... hát gyerekek jól látjátok a dolgot...
... be vagyunk ide zárva... meg esett is...
Az Olívia a konyhában dolgozik - telefonos ügyfélszolgálat - a konyhaajtó napközben csukva. Én a nappaliban az ölemben a laptoppal csinálom amit tudok, néha telefonon vagyok néha be kell ugranom a melóhelyre (szerencsére kettő perc gyalog). Tami a gyógyszertárból minden nap hulla fáradtan jön haza, halál ami ott van. Balikámék bezártak, ő kényszerpihenőn van itthon.
A maradék időben próbálunk egymással együtt élni. Ebben sokat segít, hogy szeretjük egymást.
Nem tudom elképzelni, milyen úgy összezárva lenni, hogy pl valakik már válásközeli állapotban vannak.
Nekem az íráshoz csend kellene és én már nem voltam csendben egy hónapja. Ha nem MINDENKI van ithon akkor is VALAKI itthon van és amikor az a VALAKI elmegy akkor VALAKI megjön.
Spektrumom teljes hosszában és széltében próbálom kontrollálni, hogy NE kapjak agybajt a tévétől, diznitől, zenebonától, miközben MINDIG megy vagy a mosógép, vagy a páraelszívó, vagy a mikró, szárító, hajszárító VALAMI.
VALAKI mindig kukoricát pattogtat, mos, tojást süt, ruhát szárít, x-boxozik vagy mittomén. VALAKI mindig használja a wifis füllhallgatót, amikor a másik nézi a tévében a megszűnt vasútvonalakról szóló videocsatornát.
Ha próbálok olvasni, valakinek közlendője támad, ha bármilyen esély van arra, hogy valaki kérdez valamit úgy számolósat horgolni is esélytelen.
Anyám és öcsém kilencven százalék, hogy nem jönnek május másodikán, és nem láttam anyut hát majdnem három éve...
Lehet, hogy a májusi friss unokánkat se fogjuk látni egy jódarabig, és még a jövő zenéje, hogy a szepemberre tervezett hazautat a még egy friss unokáért és a meglévő kettőért meg tudjuk e ejteni... én párizsért már rég nem nyafizok, sőt semmiért se. Örülnék csak inkább ha mindenki ahogy most rendben van úgy rendben is marad és ennyi.
Az okok, amiért még nem nyírtuk ki egymást:
Szépen megcsináljuk a műszakunkat, addig a férj elugrik bevásárolni, vagy segíteni valakinek - mindig van kinek. Tévét néz fülhallgatóval, vagy zenél.
Aztán ha lejár a melóidő, általában együtt főzünk valamit, együtt eszünk. Vettünk új pakli franciakártyát, letöltöttük a buliappot és jókat röhögünk. Beszélünk a családdal skypeon, a lányok minden nap csoporthívásban vinnyognak fent a szobában.
Várom hátha ASOS - ba vagy GEORGE- ba jönnek valami jó tavaszi cuccok ha már van ilyen Blue Light Card-om és jósok kedvezmény van rája, főleg most, hogy ilyen népszerűek lettünk mi első vonalas dolgozók.
Horgoltam nem számolósat, terápiásvásároltam, majd pedig a férj terápiásvásárolt nekem (egy elefántos inget, (a zarás leopárdos-tigrises testvérét, már alkudoztam napok óta rá ebayen, de még mindig foghúzós volt az összeg, amíg én gondolkoztam ő megvette - gondolom cserébe nem basztathatok senkit a kussal), szóval visszahúzódva a magam világába örülök csak és várom ennek az őrületnek a végét...
... amikor majd megint kiülhetünk a Breakwater teraszra, sétálhatunk a tengerben, kompozhatunk, autózhatunk végig a nemzeti parkon, ihatunk teát a rózsabisztróban lent Cockingtonban.
Hiányoznak a Krisztiék is, meg amúgy a napi rutin élet.
Addig is kimegyünk tapsolni csütörtökön esténként, horgolok nem számolóst, a férj kivégzi a diznicsatornáját, az Olívia kinézi az összes sorozatot a Tami kialussza magát. Nóri már csak egy hónapot főzögeti a gyereket, utolsó hónapos bálna. Ő is szegényke bezárva, a vásárlást mi szoktuk intézni neki.
Zsófiék otthon együtt, szerencsére a Tomi tud otthonról dolgozni mer ő ilyen programtesztelő program tesztelő programokat ír meg tesztel vagy valami ilyesmi :)))
Nem mondom, hogy néha nem borul ki valaki valami apróságon, de valaki helyrerakja vagy jól kiröhögjük.
Még csak egyszer sírtam. Az nem kis teljesítmény.
Most gyorsan írtam ezt is, mert a férj elment Buscopanért a Tami gyógyszertárába mer a másik gyeröknek kiújult a kólikája (tavaly epeműtéte volt). Amúgy High School Musical slágereket hallgat mellettem ami elég idegesítő, (de már nagyot fejlődött az a képzeletbeli buborék amit magam köré növesztettem) és a szárítógép is megy.... de nem csesztetem mert csinált nekem scrambled egg on toast-ot meg teát... nah, most még énekelni is elkezdett...
Nyolcadszor próbálom átolvasni amit írtam, de a férj közben hazaérve, délafrikával telefonált épp - dixon ügyfélszolgálat - és minden mozzanatában elmagyarázza most nekem, hogy miért hülye ott mindenki...
szóval bocsi ha valami értelmetlen vagy félreütés van vagy mittomén....
hozott nekem kávét.... most ukulelét néz a fészbukkvideosávon...
Pusszpá és kitartást
Róza
Nagyon örülök azért, hogy kettő embernek is hiányoztam
xxxxx
