A dyscontrolia tünetei

Több dolog összehangolásával indult a probléma. TV, x-box, dvd lejátszó, a házimozi hangfalai plusz ugye  maga a tv- box amibôl az adás jön. A fèrj a temèrdek távirányító helyett egy kontrollerrel szerette volna megoldani a vezérlést, emit én megértek ( bár nekem öttel egyszerûbb volt, igaz, hogy akkor is feliratozva volt nekem, melyik mihez való).  Muszájból mindent kezelni kellett, pl. a skype - amit a tv-n is használunk, mert így az egész családot láthatják az otthoniak - a tv hangfalait preferálja. Ha tv- nézünk, akkor is sokszor elég az, míg ha filmnézés van dvd- rôl, akkor a házimozi is be van kapcsolva, továbbá akkor is ha a gyerekek ( vagy a fèrj, kár lenne titkolni ) játszanak. Tehát egy átlagosnak induló játèk vagy skype úgy indult Tv be, hang ki, másik hang be, HDMI 1 vagy 2 be, box ki... X- box be.
Az univerzális távirányító parasztvakítás - az elôzônek elèg volt egy kicsike ütés, hogy elfelejtse a kódjait, ezt a legújabb, érintôképernyôset meg, aminek mèg hüdedizájnos töltôje is van, tegnap jó negyven percet nyomkodtam, mire elô tudtam varázsolni a gyereknek a HDMI 2- t, hogy vègre az x- box legyen a kèpernyôn.
Két irányba vezet a konklúzió - 1. Totálisan rosszul oldották meg ezeket a kontrollereket, feleslegesen túlbonyolítva, még nehezebbé téve számunkra (értsd: nôk) a már amúgy is képességeink határára èrt technikai cuccok kezelését.
2. A férjem nélkül életképtelennek minôsültem ( bár gondolom ô sem boldogulna egyedül a mosógéppel, bár ezt tutira nem vallaná be).

A konklúzió konklúziója pedig: a haladás szükségszerûen hozta magával a házasság intézmènyét az ôskortól kezdve...

...gyereknek meg megmondtam, jácccóggyá hang nélkül cseszed, míg apád hazaér...

Mai elmélkedés

(Avagy megemlékezés Harapós Ameliáról...)

Van abban valami bájos, ha egy 97 éves mami utolsó szavai ezen a világon:

" Shut up you silly bitch!" ( Fogd be a szád, te hülye kurva!)

..hát, ha a rokonok kérdeznék, majd kitalálok valamit...

Együtt

Én - ...persze basszus, jó szar nekünk. Szülünk egy pár gyereket, meg amúgy is lazábbak a kötőszöveteink ( figyeled ezt a szakmai megfogalmazást? ) aztán mire negyven leszek derékig fog érni a csöcsöm ( najó, ez nem volt annyira szakmai ) ...
Férj - ...nem baj mami... a zacskóim meg a térdemig fognak érni, majd mindketten kicsit behajolunk, és együtt kiseperjük a konyhát...

Két bók a férjemtől

" értelmes nő vagy te, azért élek veled..."
" te vagy az egyik legokosabb nő akit ismerek..."

...és mindez egy héten belül... ( lehet, hogy megint kocsit akar cserélni ;) ...)

Szössz

Ha menni kell, hát menni kell ...

Férj:

"...hát angolöcsém!! A fagyoshabos virslitekkel mehettek a pi..ába fenébe most ettem meg, aztán már a kanyarban van a gyorsvonat..."

( Magyarázat: kipróbáltuk az angolok által kedvelt vegyes gyümölcskompótot double cream-mel ( kb tejszín) azt hiszem ez így elég...)

Szössz...

..avagy az almák nem esnek messzi...

Én:- ... Angliában nem is nagyon van tetűjárvány...

Gyerek 1: - Egyik osztálytársamnak volt, de itt tök kiszekálják érte a többiek ... ő is elment haza, megmosta a haját, és nem is jött vissza többet...

Gyerek 2:- ez az igazi Wash & Go...

Gyerek 3:- ...arra se volt ráírva, hogy after come back...

Öreg rocker nem vén rocker

Tegnap estére a kollegáim hívtak minket egy rockkocsmába. Egyikük férje dobolt, a másiké gitározott, a többiek is férjestül, tehát én is vittem az enyémet...pontosabban ő vitt engem, mert nálunk csak apa hajtja a kocsit. A probléma ott indult ezzel, hogy így péntek estére már mindketten hulla fáradtak voltunk, én is kilenc napot húztam le melóval, a Bali is hetet, hétközben este még ilyen bevásárlós programunk is volt, minden nap a házimunka, férjnek meg maszek munkái, szóval elég nagy kedvünk volt menni. Nem mondhattuk viszont le, mert már kétszer sztornóztuk ugyanezt a programot, és elfogytak a családtagok, akiknek a halálára hivatkozni lehetett, arról nem is beszélve, hogy az itteni legjobb barátnőm megjegyezte mekkora rubbish friend vagyok, ha nem megyünk...

Tegnap természetesen mindketten dolgoztunk, a kocsi olajcserén volt, este még kellett érte menni nyolc után, mert a Bali akkor végzett a melóban. A koncert kilenc után kezdődött exeterben, ami a legjobb forgalom esetén is minimum fél órányira van, szóval az indulás körül nagy volt a kapkodás, és a férj, aki egyébként is idegességgel reagál bármilyen frusztációra, elég paprikás hangulatban érkezett haza. Tetézte még a gondjait az a kardinális probléma, hogy a gpstartó tappancsai elengedtek az alapról a meleg miatt, és folyton leesett, így nem tudta rátenni magát a masinát. Én teljes menetdíszben és orrkarikában vartam türelmesen, míg a ő család összes tagjára ráüvöltött, hogy kerítsenek elő pillanatragasztót. Ezzel nem járt sikerrel, de mikor felajánlottam, hogy majd én tartom a gps-t, magából kikelve azt kiabálta- DE EGÉSZÚÚTON? Közvetlen indulás után egy halk megjegyzest kockáztattam meg, miszerint úgyis meg kell állni egy benzinkútnál a kocacigiért, majd vesz egy pillanatragasztót is. Akkor meg felháborodva közölte, hogy dehát ő már vett egyet hazafelé...nosza meg is kellett fordulni, mert azt meg otthon hagyta. Megálltunk a ház előtt, berohant, mikor visszajött a doboz cigi mellé hozott egy pillanatragasztót is, mert eszébe jutott hova tette. Mikor láttam, hogy megint a fogával próbálja lecsavarni a szar tetejét ( esküszöm nem értem miért nem találtak ki még valamit, hogy a pillanatragasztó ne pillanatragasztózza oda a tetejét az aljához ) , felajánlottam a segítségemet, de későn... a tubus elpattant, és a ragasztó belefolyt a szájába. Akkor kirántotta a papírtörlőt a két ülés közül, és az én NEEEE kiálltásomat semmibe véve odaragasztotta a szájához, meg a nyelvéhez. Onnantól kezve házastársi szolidaritás ide, vagy oda én visítva kiröhögtem. 

Ezek után, mert útközben a kékvirágos papírtörlő darabkáit vakargatta a  szájáról,  plusz emiatt rossz lehajtón jöttünk le a gyorsforgalmiról, már tök lelkiismeretfurdalásom volt, hogy szegény emberrrel mit művelek már... Rángatom itt péntek este az infantilis mániáimmal, kocsmába, meg rockkoncertre. Mire odaértünk, már meg is győztem magam, hogy két ilyen vén negyvenes jobban is teszi ha otthon marad, mint ha kockáztat egy ciánmérgezést ( najó tudom, hogy nem ), egyébként is ő nézzen inkább topgear-t, én meg bingózzak, az az ilyen öreg múmiák dolga.

Azért revidiáltam az álláspontomat, mert a koncert jó volt, az éjfélkor utcai padon elfogyasztott kfc csirke is a nyári langyos éjszakában, valamint az integráció ( nameg a sörlicin utóhatásának ) érzése is hozzájárult hangulatunk emeléséhez. Az aggódó kérdésemre, miszerint, hogy van a nyelve, azt válaszolta: Jól, csak egy kicsit dorozmás, de lehet, hogy még ennek is lesz haszna...- és közben kajánul vigyorgott...

Hazafelé viszont elég szűk résen át néztük a világot, és altatót sem kellett bevenni, ezt ugye megint csak az éveink számlájára kellett biggyeszteni.