Update

Kontakt lencse már nem megoldható, legalábbis jó látáshoz nem. Ez már aztat jelenti, hogy végleg szemüveges maradok. A Bali aszonta “nemtom mit kell nyafogni, tök jól áll a szemüveg, öltöztet és csinos, én pl. jobban szeretem ha rajtad van”. 

...hát én annyira nem, de mindegy. 

Szóval rácskorrekciós-cilinderes-vékonyított-verifokális szemüge lesz és plusz egy napszemcsi ugyanilyen.  Télpapó  hozza  mert hatodikára lesz kész és egy vagyonba került, de a Bali egy pissz nélkül kifizette. 

#nagyonvárom 

Holnap lesz egy rohadt hosszú tréningem a kórházban, ezért a kajaszállítmányomat is későbbre kell rendelnem és elég hosszú lesz így a napom.
Viszont pénteken optikushoz megyek a szemklinikás doki levelével, mert végre tisztázódott, hogy milyen lencse és milyen szemüge kell nékem.
Az is kiderül, hogy kell e  - és ha igen mennyit - fizetni a spéci cuccokért, amik majd egyenesítik a vonalakat és közelre is meg távolra is jók. NAGYON kell már mert az utolsó utáni napon vagyok épp, az elmúlt két hétben már nagyon szenvedtem látni.
Homályos és összevissza táncol minden, kicsit jobbfelé fordítva a fejem és lefelé oldalra nézve jobb, de elég furán nézek úgy ki pl a munkahelyemen.
Elboldogulok, de irtóra kényelmentlen és idegesítő.

Nehéz elképzelni annak aki lát, hogy milyen ez a hülye összevissza kép.
Kb úgy kell elképzelni, hogy van ugye a teljes látótér. Vannak helyek ahol homályosabb a kép, vannak helyek ahol élesebb. A középső részen kissé hullámos is. A legutolsó injekcióból még két levegőbuborék maradt az fekete úszkáló pöttyként még velem van. Általában van egy pár, és pár napon belül felszívódnak, de ez a kettő lehet, hogy nagyobb volt és még mindig itt úszkál a jobb szemem előtt. Ahogy a pupillám mozog pl. másfelé nézek, ugrik velem - elég vicces amúgy.
A nagy fény zavarja a szemem, ami azért vicces mert félhományban, hajnalban, szürkületben a látásom a nullához konvergál. Minden reggel emlékezetből megyek dolgozni kb.

...de tudjátok mit? Ami mindenféle zajlik körülöttem mostanság, én komolyan örülök, hogy a rákomon túl lettem huszonéveimben és hogy nekem ez a vakságos dolog jutott. Tudom ez nem garancia a jövőre, de na, legalábbis nem valószínű, hogy még halmozódok. Az már elég durva lenne.

Szóval pénteken - Várom a csodát mer ez így eléggé frusztráló.
Szépésmenő szemügét szeretnék és remélem az a rácsos bifokális kontaklencse nem túl drága mert azt is nagyon szeretném. Valahogy a fényvédelmet is ki kell okumulálni, szóval vagy kontakt lencse plusz bármilyen napszemüveget hordhatok, vagy ha nem lencse akkor viszont kell egy napszemüveg ezzel a korrekciós lencsével.
A kontakt lencsével csak annyi az aggodalmam, hogy amúgy is tök érzékeny a szemem, száraz, ég, fáj, nem biztos, hogy jól tolerálnám, eddig is volt, de a hagyományos eldobható napi lencsét hasznátlam és nem volt többet a szememben pár óránál, max tíz órát,  de az nálam elég extrémnek számított és nem gyakran esett meg.

Befejeztem a tanulmányaimat egyelőre, az oklevelet hat-nyolc hét múlva kapom meg. A LEVEL5 managerképzést elvileg januárban kezdem, de még képlékeny. Addig még van két elég hoszú tréning a kórházban és van pár online ami pite de attól még meg kell csinálni.
KARÁCSONY
ötnégyháromkettő.. minjár itt van. Szervezem magam előre, mert új sütőm van és legalább kettőt vagy hármat is akarok sütni.
A karácsonyfámra idén két újabb barátos dísz is felkerül. A Kriszti a Picasso múzeumból hozott nekem egy karácsonyfadíszt a Debs meg Ausztráliából. Még lesz majd amit én találok és lehet, hogy nagyobb karácsonyfa is kellene idénre.
Ajándékot nem kérek, mindenkivel közöltem, hogy bármit is gondoltak inkább áldozzanak rá a látásomra mert nem tudom mennyi lesz a vége és látni akarok karácsonyra.

A jövő év újabb változásokat tartogat. Nóri lányunknál jön a bébi májusra, szóval immáron háromszoros nagymami leszek.
A legfőbb kívánságaim a következő évre - tudom, hogy még korai, de nem akarom elmulasztani - a gyerekeim boldogsága, a nagylányék életének rendeződése, és egészség mindannyiunknak.
Finom lett a töltött paprika.

Ma meg már nagyon eredményes voltam: már kitakarítottam a házat - nagyjából, nem viszem most túlzásba mert úgyis kell karácsony előtt nagyot - és most megrendelem a heti kaját, utána punnyadok, megvárom a Balit a töltöttpaprikával amit tegnap csináltam.
Henyélek, VOGUE magazint nézegetek, tervezem a karácsonyi sütit, várom a karipartit. Összeorganizálom magamban, hogyan fogok kozmetikai sebészeti beavatkozást végrehajtani az ápolási terveimen, hogy olyan professzionális legyen amennyire csak lehetséges.
Puszu

Elmondom mi van.




Az van, hogy rohadtul megbántódtam és nem tudom még azt se, hogy jogosan vagy nem. Nem tudom bántottam e őt szóval vagy tettel a múltban, hogy most ennyire visszabánt ez az  egész. Egy ideje folyamatosan bántódom, de tegnap kicsit arculcsapott megint. Azt tudom, hogy szándékosan biztosan nem tettem semmit se, sőt. Inkább mindig segíteni akartam és segítettem (segítettünk a családommal és egy jóbaráttal együtt) is évekkel ezelőtt elég sokat.  Anyagilag és lelkileg is. Sosem kértem semmit sem ... jó  ez mondjuk nem teljesen igaz egyszer kértünk egy apró szivességet, de az is vissza lett utasítva, elfogadtuk és továbbléptünk, megoldottuk egyedül.
Valahogy mégsem úgy sültek el a dolgok ahogyan kellett volna.
Nem vagyok az a típus aki azért tesz valamit, mert hálát vár érte. Egyáltalán semmit se várok senkitől se, sőt meg is szoktam lepődni amikor valaki kedveskedik nekem vagy gondol rám. Sokszor előfordul, hogy nehezen is kezelem ha valaki kedves velem. Örömöt kimutatni is meg kellett tanulnom.
Ennek az ellenkezőjét viszont még inkább nem tudom hova tenni... az érdektelenséget és a közönyt olyan mértékben veszem bántásnak, olyan mértékben esik rosszul, hogy napokra hazavágja a hangulatomat. Mélázom. Gondolkozom. Töprengek. Visszapörgetek. Nyúlok a telefonhoz... aztán mégsem...
...és nem értem. Miért nem lehet megmondani? Miért nem lehet idecseszni az arcomba, hogy miafing van?
Elég nehéz így ezt leszarni, de megpróbálom. Elég sok van már betemetve itt. Melléfér még ez is.

A főnök a héten elhagyta a kulccsomóját és a kábítós gyógyszerkönyvet (controlled drugs).


Ezen felül leült tökkomolyan velem szemben ebéd után és azt mondta, köszöni, amit tettem eddig és amit fogok ezentúl, és nélkülem nem menne semmire és nagyon nagy szüksége van rám, valamint januárban újra fizetésemelést fog adni mert honorálni akarja azt amilyen keményen melózok...

Szerintem a Neisha beolvasott neki

Kicsit kihúztam magam.







Most hogy így eltelt pár óra...
...igazságos és mégis igazságtalan. Rajtam kívül még vannak jópáran akik kurva keményen dolgoznak.