2015. május 22., péntek

Szössz

...avagy nem hülye, csak gyerek

Este így szól hozzám a papi:

- Mama öltözz elmegyünk... öö sétálni...
  Gyerek közbeszól:
- Jó menjetek. Hozzatok nekünk is. 

2015. május 18., hétfő

Mai elmélkedés



  Ha bizonyos emberek legalább annyi energiát fektetnének abba, hogy megfeleljenek a saját maguk által kreált önképnek, mint abba, hogy mások felé bizonygassák a kép valós, sokkal kevesebb baj (elcseszett gyerek, válás, késbe hajló délután,) lenne a világban...

Magyarul: nem az a baj, hogy jónak, kedvesnek, empatikusnak, önzetlennek, tökéletes feleségnek-anyának-családnak gondoljuk vagy mutatjuk magunkat. Törekedjünk rá, hogy ez a kép legalább közelítsen a valósághoz, mert rohadtul szarul néz ki és baromi átlátszó is ha nem...
Mondhatni kurvagáz...









2015. május 15., péntek

Mama tanai I.

Tegnap megmagyaráztam Marcibazsi Pömpinek, hogy ha a mama hazajön akkor már nem sírunk.
Ma megbeszéltük, hogy ha felnő, nem ejtőernyőzhet, nem ugrálhat le hidakról gumikötélen és a siklóernyőzés valamint a fal- és hegymászás se jusson eszébe.
Megértően nézett a szemembe, így tettem néhány engedményt az ugrálóvárral és a csúszdával kapcsolatban. 
Ezek után jutalomból elénekeltem neki az Ici-pici házikót.

2015. május 12., kedd

Szössz

Férj véleménye Kubáról


"...bakker azok éhesek, elővesznek egy lábost aztán nem esznek belőle, hanem nekiállnak zenélni..."

Nagyon elmennék én oda...
BuenaVistaSocialClub rulez
Nekem meg rá kell ébrednem nap mint nap, mennyire sokoldalú vagyok ;-) (lehet, hogy egy életbe bele se fogok férni...)

2015. május 6., szerda

Szössz

Vásárolni indultunk, megállunk a parkolóban.
- Vájá, még fel kell hívnom egy ügyfelet...ööö, de most hogy szólítsam?
- Miér? Nem tudod a nevét?

A következő fotó a férj híváslistájának pillanatnyi állapotát mutatja:



(Mondjuk a mentős John és a mac tulajdonos Mike se kutya...
...még csak Kaszkadőr Mike hiányzik - tarantino rulez)





Ti veszitek a jeget???

A nagylány száját hagyta el ez a kérdés érkezése után nem sokkal.
Elképedt teljesen, és akkor eszméltem rá, hogy a jólétnek kétségtelenül vannak fokozatai.
Mi az alap, mi a luxus, mi az elérhetetlen? Kinek mi, ugyebár. Nyilván mindenki a saját szemüvegén át méri fel. Aztán ami megszokottá válik, ami nyilvánvaló azon nem filózunk többé.
Az angliai életünk hétköznapjai természetesen nyugalmasabbak, mások a munkakörülmények, de mégsem ez az amiben elsősorban más mint a magyar volt.
A különbség naná, hogy anyagi. Triviális különbségek, amikkel mi az életünk komfortfokozatát emeltük egyben megmutatják azt is, hogy nem is kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy az ember kicsit jobban érezze magát. Nem kell hozzá mondjuk kaviár (overrated amúgy is) és pezsgő (nemszeretem) meg bubis medence (najó, az biztos tök jó lehet).
A baj az, hogy ezek onnan nézve nagy dolgok voltak - lettek.

1. Mindig van itthon klotyópapír.
2. A "lapos frigó" kifejezés másként értelmezendő - biztos, hogy még maradt némi sajt és soka, tojás, egy kis vaj, tej, joghurt, majonéz ellenben otthon azt jelentette mindenkinek jut egy kiskanál erőspista vacsorára.
3. Sokáig nem jött a szánkra, hogy nevezik a salmon-t magyarul. Behelyettesítésként a "tudod az a rózsaszín hal" kifejezést használtuk, és mindenki azt hitte otthon, hogy felvágunk.
4. Az innivaló fogalomcsoportban más is van vizen kívül.
5. A "bemegyünk a városba" tartalmaz egy kis vásárlást, egy jó kajálást, egy sétát, egy fagyit. A szorongásos felhangját végleg elveszítette tudniillik, hogy be kell menni a DDGÁZ-hoz könyörögni hogy a gázszámla kerüljön át kitolási szakba, mert a tágulás már elviselhetetlen.
6. Ha fázom, felveszek egy "cvettert". Nem kell mondjuk dunyha. 
7. Ha ázom kinyitom az esernyőmet (áááhh, nincs értelme inkább ázom ááááá és futok.)
8. A szennyesruha-skála két fokozatúra esett vissza.
9. A cipő-skála meghatóan bővül a régi kettőről felfelé (nekem már hat pár van, de minthogy erős a női oldal, határ a csillagos ég) a férj maradt kisebb igényű ami a mennyiséget illeti.
1o. A pillanatragasztó már nem része a mindennapoknak.
11. Végre bebizonyítottam, hogy a háztartási gépek nem feleslegesek a konyhában és nem csak a helyet foglalják.
12. A pénztárcám nevében megjelölt funkciót is betölt, ami a régi biztostű-családifotók-buszjegy tárolását tekintve megható fejlődés.
13. Mindenkinek van saját törölközöje. Több is.
14. A takaróhuzat és a párnahuzat mintája egyforma.
15. A bárszekrényben bár van...és a fiókban szívószál és kosárban gyümölcs és köcsögben süti és tartóban kenyér és van konyharuha (rendes kockás) és konyhai papírtörlő és tea meg kávé...


....és igen. Vesszük a jeget. Jó nagy csomagban ami sokáig elég. A lyukacsosat szeretjük, de kockás, tömbös, vagy kásás is van. 
Elképesztő luxusban élünk, mert azt hittem csak öt pont lesz.
Holnapig is tudnám írni, de nagyi vagyok és szabadnapos és mindjárt felébred a pömpi szóval pá...









2015. május 4., hétfő

Szössz

A munkaidő végén - mivel két szabadnapom következik - beugrom elköszönni a mamókhoz, különösen Joanhoz.
Az ajtóból már látom, hogy a feje lóg úgy horkol a fotelban. A tévé bekapcsolva jó hangos mert hallókészüléke van, fél szemére teljesen, a másikra nyolcvan százalékban vak.
Odasettenkedek, leülök kicsit mellé, nem akarom felébreszteni.
Kifelé menet kilopok két mentolos cukorkát a tálkájából az asztalról...

- I saw that!
- Close your eyes then ;)

Nyomok egy puszit az arcára...

- This is abuse you know...naughty bunny...
- Yes I know...grumpy old bag...


(-Láttam ám!
-Akkor csukd be a szemed ;)

-Ez bántalmazás tudod...te huncut bige ...
-Igen tudom...te zsémbes vén szatyor...)

(Bunny szlengben attraktív nő, a bag pedig rosszhírű idős hölgy)

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...