Megjövök lassan ide is, csak még egy kicsit döglöm kovival.
Aszittük én a wonderwoman megúszom - mondjuk enyhébb tüneteim vannak mint a család többi tagjának - de azért elég combos ez a delta variáns is.
Eddig ugya az volt az álláspont, hogy ez a huszonegyedik század pestise és óvakodj a törpétől, viszont most, hogy nagyjából mindenki be van oltva így ráengedik a népre, had legyen esélyünk még egy kis plusz ellenanyagot termelni. Kb értem is. A kórházak leterhelésétől már nem kell félni, és már listázunk a harmadik - booster - oltásra a munkahelyemen is.
Kijövök azért ebből a lassú őrületből ami itt körülvett mióta Magyarországra indultunk.
Az ottani lét egyrészről baromi jó volt ezt nem is kell magyarázgatni, viszont rohadt fárasztó is. Mindenhova mentünk, mindent IS ettünk, “ó már kiterítettem, leszeltem” “ó már kibontottam” .
Stifoldermérgezésem van asszem, pedig gyerekoromban disznóvágás után a kamrában gyönyörködve sohasem gondoltam, hogy lesz ilyen is.
… és, hogy aceventura klasszikusát idézzem: me h - hleg - vhaaan … nagyon meleg. Olyan meleg, amit a mi kellemes délangliai szrvezetünk már elég nehezen viselt. Néha iszonyatosan szenvedtem. Asszem kb. nyolc éve voltunk utoljára ennyire melegben ott.
Amikor visszajöttünk a repülés iszonyatát legyőzednő csak azt hajtogattam magamban, hogy mindjár friss és üde levegőt lélegezhetek, csak ezt a cirka két és fél órát kell már kibírni ebben a konzervdobozban.
Amikor leszálltunk és reptéri parkolóban este féltizenegykor megcsapott minket a cirka 28 fokos állott levegő, én majdnem idegállapotba kerültem. Szerencésre ezután már csak két napig tartott itt a hőhullám, és az se 39 fokos volt ugyebár.
(A férj éppen indiai zenét néz a facebook videosávján, úgyhogy nem könnyű koncentrálni, nézzétek el ha csapongok, valamint a hibákat és félreütéseket is, mert a repülés totál szétcseszte a szemem, már kaptam szurit, de még nem látom az eredményt. Hullámosak a vonalak, kicsit szellemképes minden és ami egy fél centi alatt van az hááát mondju úgy, hogy kihívás.)
JA. Szóval melóztunk két hetet, most meg itthon ülünk karanténban. A gyerök hozta - valószínűleg a gyógyszertárból vagy a társaságából, másodjára a Balit nyomta le, én meg nem sokkal utána következtem.
Így két oltással és “enyhe-közepes” tünetekkel ki lehet húzni ezt, de a delta amúgy is ügyesebb mutáció mint az eredeti vírus a fertőzőképességét tekintve, szóval ez várható volt. Még egy kis plusz ellenanyag nem fog ártani.
Én csak aludni akarnék egész nap, de mikor leteszem a fejem, akkor csak így félig alszom és az elég idegesítő. Viszzont éjjel tíz órát simán lehúzok, mint akit fejbevertek (normálisan 6-7 óra nekem elég szokott lenni). Taknyos is vagyok, van egy ilyen kő a gyomrom helyén érzésem, és vándorfájásom is van mindenhol, de az normálisan is szokott, csak talán így egy kicsit idegesítőbb, amikor ez a parazita szívrohamot szimulál éppen és rájössz, hogy csak gyomorgörcs. Nem használ az se, hogy néhány kilóval gazdagabban jöttem vissza és ettől - meg attól, hogy a fodrász totál el.aszta a hajamat és bimbifrizurát vágott kisség depis lettem, de egyébként is kissé lehangolt ez a nyár.
(…mert a haj fontos és nekem már egyre szarabb a minősége, kevesebb is, és most már el kellett fogadnom, hogy így a negyvenhatodik után rövid lesz már. Nem lesz többet olyan hajkoronám mint huszonévesen. Próbálkozhanék még százixfontos Kérastase-al meg ilyenekkel, de asszem nem éri meg ebbe a szalmába már belefektetni…)
Amúgy is az ember gyereke már fóbiás ezzel a kovival is, mert az elmúlt két évben tényleg mindent elkövetett a világ, hogy ne csak ilyen mezei félelmeink legyenek mint úgy általában egy félig normális világban, hanem úgy rendesen legyünk paranoiásak.
Mi amúgy tök elvoltunk a másfél - két éves itthonlevéssel. Megvannak a kis dolgaink, játékok, könyvek, hobbik, meg nem is váltunk el stb. Amúgy is baromi türelmes emberek vagyunk szerintem, én dolgoztam a férj kávét főzött, mosogatott - tudom ez nem illik bele az apamosdik anyafőz koncepcióba, de mi csak ilyen nyugati posványos mentalitás szerint élünk (meg amúgy maszekban dolgozgatott itthon amikor legalább már ki lehetett menni nem csak boltba.)
Ez a két hét karantén engem megmondom őszintén most jobban megviselt. Mert most már lehetne menni egy étterembe, vagy a tengerpartra sétálni, idén még hajókázni sem voltunk és akkor most kell megrohadni karanténban. Kicsit ilyen izém lett, hogy mostmár mennék valamerre - jó nyilván a múlt héten, nem most, amikor tiszta takony vagyok meg fájnak a lábcsontjaim.
(… én nem tudom… a férj tényleg valamiért fogékony az indiai trash-re…)
Visszakanyarodva még egy kurflit - Magyarország tényleg abszurdisztán.
Nem hiszem, hogy van még egy ország, ahol a fazekas exbankrablót mint szakértőt meginterjúztatják telefonon az aktuális bankrablás apropóján. Halál komolyan szakértett és ilyeneket mondott, hogy “ha nincs priuszuk, megúszhatják”.
Hát összefosom magam.
Az utolsó hírek egyike meg mindig valami “erszényes ugróegér fiókák születtek az alsóterenyei állatkertben” jó mondjuk most nem ez volt hanem az, hogy “az állatkert berber oroszlánjai járni tanulnak és a dolgozók sültkrumplival etetik őket…”
Férj: Mit röhögsz? Nem tudtad, hogy a berberoroszlánok sültkrumplit esznek. Berberiában csak egy meki van, ott álnak sorba…
A magyar kormány pedig bepereli a norvégokat, mert nem adják ide a saját pénzüket.
Hát kérem. Vicces kalapot és trombitát a bemondónéninek!
Na, most legyen elég ennyi, majha kijövök a koviból akkor jövök.
Most elmegyek alunnyi.
Küldjetek látóengergiát, mer kurvaszar így félvakon lenni.
(Elütések és hibák elnézését kérem, nincsen erőm mégegyszer átbogarászni.)
Csumi
Róza
