegyed óra gyalog (most másfél lenne ha gyalog járnék, szóval kétszer olyan messze vagyunk most, viszont a belváros 10 perc jelenleg)

Olyan mint egy kis falu

Új házak, különálló és sorház is van

Szép lakóövezet

Tágas otthon

Infrastruktúra (supermarket, marksandsparks, boltok, étterem, fodrász, stb miatt nem kell kimozdulni se a körzetből, csak melóba)

Kissé sűrű nekem

Kicsike udvar

A belvárostól eléggé kiesik

Messze van a tengertől

3

Közel a meló

Közel a belváros

Kényelmes

Nehéz szépet találni

A legritkább esetben különálló

Sokszor szinteltolásos amir én nem kedvelek (sziklás dimbes-dombos városunk van)

Kicsi kert vagy semmi

Régebbi házak

Persze, hogy az első felé húzna a bögyöm, de azért rohadt kényelmes is vagyok.

A középút se lenne rossz, ha vihetnénk a tengert odáig. Na mittudomén.

Majd meglátjuk. Úgyis beleszeretős történet lesz, nem racionális. Sosem voltunk racionálisak, néha érzem azt, hogy rá kellene magunkat venni, de mi már csak így maradunk. 

Anyám a racionalitásával már ide se költözött volna be a dombtetőre. Pedig ez egy tök jó ház. 

Christmas outfit: coming soon

Szössz

Avagy beszóltak...

Térdelve mászok, nyújtózok a padlón az egyik mamó szobájában, levertem ugyanis az elemes óráját az asztalról és az elemek begurultak az ágy alá....

Egyszerre Dave a karbantartó hangját hallom az ajtóból:

" I can recognize this bum anywhere...."

(Bárhol megismerem ezt a segget...)

Úgy meglepődtem, hogy bevertem a fejemet.

Nem kérdeztem rá, hogy ennek most örülnöm kellene e.... Már, hogy a nagysága, vagy a sütőtepsi formája miatt ismeri e meg, esetleg mindkettő?

A férj aszonta, szerinte bók volt... Szerintem úgy húsz éve lett volna az...