Van nekem egy olyan hülyeségem, hogy mindenfélét elteszek amihez valami emlék kötődik. Biztos van más is aki ezt csinálja, tuti nem vagyok egyedül.
A fiatalkori fotóalbumjaimban a tábornál például be van ragasztva a vonatjegy, diszkóbelépő meg ilyesmik. Az országjárás képeinél a múzeumbelépők, országváros játék lapja vagy éppen az amőba amit a buszon játszottunk.
Van egy nagy dobozom, amiben a gyerekek keresztelési emléklapjai, apu katonakönyve, a lányok első rajzai, kis dolgok amiket mondjuk az oviban csináltak egészen az angliai áttelepülésünk utáni első képekig az iskolában.
Rengeteg minden összejött az évek alatt.
A gyerekekkel sokszor elővettük ezeket, mindig kérdezgették - anya te miért teszed el ezt a sokmindent? Mondtam, hogy azért, mert így sokkal több mindenre emlékszik az ember, jobban előjönnek a képek, történetek.
Később ők is ugyanúgy kezdték eltenni a dolgokat ahogy én, emellett néha még naplót is vezettek.
Gondoltam előveszem és amit lehet digitálisan is beviszek, egy ilyen családi könyv fogalmazódott meg bennem amiket ezekből a dolgokból össze lehetne hozni.
Na mindenki vérszemet kapott, lehozták a dobozkáikat és együtt válogattuk nézegettük. Meghatottan láttam, hogy eltették pl. a vonatjegyet azt, amikor eljöttünk otthonról és mentünk vonattal a reptérre.
Annyit röhögtünk a naplóbejegyzéseken, hogy majd összepisiltük magunkat.
Néhány gyöngyszem következik:
Egyikük naplójában egy hosszú történet végén:
"A sajtos-hagymás-tejfölös csipsz nagyon finom!"
Szerelem:
"Vitezisti remélem szeretni fog engem"
Következő nap:
"Remélem a Vitézisti kibékül velem"
Aztán:
"Én úgy szeretem a Vitézistit"
Negyednap:
"A Vitézisti egy hülye majom"
Vagy például két egymást követő bejegyzés között eltelt egy kis idő:
"Ma szülinapom volt"
Következő oldal:
"Ma megint a szülinapom volt"
Összegzett beszámoló:
"Ma elmentünk a mamához. Jah, közben megjöttünk a táborból, meg voltunk Romániában is."
Neha felkiáltottak:
"Hú vazze a bucsuban felültünk a láncosra meg a háligálira, ezt így leírtam: háligáli"
Emlékszel erre? " Szülinapom volt, elvittek minket a mamáék kisvonatozni..."
- Tényleeeeg, basszus emlékszem. Akkor ment be a Bélabácsi a nőivécébe....
Bejegyzes 12 évesen:
" ...felkilenckor elmentünk a kocsmába"
"Ma reggel elmentünk az Elviékkel hagymát szedni..."
Erre nem vagyok büszke, de ez is hozzánk tartozik:
"Ma apa meg anya összevesztek és anya pakolta a zöld bőröndöt, a Tami meg fent az ő kisbőröndjébe rakta a lovát és azt mondta: Na szevasztok én megyek anyával, majd találkozunk."
(ééédespofám, én is emlékszem a zöld bőröndre, Tami olyan három éves lehetett, de azt nem tudtam, hogy pakolt ő is... most szégyellem magam, szerencse, hogy csak egyszer volt ilyen)
És végül egy mozgalmas nap margójára:
"...este nem sok mindent csináltam, csak anyuéknak szendvicset"
