Sok amúgy és ...

... amúgy tök nehéz és kaotikus volt ez a két hét, de tök kedves voltam szerintem mindenkivel még azzal is akinek kétszázszor kellett valamit elmagyarázni.
... és amúgy nem vagyok egy pesszimista meg nyervákolós picsa se.
...és amúgy tökre SEMMIRE nem menne nélkülem az egész kóceráj,
... nem, amúgy nem vagyok nagyképű.
... Amúgy a főnök közölhette volna, hogy a saját privát e-mailjét adta meg az NHS redbag programban, és hogy egy hónapja megkapta az e-mailt a demonstráció időpontjáról és a táskák átvételéről...
... és amúgy jó lett volna nem pénteken reggel megtudni, hogy féltízkor lesz a tréning a kórházban (ami amúgy akkora mint az Atlantis a Pegazus galaxisban).
... és akkor jó lett volna tudni mi ez az egész és nem tökhülyén állni ott mint egy fasz.
.... és az is tök jó lett volna ha aznapra nem lett volna egy BT s megbeszélésem, két ápolási napló update és százezer más dolgom...
....és az meg méginkább jó lett volna, hogy ha nem megint az utolsó vagyok aki eszébe jut...
... és az külön jó lett volna, hogy ha nem szól be bunkón amikor elmondtam hogy erre a napra ez nem fog menni, (érted félkilenckor közli, hogy negyedtízre menjek a demonstrációra a kórházba, mindezt űrlakóként, aki még azt se tudja, melyik oldalon kezdjen szopogatni...) mert nem hagyhatom itt a munkát hétvége előtt, így is be kell jönnöm vasárnap a body map - eket updatelni.

"... ohhh.... ok.... I just thought you might want to feel important...."

Szóval ja, jó lett volna ha nem kellett volna félkilenckor már bőgni, és pedig abszolút nem vagyok bőgős mostanában.
... és amúgy tök alázatosan és szorgalmasan dolgozom mindig...
...de amúgy ez eléggé fájt.


... amúgy letelefonáltam a tréningesekkel a dolgot, elküldtem egy taxit a piros NHS táskákat felvenni és írtam a területi illetékesnek, hogy ugyan legyen kedves és  küldje már át posztereket meg a demonstráció anyagát... “igen tudom, bocsi sajnos valaki véletlen kitörölte, nem tudom elnézést, a főnököm nem elérhető most... stb stb”
Ekkor derült ki, hogy november 4.-én át kell állni erre... még én éreztem szarul magam értitek... hát jó lett volna ezt is tudni. Mer kb az összes húsz betegünket érinti. Meg kb engem kurvára. Csak húsz betegvizsgálati fomanyomtatványt kell kitölteni, húsz betegelőzménnyel, húsz leltárral, húsz kapcsolat listát, húsz rendelőlistát, húsz mindent összekészíteni egy sürgősségi csomagban. Csak pont kétezerszer lehet tévedni, és a mentős azt az információt fogja készpénznek venni a betegről ami a csomagban van... úgy, hogy a missziszdéviszek naponta zaklatnak még két hét után is hogy “howdoIprintthis”... hát...READ THE Fákking USER GUIDEEEE (mert .... amúgy azt is csináltam, képecskékkel, folyamatábrákkal, táncoló emberkékkel.)
.... amúgy van időm...
...negyedikéig....


...amúgy azt válaszoltam a bunkó beszólására (mielőtt elmentem a klotyóba bőgni) hogy:

"...actually I am important...whether you do know or you do not..."

és elsétáltam.

...amúgy minden ok. Ma itthon vagyok generáljavításban, tanulásból szabadnapot adtam magamnak, brassói aprópecsenyét csinálok a család kívánságára és van egy jó könyv amit ma kezdek - asszem a fürdőkádban, rég volt ilyen. Közben szugerálom magam, hogy NEM VESZEL SEMMIT, mert a George-ban van egy isteni fekete dzsörzéruha megkötős ővvel és hozzá egy isteni ilyen pufistáska ami leopárdos. Úgy elképzeltem magam benne, de muszáj spórolnom mer jön a kari és alig várom már, mer imádom és még a novembert ki kell bírnom, de már lexivesebben  most díszíteném a házat...

Nem is értem magam, hogy amúgy hogy vagyok egy ilyen harmatgyenge néha, sokszor leszarom és félvállról tudom venni az emberek hülyeségeit, és akkor egy ilyen szar mondat egy reggelen így elintéz egy egész napra... hát én tökre megsértődtem most.
Na mindegy.

Sárinéni

Nem volt jó irodalomból. A szülei sosem értették miért csak hármast vagy annál rosszabbat hoz, hiszen folyton - folyvást olvasott. Nem tudták, hogy azért nem, mert a kislány sose tudta kitalálni mire gondolt a költő... vagy az író.
Csak azt tudta, hogy ő mire gondol. Neki az Aranyember egy szép mese volt és amikor a dolgozatnál ki kellett fejteni hogy mi a jelentősége a regényben a vörös félholdnak, fogalma se volt róla mit is akarnak tudni.
Egyáltalán nem is emlékezett a vörös féholdra. Teljesen zavarba jött.
És idővel csak ez egyre jobban vette el a kedvét az egész irodalomórától. Nem egyszer azzal is meggyanusították, hogy nem is olvasta el a kötelezőt.
Pedig volt amelyiket többször is. Neki csak egy szerelmes tündérmese volt az egész, ahol a jó győz, a rossz megbűnhődik.
...az is igaz, hogy az irodalomkönyvet nem sokat forgatta. Sose kötötte le, mit írnak a könyvekről mások.

Néha lelkes volt. Például amikor az volt a házi feladat, hogy rövid interjút kellett készíteni három híres emberrel. Mauglit, Ludas Matyit  és Némó kapitányt választotta és három délután későig írta, javította, százszor újraírta az interjúkat. Felolvasta apának, és apa még nevetett is a vicces részeknél. Adott egy puszit a feje tetejére ahogy szokott és azt monta: zseniális.
Büszkén adta be, és várta, hogy Sári néni majd hogy meg fogja dícsérni.
Hazáig sírt a buszon a három egyes miatt. A pirossal áthúzott házi feladata miatt.
Fogalmazás, tartalom, helyesírás...
Nem is akart iskolába menni többé. Úgy érezte elárulták és becsapták.
Nem is akart még olvasni se többet. Azt gondolta, valami baj van vele, valami nem jó és ő nem érti ezt az egészet, mit kéne kideríteni a könyvekből. Mit kéne érteni belőle?

Csak azon gondolkozott folyton, hogy miért is szeret akkor ő annyira olvasni, hogy miért tudja kívülről az összes Zelk Zoltán és Mórakönyves verseket. Miért szereti Szabó Magdát és Janikovszky Évát és miért találja a Nyakigláb Apó-t a világ legszebb és legizgalmasabb történetének...
... ha nem érti. A Sári néni is megmondta, hogy ő nem érti.
Még a feladatot se.
...tudniillik, hogy Ludas Matyi és Maugli és Némó kapitány nem is híres emberek, hanem kitalált figurák akikkel nem lehet interjút készíteni... és nevetett...
Bezzeg a horvátéva az tudta. A Sárinéni fel is olvasta  a dolgozatát az osztálynak.

Otthon is csak sírdogált és a szülei is szomorúan néztek rá a szobaajtóból és később vitatkozni is hallotta őket. Miatta.
Összegyűrte a dolgozatot és a sarokba hajította.


Két napig bírta ki olvasás nélkül, aztán már muszáj volt belefojtani a bánatát egy Rejtő Jenő könyvbe amit apa könyvespolcán talált. Egyhuzamban kiolvasta az elsőt a Szőke ciklon-t amit aztán követett a többi ami még mellette talált. A könyvtárban is keresett olyat ami meg otthon nem volt meg, és  a könyvtárosnéni nem győzte kiállítani az újabb és újabb olvasójegyeket mert mindig betelt.
Egyszer kifelejövet egy ölnyi könyvvel beleütközött Sárinénibe.
Hát te? - kérdezte a tanárnő kissé élces hangon.
Összeszedte minden bátorságát és próbált válaszolni: ...én csak.. csak ... - de nem igazán tudott többet mondani.
A könytárosnéni odapattant és segített összeszedni a könyveit.
Sárinéni gúnyosan odavetette a kollégájának:  Van olyan föld amibe felesleges magot vetni, nemigaz?

Nem értette ezt a mag dolgot, de örült, hogy megszabadult a további kérdésektől. Amúgy is két hét és itt a tanév vége és a nyár,  végelen hosszú órákkal a kertben a barackfa alatt meg a hűvös dohánycsűrben ahová apa csíkos zsákvászonból függőágyat fabrikált neki... és végtelen mennyiségű könyv... mire eddig eljutott gondolatban, már nem is érdekelte, hogy mit mond a Sárinéni...
A következő irodalomóráig...
Csak egy radírt kért kölcsön a padtársától amikor Sárinéni egy nagy és nehéz kulccsomót vágott hozzá. Mire hazaért, hatalmas liláskék pukli lett bal oldalt a homlokán épp  a szeme felett.

A következő tanévet már izgulva, de megkönnyebbülten egy másik iskolában kezdte...










aztán jött Áginéni...