Szivesen vagyok Margaret.

Na. Hogy értsétek, mikor azt beszélem, hogy milyen jó a VOGUE magazinból, vagy az online híres dizájner oldalakról lopni az inspirációt.
Nem fogom a kereket újra feltalálni.
Mindig hallom, hogy jáááj a dizájnerek, meg kiveszimeg az ezerfontos ruhát. Hát aki megteheti megveszi, sokan pedig megtehetnék mégsem veszik meg.. de nem is ez a lényeg.

A lényeg, hogy pl a Dolce & Gabbana habos, szellős, romantikus és nagyon feminin ruhái (pl. lásd fent) mindig is kedvenceim voltak. Mikor beöltözöm virágosba a férjem konzekvensen Margaret-nek szólít, de azt hiszem ez csak a virágoknak szól, mert szerintem amúgy tetszik neki is.

A divat trendeket nem úgy kell értelmezni, hogy mindenáron loholni muszáj utána. Le kell venni azt, ami tetszik, aztán át kell rágni, hogy abból ami tetszik mi az ami passzol a személyiségünkhöz.
Hiába divat a batikolt hatás mostanság, ha úgy érezném magam benne mint egy pecásjózsi.
Ezzel együtt mégis fontos, hogy néha kilépjünk a komfortzónánkból és valami meghökkentő formát, vagy színt adjunk a mindennapokhoz csak mert izgalmas. Erre jó az, ha nézegetjük guccsiékat és átkonvertáljuk a saját ízlésünkre. Így maradunk frissek, maiak és mégsem csinálunk magunkból bohócot.

Szóval folytatva ahol abbahagytam én ebbe a rózsás hangulatba szerettem bele egy jó ideje, láttam itt - ott és egyre jobban tetszett. Nagyon elképzeltem magamat ezerszer is egy ilyenben vagy hasonlóban.
Egy nyári estén, andalogva ha végre valahára újra kinyitnak az éttermek a parton.

Kerestem, nézelődtem,  átpörgettem hetente a jó kis webáruházaimat és vártam, hogy mikor jut valamelyik fast fashion brandnek végre eszébe, hogy hát vannak ezek a rózsás dolcsegabbanák...

És két héttel ezelőtt vettem egy nagy levegőt és végre megvettem ezt:

Első látásra szerelem volt. 

Kicsit még letornázom a karanténhájamat a hastájékomról, de amúgy jól áll. (Olyan vagyok benne, mint egy nagyrózsás homokóra.)

Nem dolcsegabbana, nem tiszta selyem, (és nem hatos méret), viszont nem is került ezer fontba, nagyon könnyű, rugalmas nyári anyag és már a gardróbban várja azt a langyos estét.

A másik - trópusi mintás - nyáriruhámnak is hasonló a története. (Anyám első reakciója “kicsit cigányos, de amúgy nem rossz” :)  )

Hát, ez is én vagyok, vagyis inkább ez vagyok én.

Majd megkérem a férjem, hogy fotózzon le ebben a szülinapomon és feltöltöm a képet ha elég szalonképes. Mondom: HA szalonképes.

Amúgy idén végre kicserélem a nappali színeit is, amit három éve nézegetünk.  

Oda is átragad ez a hangulat egy kicsit, persze csak annyira, hogy azért a férj ne érezze túltolva a rózsákat...

Margaret

Élethelyzet

... amikor itthon vagyok egyedül, bugyi és melltartó nélkül henyélek zuhanyzás után egy szál valamiben, és ajtót kell nyitnom egy kétméteres fekete csávónak aki az amazonról rendelt bodzás vodkát szállítja ki és aki képes tizenöt percet várni, míg az útlevelemet keresem mert igazolnom kell a születési évemet...

...nem tudom, valami van a levegőben gyerekek...demoskomolyan.

Ennyire nem lehet jó az a bőr-haj vitamin, és csak egy hete szedem.

Space X

A fotó a Forbes online - ról származik

Néztük élőben a SpaceX kilövést és másnap a csatlakozását a Nemzetközi Űrállomáshoz. Nekem - nekünk ez nagy élmény volt, kicsit a történelem szagát is éreztük a levegőben.
Amúgy is gyengém az űrutazás meg a csillagok és bolygók, meteorok, ködök és fekete lyukak, meg minden ami a világegyetemről szól. Imádtam a Cosmos c. sorozatot vagy Stephen Hawking könyveit, minden sci-fi - t vagy nem sci-fi-t ami űrben járszódik (pl. Apollo 13) .. na elkanyarodtam...
Szóval néztük ezt a dolgot nagy izgalommal és én közben úgy elméláztam:

Van ez az űrállomás... ott kereng a Föld körül, Szaúd Arábia, Korea, Kína, Amerika, Anglia mind csak foltoknak tűnnek onnan, némi barna és zöld meg felhőkkel takart hegyek, erdők és vizek.
Ahogyan  Radnóti is írta “ki géppel száll fölébe annak térkép e táj” ...

Az űrállomáson együtt vannak és voltak külömböző országokból származó emberek, és mindannyian együtt dolgoztak egy vagy több közös cél érdekében. 16 ország vesz részt a programban és az ESA 11 tagjával is van együttműködés. A magyar származású Charles Simonyi is járt az űrállomáson ha jól tudom kétszer is. Ott senki sem veszélyezteti a munkát, hiszen nem csak a másiknak nem akarnak rosszat, hanem maguknak sem. Egymásra vannak utalva, felelősek magukért és mindenki másért is. Mindegy, hogy kívül hordják a szaporítószervüket, vagy belül, hogy családosak, vagy egyedülállók, hogy milyen vallásúak, miben hisznek, milyen elveik vannak, hogy kit szeretnek és kivel alszanak. Mindegy, hogy honnan jöttek, milyen a színük, kultúrájuk, hogy szeretik e a mákostésztát.

... és akkor a gondolataimban arra jutottam, hogy azt kéne megérteni a világon élő milliárdnyi embernek, hogy mi itt egy űrállomáson élünk. Lebegünk a feketeségben, napenergiával működünk, oxigént lélegzünk és nincsen semmi amiért fontosabb lenne tennünk mint azért, hogy békében éljünk egymással.
Mert akár tetszik akár nem, egymásra vagyunk utalva talán még jobban mint az az öt ember aki most odafenn van.

Biztos idealista vagyok, meg álmodozó.
De szerintem igazam van... ez ilyen egyszerű is lehetne.







Amúgy akit a tudomány és az űrdolgok nem hatnak meg ennyire, annak is ajánlom az International Space Station / ISS Instagram oldalát.

https://www.instagram.com/iss/?hl=en

Lélegzetelállító képet kaphatunk odafentről, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk mi idelent.