Az elmúlt uszkve két hónapban elkereszteltem magam Mizériának, mert olyan feszültséget kellett kidolgoznom magamból, hogy kb. egy fél falut elláthattam volna árammal ezidőre.
Aki nem kíváncsi a sírásra, ugorjon a 2. részhez MOST
1. Eléggé lamentálós rész
Kicsit megengedtem magamnak a panaszkodást, persze csak úgy magamban, mert a környezetemben ugye senki nem ezt várja tőlem.
Beszarásig fájt néha a bal könyököm és a jobb vállam. Már karácsony óta elvoltam ezzekkel a fájásokkal kisebb nagyobb megszakításokkal, de az elmúlt hónapban tetőzött az egész. Orvos esélytelen, úgyis csak azt mondaná amit már tudok, mészlerakódás, fájdalommcsillapító, krém és ima. Addig úgyse tudok semerre elindulni míg majd visszaáll a rendes eü rendszer.
Fájósan élni meg,,, hát nem vidámság. Ha nyugton vagyok, nem fáj, de egy teli bögre teát már elég nehéz felemelni és bármilyen fura, az életet elég nehéz kivitelezni amikor a gravitáció úgy többé kevésbé mindenra hat Newton óta, így például a két kilós krumpliszacskóra is, meg a bevásárlós ládákra is. Néha olyan voltam éjjel az ágyban, mint egy hátára fordult teknősbéka, de általában addig vergődtem amíg csak megoldottam a fordulást.
Aztán pár hete a vállam jobb lett - már alig érzem - helyette a bal térdem kezdett fájni és a könyököm még jobban. Mostanra a térdem nagyjából helyrejött, már nem feszül és be is tudom hajlítani, a könyököm is kevésbé fáj de még nem tudom teljesen kinyújtani.
Néha elmélázok, hogy milyen lehetne újra táncolni, vagy futni mert erre egyelőre esélyt sem látok. Vagy csak újra felébredni egy reggel arra, hogy semi nem fáj. Amúgy elképesztő, hogy a fájdalom mennyire az élet része tud lenni, mennyire meg lehet szokni. Simán elélek vele, nagyon ritkán veszek be gyógyszert, de eléggé rányomja azért az életminőségre a bélyeget hátevvan...
A szemem miatt telefonálnom kellene, de halogatom. Januárban kaptam az utolsó szurit mindkettőbe, azóta “elfelejtettek” behívni (szerintem véletlen) én meg sumákoltam mostanáig. Múlt hétig nem vettem észre romlást, mondjuk a vonalak kicsit hullámosabbak lettek, meg nehezebben olvasok megint, de betűk és vonalak amúgy is hol jobban hol kevésbé görbülnek. A múlt héten viszont észrevettem, hogy a bal szemem már megint gázos, úgyhogy ma felhívom őket, hogy megkerültem és kérek egy újabb időpontot. Nem úszom meg én má ezt a hülye szurkálást a hátralévő életembe se, de jó volt három hónap rendelő és kezelőágy meg szemkampók nélkül úgy élni, mint valami teljesen normális ember.
2. Kicsit lamentálós rész
Néha azt gondolom (csak percekre) hogy ki.aszott velem jól az élet mosmá eléglegyen, de aztán elteszem a fejem hátuljába és örülök a munkámnak, a lehetőségeimnek, a gardróbomnak, annak, hogy vége a járványnak és hazamehetünk (anyámat négy éve nem láttam, az unokáimat kettő, az újat még egyáltalán). Annak, hogy van egy jó házasságom, okos, jóravaló kölykeim, hogy lebundáztam a lábam és itt a tavasz, hogy ma főzök marhapörköltet nokedlivel. Húsvétkor almás-krémest sütök és rétest is. Van új billentyűm is végre és vettem egy rohad jó YALE feliratos pólóruhát (ilyen kicsi dolgoknak is tudok örülni). Mondjuk a HandM küldött emailt, hogy a kislányruhák igymegúgy akciósak és tényleg, kettőötven volt darabja, vettem a Helgának egy “párat” mer olyan vagyok bazmeg mint a Gombócartúr - egyből tizenegyet vettem, mer a lepkés, a virágos, a pöttyös, az unikornisos stb. Mindegy ősszel is jó pólóval oviba, meg talán jövőre is.
Kismukkal még mindig nem tudom hogy állok (új tulaj), viszont még emésztem ezt a kész tényként kezelt főnökösdi ajánlatát. Jövő hónapban elkezdem a kurzust a managerképzéshez, mer nem hagy nekem békét, de inkább én kifizetem részletben, minthogy lekössem magam vele tanulmányi szerződéssel. Nem bízom én még benne annyira, hogy éveket aláírjak neki. Elmondom - csak nektek - , hogy nem gondolom, hogy hiányzik nekem mégtöbb nyűg a nyakamba igazából, viszont az anyagiak kecsegtetőek. A férj meg aszonta, úgyis te csinálsz mindent.. nem mindegy? Ez is igaz.
A jó kis film music gala koncert amire készültünk házaséfforduló alkalmával elmarad. Jövőre ilyenkor lesz megtartva a jegyek érvényesek... Nem baj, elmegyünk a Pierre teraszára vacsorázni (remélem) és azzal is tök elégedett leszek, mert már én nem is tudom mikor voltunk utoljára rendesen étteremben.
Összeszedem szombatig a posztot amit az angliai válságkezelésről akarok írni. Van még egy poszt készülőben, amit két ujjal félig már begépeltem, szóval azt csak be kell fejezni.
Ajánló: (mer Magyarországon is vannak okos és szorgalmas emberek, még ha erre az elmúlt időben nem is láttunk túl sok példát.)
A sok okos ember összeállt (köztük a legidősebb gyerekem is) és összefogva indítottak egy ismeretterjesztő weboldalt:
Itt a biológia menü alatt vannak a nagylány dolgai, posztjai.
Bemutatkozó élő beszélgetés csütörtökön a facebookon itt lehet csatlakozni:
Fontos, hogy politikamentes (azt nagyon szeretnék mindannyian kihagyni) csak sötétségoszlatás és tények a cél.
Jó volna ha minél több emberhez eljutna.
Most elmegyek marhapörit főzni mer annak idő kell, és a nokedliszaggatásra is még rá kell készülnöm mer magas a kályhám (vagy én vagyok seggdugasz), szerintem befogom a férjet is hogy segítsen, kettőnknek együtt legalább lesz kettő jó karunk, már az is valami. Elképzeltem, ahogy öregek leszünk és itt ülünk majd mint a bagoly az esőben és nézzük egymást meg a zabkását. Nem tudok többet most írni, mert a férj egy indiai énekléses videot néz ami kurva hamis és a talpamig ideges vagyok tőle.
Csumi.
Demostakkor tessék ide kommentelni, másképpen csak azt gondolom, hogy a kutyának se hiányoztam ám...
