Megkaptam a mesémet

... avagy miért lett jó a Star Wars utolsó három része. 

Azért, mert a mese az mese.

Azért, mert amit kellett folytattak amit meg nem azt meg lezártak.

Azokért a finom utalásokért.

Azért, mert tanít, úgy mint egy jó mese. Arra, hogy mindig van vissza, hogy az fél a legjobban aki önmagától fél és hogy a dolgok sosem véglegesek, hogy mindig van remény és érdemes érte gyalogolni előre. Arra, hogy nem kell mindig azt tenni amit elvárnak tőlünk és nem kell mindig elvárni magunktól hogy azonnal tisztán lássunk. 

Azért, mert jól volt kitalálva és kitálalva. 

Azért, mert tök jók voltak a karakterek, amelyek lehetnek majd idővel olyan erősek mint az előzőek - még a mellékszereplők is mint Rose - , ha nem is nemesülnek legendává, de a legenda leszármazottaihoz mindenképpen méltóak.

...sok sok mamlasz nem érti meg, hogy más tizenöt évesen látni valamit és rajongani egy egész életen át, mint negyvenöt évesen nézni meg és hasonlítgatni.

 (Mellékszál: én pl simán ugyanúgy rajongok a régi Star Trek eredeti szériájáért, vagy az új generációért, mint akár  a Discoveryért vagy ahogyan várom a Picard sorozatot... pedig sem technikájában, sem történetvezetésében sem pedig dinamikájában nem lehet összehasonlítani ezeket... sem)

Nem gondolom hogy pl. az előzményben Jar Jar gázabb volt mint az endormackók annak idején, vagy, hogy minden szarságba ne lehetett volna az eredeti filmeknél is belekötni. Nem kellett. Úgy volt jó ahogy, felesleges túlmagyarázni és piszkálódni. Most sem kell. Nem kell megint  kérdezgetni a hülye sablonokat, hogy az űrben miért beszél mindenki angolul és hogy miért hangos a robbanás meg ilyenek - vagy pl. hogyan mászkálnak az emberek egy csillagromboló felületén amit amúgy simán megmagyarázok... 

Üljetek be, legyetek újra gyerekek és lássátok meseként. 

Mert az. Egy fantasztikusan jó mese.  Azt kell tőle várni ami. 

Hát tessék vettem a fáradságot... 

Mert írhattam volna annyit: 

CSAK

Mindenkinek toll a fülébe akinek nem tetszik és örüljetek mert nem soroltam ide  - csak gondolatban az ettől durvább tennivalókat.

Maradok Star Wars Fan (is)

Róza

...amúgy Star Wars-oldalhajtás Rogue One volt a kedvencem. Már négyszer láttam.

Mán kiöregedtem

... legalábbis a hangos ABBÁ-ból meg a kurjongatós ötvenesekből.
Inkább én már csak az ilyen üldögélős - vacsorázós - iszogatós estéket kedvelem, ABBA, Queen meg YMCA nélkül. Jó volt minden a karipartin amúgy, a Grand Hotel még mindig puccos, a kaja még mindig szemmel alig látható, de lealább finom az ital meg kb annyiba kerül hogy abból négyszer rúghatnék be gyors egymásutánban a teszkóparkolóban.

Utánajárok én ennek a mangós csirkesalátának asszem, mert úgy megennék belőle egy normál adagot egyszer.
A piros-csillogós ruha amit erre az alkalomra vettem totálisan elpazarolt pénz volt, mert úgy néztem ki benne mint a télapó zsákja.
Ettől majnem hisztérikus állapotba kerültem, de nagyon uralkodtam magamon. Felvettem hát harmadjára is a kisfeketét oszt jóvan. Ettől mondjuk nem lett annyira jó kedvem indításnak, de megerőlködtem magam és visszazavartam a hisztis picsát abba a kicsempézett pincébe és mégiscsak elmentem. Nem tett hozzá a hangulathoz az ömlő eső, a dörgés meg a kellemes tengerparti viharos szél sem.
Kissé álmososan voltam egész héten amúgy is meg valami baci levert a lábamról, szerintem annak az utóhatása alatt vagyok még éppen, még a férj méregerős kávéjával együtt is csak féltizenkettőig bírtam.

Nesztek csináltunk egy félszalonképes képet a magyar részlegről: Kriszti - Én - Patricia

Elnézést kérünk, ide csináltuk direkt a fotót, de egyikünknk se tetszik igazából én olyan képet vágok mintha beszorult volna egy fing, a Patricia aszongya neki ez az alkohol-allergiás ábrázata, a Kriszti meg sose tetszik magának hiába mondom neki, hogy ajtócsapkodós ötvenes azé ő még mindig...

Szerintük ÉN (ezt figyeld) egy igazi leghuszonegyedik századibb nő vagyok. Kriszti fogalmazta meg a Patricia meg helyeselte.
NA - tessék kérem eztet elhinni mosmár.

Itthon megint realizáltam, hogy ezeket (családot) nem lehet egyedül hagyni pár órára se... meg is mondom nekik, hogy blogra kerültetek b...meg.

1. A háromszázledes karácsonyfaégő műanyag dobozát (amit szépen összerakosgatva az összes többivel az emeleti tárolóban hagytam, hogy majd kari után oda menjen vissza minden dekor a helyére)  a mosogatóban találtam tejfölösen - kiderült, hogy a Tami abban vitte a rakottkelkáposztát a melóba tegnap.
2. A hintőporos doboz az étkezőben az asztalon volt és mellette kiszóródva némi por... gondolkoztam azon akarom e tudni azt így éjfélkor, hogy ki és mit hintőporozott az ebédlőasztalon.
3. Találtam egy fél liter kólát a klotyóban... ez már egyszer előfordult valamikor rég, de azóta sem tudtam megfejteni ezt a dolgot... a család mely tagja tartózkodhat olyan hosszan a vécében, hogy fél a kiszáradástól...

... és ahhoz meg aztán igazából Holmes képességei kellenének,  hogy mi a tojt csináltak a spagettiszedővel, mert tegnap én nem főztem és ők pizzát rendeltek. A spagettiszedő viszont a mosogatóban hánykolódott reggel...
...egy ilyen mentési akciót tudok elképzelni pl. hogy egy egér akart belefulladni a klotyóba, esetleg csak simán hátat vakart vele valaki. Azt, hogy melyik opciót preferálnám még nem döntöttem el.
Ilyesmiken filozofálok pl mosogatás közben. Néha úgy érzem magam, mint a saját filmem főszereplőjeként egy belső narráció folytonos közvetítése alatt élném a napjaim, pláne mikor egyedül vagyok...
őőő ez remélem nem tünete semminek.
Ez a belső énem kibeszél a fejemből és olykor hangosan felröhögök. Na mindegy... jól elszórakoztatom én magamat a spagettikanállal (najó ez erősen áthallásos), de legalább sose leszek egyedül.
A család lelépett, én rendet raktam és mostan nekilátok online tréningelni, utána henyélek kicsit, majd pedig főzök.
 JAH képzeljétek megjött az angol hivatalos végzettséget igazoló izém  - az ápolási tervkészítés tudományáról - nemtom bizonyítványom. Szép karácsonyi ajándék.
Huszadikára jegyünk a STAR WARS - ra és jön a kari és és...

Mindig van egy kis szar a palacsintában, most is, de remélem minden megoldódik. Az egyik fele megoldódni látszik a másik fele meg sem rajtunk múlik... Ehhh mindig a kölykök. Kis szünet kéne. Vagy kitalálni hogy hogyan nem kell aggódni.

Ó és lett egy tizenkilencliteres fazekam - végre. Miután fél Devont bejártuk a múlt héten és nem találtunk sehol nagyot, az ebayről rendelt a férj. Merugyanis az olaszoknak (brixhami éttermes banda - hosszú történet)  megígértem a töltöttkáposztát és a tizliteres nem lesz elég. Mondjuk én még otthon is mindig a nagybográcsban tettem fel mert ugye négy gyerek száz felnőtt (mer a töltöttkáposztára évről-évre egyre több jelentkező volt) ... és most se leszünk kevesebben, és legalább 12 emberes adag kell plusz másnapi maradéknak.
Jövő héten a titkos télapós ajándékozásra csinálok almáspitegolyót mer az egyszerű, karácsonyra zserbót és mézeskrémest  plusz egy meglepisütit ami titkos - hát már ha sikerül.
 A Kisztiék hoznak narancsos - viszkis roládot azt már beharangozta nekem, szóval annyit fogunk zabálni, hogy ki fogunk repedni mint a kisgömböc...

A Bali amúgy azt mondta egyszer - kedvenc idézetem: "én azért szeretem a karácsonyt, mert kint hideg van bent meleg van és van töltött káposzta"
Hát szerintem ezzel megfogta az ünnep lényegét.

Ezzel lépek, ha karácsonyig nem jönnék - akkor addig ennyi. Egyetek, pihenjetek, egyetek. Mindenkinek nyugit és egészséget. Pusszancs

Helyzetjelentés (majdnem) tőmondatokkal, többre most nincsen sajna


Feldíszítettem a házat, 99 százalékban kész.
A főnököm egyre többet puncsol.
Kitaláltam a karácsonyi menüt - és a sütiket is részletek később.
Egy hét múlva kariparti és nagy bátran piros ruhát vettem.

Nemtom miért húzták le akik, de:
A Ready Player 1 tök jóvót.
A Ghost in the Shell is.

December fémpontya a kari mellett: Star Wars

Újranéztem az In Time- ot és a Déjá Vu -t mindkettő olyan jó volt ahogy emlékeztem.

Holnap ZS kategóriás katasztrófaturizmus lesz  - Absolute Zero és Snowmageddon (közbe főzök, takarítok és csinálom az online tréningjeimet).

A legújabb unokáról már azt is tudjuk hogy lány: Elizabeth
Valahogy nem veszi be az agyam, hogy háromunokás nagyi vagyok...
Valahogy furi mikor felveszem a szegecselt csizmámat... Namindegy.
A mama az olyan, akinek vannak csirkéi és süt szilvás-hájast és van neki barna, virágos otthonkája meg kendője és nápolyiszagú a táskája.

Hamarosan Olívia jön a rántotthússal és vacsizunk és dumálunk.
Férj elment karipartira.


Puszi majd jövök.



Jaj.. el is felejtettem. A szemüge fantasztikusan jó. hetven százalékban visszakaptam az életminőségemet. A vonalak is egyenesebbek, messzijó és közeljó.
Az egy szürke kis foltocskámmal meg a kis fekete úszó pöttyökkel meg már összehaverkodtunk...