Nosztalgia

Minthogy anyu itt van, néha magyar online rádiót hallgat. Elképesztő, hogy mennyi régi-régi sláger hoz fel bennem helyeket, illatokat, eseményeket. Ma délután épp a Hevesi-Ezt egy életen át kell játszani c. dala alatt egyből a kőrös-toroki kempingben voltam, az első alkalom volt, hogy a szüleim egyedül engedtek nyaralni. Azon a nyáron mindenhonnét ez a dal szólt.
Nagyon bejött a szobába az a régi, nyári hangulat, ahogy ültünk egy parti csárda kertjében, hideg sör műanyagpohárban, a Tisza felől csak az iszap szaga érződött. Záróra idején, a sétányon végig óriás fűzfák lombjai alatt alkalmi párok csókjai csattantak, a kempingbe vezető, még éjjel is langyos, homokos úton mezitláb lassan bandukoltunk, sokszor úgy beleragadtunk egy beszélgetésbe, hogy még hajnal is ébren ért minket. Délelőttre aztán fáradtan kászálódtunk ki a szaunameleg sátorból, és a pokrócot árnyékba húzva próbáltunk egy kicsit még aludni, nem sok sikerrel. Általában az újonnan érkezettek kopácsolása vetett véget a pihenésnek, ahogy a sátorkampókat ütötték a földbe kalapáccsal.
 A pénzünk sosem volt elég, azt is inkább koncertbelépőkre és italra vertük el, így a májkrémes kenyér paprikával volt a királyok vacsorája. Emlékszem, hogy dinnye eladásból kerestem meg az első önálló nyaralásravalót, meg arra is, hogy sem a barátom nem akart DINNYÉÉÉÉT kiabálni, sem én... aztán rájöttünk, ha el akarjuk adni a dinnyét, mégiscsak kénytelenek leszünk kiüvöltözni a kocsiból. Hogy mikre rá nem veszi az élet az embert.  Emlékszem a meztelenül fürdés felemelő szabadságérzésére, a zsenge ifjúkor gondtalanságára.

Gyerek- és fiatalkorom nyarai olyan élesen élnek bennem, hogy szinesben látom magam előtt a képeket. A balatoni táborok hangulata is tisztán beleégtek az agyamba, és örülök, hogy az én gyerekeimnek is megvoltak ezek a fenyvesi táborozások legalább.
 Megvan még az összes rockkoncert emléke, még az első esős, szabadtéri EDDA is amire anno még apu vitt el, pedig akkor még csak 13 éves voltam.  Szegény apu mit szólna ma ahhoz, hogy a Pataki így megbolondult, bár szerintem az nem kérdés, hogy elvitték az UFO-k, inkább az, hogy minek is hozták vissza? Emlékszem az első rockkocsmára Pécsen, ahol még fűtés sem volt, és télen borzalmas hidegben traktorgumikon ültünk, és mindenféle pancsolt piákat ittunk. Amikor már nagyon fáztunk, felszálltunk egy városi buszra, és mentünk egy kört, ha mázlink volt, a buszon volt fűtés. Csütörtökönként CODA-ra mentünk a Kazinczy művházba.
A nyári hétvégeken a kertvárosi garázssoron próbáltunk a zenekarunkkal (igen én is énekeltem), és azt képzeltük, hogy híresek leszünk, és sokezer ember jön majd el a koncertjeinkre, és akkor még komolyan hittünk is ebben. Aztán a fiúk levágatták a hajukat és bevonultak katonának. Tiszta szentimentális volt, mikor mindannyiszor kimentünk a pályaudvarra,hogy jó hosszú időre (akkor másfél év volt) katonának adjuk a barátot, aztán autóstoppal mentünk látogatni a piszok messzeségbe Nyíregyházára, vagy Jutára.
Később majd mindenki szétszéledt - egyetemre mentünk, házasodtunk, gyerekeket szültünk...
Valahogy,  néhány ilyen barátság állta az idő próbáját, még jó darabig összeültünk - a kemény mag - aztán az élet markai szétmorzsolták minket, és a darabkákat szél szertefújta, előbb az ország, majd a világ minden tájára.  Van aki Spanyolországba tetkós szalont nyitott, a másik Ausztráliában autószerelő, van Angliában ápolónő, vagy otthon maradt műtősfiú. .. abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az emlékek ugyanilyen élesen élnek bennük is.

Kert update I.

A világítós békákat ugye megvétóztam, helyette kövek lettek volna...ha rá nem akadok a világítós szemű baglyokra...


Erről itt még nem tudósítottam, de amikor bagolybemutatón voltunk tavaly, én tökre beleszerettem ezekbe a madarakba. Azóta teljesen kiműveltem magam bagolyügyben, melyik milyen fajta, mekkora, hol él stb.
A mánia elharapózott már teljesen, viszont a családnak nem okoz gondot a továbbiakban, hogy milyen dologgal lepjen meg bármikor :) . Ez főként a férjemnek nagy könnyebbség, tekintve, hogy a férfiak nagy része nincsen tisztában azzal, hogy a nők nem szeretnek háztartási gépeket és egyéb műszaki cikket kapni semmilyen alkalomra. (Ilyeneket csak úgy szeretnek kapni. Én pl. "csakúgy-" nagyon örülök egy TEFAL wok-nak, vagy hagymavágónak.) Nos, ezt én már az elején tisztáztam, az első karácsonyi gyümölcscentrifuga után. 

Na jó azért a baglyokat sem visszük túlzásba a kertben, csak úgy mint az üvegtignyóban a ketchupot...
Kert (udvar) before-after nemsokára. Mama holnap jön.

Eléggé otthonosan mozgok a matrixban, de néha komolyan nem értem, hogyan történnek a dolgok? Túl azon,  hogy szerintem egy számítógépnek igenis van lelke, és ezzel együtt lehetnek akár hisztis napjai is, néhány dolgot egyszerűen még a józan eszem tornáztatásával sem tudok megmagyarázni.
Nem ma született emberként tudom, hogy ha a youtube reklámsávon szembejön éppen az az Iron Majdnem kardigán amit nézegettem az ebay-en, az inkább köszönhető a kémprogramoknak, mint a sors kezének. Az is oké, hogy abdullah akárki megosztása alatt futó, előképként gyanusan péniszre (puncira, fejbelövésre stb.-re) hasonlító video  valószínűleg spam, de ha nem az, akkor sem vagyok rá több okból sem kíváncsi...

Az is oké, hogy bizonyos IQ tesztként is fel lehet fogni a temérdek hoax, spam, elveszett gyerek és féllábú állat terjesztését, így már nagyban sikerült pl. a facebook ismerőseimet 550 - ról 250 - re csökkenteni ( a férj még ennél is brutálisabb volt, nála rövidebb a lista még egy százassal,  (ismerőseinek száma négyszámjegyű volt előtte)). (És akkor arra ki sem térek, hogy minek egyáltalán fenntartani a facebook profilt, már több ízben megfogalmazódott bennem a profiltörlés gondolata, de inkább megvárom, míg a gyerekeim elhagyják a 2X -et, addig meg sasszemekkel figyelek :)  )
Az is tiszta sor, hogy a barátlistából nem mindenki akar (gyk: szántszándékkal)  játékfelkéréseket szétfröccsenteni az összes ismerősének, ez sokszor csak egy véletlen, egy figyelmetlen pipa, vagy x ottfelejtésének következménye... meg ezeket simán lehet kezelni, hogy ne kapjunk ilyeneket  - már  annak, aki érti egyáltalán a facebook beállításait.

Tehát így helyén kezelve magamat, a facebookot, meg az embereket sem értem, hogy küldhetett nekem játékfelkérést Klaus Hohendorf akit nem ismerek, egy olyan játékban amit sosem játszottam. Mindenesetre felvirágozta a reggelemet :) .

... továbbgondolás...

Kicsit kezdenek átfogalmazódni a gyökereink. A család szólás-mondás gyűjteménye egészül ki, változik meg, egy ilyen messziköltözés hatására.

"...   ( <<<  így bendüljek meg, ha nem igaz!!"  

Sűrítmény...

...avagy mi minden fér bele egyetlen szabadnapba?

Reggel korán a nagybevásárlás ürügyén tojásrántottát enni a supermarket kávézójában, ez például igen. A kajabeszerzés utált szertartásának fáradalmait szoktuk ezzel enyhíteni. Leülünk a férjjel, én tea, ő kávé, én rántotta, ő angol reggeli. Beszélgetünk, elolvassuk a helyi újságot, elmeséljük az elmaradtakat, kipletykáljuk az ismerősöket. Hát mit tegyek? Ő a "legjobb jóbarátom".

Uborkaszeletekkel a szemem alatt nagytakarítani is sikerült, összestemérdek ruhát kimosni, jó kis ebédet főzni, és nem gondolkoztam mindeközben túl sokat, tehát a tanácstalankodós hangulatom is alábbhagyott.
Néha ugyan észbe férkőzött, hogy dejólenne fotózni már, de mivel a szürrealizmus elég távol áll tőlem (alkotóilag, nem élvezőileg), meg nem is vagyok annyira kreatív, hogy például egy szennyeskupacról fotósorozatot készítsek, így ez egyenlőre majd egyszer...
A túlóráimnak köszönhetően viszont a bankszámlám egészen látható méretűre duzzadt, még az utalások után is, így hangulatom javítása érdekében szorgosan bid-eltem az ebay-en néhány kihagyhatatlannak vélt ruhaneműre - többek között egy Betty Boop pólóra, és egy régóta vágyott Ulla Popken farmerdzsekire, utóbbit meg is nyerte(nekem a férje)m kemény 6,50-ért - ez bár időlegesen, de nagyon felvillanyozott. Lehet, hogy az is baj, hogy már ez a nagyon hosszúra nyúlt idei tél is a fejemre tesz két lapát szürke felhőt. Nagyon remélem, hogy amikorra anci ideér bő egy hét múlva, lesz egy kicsi jóidő, mert neki akarunk esni a kertnek, mint azt már régebben is kifejtém. Ancival kapcsolatban is okozott némi fejtörést, hogy a mi szobánk előtt (nincs ajtó) a nappali kanapéján aludjon e amit túlzásnak érzek, vagy a két tinikezdeménynél, de azt se szeretném ha rászoktatnák anyámat a Vámpírnaplókra...
A szemem alatti karikákat renoválni szerettem volna, de reggel már csak sóhajtva egy vakolatréteggel retusáltam inkább, beletűnődve a megváltoztathatatlanba (mekkora jó szó, mosténeztjólírtam?) - már tudnillik, hogy már csak két évig szívathatom a férjemet a "óó hát csak negyvenen túl történhetik ilyen" dumámmal.
Gondoltam még arra is, hogy valami bajom lehet, minthogy eddig az antinő vonalat képviseltem és még rá is tettem egy lapáttal, (aki utál vásárolni, több tornacipője és bakancsa van mint tűsarkúja, a szex és NewYorkból csak a szexre kíváncsi, és a nőcis témák nem izgalomba hozzák, hanem felidegesítik ---najó a romantikus filmek többségét csont nélkül benyelem én is...) most erősen hajlok rá, hogy beszálljak a kolléganőim szerdánkénti zumbapartijába, nagyanyám mondásaiból egyre több igazolódik be (kicsit tartok is már attól, hogy a mami valami tibeti narancsruhás leszármazottja ( jah az nem lehetséges) akkor inkább reinkarnációja volt). A legutóbbi ami egyik reggel eszembe jutott "harminc felett reggel felkelsz és nem fáj semmid: meghaltál". Más kérdés, hogy én negyvennel hallottam, de a mami állította, hogy ez eredetileg harminccal van, bár szerinte a kor tetszőlegesen behelyettesíthető. Valószínűleg ezért helyettesítette be magát hatvannal, amikor már hetven volt, de pasit akart újítani. 
Lehet, hogy elmegyek zumbázni  tehát, (minden porcikám berzenkedik tőle, de kéne valami rendszeresség) mert a térdeim egy kicsikét zörögnek, és nyugtalanít, hogy emiatt ki kell ejtenem néhány pozíciót a kámaszutrás mobilalkalmazásomból.