2014. június 14., szombat

Mai elmélkedés

Mi a francot kompenzál az a szülő, aki képes rózsaszín superwoman-nek öltöztetni a két hónapos gyerekét, merazolyancuki?!
Vagy szimplán idióta? Nem akarok megbántani senkit tényleg, de mi abban a jó, hogy karácsony alkalmából, húsvétra, vagy csak úgy maguktól hülyét csinálnak a gyerekből? 

(Ezt mondjuk értem főleg BÉBI korban levő gyerekekre, szóval nem a három éves lányról beszélek aki hercegnőruhában akar boltba menni, és nem arról a fiúról aki egy hétig batmanként megy oviba. Szándékosan nem keverem ide a gyerekszépségversenyeket, azok megérnek egy másik misét és amiket én személy szerint betiltanék.)

OK. Néhány poénos poló, vagy body bár szerintem az is erőltetett, de még elmegy.
Ha hajlama van rá, mindenki csináljon idiótát magából, az amúgy tényleg poén, de a gyerekeket (és zárójelben jegyzem meg: háziállatokat) hagyjuk már békén.
Önkifejezésre (mert mi lehetne más?) használja mindenki önmagát. Induljon ki magából fessen, énekeljen, szakítsa le a gatyája fél szárát és menjen el kézállásba Máriagyűdre.

Nekem rohadt nagy szegénység, ha valaki a gyerekén keresztül önkifejez, pláne meg, hogy ezt akként teszi, hogy rózsaszínű képregényszereplőt csinál belőle. Olyat, amiből (ebben a konkrét esetben) soha egyetlen lapot nem olvasott, egyetlen rajzfilmet nem nézett meg belőle, fingja nincsen a szuperhősökről. A férjének van valami. Akkor a babán keresztül a férjéhez szól? Vagy mi? Inkább vegye fel anyuka egyik este a cuccot, a gyerekágy már letelt... 
Basszus nem értem.
Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a problémámmal, de én ma reggel hülyét kaptam ettől.

2014. június 10., kedd

Szössz

Férj - Kérsz reggelit?
Én - Mit sütsz?
Férj - Omlettet,  mindenféléset...
Én - Olyat nem kérek, egy omlett nekem vagy sonkás, vagy gombás, sima, vagy sajtos.
Tudod, hogy a puritán ízeket kedvelem...
Férj - ...jó, majd teszek azt is bele...

2014. június 9., hétfő

Jack Russel újratöltve

Elhatároztam, hogy ma délután megpróbálom a kutyát addig futtatni a parkban a labda után, míg ki nem dől a lábáról.
Másfél óra után meguntam és inkább hazajöttünk.
Figyelemelterelésül adtam neki enni.
Most ideültem a gép elé, a kutya velem szemben ül, esdeklően néz rám...

...  szájában a labdájával.



2014. június 8., vasárnap

Reggeli visszaemlékezés

Tömeggyilkos, föld alatti, önműködő, rejtett cellák, különleges lények, pókok, gondolatolvasók, labirintus (ez is a föld alatt), gyerekszülés, ikrek, nővérkék, főnököm, mérgek, laboratórium, pornó, gyerekmentés, hazugságok, átverések, hajó, köd, repülés, rendőrség, Robert De Niro(!), cilinder (rohadt jól állt rajta), szétnyithatós sétapálca, parti, vendégek, veszély - nem tudom miért, futás megint, rengeteg lépcső (visszatérő elem), és sok sakktáblaminta - padlólapon, falon, repülőgépszárnyon.
(Nem tudtam megfejteni, hogy ez az Űrodüsszeiából jön, vagy a Twin Peaksból, de pl. A Terminator 2.- ből is megmaradt bennem, a Harry Potterről nem is beszélve. Nem tudom mire véljem, sose sakkoztam.)

A történetből is csak foszlányok maradtak fenn, meg sem kísérlem leírni, annyira szövevényes volt és annyira fantasy, a látványelemek minden hihetetlenségét magában hordozta. Csodálkoztam visszamenőleg, hogy az Enterprise, vagy a Voyager, esetleg legalább egy Puddle Jumper nem tűnt fel, de valószínűleg nem fért volna bele a koncepcióba.
Elképesztő utazás volt.
Simán elmehetnék tanácsadónak, ötletelőnek a Tim Burton mellé...legalább most már azt is tudom, hogy születnek a filmjei.

Apának meg szóltam, hogy legközelebb ne tegyen annyi chilit már este a kínaiba.





Hogy ne felejtsem megemlíteni, péntektől ma reggelig, tehát két éjszaka, összesen majdnem egy napnyit aludtam. Egészen pontosan 22 órát. Asszem egy időre feltöltöttem az elemeket.

2014. június 7., szombat

Szössz

... avagy lényegretörő megállapítások...

Apa - Tiszta szőr ez a kutya!
Gyerek - Te is tiszta szőr vagy apa, mégse kell a földön ülnöd...

D-nap

Néhányszor említette a Paul, hogy a Royal Navy-nél (Királyi Tengerészet) volt harminegynéhány évig. Szégyen nem szégyen, értékelni nem tudtam sokkal jobban, mint ha valaki Magyarországon említi annak idején, hogy hivatásos volt. Ööö, jó azt érzékelem, hogy azért ez itt egészen más, nem vagyok annyira hülye, na mindegy nem ez a lényeg, nem is tudom hogyan magyarázzam. Volt már nekem egy Henrym régebben, akitől egyszer rákérdeztem mik azok a forradások az oldalán meg a lábán, de arra a válaszra, hogy lövéshegek nem számítottam.

 Ennek értékelése sokösszetevős, minden szempontból. A háború, a katonaság nagyrészt "férfias játékok", más onnan, más innen nézni, filozófiai megközelítéseket is igényel stb. Részemről ilyen struccpolitikával állok hozzá, mert ha sokat gondolkoznék rajta, csak odáig jutnék, hogy az emberek nagytöbbsége elfelejti azt az egyszerű lecsupaszított tényt, hogy a katonák feladata mégiscsak emberi életek kioltása. Ez a dolguk. Ez a feladatuk. Addig, ameddig nem találunk valami más megoldást, nem lehet a ma emberét civilizáltnak nevezni. Ez az én véleményem, kicsit sarkos, kicsit savanyú és több sebből vérzik tudom, de ez van.

Tehát, Paul 100 felé jár lassan, de jól nyomja még. Bár a lábai feladták már, elüldögél a székében, a folyosó legutolsó, napfényes, kertre néző szobájában tévézget, újságot olvas. Kissé remegő kézzel még önállóan eszik, iszik.
Aranyos ember, nagyon keveset beszél, néha rajtakapom, hogy somolyog titokban. Szerintem jól mulat az akcentusomon.

Tegnap, mialatt mindenki a 70. évfordulós ünnepséget nézte a kávéjával igyekeztem hozzá.
Néhány méterről már hallottam a zászlóceremónia trombitáját a tévéből.
Az ajtóban megtorpantam. Amit láttam, megállított, meghatott, áhítattal átszőtt percek voltak.

Paul a tévé előtt a fotelben, kissé görnyedten ülve, reumától hajlott kézzel tisztelgett.

2014. június 1., vasárnap

Szössz


Specsavers (optikuscég) reklámnak is jó lenne. (Rohadtjó reklámjaik vannak: youtube-specsavers adverts)
Csengő szól, megyek, Lizzy halálra rémülve vár:
- What is the problem Lizzy?
- Here is the bat in my room. Can you see it?
- I can not. Where?
- Just came in. I do not see now, but I saw before...and I hear... it is still here.
Then I found a moth on the wall...
- This is the moth Lizzy. Ok it is quite big but this is not a bat.
- Yes. I see...but it's look like a bat...


(- Mi a probléma Lizzy?
- Van egy denevér a szobámban. Látod?
- Nem látom. Hol?
- Most jött be. Most nem látom, az előbb láttam, de hallom, még itt van.
Ekkor találok egy molylepkét a falon...
- Ez egy molylepke Lizzy. OK elég nagy, de nem denevér.
- Igen, látom...de úgy néz ki mint egy denevér!




Jah, akkor semmi

Carol nagy színésznő. A személyzet felét utálja. Engem is. 
Csenget, megyek be hozzá. Nagy szenvedések között találom. Keze a homlokán, elit tartásban, szemei csukva, teátrálisan nyöszörög:
- Ooohhh, ahhh, oauahhh...
...majd kinyitja a szemét és rámnéz, azonnal arcot vált. Hirtelen eltűnik a szenvedés, a kezével flegmán legyint és így szól:
- Oh it is you? Leave me alone... does not matter... ( Ó te vagy az? Hagyj, nem számít...)




Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...