Eszembe jutott egy régi blama.
Nyáron a Balatonon nyaraltunk, egy rokon nyaralójában és mikor a gyerekeim engedték rejtvényt fejtettem, a Bali meg nyírta a füvet folyton mer imádja csinálni, meg amúgy is az volt az alku, hogy olcsón kapjuk a nyaralót ha lenyírjuk a füvet.
Amikor elkezdődött az ovi, minden gyereket megkérdeztek az óvónők, ki mit csinált a nyáron?
Tamara háromévesen előadta egy mondatban az egészet
“ Mi voltunk a kenderparton. Anya rejtőzött, apa meg füvezett.”
2020. július 27., hétfő
2020. július 19., vasárnap
45
Na már pont egy hónapja ide se bagóztam, viszont mentségem, hogy nagyon elfoglalt hónap volt ám ez.
Írom, ahogy jön, ne keressetek benne rendszert.
Az elmúlt pár hétben volt vagy öt-hat nap, amikor minden pillanatban tudtam volna sikítani vagy bőgni minden különösebb ok nélkül és mégis sok okból.
Szerintem úgy, ahogyan mindenki, én is besokalltam már ettől a pandémiától, attól, hogy október óta nem voltam szabadságon, attól, hogy a főnök túlstresszel mindenkit, attól, hogy alig tudjuk kitenni a lábunkat bármerre. Attól, hogy még mindig bizonytalan, hogy szeptember körül el tudunk e menni látogatóba a nagylányékhoz. Attól, hogy elegem van a huszonixedik szembökésből már, a várótermekből, a maszkokból, a kézfertőtlenítőkből.
Az önkormányzat és a kormány néhol jó és logikus, néhol meg kivitelezhetetlen és eszement intézkedéseket hoz és ez iszonyatosan meg is nehezíti plusz egyre több munkát is ad nekem minekutána már a COVID 19 coordinator IS én vagyok.
Most is ezzel a heti teszteléssel kiteszik a fejemet teljesen.
Értem én hogy az olyan nagy ápolási és szociális otthonokban ahol több mint nyolcvan beteg vagy idős van ott sokkal több a személyzet és némi szervezéssel “egyszerűbb” megoldani, hogy felállítsanak egy teszter team - et és kész.
De nálunk ahol max húsz beteg van, és a szakszemélyzet kb huszonpár, rohadtul be vannak osztva a műszakok és senkit nem lehet nélkülözni, hogy negyvenkét embert (összes munkavállaló) hetente leteszteljünk. Nem tudunk személyzetet nélkülözni még napi egy-két órára sem, főleg, hogy még mindig négyen vannak furlough - n, nem lehet megoldani, hogy mindenki ugyanazon a heti egy vagy két napon bejöjjön tesztelésre - van olyan ember aki heti egy napot dolgozik, van aki tizenhat órát hétvégén, van teljes munkaidős, állandó éjszakás, állandó délutános,, összevissza de tényleg.
Akkor most kitaláltam, hogy ha így nem lehet megoldani, akkor mindenki tesztleje le magát és regisztrálja a tesztjét, majd pedig adja le nekem.
Megjelölünk három napot - pl hétfő, szerda, szombat ahová berendelem a futárt aki összegyűjti és viszi a laborba. Na ezzel meg az a gáz, hogy a munkatársaim harmadának nincsen fingja se róla, hogy hogy regisztráljon és ez nem is az ő hibájuk igazából, mert a nővérszakma amúgy is elöregedett és azokét úgyis nekem kell csinálnom. Akkor meg jobb lenne a hétfő, csütörtök, péntek akkor ott vagyok ha segítség kell.
Ilyeneken filozofálok és eközben újabb problémák merülnek fel, pl a múlt heti online meetingen (NHS) már meg is tudtuk, hogy néhány helyen már meg is kezdték a heti tesztelést.
Lázasan elkezdünk telefonálgatni, hogy mivan, mert mi még a heti-havi tesztcsomagokat sem kaptuk meg.
Mondták nyugi van egy kis késlekedés / átfedés, rengeteg tesztet kell kiküldeniük, jövő héten remélhetőleg megjön.
Szóval ez most így lesz ez az őrület megint, hetente a személyzetet, havonta a betegeket, szóval lesz olyan hét amikor “csak” negyven tesztet, lesz olyan hét mikor majd hatvanat kell megcsinálni. Beállítok most egy bárkód szkennert is, hogy ne kelljen a tesztek azonosítóit bepötyögni a billentyűn, mert az is csak lassítja az egészet plusz magasabb a hiba esélye is.
Még nem próbáltam ki, de majd kitalálom és meglátjuk hogy működik - még a jövő hét zenéje lesz.
Jó pont, hogy az államtól - illetve közvetlenül az önkormányzattól kaptunk több mint huszönötezer font vissza nem térítendő támogatást fertőzés megelőzésre (majd kétmillió jött le ide Torbayba, azt osztják el ágyszámtól függően).
Szeptember végéig kell elkölteni. Azért merek róla beszélni, mert ez amúgy tök nyilvános (mint ahogy általában minden) és a government oldalán el lehet olvasni a feltételeket meg a részleteket.
Összegzés és lóvé:
https://www.gov.uk/government/publications/adult-social-care-infection-control-fund
A kondíciókról pedig itt lehet olvasni:
https://www.gov.uk/government/publications/adult-social-care-infection-control-fund/about-the-adult-social-care-infection-control-fund
Öt napunk volt arra, hogy leadjuk az elképzeléseinket és az önkormányzat áldását adja rá. A szerződésben hat kondició volt megadva, amibe bele kellett férni.
Ennek a terveit is egyedül kellett kidolgoznom mert a főnök öt nap alatt odáig jutott, hogy lefirkált hat szót amit nem lehetett elolvasni.
Minekutána minden szentnek maga felé hajlik a keze, mondtam a főninek mikor kész lett a terv, hogy beletettem a zárt iroda létrehozását is - a meglévő “open office” helyett ami konkrétan az ebédlő merthogy ott ülök. Nem mert szólni egy rossz szót se rá :) Persze van benne minden más hasznos dolog is (wet room, orvosi és vizsgálati műszerek, emelő, stb)
Mondjuk a hat kondicióba nem volt egyszerű belenyomorgatni a dolgokat, de érvekért sose kellett a szomszédba mennem tanácsért.
A következő héten megköszönte az önkormányzat a terveket és azt írták ha pár napon belül semmi kifogást nem támasztanak, tekintsük elfogadottnak.
A magam részéről elfogadottnak tekintettem, és már meg is rendeltem az asztalomat, székemet, iratfiókomat, a főnök felméreti az ebédlő hátuljába behelyezendő üvegfal és üveg tolóajtó helyét, hogy az elszeparált irodát létrehozzuk.
Szóval ja, elég elfoglalt voltam.
Már helyretoltam a fejemet, de ez az icipici citrom még mindig ott van a gyomrom tájékán és szerintem egy darabig ott is marad.
Az összes pozitívumot latba kellett vetnem, hogy helyretegyem a fejemet és a legnagyobb baj az volt, hogy a nagy dologban még időm sem volt magamba szállni és elmélkedni. Normálisan a kreativ tevékenységeim közben szoktam relaxálni, de most azt sem ment, befejeztem az aktuális dolgokat, elfogyott a fonalam és most az anyagiak is épphogy kijöttek a járvány alatt nullára, nem akartam ilyesmire költeni.
Most, hogy egy icipicit normálisabb a helyzet - bár szerintem sose lesz már olyan mint volt - már kifelé jövök magamból is.
Örülök a két tök új unokának. Édesek, gyönyörűek. A gyerekeimre büszke vagyok és imádom őket.
A férjet is imádom, még az IKEA áruházba is képes lett volna eljönni az asztalért (de közben nem kellett, mert az egyik munkatársam ma megy épp Exeterbe és elhozza).
Örülök, hogy vannak jóbarátok az életemben (végre) - AndréKriszti főleg akiket ezúton is szeretek (még akkor is ha a Tibivel SOSE értünk egyet, de az is nagy szó ha találsz valakit akivel érdemes vitázni valamin) de úgy szeretem őket, hogy még Andrérijjő koncertre is képes lennék elmenni velük...
Hálás vagyok azokért akik szeretnek, mert tudom, hogy azért ha nem is vagyok túl bonyolult, de szokványosan szocializált sem.
A nyárnak is örülök.
Annak, hogy végre ki lehet azért mozdulni.
Aztán örülök - majd - az új irodámnak. A születésnapomnak - mer a családomat imádom amúgy is és két új ruhám is lett és egy új ikea kávéasztalom - ha ma ideér.
Cserébe megcsináltam a - mindenki kedvence saját recept - citromtortámat és töltött paprikát és még ma magam miatt a marhapörit is.
A hasamon még dolgozom - motivációnak megvettem egy álomszépet ami majdnem olyan mint Zimmermann - Dolce&Gabbana keveréke lenne>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
eszközként pedig beruházok végre egy sétagépre, mer én edzőterembe el nem megyek...
Azt is elhatároztam, hogy télre veszek műszőrt magamra, mert évek óta vacillálok ezen, hogy ki fog hülyének nézni mer “képzeli ez magát Londonba bazz” és úgy döntöttem nem érdekel. Ahhoz elég idős vagyok már, hogy leszarjam és le fogom.
Mert ez a hülye vírus is megmutatta, milyen az amikor egyszer élünk és én nem vehetem fel az alatt az egy életem alatt a narancsos, zöldes szőrkabátot mer ki mit fog szólni....
Ehhez tartsátok magatokat.
Nesztek. Kikerázott szülinapi, lufifejemmel bemutatkozik: Dolce és Gabbana 🤭😉
Pusszancs
Szülinapos Róza AKI. MA. MARHAPÖRIT. FŐZ. NOKEDLIVAL. ÉS . HOLNAPTÓL. NEM. ESZIK. TÖBBET. SEMMIT. A. BÜDÖS. ÉLETBE.
Update: Nem lesz ma új asztalom. A kollégám azt mondta, hogy két kilométeres sor áll az exeteri ikeában. Hát.. mondhattam volna előre: vasárnap van, gondolom ott lehet fél Devon.
Szóval el kell mennünk mindenképpen jövő héten külömben nem lesz VITTSJÖ (vagymi) asztalom.
Írom, ahogy jön, ne keressetek benne rendszert.
Az elmúlt pár hétben volt vagy öt-hat nap, amikor minden pillanatban tudtam volna sikítani vagy bőgni minden különösebb ok nélkül és mégis sok okból.
Szerintem úgy, ahogyan mindenki, én is besokalltam már ettől a pandémiától, attól, hogy október óta nem voltam szabadságon, attól, hogy a főnök túlstresszel mindenkit, attól, hogy alig tudjuk kitenni a lábunkat bármerre. Attól, hogy még mindig bizonytalan, hogy szeptember körül el tudunk e menni látogatóba a nagylányékhoz. Attól, hogy elegem van a huszonixedik szembökésből már, a várótermekből, a maszkokból, a kézfertőtlenítőkből.
Az önkormányzat és a kormány néhol jó és logikus, néhol meg kivitelezhetetlen és eszement intézkedéseket hoz és ez iszonyatosan meg is nehezíti plusz egyre több munkát is ad nekem minekutána már a COVID 19 coordinator IS én vagyok.
Most is ezzel a heti teszteléssel kiteszik a fejemet teljesen.
Értem én hogy az olyan nagy ápolási és szociális otthonokban ahol több mint nyolcvan beteg vagy idős van ott sokkal több a személyzet és némi szervezéssel “egyszerűbb” megoldani, hogy felállítsanak egy teszter team - et és kész.
De nálunk ahol max húsz beteg van, és a szakszemélyzet kb huszonpár, rohadtul be vannak osztva a műszakok és senkit nem lehet nélkülözni, hogy negyvenkét embert (összes munkavállaló) hetente leteszteljünk. Nem tudunk személyzetet nélkülözni még napi egy-két órára sem, főleg, hogy még mindig négyen vannak furlough - n, nem lehet megoldani, hogy mindenki ugyanazon a heti egy vagy két napon bejöjjön tesztelésre - van olyan ember aki heti egy napot dolgozik, van aki tizenhat órát hétvégén, van teljes munkaidős, állandó éjszakás, állandó délutános,, összevissza de tényleg.
Akkor most kitaláltam, hogy ha így nem lehet megoldani, akkor mindenki tesztleje le magát és regisztrálja a tesztjét, majd pedig adja le nekem.
Megjelölünk három napot - pl hétfő, szerda, szombat ahová berendelem a futárt aki összegyűjti és viszi a laborba. Na ezzel meg az a gáz, hogy a munkatársaim harmadának nincsen fingja se róla, hogy hogy regisztráljon és ez nem is az ő hibájuk igazából, mert a nővérszakma amúgy is elöregedett és azokét úgyis nekem kell csinálnom. Akkor meg jobb lenne a hétfő, csütörtök, péntek akkor ott vagyok ha segítség kell.
Ilyeneken filozofálok és eközben újabb problémák merülnek fel, pl a múlt heti online meetingen (NHS) már meg is tudtuk, hogy néhány helyen már meg is kezdték a heti tesztelést.
Lázasan elkezdünk telefonálgatni, hogy mivan, mert mi még a heti-havi tesztcsomagokat sem kaptuk meg.
Mondták nyugi van egy kis késlekedés / átfedés, rengeteg tesztet kell kiküldeniük, jövő héten remélhetőleg megjön.
Szóval ez most így lesz ez az őrület megint, hetente a személyzetet, havonta a betegeket, szóval lesz olyan hét amikor “csak” negyven tesztet, lesz olyan hét mikor majd hatvanat kell megcsinálni. Beállítok most egy bárkód szkennert is, hogy ne kelljen a tesztek azonosítóit bepötyögni a billentyűn, mert az is csak lassítja az egészet plusz magasabb a hiba esélye is.
Még nem próbáltam ki, de majd kitalálom és meglátjuk hogy működik - még a jövő hét zenéje lesz.
Jó pont, hogy az államtól - illetve közvetlenül az önkormányzattól kaptunk több mint huszönötezer font vissza nem térítendő támogatást fertőzés megelőzésre (majd kétmillió jött le ide Torbayba, azt osztják el ágyszámtól függően).
Szeptember végéig kell elkölteni. Azért merek róla beszélni, mert ez amúgy tök nyilvános (mint ahogy általában minden) és a government oldalán el lehet olvasni a feltételeket meg a részleteket.
Összegzés és lóvé:
https://www.gov.uk/government/publications/adult-social-care-infection-control-fund
A kondíciókról pedig itt lehet olvasni:
https://www.gov.uk/government/publications/adult-social-care-infection-control-fund/about-the-adult-social-care-infection-control-fund
Öt napunk volt arra, hogy leadjuk az elképzeléseinket és az önkormányzat áldását adja rá. A szerződésben hat kondició volt megadva, amibe bele kellett férni.
Ennek a terveit is egyedül kellett kidolgoznom mert a főnök öt nap alatt odáig jutott, hogy lefirkált hat szót amit nem lehetett elolvasni.
Minekutána minden szentnek maga felé hajlik a keze, mondtam a főninek mikor kész lett a terv, hogy beletettem a zárt iroda létrehozását is - a meglévő “open office” helyett ami konkrétan az ebédlő merthogy ott ülök. Nem mert szólni egy rossz szót se rá :) Persze van benne minden más hasznos dolog is (wet room, orvosi és vizsgálati műszerek, emelő, stb)
Mondjuk a hat kondicióba nem volt egyszerű belenyomorgatni a dolgokat, de érvekért sose kellett a szomszédba mennem tanácsért.
A következő héten megköszönte az önkormányzat a terveket és azt írták ha pár napon belül semmi kifogást nem támasztanak, tekintsük elfogadottnak.
A magam részéről elfogadottnak tekintettem, és már meg is rendeltem az asztalomat, székemet, iratfiókomat, a főnök felméreti az ebédlő hátuljába behelyezendő üvegfal és üveg tolóajtó helyét, hogy az elszeparált irodát létrehozzuk.
Szóval ja, elég elfoglalt voltam.
Már helyretoltam a fejemet, de ez az icipici citrom még mindig ott van a gyomrom tájékán és szerintem egy darabig ott is marad.
Az összes pozitívumot latba kellett vetnem, hogy helyretegyem a fejemet és a legnagyobb baj az volt, hogy a nagy dologban még időm sem volt magamba szállni és elmélkedni. Normálisan a kreativ tevékenységeim közben szoktam relaxálni, de most azt sem ment, befejeztem az aktuális dolgokat, elfogyott a fonalam és most az anyagiak is épphogy kijöttek a járvány alatt nullára, nem akartam ilyesmire költeni.
Most, hogy egy icipicit normálisabb a helyzet - bár szerintem sose lesz már olyan mint volt - már kifelé jövök magamból is.
Örülök a két tök új unokának. Édesek, gyönyörűek. A gyerekeimre büszke vagyok és imádom őket.
A férjet is imádom, még az IKEA áruházba is képes lett volna eljönni az asztalért (de közben nem kellett, mert az egyik munkatársam ma megy épp Exeterbe és elhozza).
Örülök, hogy vannak jóbarátok az életemben (végre) - AndréKriszti főleg akiket ezúton is szeretek (még akkor is ha a Tibivel SOSE értünk egyet, de az is nagy szó ha találsz valakit akivel érdemes vitázni valamin) de úgy szeretem őket, hogy még Andrérijjő koncertre is képes lennék elmenni velük...
Hálás vagyok azokért akik szeretnek, mert tudom, hogy azért ha nem is vagyok túl bonyolult, de szokványosan szocializált sem.
A nyárnak is örülök.
Annak, hogy végre ki lehet azért mozdulni.
Aztán örülök - majd - az új irodámnak. A születésnapomnak - mer a családomat imádom amúgy is és két új ruhám is lett és egy új ikea kávéasztalom - ha ma ideér.
Cserébe megcsináltam a - mindenki kedvence saját recept - citromtortámat és töltött paprikát és még ma magam miatt a marhapörit is.
 |
eszközként pedig beruházok végre egy sétagépre, mer én edzőterembe el nem megyek...
Azt is elhatároztam, hogy télre veszek műszőrt magamra, mert évek óta vacillálok ezen, hogy ki fog hülyének nézni mer “képzeli ez magát Londonba bazz” és úgy döntöttem nem érdekel. Ahhoz elég idős vagyok már, hogy leszarjam és le fogom.
Mert ez a hülye vírus is megmutatta, milyen az amikor egyszer élünk és én nem vehetem fel az alatt az egy életem alatt a narancsos, zöldes szőrkabátot mer ki mit fog szólni....
Ehhez tartsátok magatokat.
Nesztek. Kikerázott szülinapi, lufifejemmel bemutatkozik: Dolce és Gabbana 🤭😉
Pusszancs
Szülinapos Róza AKI. MA. MARHAPÖRIT. FŐZ. NOKEDLIVAL. ÉS . HOLNAPTÓL. NEM. ESZIK. TÖBBET. SEMMIT. A. BÜDÖS. ÉLETBE.
Update: Nem lesz ma új asztalom. A kollégám azt mondta, hogy két kilométeres sor áll az exeteri ikeában. Hát.. mondhattam volna előre: vasárnap van, gondolom ott lehet fél Devon.
Szóval el kell mennünk mindenképpen jövő héten külömben nem lesz VITTSJÖ (vagymi) asztalom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Tej, kiskanál, univerzum
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...
-
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo... -
....énekeltem torkomszakadtából a budapestévére. A férjem egy hitetlenkedő arckifejezése után megjegyezte, hogy ennyi idő után is még simán...