énHelikopter

Nagyon régóta kikívánkozik belőlem valami. Már tavaly is írtam egy posztfélét, aztán - mivel összevissza csapongtam - kitöröltem. Ez nem jelenti azt, hogy most nem fogok összevissza csapongani, és még azt sem tudom, hogy kikerül e ez a poszt egyáltalán, lehet, hogy még rágom pár napig. Mert aki akarja, az érti ez igaz, de aki akarja az félre is érti.

Nagyon sokáig gondoltam azt, hogy a véleményem az enyém és ki a tököm kíváncsi rá amúgy... Mi itten a papával megkonverzáltuk már sokszor ezt az egészet, de valahogy mindig úgy tűnt a végére, hogy mi vagyunk a helikopterek... és mégsem... és ha mégis mégsem, akkor is úgy gondolom, hogy hülyék vagytok. Ti mindannyian akikről ez a poszt fog szólni.
Ma reggel a kormoránosmagyarnaklennihúdejó szám jött a fészbukk videosávomra - ami amúgy a haénrózsavolnékra egy átirat vagymiaszar... nem is tudom igazából.
Ja igen tudom, minek nézünk fészbukkvideósávot... Azért mert néha hülyülni kell. Ha másért nem akkor azért, hogy tudd mi van és hol van, és tudd, miért vagy te a helikopter.
Szóval olyan hányinger kapott el, hogy egyből nekiláttam megírni, miért ti vagytok a hülyék...
... és nem. Nem kellenek a hazaköpködős névtelen levelek a postaládámba, köszönöm. Én ezt OTTHON Magyarországon élve is így gondoltam és aki olvas, vagy ismer tudja, hogy bár a véleményem időnként változik és felülíródik, mint mindenkié (aki normális) konkrétan ebben az elmúlt több, mint kilenc évben amióta ITTHON vagyok semmit sem változott.
Az indulatomat nehezen fogom káromkodás nélkül posztba önteni, de megpróbálom. Majd írok a csúnya szavak helyett valamit. Naszóval:

Magyar vagyok. Tetszik, nem tetszik én is magyar vagyok és valószínűleg az is maradok életem végéig, ez van. Ez olyan mintha azzal a piros jellel a seggemen születtem volna, rajtam ragad és nem is tehetek róla. Le vagyok pecsételve véglegesen. Nem lehet félkrumplival leszívni, átstencilezni, photoshoppolni...
Lássuk viszont mi szól ellenem.
Nem érzem magam összetartozónak... én akkor ilyen egyedülmagyar vagyok... Jah, hogy olyan nincsen? Hát van. Fogadjátok el.
Nem ünneplek és nem tűzök kokárdát (nem azért mert baj van vele, ez az én saram vállalom).
Nem járok focimeccsre, (sőt kövezzetek meg: utálom a focit) szetjánosbogár-rajzásra az alcsúti arborétumba, egri és gyulai várnapokra. Nem tudok hátrafele (előre se) íjjazni se lovon se ló nélkül... lovon még ülni se tudok, mert kurvamagas állat (próbáltátok? csak kérdem). A bugaci ősök napján se voltam sose és bár egyik nagyapám csikós volt nemtom hogyan kell karikásostorral rittyenteni.
TragoMillsben ültem életemben először kisvasúton, mert a férj imádja az összes vonatokat, és ott ültünk az elsőben és mentünk körben a coop market meg a játszótér között, és azt éreztem amúgy akkor, hogy nem vagyok mégse normális, hogy csak vécépuNpáért és cserepes virágért jöttem és itt kuporgok körbekörbe...
Ugyan a négy gyerek nálam teljesítve van, de mint tudjuk csalás van a dologban, és nem szültem a kövérnek unokát (MÉG).
Nem egyezik a véleményem.  Az oktatási rendszer egy fos, az egészségügy egy még hígabb fos... szerinted nem tudhatom. Szerintem meg de.
Nem érzem magam emocionálisan felfűtöttnek kettőspont felsorolás, sem a himnusznál, sem a médinhungárijánál, se ibolyamagyarországánál, se pedig a honfoglalósnál és a sor tetszőlegesen folytatható a nyálabbnál nyálabbakkal. Nekem a nyálon lőtt lányban több művészet van, sajnálom.
Ugyanígy én bródyt és konczsuzsát se hittem el, csak egy ideig... úgy huszonévem közepéig ...Nincsen velük nagyabaj, csak óvatosan találták meg mindig azt a fajta megalkuvós sávot ahol táncoltak... őőő illetve énekeltek. Langyos lázadásos az is.. szerintem.

Nem vagyok felháborodva és érzem magam elárulva a vikidál miatt és nem hiszem azt, hogy a gyarlóság csak egy oldalról magyarázható. Semmi megbeszélendő és megtorlandó nincsen abban, hogy ki volt ügynök és ki nem, mint ahogy  az sem érthetetlen, ahogyan apám a parkettát lopta haza a vállalattól egy ifányi homok alatt, ahogyan nem kell elmagyarázni azt se, hogy előbb műtöttek (műtenek) hetvenezerért. Szóval szerintem mindenki fogja be és sepregessen tovább...
Nem vagyok tökéleteslelkű, mindigjótakaró, templombajáró, egyistenbenhívő, aki lesz...pna... ohh pardóón, nem sikerült nem káromkodni asszem feljebb is elpottyantottam már valamit...
Nem hiszek a nagyonnagymagyarország visszaállításában, soha nem is hittem... és nem azért mert nem fáj trianon - bár nincsen CT felvételem tőrrel a mellkasomban, az  autón sincsen matrinca - és nem tudom a székelyhimnusz szövegét és székelykaput se tudok faragni. Na mondjuk ezt nem gondoltam, hogy ennyi hiányosságom van ezen a téren, ha lesz több időm, kicsit próbálom majd behozni.
Nem hiszem, hogy a magyar nőként lexebb vagyok és nem hiszem hogy a pörkűtt a legjobb kaja.
Nekem a naptár nem kalendárium, a gyerek nem gyermek, a nő nem asszony és a zászló nem lobogó.
Nem köszönök adjonazistenjónapot és áldottreggelt és mint aztat már egyszer megírtam, a legtöbb magyar hagyománytól a hideg ráz pl. húsvéti locsolás ha valaki még nem tudná...  Nem a konyhában van a helyem ekcsölli és nem szégyellem magam - sőt a férj se - hogy hivatalosan magasabb az órabérem mint neki. Büszke rám.
Túl elfoglalt vagyok, hogy megtanuljam végre a rovásírást... énvétkem, énvétkem, énvétkem...
Imádom a kólát, mert én sajnos nem vagyok makulátlan.
Az előítéleteimet mindig próbálom gyökerestül csupálni széjjel, mert nem AKAROK senkit elítélni és megítélni... és most mégis azt teszem...

...apropó, amúgy ez nem a mindenható dóga vóna? Csak kérdem... szerintetek amúgy... hmm, végítélet, bíráskodás stb... ez nem ilyen alaptételféle arrafele? Ha már a bibliai tanokra építitek ezt az új nemzetet, akkor azt a vaskos könyvet nem kéne az alapba beledobálni a törött sörösüvegek mellé? Mert legalább akkor addig is a kezedbe fogod.
Jah. hogy a bibliát sem kell szó szerint venni? Akkor lehet mégsem tudom rabszolgának eladni a lányaimat...
Jah, hogy értelmezés kérdése? ... és ki mondja meg, hogyan kell értelmezni?


Bakker tudommámivan... Átagymosott liberálbérenc lettem...
... én esküszöm próbálok ellene harcolni, de nem könnyítitek meg a dolgomat...


Az kéne, hogy egyre kevésbé érdekeljen/keserítsen el mi történik ott, csak sajnos utolér... és nem csak a videósávon.
Tudjátok miért? Azért mert magyar vagyok.

Magyar a Futrinka utcából ha úgy tetszik... és én ma ezért dühöngtem... mert amit a legjobban gyűlölök ebben az egészben, hogy én azért ne szerethessek népdalokat az egyik oldalról, (amiket a gyerekeimnek énekeltem altató helyett, ) mert a kárpátia vagy az ismerős arcok feldolgozta, vagy azért ne olvashassak egy könyvet, ne nézhessek meg egy színdarabot mert azzal képet adok magamról, buzievagyok,... miatök van????  A cigányzene hungarikum, de csak a rádióból mert szaga van?
Bazmegébredjetekmáfel... nézzétek már meg kik ülnek az első sorban a vasárnapi miséken ... Én láttam.
Ezt a posztot akkor most ilyen comingout- ként is fel lehet fogni?
Lehet fekete listára tenni. Lehet kiiktatni. Lehet letagadni. Lehet lesikálni a seggemről azt a piros foltot.
...még akkor is ha az egyik dédapám osztrákhuszár vagymivolt... attól még magyar maradok...
és még le is merem írni kisbetűvel... (mert amúgy MELLÉKNÉV és NEM fokozandó...)

Nem tudom és nem értem a politikát annyira amennyire kellene. Nem érdekel eléggé  orbán és az ellenzék se, ez az  egész szar ami ott folyik már cirkuszba való. Innen nézve az egész egy nevetséges kirakati színjátéknak hat, csak sajnos elkeserítő mikor a közönség abbahagyja a röhögést és rájön,  hogy ez az egész tökkomoly.

... és akkor most rájöttem, hogy szar van a palacsintában. ÉN nem akartam bíráskodni mégis bejöttem az utcába megin... de akkoris... Viccet csináltok az én hazámból. Egy rossz viccet.
Csesszétek meg.



Maradok Helikopter:
 Róza de Magóg




... jah és mielőtt nekiláttok szurkálni a szalmababámat, ennek az egésznek semmi köze a hithez, mert az ugyanúgy én dógom mint a kóla meg a szex.
Na megyek mert a Bali szalonnát süt...

...magyart... a lengyelbótból.


Ti meg menjetek hallgassatok ákost szülés közben a kisvonaton lovagolva. Bazdmeg.

Megint felmérgesedtem

Mindenki készüljön lélekben, holnap este kiteszem a mérges posztot mégis. Eszemmegáll már mivanott...

...hát...

Kicsit szontyolos napjaim voltak.
Szontyol 1.
Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására - nekem irodának ajtóval (mondjuk ennek örülnék, de ki tudja mi és mikor fog megtörténni).
Az egész digitális dolog miatta késik (már régen készen vagyok mindennel, de mivel ő fosik és bionytalan azt hiszi mindenki ilyen balfék).
Kicsikét elegem van abból is, hogy mindig kétszáz százalékot beletéve kell eltáncolnom neki mindent, és mikor nem ért valamit akkor kb úgy csinál, mintha ő azért nem értené mert én vagyok hülye. Egy idő óta már tudom, hogy nem. Sokszor gondoltam azt, hogy az angolom miatt érti félre a dolgokat és magamat okoltam. Még most is néha azt érzem, hogy nem magyaráztam el eléggé, vagy nem jól magyaráztam el... pl. az egész bandát ugye beregisztráltam a rendszerbe. A rendszer minenkinek adott egy ideiglenes számsoros jelszót, én pedig minenkinek kreáltam egy felhasználónevet. Kinyomtattam mindenkinek a rendszer által felajánlott kis "how to start" útmutatót rajta a felhasználónévvel és jelszóval. Ezt a paksamétát átadtam a főnöknek egy névlistával, elmagyaráztam neki, hogy ez csak egy ideiglenes jelszó, és mindenkinek meg kell változtatni az első bejelentkezéskor és hogy ezt csak a főrendszerben lehet megtenni a számítógépen. Azt is mondtam neki, mindenkinek adja ki a jelszót és a névlistán irassa alá, hogy megkapták. Ennyi lett volna.
Tegnapelőtt jött egy-két nép hozzám, hogy bejelentkeznének. Mondom ok. Itt a neved kattints rá. Ok. Hol a jelszó? JA azt nem kapott... mer a főnök aláíratta a papírt amin a felhasználónév és a jelszó volt és eltette magának egy mappába. Ahha... mondom azjó. Tudom, hogy süket meg mindent elfelejt, de én már nem kételkedem, hogy esetleg rosszul magyaráztam el. Sőt. Szájbarágósan magyarázom, sokszor le is írom neki. Régen azt gondoltam volna - nem mondtam, hogy a névlistán irassa alá... biztos elfelejtettem említeni, hogy ez ideiglenes,.... stb.
Mindegy má nem érdekel. Megyünk élesbe mikor megyünk... én addig karban tartom az ápolásinaplókat, feltöltöm a feltöltendő arhívanyagot és leszarom. Nem én vagyok a főnök. Csak eléggé idegesítő, hogy kb egy hónapja már hogy használhatnánk a rendszert, már túl is lennénk a tanulós  fázison és még mindig itt toporgunk mint a sirály az iszapban az idő meg megy.
A munkámat amúgy élvezem és szeretem, csak ezek a rohadt döcögők ne lennének, idegesít a töketlenkedés. Nagyon...
Nem tiszta még a munkaköri leírásom se és ezt se szeretem. Szeretem tudni mi az én dolgom és mi nem.
Az egész kóceráj amúgy eladó, a főnök nyugdíjba akar menni, de ezt már akarta két éve is, és bár az árát lejjebb vitte nem tudom lesz e ebből valami. Bizniszként árulja nem ingatlanként, szóval elvileg minden dolgozó biztonságban van ... egy darabig...

Szontyol 2
Aggódom. Jönnének a lányomék ide, olyan sok szar ömlik a nyakukba otthon, hogy nagyon jönnének. Csak még azt nem tudjuk hogyan. A terv az volt, hogy jövőre, de annyira egyre szarabbul mennek a dolgok, hogy egyre inkább jönnének. Próbál a Tomi munkát találni a környéken, de onnan nem egyszerű. Két ilyen kicsivel jönni se egyszerű. Elkezdeni se egyszerű. Aggódom mi lesz. Nyilván próbálunk majd segíteni, de na. Nem tudjuk, hogyan lesz - és tudom mennyire szar a bizonytalanság, volt benne részem elég.

Szontyol 3
A szemem nem javul, igaz stagnál, nem is romlik.
Láttam ma a PXE csopiban egy posztot, egy tök aranyos korombeli csaj a századik szuri után tartott tavaly és bizakodott, idénre megkapta a segítőkutyáját és két fehér botot. És mosolyog a képen. Erős vagyok én, meg szép meg okos meg minden, de hogy tudnék e mosolyogni... hát nem tudom. Mondjuk én még csak a 15-16. szurik után vagyok, de akkor is ketyeg az óra. Lesz időm feldolgozni, meg ha pozitívan állok hozzá: talán csak az egyik szemem megy rá...




... és most, jöjjön a hogyan hugyozzunk széllel szemben rovatunk....

Szedem az izület vitamint és a szem vitamint, csinálom a fizikoterapeutás hülye gyakorlatokat,  reggel iszom a zöldturmixot, nem eszem szénhidrátot = gyakorlatilag keto diétát tartok mert az a férjnek is jó - good bye Tunnocks :(  -    iszom sokat. Két hete visszaálltam az étkezési ablakomra (minden nap öt és hét között délután), ami nem könnyű, mert én ilyen etetős (feeder) emberekkel vagyok körülvéve. Nem értik, hogy nekem és a hülye nyavajámnak úgy a jó ahogyan én csinálom... A kollégáim is állandóan etetni akarnak, a férjem is... sajnálnak... hát nem vagyok megsértődve, én is sajnálom magamat. Tegnap papó hozott mekis reggeli lepényt nekem (imádom). Jó tényleg nem sok a szénhidrát benne, meg amúgy se sok az egész, de NEM eszem napközben és jó ez így.  Mindegy megettem... jólesett a törődés.
Zöldturmix és tea. Nem vagyok önkínzó, elmegyünk vacsizni mittomén... múltkor is a tésztámat befaltam és utána sticky toffee pudding-ot ettem fagyival (jó felét megkapta a férj, mert láttam, hogy sóvárog...)
Egy hónapban egyszer. NEM minden héten.

A közérzetem és az energiáim kicsattannak, csak a hardver adja fel szép lassan.... de talán így lassabban, mint amúgy...
Namindegy. Iszom a kale turmixot és várom a csodát.



Az ehavi önjutalmazásaim: egy csodás kígyómintás cipő és egy klassz NAGY táska és hozzájukszépenillős kardinnngáán (most már kettő NAGY táskám van). Mindig a kicsiket preferáltam abból van is elég... de a mappák, tárca, hotmug - mittoménmijezmagyar a teámmal ... telefonizészarokkal, plusz a sok szar amiket én minden nap mittoménmér cipelek, ahhoz tényleg lassan már az a reptéri troli kell. Amúgy is öregszem, lehet én is veszek banyatankot. Végre eléggé beőszödött ahhoz, hogy elővegyem a szép kardikat és pulcsiruháimat. Én speciel sokkal jobban szeretem az őszt és a telet, mert sokkal változatosabban és klasszabbul lehet öltözködni.. hülyevagyoktudom.

A tanulmányaim jól haladnak, eddig minden assignmentet elfogadtak, ha minden jól megy egy hónap és megvan az első hivatalos angol oklevelem.
Közben pár napja beszéltem telefonon egy londoni ügynökséggel akik kurzusokat reklámoznak az indeed -en. Kértem útmutatót meg infot és asszem januárban nekiesek a LEVEL 5 Diploma in Leadership for Health and Social care szépnevű kurzusnak. (Már új rendszerű RQF nem az NVQ de ekvivalens az NVQ LEVEL 5-tel.)
 Ez tulajdonképpen főiskola alapdiplomának (foundation degree) felel meg otthoni viszonylatban de annyira más itt az egész, hogy nem is tudom összehasonlítani. Lehet szakosodni háromfelé és én az eü intézményi felé mennék. Tök sok olyan állást látok mint pl. laboratórium középvezető, betegkordinációs középvezető, stb mittomén most ez a kettő jutott eszembe. A távolabbi cél a LEVEL 6 és 7 de azoknál általában feltétel, hogy már vezető beosztásban dolgozz, csak úgy lehet elkezdeni. Muszáj valamit tanulnom mert 1. elhülyülök, 2. toporgok 3. csak.

Na elmegyek felrángatok valami bugyit magamra és megcsinálom a turmixomat.
Pápusz

...hátszössz...

Az a pillanat amikor a férjed a baszogatásodra már nem léghegedüléssel hanem légcsellózással válaszol.... felbecsülhetetlen.

Voltunk ugyi az elmúlt kedden a Warner Bros stúdióban négyesben (Olívia Tamara meg mi). Szerencsére a szemem helyrejött annyira, hogy nem volt vele nagy gondom a szemcseppezésen meg a fényvédelmen kívül.
Nem tudom pontosan átadni milyen volt a potter túra. El kell menni és meg kell nézni, a fan vagy akkor érteni fogod, ha nem, akkor nem...
Mindenesetre amikor én léptem be a kapun.. hát elég leírhatatlan volt számomra. A Gringottsban a hátam is borsózott fel le és még a hajam tövén is hangyákok szaladgáltak. Az utolsó teremben pedig a felépített Hogwarts látványa is elég leírhatatlan. Hiába is magyaráznám, napokig a hatása alatt voltam. A férj azt mondta előjegyezzük karácsonyra megint csak ketten elmegyünk mégegyszer. A szuvenírek között is elveszel, kaptam a férjtől egy deathly hallows nyakláncot, vettünk némi hűtőmágnest és kulcstartót. Szerettem volna poháralátétet keresni, de már mindenki rohadt fáradt volt és esélytelennek láttam abban a tízszobás ajántékrengetegben megtalálni. Amúgy simán vehetsz varázslósakkot is háromszázér... minden van... csak legyen lóvéd rá. Mi csak ilyen lájtosba nyomtuk, tényleg csak emléket hoztunk semmi egyebet. Szerettem volna egy H- s karácsonyi pucsit, de HETVEN fontért köszönöm inkább rajzolok magamnak.
Jól elfáradtunk a majd öt óra sétában és mire beültünk a kocsiba, hogy jövünk haza mindenki úgy megpunnyadt, hogy komolyan elgondolkoztunk rajta, hogy megállunk és alszunk inkább. Aztán végül egy pihenő, egy kávé és némi pofozkodás után mégis hazafelé takarodtunk.

A szabink amúgy tök jól telik, lustálkodunk majd elmegyünk ide-oda aztán megint lustálkodunk. Megnéztük az összes HarryPottert még az utolsó rész van ma este vissza. Papa néha maszekol, én megcsinálom az itthoni melót meg tanulok, aztán kicsikéket horgolok, aztán rakosgatom a kis bogyókat a vászonra, aztán megint elmegyünk.
Voltunk exeteri shoppingtúrán - mert amúgy is esedékes volt a gatyóka-nagyibugyi-zokni-harisnya vásárlás, mert a bugyogók megsemmisülnek a zoknik meg köddé válnak ugyebár. Papa boxerkái is voltak már inkább szoknyák az utóbbi időben mint alsógatyák. Az intim részletekről új vizekre evezve - vettem azért egy fekete kötött szoknyát is a télre való tekintettel ami mint tudjuk - is coming.

A tegnapi napunk pl. így nézett ki:
reggel a férj elment összevissza. Bevitte Olíviát a munkába, aztán megvárta ott a csomagszállítókat és felvette a harddrive-okat amiket rendelt, majd begyűjtött két laptopot és egy nagy iMac-et szerelésre. Utána meghívott reggelizni a Tobyba, ahol kifelé menet rólam leesett az új szoknyám bokáig. Életemben ilyen soha nem fordult elő velem, szerencsére kifelé történt az előtérben, de nem is mertem hátranézni, hogy az asztaloknál ülő társaságból látott e valaki. A férj nem is észlelte az eseményeket, és valamit annyira magyarázott és annyira nem figyelt kérlelő szavamra hogy álljon már meg, hogy a végén rá kellett kiabálnom... na erre már mindenki odafigyelt. Beugrottam a recepciós pultja mögé és próbáltam kiválogatni, hogy a kötött szoknyának melyik fele a felső és melyik az alja ... hát bazzeg ebbe kell valami gumi vagy gatyamadzag mer én így többet fel nem veszem.
Nagyon gyorsan faraltunk kifelé a parkolóból, hogy nehogy valaki még kijöjjön aki esetleg láthatott és most egy darabig nem akarok a Toby-ba menni.

Ezek után, hogy enyhüljön a sokkhatás  elugrottunk a hobbycraftba két gombóc fonalért majd pedig a szupermarketba nekem hajtonert és pakolást venni, végül a postára egy csomagot feladni.

Hazajöttünk és a férj nekilátott szerelni én meg összerendezgettem és újraszelektáltam a ruhásszobát, mert vettem végre egy heavy duty-s ruhaakasztót ami ötven kilót is elbír.
Most végre rendben van a gardrób.
... felhoztam a témát, csak hogy beszéljek valamit, hogy már ideje lenne meglátogatni a Gay’s Creamery-t amit a munkatársaim javasoltak, merthogyott isteni a pasty meg a fagyi. Ezt a férj bíztatásnak vette és azt javasolta, hogy akkor most...
Felkerekedtünk és elmentünk Dawlishba. Ettünk fagyit, bedobáltunk aprópénztet a kampóba, a férj kikampózott nekem egy Jessie-t meg egy flamingót, (nemtom hogy csinálja, a múltkor egy májkvazovszkit szedett ki) aztán még  üldögéltünk a vízlépcsőnél a napon, vettünk pasty-t vacsorára (nagyon bűnöset, sajtos-szalonnásat) és aztán megint hazajöttünk.
Este megnéztünk két herripottert és még mindig azon röhögtünk, ahogy állok a pub közepén a lecsúszott szoknyámmal a nagyibugyimban és kétségbeesetten forgatom a szoknyát miközben a valagam mutatom a reggeliző asztaltársaságnak...
hát volt egy élmény.... nekik...

A férj most ment el a reptérre, mert Nórimenyasszony és Ryanvőlegény ma jönnek haza a nyaralásból, ahol ugyi volt nagy lánykérés meg minden (mi már tudtuk, mert a Ryan a nyaralás előtt megkérte tőlünk a Nórit...)
Ma estére meglepetés parti lesz nekik alltogether, amihez nekem semmi kedvem mert nem változom csak jó képet vágok, de belül van egy ilyen goblinfejű, ráncos voldemort aki az emberek hülyeségeit hallgatva fintorog és inkább tömi a tésztát magába csak ne kelljen konverzálni hülyeségekről.
Az esküvőtől pláne meg előre ráz a hideg - örömanya/mother of the bride ouhhhh - az BIZTOS hogy tízkor lelépek.
... és a Nórinál bakker tutira lesz tökhintó meg unikornisménes, őbenne ugyanis együtt él egy amazon, marilyn monroe és az összes disney hercegnő. Nemtommilesz mentsetek meg. Szerencsére angliában az a szokás, hogy az esküvőt mindenki magának szervezi. Ha rajtam múlna az is a mekiben lenne. Najó nem... lehet, hogy a Breakwater Bistroig elmennék.


NA. Most csinálok mégegy teát magamnak és megpróbálom megjavítani azt a rohadt szoknyát... ami leesett a bokámra... értitek... még mindig nem tértem magamhoz.



Toldalék: ma reggel felmentem a kedvenc webshopponba (mer van egy ilyen rossz szokásom reggelente, szerintem a tea hozza ki vagy  nemtom) és olyan őszi kollekció érkezett, hogy hozatok a férjjel repülősót, mert megfogadtam, hogy csizmán kívül semmiruhát nemveszek  karácsonyelőttig...

Begyulladt az egyik szemem (szerencsére a szarabbik, azt nem féltem annyira...)

 A Kriszti meg van győződve róla, hogy a huzattól.

Én meg vagyok győződve róla, hogy a bőgéstől.

Mindkettő a főnök miatt van ebben kiegyezhetünk.

Megvettem a leopárdmintás, pihepuha kardigánt.

A férj meglepett: kedden megyünk a Warner Bros studio tour- ra Londonba (így készültaherripotter címmel).  :) Visszük a két “kicsit” is, a Nóri nem jön, Spanyolba megy a Ryannal vasárnap és kicsit megsértődött, hogy az apja nem szervezte máskorra ezt a kirándulást.... 

Majd felvidul, még úgyse tudja mi vár rá ........................még .........  :) ..........  ;)  .............. 

majd legközelebb eljönnek ők is.

Imádom a Harry Pottert. 

Meg a férjemet.

Télikert-sirató

... a boldogságomba egy kis üröm vegyült most. Olyan tök jól éreztem magam az új "irodámban", hogy a sors megirigyelte és most ülhetek a zajos, huzatos, sötét és büdös ebédlősarokban. A főni ugyanis tök új és menő télikertbútorokat rendelt - én kis hülye azt hittem, hogy kis részben az én kedvemért is, mert a régiek már szétesőben voltak és nem is voltak kényelmesek. Hehhh, mit képzeltem én kis naív idióta.
Hétfőn meg is érkeztek a bútorok és mikor szerdán mentem dolgozni a szar szemszuri után, közölte, hogy akkor jó volna ha most beköltöznék az ebédlőbe és inkább ott dolgozgatnék. Először csak nem értettem, de aztán már igen...
Amikor a Neisha jött ma reggel, mondtam neki, hogy nem megyünk ki együtt dolgozni oda többet mert a főnök szerint csak rendetlenségnek tűnünk ott. A főnök azt mondta "én ilyet nem mondtam" én meg azt válaszoltam, hogy nem, nem mondtál, de tudom és azt is montam neki lent a reggeli riport közben mindenki előtt, hogy "jobban ismerlek mint te saját magadat"
... erre csak elvonult sértődöttem a riport után,  felszegett fejjel és ritkán beszélünk. Szerintem nem tetszett neki, hogy a szemébe mondtam.


Szarul esett, mert ez olyan érzés, hogy ahhoz elég jó voltam, hogy a régi törött-szakadt-szaron irodáskodjak, de már az új bútorhoz nem vagyok elég jó... "merhogy akkor a lányok kijönnek hozzám, és majd ott fognak üldögélni, meg pletykálni, és összerendetlenkedik az ülőpárnákat (!!!!!).... " és még ilyen hülye kifogásokkal jött elő... én hülye meg még segítettem bútort keresni neki akciósat online, mert még ahhoz sem ért. Meg amúgy mijazhogy a munkatársaim összerendetlenkednek... basszus mindenki kurva keményen dolgozik... talán nem érdemelnek meg tíz perc nyugit a télikertben?? Nooormáális???? Hát a tököm tele vele.

Nincsen már szép világos, zöldre néző, sokablakos, csendesnyugis, napfényes télikertem.

Lehet, hogy amúgy a szokottnál érzékenyebb vagyok most. Kicsit elfáradtam ezen a nyáron, tanulok is sokat és mostmár tényleg kijár nekem a szabi.
 Mindennek a miértjét hatvanszor kell elmondanom a főnöknek, az összes emailemet KINYOMTATJA nemtom miért, közben meg mindenkit lecsesz, hogy ne nyomtassanak ötnél több beteglistát vagy folyadéklapot... ezért pl minden másnap minden elfogy és úrja nyomtatni kell. És vizezi a zabkását, közben meg júliusban bekapcsolja a fűtést mikor az összes ablak nyitva van.
Beállítottam a jelszavakat és a felhasználóneveket az új rendszerhez, mindent testreszabtam a cloudban, beállítottam az ápolási tervet úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Két hete szkennelem a fontos doksikat és töltöm fel, tök szép képeket csináltam a mamókról-papókról a borítóoldalhoz. Rendelem a gyógyszereket, írom az emaileket, tréninget szervezek, csinálom az online ágynyilvántartást. Csinálom az inkontinencia vizsgálatokat, pelenkarecepteket írok, rendelek. Közben szerelem a nyomtatót, számítógépet, audiogépelek mert a ‘titkárnő’ nem hallja a diktafont (persze mert süket mint a főnök) intézem a főnök nővérregisztrációját mert a titkárnőnek túl sok a dolga (nem, csak fingja nincsen).
Rendbetartom a számítógépeket, törlök, rendszerezek. Beállítottam a Cgate backup drive-okat mert CQC követelmény lett az is idéntől. Nyomtatom a beteganyagot, meetingre megyek a mentális team-mel (külön a Neishát és engem kértek). Most még megrendelem a tokokat a tabletekhez (amiket együtt vettünk meg- elmentem vele, mert ahhoz sem ért) meg az állványt és a dokkoló egységet, holnap egyeztetek a karbantartónkkal, hogy mekkora polc kell és hova. Használati útmutatókat készítek az új rendszerhez, hogy egyszerűbb legyen mindenkinek, de főleg neki.
...nem, nem várok érte érmet és virágot és nem nem vagyok sztár, ez a dolgom ezt vállaltam és szeretem csinálni. Csak aszittem, hogy ...

... de nem, nem vagyok elég jó a télikert új bútorához...
Még ahhoz sem.

Hát nézzetek hülyének, de ez kurva szarul esett. Mert mindig azt hiszem, hogy mindenki érdeme szerint... és még mindig elhiszem azt a baromságot, hogy jóért jót meg ilyenek... és azt hiszem, hogy nem ezt érdemlem és sokkal jobb és több vagyok ennél. És nagyon sajnálom, hogy ha ezt a főnök még mindig nem látja... most én vagyok szomorkodós, de hosszútávon neki lesz szar...
és...ez tényleg tök piti hülyeség, meg túlérzékeny vagyok és a főnököm mindig is önző volt meg baromi sznob, de most egy hülye, kétszinű segg is lett a szememben.
Nem törődik az senkivel se, csak magával és nekem ettől már tökre elment a kedvem ma mindentől.
Megcsinálom a sulijaimat amiket elterveztem és aztán lelépek. Addig meg ülök a büdös, huzatos, sötét ebédlőben a sarokban.
A legrosszabb az egészben, hogy ma hozott egy elosztót - mert tegnap kihúztam a falból az ebédlő sarokpolc lámpáját, hogy a laptopot be tudjam dugni - és azt mondta, hogy azért hozott elosztót, hogy a lámpa is mehessen, hogy jobban lássak... de nem azért. Azért mert ha a polc nem világít, akkor nem látszanak a szar nippek meg kristályok és az ebédlő sem elég puccos...
és nem... nem vagyok negatív. Csak átlátok rajta.
Sajnos jobban is mint szeretnék.

Hülye vagyok, hogy itt ülök éjfél után  és ilyeneken nyígok.
Picsogás helyett inkább meg kéne vennem azt a marksisparksi leopárdmintás kardigánt.

Félegy van. Jóéjt.
Róza