2009. március 25., szerda

A kölcsön emberszagú Dukáttót vissza kellett adnunk, úgyhogy ismét buszozunk...ma reggel csontig fújó hideg széllel szemben küzdöttük el magunkat a buszmegállóig.
A sevi sebváltója viszont elvileg a héten készen lesz, az ellenérték kiegyenlítésére még nincs kész a terv, jövő hétig amúgy sem lesz kocsi, hisz még el kell menni a váltóért, hazahozni, és visszaszereltetni. Reménykedünk.
A házunkat fájó szívvel meghirdettem eladásra, és cserére is.
Ha már így alakult jó lenne mielőbb túladni rajta, de az ingatlanpiac pang. Reménykedünk.
Minden porcikám berzenkedik attól, hogy panelba költözzünk a városba, hogy itthagyjuk kisfalunkat, a gyerekeim szülőfaluját.
A lányok még nem tudják, majd ha komolyra fordul, akkor elmondjuk nekik is.

Tovább keseredett a lelkem, mikor hétfőn szólt a kocsmárosasszony, hogy este hétre menjünk át.
A kocsmában terített asztal várta a helyieket, rajta a frissen megvágott füstölt sonka, stifi, és kolbász, lilahagymával, uborkával, salátával, paprikával, valamint kőrözött túró, és friss kenyér. Nagyon jóleső érzés valahová tartozni. A kocsmárosék is leültek velünk, beszélgettünk, borozgattunk.
Távozáskor az italfogyasztást is a ház számlájára írták. (Megjegyzendő ez is, a hátsó szándékot feltételezők gyanújának eloszlatása végett- miszerint azért lettünk megvendégelve, hogy mellé jó sokat igyunk..) Ha jó emberek vesznek körül, nem vagyok olyan borúlátó.
Igen még van ilyen.
Szerettünk itt élni - csak nem tudunk tovább.

2009. március 19., csütörtök

Csupi focizni ment...

... történt ugyanis, hogy nagylányunk barátja itt aluszkált nálunk, reggel pediglen indult meccsre (játékosként).
Edzőcucc bekészítve a sporttáskába, csak egy tiszta törölközőért szaladt be a gardróbba. Ez a pár másodperc bőviben elég volt Csupi(karthauzifélfülübefogatdottházikényelmes)macskának arra, hogy belemásszon a sporttasiba*... D. bedobta a türit a táska tetejére, behúzta a zippzárat, és elindult.
Mi a nagylánnyal itt a nappaliban dumáltunk, egyszer csak nyílik az ajtó, és valaki behajította rajta a macskát...még néztünk is egymásra furán; azt hittük, valamelyik kedves szomszéd volt.
Este tudtuk meg, hogy D. az utca végéig cipelte a jószágot, csak mikor az elégedetlenségének adott hangot, vette észre, hogy valaki van az adidasban.
Az egész olyan Mézgacsaládos,...én tegnap óta ezen röhögök....



*Egyszer fél napra bezártuk a gardróbszekrénybe is, de megtaláltuk már pl. dobozban, bevásárlókosárban, konyhaszekrényben, de volt, hogy a cipősszekrény tetején aludt a sötétben, vendégek jöttek, és mindenki rápakolta a kabátját - ő meg békésen durmolt tovább 10 kabát alatt.
Freudilag azt mondanám, erős ingerek érhették az anyaméhben, és vágyik oda vissza...

2009. március 17., kedd

Mivel elhatároztam, hogy ez nem lesz lamentblog, ezért mostanság nem írtam.
Nem, mert nem igazán tudtam volna jókat írni!
Rájöttem viszont arra is, hogy jól esik letenni ide a nyűgjeimet, legfeljebb nem olvassa el, aki nem akarja.
Tegnap különben is bejött a boltba egy fideszradikális nagyapó, és ez felvidított (egyben el is szomorított):

"...mondtam én neki: één majd pontot teszek az ügy végére...., de a homlokán lesz az a pont..., és kilencmilliméteres lesz!"
"...ja és azt tudta, hogy a Toller felébresztésére amerikai orvoscsapatot hívtak, mert fel kell ébrednie, hogy kiszedjék belőle a PÁNCÉLSZEKRÉNY KÓDJÁT! Tudja ott van az a sok pénz, amit eldugtak!!!!"

(Szerencsére mielőtt belekezdett volna abba, hogy a földönkívüliek juttatták hatalomra a kormányt, kész lett a gépe...)

Hirtelen az én problémáim eltörpültek.
Kicsit szégyelltem is magam, hogy alantas gondjaim rányomták a bélyegüket a hangulatomra, miközben ilyen viccesen veszélyes emberek szaladgálnak szanaszét.
Nem vagyok egyik oldalon sem. Pontosabban az ésszerűség, a kedvesség, a tolerancia oldalán vagyok, éppen ez az, ami miatt élhetetlen számunkra ez az ország.
...De igen: szeretem a gulyást, meg a nyelvemet (mindkét jelentésben), a Futrinka utcát meg ilyeneket.

Azért az ország sorsa, és az emberek hülyeségei mellett mégis azon siránkoztam, hogy a fizetésemet és a családi pótlékot beletömtük a lyukakba, hogy a férjem szülinapját semmiféle tárgyi dologgal nem nyomatékosítottam, hogy egy hónapja nem voltunk bevásárolni, a konyhaszekrény és a hűtő veszélyesen ellaposodott.


- Anya mit főztél??
- Tulajdonképpen ... nem is tudom...
- Az jó szokott lenni!!
- :)


Nagylány hatodik helyen bejutott az országos döntőbe kémiából. Cserébe kapott egy 100%-os érettségit*, meg sok puszit... rém büszke vagyok!
Sírósan büszke!

Életkedvemet ismét a gyerekeim adták vissza!



*Prológ: Az érettségi 2009-től nem jár, így le kell tennie. Ellenben az első 10 helyezett 80 pluszpontot kapott, így ez neki is megjárt!

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...