2022. január 15., szombat

Csak egy száraz helyzetjelentés

A naptáram, mint egy nagyköveté. 

Sokat gondolkozhattam volna, ha lett volna rá időm, hogy kell e ez nekem, de csak úszom az árral és majd meglátjuk. Úgyis mindig csak bajom volt belőle, meg stressz ha túl sokat agyaltam valamin.

PRÓBÁLOM a kevés énidőmet haszontalan dolgokkal tölteni, de elég kevés marad. Most is épp befejeztem a heti bevásárlást - kiszállítással holnapr reggelre - itt ülök és írok, pedig vár száz doboz, hogy felcipeljem a tárolóba (karácsony), porszívózás, rendrakás (konyhát tegnap munka után megcsináltam hála az akaraterőmnek és az előrelátásomnak). Kéne mosni - jóvóna az ágyneműt is lehúzni. A hülye angol érettségire is gyakorolnom kellene, (bár tegnap a délután maradékában megcsináltam legalább tíz gyakorlólapot. = előrelátás)  mert jövő héten pénteken próbateszt, meg kéne írnom az összesítést a múlt heti online oktatásból meg a tréninből és feltölteni. Szerdán munkahelyi vizslatásra jön a mentorom, oda is még össze kéne hozni valami okosat. Jah.. el is felejtettem, hogy tegnap még befejeztem a “personal development plan”-t  és a “working hours sheet” -et erre a hónapra vonatkozólag, amikre mellesleg csütörtökön járt le a határidő, de néha a családra is kell idő és nem fejeztem be (anyámmal meg a Zsófiékkal videódumáltunk). 

Közbe még valamit főzni is kellene, de szerintem elintézem valami nagyon prolival… gombás tejfölös tészta vagy valami ilyesmi… 

Mindneki kussoljon, holnapra lazacot vettem, grillezve lészen készen (sütőbe), spenótos gnocchi lesz hozzá és az az ember kedvence… meg az enyém is mer összevissza nincsen az egész 15 perc.


Mindemellett még kéne ezen a hétvégén idő ma vagy holnap, hogy magamat is rendbetegyem, a körmöm gázos, a hajam úgyszintén.


Ha még olvasásra, és egy kis horgolásra esténként jut időm azt már én bónusznak és jutalomnak élem meg mostanság.

Összeszorítom a fogamat és valahogy túlélem,  nyolc hónap már elment, már csak 14 van vissza. Ezt már többször megígértem magamnak, de most komolyan is gondolom, hogy már én több iskolát nem akarok ezután. 

Közben valamikor ha lenne rá lóvé, meg kéne csinálnom a nővér regisztrációt, kompetenciatesztet stb.

Mondjuk az csak pénzkérdés inkább, majd meglássuk.

A kovid jön - megy, szerintem már mindenki rezignáltan él ebben,  én is egyre ritkábban borulok ki, pedig rohadt sok munkám van vele. 

Rohadtul remélem, hogy a Londoni filharmonikusok koncertjét amire két éve karácsonyra kaptam a jegyeket már végre idén el tudunk menni. Egy lehetséges hiszti nekem, hogy kurvaélet hogy ha maszk kell én nem megyek. 

Tudom, egészségügyben dolgozom és már megszokhattam volna, de nekem a maszk olyan mintha megfulladnék. Tudom - tudom, nem kell előadást tartani…. felveszem, mindig ahol kötelező és a melóban is ha nem vagyok egyedül az irodámban.

DE… meg kell mondjam őszintén, hogy ha a pandémia alatt nővérként dolgoztam volna, szerintem kiléptem volna és elmentem volna inkább takarítani vagy valami. Lehet, hogy ez kiábránditó, vagy elítélendő, vagy nemtommi, és én se érzem magamat jól ettől, de nem tudok mit kezdeni. Rajtam van, mindig és addig ameddig kell, de szenvedek.

Képtelen vagyok hosszú ideig tolerálni. Bárhonnan kijövök egy órán belül, akkor is ha nem végeztem pl. a vásárlással. Egyszerűen szarul kapok levegőt, stresszelek és izzadok mint a ló. A textil maszkot el sem tudom viselni egyáltalán, csak a normál eü maszkot. 

Nem tudom ez mitől van, de bármi arcomat eltakaró dologtól ez van nem csak a maszktól. 

Namindegy utálom. Freudilag azt mondanám, hogy csak egyetlen élményem van a fulladással kapcsolatban, mikor nyolcévesen lekötöztek és éterrel altattak be, lehet, hogy ez van tudatalatt, lehet hogy enélkül is így lenne.

De lehet, hogy ez csak az én egyik hisztim. 

Ha egész nap maszkban kéne lennem a munkahelyemen, már tutira mást kerestem volna.

Nem nyafogok, méltatlankodok meg semmi ilyen, felveszem én ahol és amikor kell. Csak izzadok és stresszelek szép csendben :)    egy idő után lesz nehézlégzésem is… a stressztől, nem a maszktól.


Szóval ja, itt ülök a kutyával a pokróc alatt, és győzködöm magam, hogy nekiinduljak a napnak… féltizenegy van, és ha tovább lustálkodom, délután később lesz minden készen. 

Nem szeretek aludni. 

Úgy érzem, elvesztegetett idő öntudatlanul feküdni és teljes egészében inproduktívnak lenni. 

Aztán pár nap után kivagyok a nemalvástól és fekszem a tyúkokkal mert muszáj kialudni magam. 

Képes vagyok inább hatharminckor felkelni és félnyolcra bemenni dolgozni, mert akkor kettő-három felé már itthon vagyok. 


Van viszont még szabink maradék azt kiírtuk. Papának kicsit több van, de én is tudok azért pihenni. Februárban egy hét, és márciusban egy hét.  Megyünk körbeücsörögni a teázókat meg a partokat és a nemzeti parkot… Azt úgyse lehet megunni. Kaptunk karácsonyra a Tamitól valami gőzmozdonyos vonattúrát is, lehet hogy márciusban azt is megcsináljuk. 


Az új főnöktől - kismukktól - totál kivagyunk. 

Tulajdonképpen nincsen vele semmi probléma, csak egyre inkább az látszik, hogy totál inkompetens.

Azt képzelem mögé - mehogy semmit nem tudunk róla annyira privát a faszi, meg amúgy másról sem kommunikál csak a munkadolgokról, de azt is fogóval kell kihúzni belőle és rohadtul szőrszálhasogató is mindenben - szóval van egy ilyen sztereotípiám már róla, ami csak így bennem létezik, de nagyon kíváncsi lennék, mennyire találtam bele… Frursztrált kis ember, eléggé paranoiás, agymosottan vallásos, a nemi identitását nem tudom hogy éli meg, de vagy béna a nőkkel vagy meleg. Az anyjával valami elég fura kapcsolata lehet. Nem bízik senkiben és abban hisz, hogy ha mindenki csak félinformációkkal dolozik (már a munkahelyen) akkor ő nagyobb biztonságban tudhatja a céget (pedig ez kurvára nem így van). Fingja nincsen az emberekről és szarul vagy egyáltalán nem kommunikál.

Kicsi, csendes és kedves embernek hat, viszont totál nem fer, nem egyenes és nem tisztességes szinte senkivel. Titkolózik és még egy csipetnyi aljasságot is feltételeznék.


Kiváncsi lennék ha kinyílna ez a bizonyos könyv, mennyiben lenne igazam, de leszögezném, emberekkel kapcsolatban iszonyú ritkát tévedek.

Az én legnagyobb próbatételem, hogy ez az egyensúlyozás a felelősségem és a beosztottságom között eléggé kimerítő tud lenni. Nem akarok folyton ellenkezni vele, de olyan sok mindent lát szarul és csinál szarul, hogy néha nehéz megállni, hogy ne tegyem szóvá. Mondhatnám, hogy nem az én dolgom, nem az én felelősségem, de én tíz éve itt dolgozom és nehéz amikor érdekek sérülnek, vagy emberek mennek el.

És mennek. Már alig vagyunk.

Egy év után már kiismerem őt annyira, hogy olvassam milyen cselekedet mögött milyen szándék van és nem tesz boldoggá amit olvasok. Csak annyi véleményem van, hogy szánalmas.

Virágnyelven beszéltem erről a tutorommal, és én is kb arra jutottam amit ő mondott, hogy míg meglesz a diploma várjak. 

Hát most várok. Ha most váltanék munkahelyet a sok adminisztráció miatt három - négy hónapot is csúszna a suli… szóval ha csak nem borulok ki és nem kerülök totál idegállapotba, vagy leszek végtelenül elkeseredve nem váltok most munkahelyet. Néha elképzelem, hogy ha szabadkezet kapnék - vagy mondjuk nyernék a lottón és megvenném a helyet, hogyan is lehetne ezt kurvajól csinálni - ő jó, ez elég önelégülten hangzott, de legalábbis hogyan tudnám én úgy jó és magas színvonalú munkára fogni az embereket, hogy ne érezzék kötelességnek.

A múltkor próbáltam neki elmagyarázni, amikor ott mérgelődött hogy “this worker is not reliable and not fair” hogy esetleg akkor várja ezt el, ha először ő a reliable meg a fair… Mondjuk kezdhetné azzal, hogy nevükön nevezi az embereket és megtanulja végre kit hogy hívnak… vagy, ha egy dolgozó neki címzett levelet ír arra nem csak hogy illik, de kötelessége is válaszolni… 

vagy pl. nem lép le köszönés nélkül, lehetne ilyen kis dolgokkal kezdeni. Namindegy nem húzom fel magam. 


Na… most pedig rohadtul éhes lettem, bevágok egy vajasmézes kenyeret teával és emegyek túrni a szart mert sose lesz rend itten. 

Reményeim szerint elmegy az egyik horgolt takaróm annak az árából ikeapolcot meg kabátakarsztót veszek. … szőnyeget is kellene pucolni, meg … ahh… 


Csóközön

eccemajdjövökmegin

Róza




Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...