2019. augusztus 26., hétfő

Szössz

Olívia kért egy képet, hogy fotópapírra nyomtassuk ki, mert esküvőre megy és valami meglepetést akar vele.

Papa a nyomtató-program beállításokkal bíbelődik és közben ahogy szokott hangosan morfondírozik:


“Na.. most miért nem  úgy rakja be? Ezt még régebben lehetett itt állítgatni, hogy töltse ki a papírt...

Miezagomb itt: ‘Tudjon meg többet ahhaaa’ ... hat fontér... hehh

Hülyék vagytok?  Inkább maradjon titok...

Bazzeg megvettem a drága nyomtatót, meg fizetem a tintapatront havonta ... a HP meg itt titkolódzik...


Bazger most meg hiányzik a csavó feje... vagy az alapból is hiányzott?? Addams family he...”

2019. augusztus 24., szombat

Három napja írtam egy rohadt mérges posztot, de azóta gondolkoztam rajta, hogy kitegyem e.
Úgy döntöttem nem teszem ki, mert jó kislány leszek. Úgyis mindenki tudja az álláspontjaimat a véleményemet szóval koncentráljunk a vidámkodásra. Arra jó volt, hogy jól kiventilláljam magamból a füstöt és nem büdösödik belém.

Szóval.
Elfoglaltam a télikertet és eléggé belefeledkeztem a munkába. Mostanra az összes digitális ápolási terv készen van és van olyan amit már azóta felül is kellett vizsgálni mert a szabályzat havonta írja elő. Eközben csinálom a távsulit, az első unit - tal végeztem el is fogadták, most a második felénél tartok. Tegnap voltunk a főnökkel megvenni a tableteket a többieknek - mert ugye ők azt fogják használni a napi jegyzetekre, meg mindenféle mért adatokra (pulzus, hő, vérnyomás stb).
Az elmúlt két hetem elég szaladgálós volt, mégse stresszelek egyáltalán. A programot még mindig tanulom,  minden nap új dolgot fedezek fel. Beállítottam a cloud-részét, az az a rész amit a tableten fognak a kollégáim használni. Tök sok problémát meg kellett oldanom, nagyon sok dolgot ki kellet találni, hogy hogyan kell testreszabni úgy, hogy minden benne legyen, mégse legyen káosz. Mostanra úgy néz ki egész pofás lett és bár a főnökkel nem tudok már hadakozni - mert olyan dolgokat is bele akart  tenni ami szerintem tök felesleges, de jó, legyen meg az öröme...

Kicsit kitisztult a jövőképem is. Jöttek szembe a munkakeresős oldalakon olyan állások amelyek tetszenének a jövőre nézve, van kettő is amelyiket körülbelül megcéloztam, hogyan lehetne oda eljutni.
Valamiért a gátlásaim teljesen elmúltak idénre, és valamiért a magabiztosságom soha nem mért állapotban van. Ezt gyorsan ki kell használni, mert ki tudja mi a túró lesz a fejemben a káosz jövőre vagy két év múlva.

Lesz megint egy magyar munkatárs, szépen lassan berendezzük a Krisztivel a munkahelyet. :)
Amúgy felhívás Magyarok! Ez a hely egy kicsi, proli, porfészek. Csak szólok, hogy ha ideköltöztök, ne lepődjetek meg.

Ennyit a munkáról.


Nyafogtam a férjnek, hogy ki akarom próbálni a diamond painting-et (hát nemtom ennek van e magyar neve, de talán csillogókövesmozaikfestmény mittoménmi...).
A legtöbb kép iszonyat giccses: csillogó unikornisok, szirének meg hasonlók. Viszont nekem azóta benne van a motoszka a fejembe amióta az egyik betegünk pár éve csinálja. (Borzalmas mamás dolgokat nyilván: lepkéket,virágcsokrokat,egyszarvót az erdőben meg ilyeneket.
Maga a metódus izgatott engem, mert szeretem az ilyen pepecselős munkákat.
Elmentünk több helyre nézelődni miket lehet itten venni ilyenformán. Sajnos a boltokban is elég korlátozott a készlet. Lepkék, szines fák, madarak és virágok. (Mondjuk a madarakat nagyon szeretem, azóta vettem is egy papagályosat. )
Voltunk a tragoban is hátha, de ott is csak giccsparádé volt. Próbáltam kicsike dobozokat is keresni, hogy majd abban tárolom a köveket... hát igazából, hogy  egyhén fejezzem ki magam: kereskedelmileg nem erre a hobbyra vannak ráálva itt délen.
Aztán online eltévelyegtem az aliexpressre meg a wishre és lám... nem is tudom mit gondoltam... minden giccs keletrű gyün.
Találtam még Enterprise-t és Darth Vadert is,  és olyan virágos képet a hálószobába ami majdnem pont olyan mint a mi ropogós ágyneműnk. Szóval VAN olyan ami nem annyira giccses (ezzel bíztatom magam) és tök meg lehet találni az ízlésem felső határát ami még pont átcsúszik a hányingerküszöbön.  Ha kifutok az ötletekből, maximum csinálom a hobby kedvéért és elajándékozom a Bali mamáinak meg papáinak (sok idős ügyfele van).
A vicc az, hogy pont egy virágosat kezdtem el (vázában) mert itt ugye nem volt más (majd elküldöm anyósnak szülinapjára gondoltam, szereti a virágokat ) és mindenképpen ki akartam próbálni ezt a dolgot már, amit meg aliról rendeltem az ugyebár hmm alhangon hat hét míg megjön. (Amúgy bárki akar kínából jól nézze meg mit vesz és mennyiért és hol.) Eszméletlen idegnyugtató amúgy, a férj úgy hívja az ilyen elfoglaltságot hogy ilyen auti foglalkozás (hát szerintem simán diagnosztizáltak volna ha abban az időben lett volna ilyen).
Egy fonalcsomaggal is szemezek, vagyis kettővel, de kordában kell magamat tartani, külömben nem jut a havi szoknyaadagomra. Kicsi elvonási tüneteim már vannak, mert imádok horgolni, de mivel nagyon elfoglalt voltam nem jött ki annyira.

Az autusztus havi szoknya egy barna selyemszerű lett.
Öt kedvencem van jelenleg, de ez is változik mindig: a leopárdos ami a Kriszti szülinapi ajándéka volt, a fehér rakott foltos és ez a barna. Van egy kígyómintás is amit szeretek, meg egy rózsaszínes - piros - leopárdos - rakott amitől anyámat kiveri a víz.
AHH teszek ide majd egy képet, hogy el tudjátok képzelni a kollekciót. Színkavalkád és csoda ... (majd ha felkászálódtam és elindulok valamelyik irányba - tanulás, konyha, mosógép, hajmosás, főzés stb irányába... )
Múlt szerdán bár szabadnaposak voltunk,  cseszett elfoglalt napunk  volt. Egész délelőtt tanultam, aztán meg kellett rendelni a heti bevásárlást, utána hajat mosni meg kipuceválni  magamat. Aztán elmentünk Oliviához, utána elhoztuk a Tamit a melóból, aztán kellett menni B&Q-ba is,  utána meg az ASDA-ba. Aztán haza, és mielőtt elindultunk volna vacsorázni egy nagy puffanást hallottam az emeletről. A Bali aszonta "mer biztos megin nyitva hagytad az ablakot és szél van,,, valami egyszer kiesik az ablakon rá a kocsira ... " és így morgolódott én meg felmentem és az egész ruhásszekrényem - ami amúgy nem szekrény hanem egy ilyen csővázas gardrób-felépítmény - leszakadt.
Az összes cuccom a földön, alatta eltemetve valahol a pöckök és rudak ...... és én ránéztem és aszontam BAZDMEG...
...sírni tudtam volna, de nagyon magas szintre fejlesztettem az önkontrollt és a hátatfordítok és leseszarom metódust.
Hát szóval elmentünk vacsorázni és tök jót dumáltunk meg minden. Egy óra múlva mikor visszajöttünk a kínaiból kilenc után, rezignált arccal az összes cuccomat fel kellett szedegetnem rendberaknom visszaakasztgatnom. Akkor meg én morgolódtam... "persze mer mióta mondom, hogy kell vennünk egy másik ugyanilyen gardóboscsővázasizét mert nem férünk el itt.... "
" Akarod mondani TE nem férsz el... mert annyi ruhád van, nem is tudsz ennyit felvenni..."
" Hát egyszerre nem is, minden nap egy másikat... amúgy meg szerintem te maradj csendben Mr. huszonháromdartvéderespóló, amúgy meg még mindig jobb ha az embernek van ruhája és van miből válogatni, mint ahogy te csinálod, hogy VAN ruhád és háromban jársz egész nyárom..."
" Miről beszélsz? Most is másik póló van rajtam... "
"Igen más mint ami múlt héten, és jövő héten meg majd az lesz ami múlt héten volt. Mindig ezt csinálod. Szerinted hány rövidgatyád van?"
"Kettő"
" Ja... jó lesz az tizenkettőnek is...  Kettőt hordasz"

...és így tovább. De amikor a melóhelyen megkérdezi a főni, “ neked amúgy hány szoknyád van?? akkor az is úgy hangzik mintha itthon lennék.
Ma megszámolom. Komolyan. Szerintem azért tűnik soknak nekik, mert variálom össze vissza és nem veszik észre ha ugyanazt húzom. Ügyes vagyok. Ennyi.







Csak a hasamat kéne valahogyan lefaragni, akkor még ügyesebb lennék már végre.... hát nem lehet mindenki tökéletes. Az én tökéletlenségem a Tunnocks-ban rejtezik.


Minthogy én mostmár nagyon posh szabadhétvégés digitális nővér lettem, a múlt vasárnap el is mentünk carboots-ra és vettem egy rózsaszín muffin alakú sütitartót (én beszélek a giccsről hahhh) meg képkereteket, és négy pónit a Helgának... amúgy is akarunk megint egy nagyot vásárolni az unokáknak és ez majd még befér a csomag tetejére, a múltkor a Martinnak is találtam pár dolgot.
A jókis vasárnapi lompiacos kirándulásainkat mindig imádom... annyira jó kikapcsolódás, jó sok szemetet össze tudsz vásárolni fillérekért, gazdát cserél minden, de minden.
Két szössz volt a legjobb, de rohadt sokat röhögtünk.


- Ezmi? (hengeres hosszú virágos doboz)
- Mittomén... Tele van a faszom bele tudom tenni...

 - Ott egy nyúl, nem ilyet akarsz?
- Nyúl? Hol?
- Ottni, a fekvőcica mellett...
- Milyen cica ? Csak a békát látom...
- Milyen békát?

Utána elmentünk a Toby-ba ebédelni és aztán itthon megnéztük az Independence Day-t, este pedig  amíg ő x-boxozott én még  megnéztem egy pár Star Trek részt. Ettünk pattogatott kukoricát és ittunk söröt.

Hát így telnek a napjaink.

Na megyek, mert mindjárt behorkolok a kutyával egy reggeli ráadásra és tényleg nem tudom hol kezdjem a mai napot (SE).

Róza



Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...