2020. február 25., kedd

Sajnálós poszt

örökreszemüvegesmaradok (néha fájdalmasan sajnálom magam emiatt)
maissajnáltammagam (szar szem hét volt, a szemnyomásom még mindig rendetlenkedik plusz a múlt héten kicsit lezúzták a bal szemmozgatós szalagjaimat vagy mit,  szerintem a szemkampókkal)
befordultamkicsit (mer a strandot se javasolják már - nabummneki jöhetanyár - na nem mintha a nagy seggem olyan épületes látvány volna)
(szóval a tiltólistára került a medencés víz is (míg tart a kezelés) a verekedés, súlymelés, repülés, stb mellé).

megyünktovábbpozitívan... majd holnaputántól
(holnap offos vagyok, még megengedett tovább sajnálni magamat).




Ha valaha nyerek az angol lottón megveszem magamnak a Balatont kilóra.



Szemügés Róza


2020. február 23., vasárnap

Na.

Most, hogy így norbit és  a brexitet magam mögött hagytam és a tej még mindig egyötven, nem akarom magamra haragítani azt a kevéske, de lelkes megmaradt olvasótáborom, gondoltam már kéne valamiről beszámolni.

Az is igaz, hogy annak idején nem másnak, hanem magamnak irogattam és ma se kéne legyen másként, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy néhányan itt várjátok hetekig a posztot és nem jön. Annak idején én is éreztem így magam mikor még az ősidőkben Myreille blogját olvastam, meg a Senki sem Sziget-et.

Annyi száz gondolat kavarog és kavarog a fejemben és még mindig nem értem, hogy lehet negyvenöt évesen ilyen buggyant tehénnek lenni már, hogy nem tudok rendet vágni köztük.

Monnntam azuramnak is  - és le is lettem szépen cseszve “mehogy negatív vagy és valami baj van a fejeddel” mondtam neki kösz, pont erre volt szükségem... pont amikor az kéne, hogy valaki (a képzeletbeli baráton kívül) megsimogasson és megveregesse a vállamat, hogy amúgy én mindent jól csinálok és ne aggódjak már annyit.
Aztán előkerülnek a múltból azok az emlékfoszlányok, amelyek igazából azt mutatják, hogy engem frusztrálni és rugdosni kell, mert anélkül nem lépek ki a komfortzónámból. Nem tudom, hogy a férj ezt igazából tudja, ösztönösen tudja, vagy csak parasztkodik időnként, de inkább nem próbálom ezt kinyomozni, nehogy csalódás érjen.

Aztán ezzel a január végei depresszív hangulatomnak vége is lett melyben nem kevés szerepe volt a Zarás és Debenhamses leárazásoknak és a karácsonyi kocaköntös sem zavart már annyira, bár a vissza az egészséges életbe minden hétfőn elhangzott. NADE mostan megint itt a vasárnap és újult erővel nyitjuk meg a fasting app ot a telefonban.

Azért tegnap jó volt a grill lazac gnoccival és ma gammon lesz lilakáposztával és narancsszósszal.
UHHH rohadt nehéz ám úgy diétázni, hogy kurvajól főzök.


A munkámat még mindig szeretem, bár egyre nagyobb kihívások elé állít a főnököm, meg én saját magamat. Kicsit be kell húzni a féket majd így tavasz előtt, mert az sem nagyon jó, ha túl nélkülözhetetlen az ember lánya. Konkrétan nincsen senki aki bármelyik melómat megcsinálja. Pont.
Volt egy hét szabim február elején, és utána két hét kemény meló mire mindent behoztam.
Namost így elég nehéz lesz július végén két-három hétre hazalátogatni. Megbeszélhetném, hogy beállítunk egy új laptopot a rendszerrel és akkor bárhonnan dolgozhatok, de most komolyan, jó lesz az nekem?? Szerintem nem. Viszont az sem, ha végig azon aggódom, mi van és naponta húszszor felhívnak és first line supportot kell majd nyomnom miközben az új unokámat etetem.

... hogy ez mennyire fura, de komolyan...
Valahogy én elakadtam úgy harminc éves korom környékén és azóta törlődnek a szülinapok.. jó mondjuk csak az agyamból, nyilván azért rajtam nem az látszik, hogy harminc lennék.

Három látogatónk lesz májusban - anyám, öcsém meg öcsi barátnője. Mielőtt jönnek megint házpakolásos lázban égek majd aminek előjeleként  már vettem új szőnyeget és kinéztem egy fotelt meg egy állólámpát.
Anyámmal menni kell zoknicipőt (így hívja a kötött sportcipőt) venni mert elirigyelte tőlem, de neki sötétkékben kell és carbootsra is kell menni mert imád piacozni meg a Primarkba hálóingért.
Lehet, hogy elugrunk londonfalvára is - mondjuk én inkább mennék még délvidékebbre mint ahol lakunk, valami öreg pub emeletén megaludni, napközben meg erdőt járni, de nem én diktálok.

Márciusban Kőhalmi -  London Krisztiékkel, újszépautóval kirándulunk egyet én már nagyon, de nagyon várom, mert hosszú volt a tél és elég is volt a szélből és esőből.
.... és még az is lehet, hogy nyárra készen lesz a Krisztiék VITORLÁSA és majd mehetünk púposkodni és nyújtózkodni a tengerre,,, és mosmá télleg legyen nyár!
Na!
Most jól írtam egy posztot a semmiről. Megyek sonkát sütni.
Puszpá
Róza




Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...