2016. február 2., kedd

Szössz


-...de akkor menjél bazzeg az ezerkétszáz lóerőddel, ha már kiengedtelek...
- Szép lassan szeretne csak elindulni, ne hőbölögjél...
- Jah...de hogy? Megvárja míg a föld elfordul alatta bakker?

2016. február 1., hétfő

Fohász

Az Úrra, Allahra, Buddhára, Darwinra és az ufókra kérlek titeket, ne higgyetek el mindent ami szembejön és pofánvág. Kételkedjetek, gondolkozzatok és nézzetek, olvassatok utána.
Lécci
Ámen


2016. január 26., kedd

Vi.a.gra. élmény

Akinek a kissé ceccuális tartalom nem kenyere, hagyja ki ezt a bejegyzést...
...amúgy szerintem nem karikás a poszt.

Felemlegettük ma, (jó sok nevetés közben) milyen sokszor volt olyan, hogy a kocsmároséknál összejött a nyolcbaráti társaság. Négy pár voltunk, fele házas fele még nem - különböző korosztály, de mégis jól megvoltunk.
Eszünkbe jutott az a pikáns történet, amikor a kocsmáros Zsuzsáék - valami barátnője révén eljutottak  egy gyógyszercég báljára vagy mire. Magukhoz képest mindig voltak ilyen elit barátaik, (pl. városi polgármester, orvosok stb.) A Zsuzsa a kocsmát vezette, a férje fagylaltot kevert, közben néha kicsit berumozott, majd parkettázott és padlót rakott, szabadidejében mindenfélét gyűjtött és azzal üzletelgetett, vagy éppen banánültetvényt telepített és azzal is vásározott. Igazi egyéniségek mindketten.
Pont ők nyerték meg azon a bálon a fődíjat - egy vi.a.gra.tortát (szerintem csak mert kék volt) és két szemet a kis kék tablettából, DVD-tokra hasonló díszcsomagolásban.
Aztán, hogy a kocsmában hányadik sörünk után került szóba, hogy milyen lehet e gyogyó hatása, azt már nem tudom, de a kocsmárosné azt mondta, hogy Lajosának be nem adja, mert izgatottságában leparkettázza az egész udvart, ott meg még disznóól is van, inkább nem kockáztat.
Így történt, hogy kiosztotta a kis kék tablettát a nyolcbaráti társaságban jutott is minden párnak egy fél ugye. 
Mi ugyan nem gondoltuk, hogy a kocsmából ezzel az élménnyel jövünk haza, de gondoltuk, ha lúd - legyen kövér.
Lehet, hogy az átlagosnál tovább sikáltam a talpam a fürdőben, mert bent meg a férj édesen elszenderedett.
Gondoltam is, hogy talán nekem kellett volna bevenni, akkor legalább nem mulasztom el a hatást. 
A többieket nem kérdeztük. Valamiért senki sem hozta szóba.
Tőlünk aztán lehetett az kékre festett préselt liszt is, pont ugyanaz lett volna a hatása.
Hát kérem van ez így...


2016. január 22., péntek

Szössz


- Apa nézd, már megint magasabb vagyok...
- Jah,, éppen akartam mondani, hogy ne lehelj a homlokomra!

A lányok:

- Elvitted a dzsekimet?
- Akartam szólni, de lemerült a telefonom...
- ...és minek van nálad az ezüst fülbevalóm? Azt a Dan-től kaptam...
- Jóvan, kellett valami...
- ...de basszus az orrodba???

Szössz

... avagy lustaság fél egészség:


- Hej... most!
- Nem lehetne tíz perc múlva anyaaa?
- Miért mi lesz akkor?
- Semmi... csak akkor ülhetek még tíz percet...


Fő a kíméletesség (meg a pozitív hozzáállás):

"Van egy rossz hírem, meg egy jó hírem, de a jó hír annyira jó hír, hogy üti a rosszat teljesen, ezért a rosszat inkább el se mondom..."

(Ez kb. nekem felér annyival, hogy "terhes vagyok, de a Bill Gates az apja", vagy valami hasonló... de a rossz hírt tényleg nem tudtam meg...)

Reggeli (hülye) gondolatok

Iszonyat vicces a bábfilm hang nélkül...
olyan, mintha mindenki csak azt mondaná: be be be, bem bebe bebe
A férj meg lázat akar méretni velem, mert ezen röhögök öt perce.

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...