Kezdtünk mindent előlről. Műanyagkötény, gumikesztyű, szájmaszk, miegymás. Ha ezekhez hozzáadjuk a harisnyát, meg a vastag egyenruhát, akkor el lehet képzelni, hogy kb. úgy érzem magam mikor dolgozom, mint a rizs amikor a zacskóban fő. I am boiling in the bag.
Megjött végre postán a nyári fehér melóscipőm (télen fekete cipő kell harisnyával, nyáron fehér cipő anélkül), úgyhogy holnap végre kimehetek az udvarra és körbetáncolhatom a lángoló harisnyáimat.
Tegnap és ma szabadnapos vagyok, de a vészhelyzetre tekintettel tegnap behívtak. Már három hete, hogy csak heti egy szabadnapom jut, e héten a mai volt az.
Felvarrtam a séfünk új gatyáját, megvarrtam a Nórilányunk munkatársának a szakadt dzsekijét.
(Mellékesen jegyzem meg, hogy elképesztő micsoda trehány munkákat adnak el márkás ruhanemű címen. A karjánál volt szakadt, mindkét oldalon, hogy megjavítsam ki kellett bontanom a bélést. Sem a bélés, sem az anyag nem volt eltisztázva, összevarrva is csak hosszú laza öltésekkel. Tehát végigmentem az összes varráson mégegyszer és letisztáztam, minthogy feleslegesen csináltam volna meg csak a szakadást, egy hónap múlva újra elfeslik egy másik helyen.)
Balikám munkanadrágjában is kicseréltem a szétment zippzárat.
Felporszívóztam, felmostam, fürdőszobát takarítottam. Közben végre megérkeztek a gázszerelők is az évi kazáncsekkolásra, meg hogy jól összejárkálják a fürdőszobámat.
Főztem spenótot, sütöttem hozzá sonkát, a konyhát is beáztattam, mikrót, sütőt kipucoltam, kimostam 100 kg ruhát.
A kedvenc kardigánomban egy órán át kötöttem vissza a szálat, mert a múltkor beleakadtam vele a drótkerítésbe.
Amikor a család megérkezett, az Olívia talált két csavart a klotyóban. Csak remélni merem, hogy nem hiányzik a gázberendezésből.
Minthogy az előszobaszőnyegben eddig helyet foglaló morzsácskák, kövecskék és egyéb nyalánkságok átkerültek a hajamba, beálltam a tus alá. A lábamat is bundátlanítottam, mert úgy ítéltem meg, a fehér cipővel nagy lenne a kontraszt meg amúgy sem kell már a téli szigetelés.
Most meg itt ülök, mint az iszap, iszom a teámat és azon elmélkedem milyen jó a férfiaknak, hogy nem kell harisnyát hordaniuk soha életükben...és akkor még szóba se hoztam a melltartót.
Na, teregetek még egy utolsót, aztán megyek megnézem hány bárányom van ma este. Valami azt súgja nem lesz egy nyájra való.
