Három napja írtam egy rohadt mérges posztot, de azóta gondolkoztam rajta, hogy kitegyem e.
Úgy döntöttem nem teszem ki, mert jó kislány leszek. Úgyis mindenki tudja az álláspontjaimat a véleményemet szóval koncentráljunk a vidámkodásra. Arra jó volt, hogy jól kiventilláljam magamból a füstöt és nem büdösödik belém.

Szóval.
Elfoglaltam a télikertet és eléggé belefeledkeztem a munkába. Mostanra az összes digitális ápolási terv készen van és van olyan amit már azóta felül is kellett vizsgálni mert a szabályzat havonta írja elő. Eközben csinálom a távsulit, az első unit - tal végeztem el is fogadták, most a második felénél tartok. Tegnap voltunk a főnökkel megvenni a tableteket a többieknek - mert ugye ők azt fogják használni a napi jegyzetekre, meg mindenféle mért adatokra (pulzus, hő, vérnyomás stb).
Az elmúlt két hetem elég szaladgálós volt, mégse stresszelek egyáltalán. A programot még mindig tanulom,  minden nap új dolgot fedezek fel. Beállítottam a cloud-részét, az az a rész amit a tableten fognak a kollégáim használni. Tök sok problémát meg kellett oldanom, nagyon sok dolgot ki kellet találni, hogy hogyan kell testreszabni úgy, hogy minden benne legyen, mégse legyen káosz. Mostanra úgy néz ki egész pofás lett és bár a főnökkel nem tudok már hadakozni - mert olyan dolgokat is bele akart  tenni ami szerintem tök felesleges, de jó, legyen meg az öröme...

Kicsit kitisztult a jövőképem is. Jöttek szembe a munkakeresős oldalakon olyan állások amelyek tetszenének a jövőre nézve, van kettő is amelyiket körülbelül megcéloztam, hogyan lehetne oda eljutni.
Valamiért a gátlásaim teljesen elmúltak idénre, és valamiért a magabiztosságom soha nem mért állapotban van. Ezt gyorsan ki kell használni, mert ki tudja mi a túró lesz a fejemben a káosz jövőre vagy két év múlva.

Lesz megint egy magyar munkatárs, szépen lassan berendezzük a Krisztivel a munkahelyet. :)
Amúgy felhívás Magyarok! Ez a hely egy kicsi, proli, porfészek. Csak szólok, hogy ha ideköltöztök, ne lepődjetek meg.

Ennyit a munkáról.


Nyafogtam a férjnek, hogy ki akarom próbálni a diamond painting-et (hát nemtom ennek van e magyar neve, de talán csillogókövesmozaikfestmény mittoménmi...).
A legtöbb kép iszonyat giccses: csillogó unikornisok, szirének meg hasonlók. Viszont nekem azóta benne van a motoszka a fejembe amióta az egyik betegünk pár éve csinálja. (Borzalmas mamás dolgokat nyilván: lepkéket,virágcsokrokat,egyszarvót az erdőben meg ilyeneket.
Maga a metódus izgatott engem, mert szeretem az ilyen pepecselős munkákat.
Elmentünk több helyre nézelődni miket lehet itten venni ilyenformán. Sajnos a boltokban is elég korlátozott a készlet. Lepkék, szines fák, madarak és virágok. (Mondjuk a madarakat nagyon szeretem, azóta vettem is egy papagályosat. )
Voltunk a tragoban is hátha, de ott is csak giccsparádé volt. Próbáltam kicsike dobozokat is keresni, hogy majd abban tárolom a köveket... hát igazából, hogy  egyhén fejezzem ki magam: kereskedelmileg nem erre a hobbyra vannak ráálva itt délen.
Aztán online eltévelyegtem az aliexpressre meg a wishre és lám... nem is tudom mit gondoltam... minden giccs keletrű gyün.
Találtam még Enterprise-t és Darth Vadert is,  és olyan virágos képet a hálószobába ami majdnem pont olyan mint a mi ropogós ágyneműnk. Szóval VAN olyan ami nem annyira giccses (ezzel bíztatom magam) és tök meg lehet találni az ízlésem felső határát ami még pont átcsúszik a hányingerküszöbön.  Ha kifutok az ötletekből, maximum csinálom a hobby kedvéért és elajándékozom a Bali mamáinak meg papáinak (sok idős ügyfele van).
A vicc az, hogy pont egy virágosat kezdtem el (vázában) mert itt ugye nem volt más (majd elküldöm anyósnak szülinapjára gondoltam, szereti a virágokat ) és mindenképpen ki akartam próbálni ezt a dolgot már, amit meg aliról rendeltem az ugyebár hmm alhangon hat hét míg megjön. (Amúgy bárki akar kínából jól nézze meg mit vesz és mennyiért és hol.) Eszméletlen idegnyugtató amúgy, a férj úgy hívja az ilyen elfoglaltságot hogy ilyen auti foglalkozás (hát szerintem simán diagnosztizáltak volna ha abban az időben lett volna ilyen).
Egy fonalcsomaggal is szemezek, vagyis kettővel, de kordában kell magamat tartani, külömben nem jut a havi szoknyaadagomra. Kicsi elvonási tüneteim már vannak, mert imádok horgolni, de mivel nagyon elfoglalt voltam nem jött ki annyira.

Az autusztus havi szoknya egy barna selyemszerű lett.
Öt kedvencem van jelenleg, de ez is változik mindig: a leopárdos ami a Kriszti szülinapi ajándéka volt, a fehér rakott foltos és ez a barna. Van egy kígyómintás is amit szeretek, meg egy rózsaszínes - piros - leopárdos - rakott amitől anyámat kiveri a víz.
AHH teszek ide majd egy képet, hogy el tudjátok képzelni a kollekciót. Színkavalkád és csoda ... (majd ha felkászálódtam és elindulok valamelyik irányba - tanulás, konyha, mosógép, hajmosás, főzés stb irányába... )
Múlt szerdán bár szabadnaposak voltunk,  cseszett elfoglalt napunk  volt. Egész délelőtt tanultam, aztán meg kellett rendelni a heti bevásárlást, utána hajat mosni meg kipuceválni  magamat. Aztán elmentünk Oliviához, utána elhoztuk a Tamit a melóból, aztán kellett menni B&Q-ba is,  utána meg az ASDA-ba. Aztán haza, és mielőtt elindultunk volna vacsorázni egy nagy puffanást hallottam az emeletről. A Bali aszonta "mer biztos megin nyitva hagytad az ablakot és szél van,,, valami egyszer kiesik az ablakon rá a kocsira ... " és így morgolódott én meg felmentem és az egész ruhásszekrényem - ami amúgy nem szekrény hanem egy ilyen csővázas gardrób-felépítmény - leszakadt.
Az összes cuccom a földön, alatta eltemetve valahol a pöckök és rudak ...... és én ránéztem és aszontam BAZDMEG...
...sírni tudtam volna, de nagyon magas szintre fejlesztettem az önkontrollt és a hátatfordítok és leseszarom metódust.
Hát szóval elmentünk vacsorázni és tök jót dumáltunk meg minden. Egy óra múlva mikor visszajöttünk a kínaiból kilenc után, rezignált arccal az összes cuccomat fel kellett szedegetnem rendberaknom visszaakasztgatnom. Akkor meg én morgolódtam... "persze mer mióta mondom, hogy kell vennünk egy másik ugyanilyen gardóboscsővázasizét mert nem férünk el itt.... "
" Akarod mondani TE nem férsz el... mert annyi ruhád van, nem is tudsz ennyit felvenni..."
" Hát egyszerre nem is, minden nap egy másikat... amúgy meg szerintem te maradj csendben Mr. huszonháromdartvéderespóló, amúgy meg még mindig jobb ha az embernek van ruhája és van miből válogatni, mint ahogy te csinálod, hogy VAN ruhád és háromban jársz egész nyárom..."
" Miről beszélsz? Most is másik póló van rajtam... "
"Igen más mint ami múlt héten, és jövő héten meg majd az lesz ami múlt héten volt. Mindig ezt csinálod. Szerinted hány rövidgatyád van?"
"Kettő"
" Ja... jó lesz az tizenkettőnek is...  Kettőt hordasz"

...és így tovább. De amikor a melóhelyen megkérdezi a főni, “ neked amúgy hány szoknyád van?? akkor az is úgy hangzik mintha itthon lennék.
Ma megszámolom. Komolyan. Szerintem azért tűnik soknak nekik, mert variálom össze vissza és nem veszik észre ha ugyanazt húzom. Ügyes vagyok. Ennyi.

Csak a hasamat kéne valahogyan lefaragni, akkor még ügyesebb lennék már végre.... hát nem lehet mindenki tökéletes. Az én tökéletlenségem a Tunnocks-ban rejtezik.


Minthogy én mostmár nagyon posh szabadhétvégés digitális nővér lettem, a múlt vasárnap el is mentünk carboots-ra és vettem egy rózsaszín muffin alakú sütitartót (én beszélek a giccsről hahhh) meg képkereteket, és négy pónit a Helgának... amúgy is akarunk megint egy nagyot vásárolni az unokáknak és ez majd még befér a csomag tetejére, a múltkor a Martinnak is találtam pár dolgot.
A jókis vasárnapi lompiacos kirándulásainkat mindig imádom... annyira jó kikapcsolódás, jó sok szemetet össze tudsz vásárolni fillérekért, gazdát cserél minden, de minden.
Két szössz volt a legjobb, de rohadt sokat röhögtünk.


- Ezmi? (hengeres hosszú virágos doboz)
- Mittomén... Tele van a faszom bele tudom tenni...

 - Ott egy nyúl, nem ilyet akarsz?
- Nyúl? Hol?
- Ottni, a fekvőcica mellett...
- Milyen cica ? Csak a békát látom...
- Milyen békát?

Utána elmentünk a Toby-ba ebédelni és aztán itthon megnéztük az Independence Day-t, este pedig  amíg ő x-boxozott én még  megnéztem egy pár Star Trek részt. Ettünk pattogatott kukoricát és ittunk söröt.

Hát így telnek a napjaink.

Na megyek, mert mindjárt behorkolok a kutyával egy reggeli ráadásra és tényleg nem tudom hol kezdjem a mai napot (SE).

Róza

Dilemma...magammal...

Három hete keresgélek.

Kicsi spórolt pénzemen kéne vennem tányérokat mer szarul állunk... de az az olasz amelyik tetszik, az olyan drága.

...és még evőeszközkészletet is, de arra meg eleve sajnálom a pénztet.

...jóvóna néhány salátás meg tálalós is...

...és... reggelizős zabpelyhes-kásás tálka.... de úgyis megyünk carbootsra 11.-én majd ott turkálok...

...ki kéne cserélni a klotyó előttis meg zuhanykilépős szőnyegeket is... vagy....  áááá, bírja még egy pár hónapot... majd karácsony előtt... 

...és kéne egy headboard - nemtommimagyarul - háttámla??  végre az ágyunk végére... de...   végül is csak mi járunk a hálóba... senki se látja, hogy nincsen...

Ó de szép táska... 

Kell őszire. 

Nagyobb. A mappám is belefér.

Én új munkaköröm megkívánja.

Több mindenhez megy.

Meggyőztél...

Születésnapomra (holnap, de megelőlegezem)

Reggeli elmélkedés:
Vannak olyan dolgok a világban - szerintem mindenki életében, de lehet, hogy Teréz anya kivétel, bár én nem hiszem szerintem neki is volt egy fejkendője amit gyűlölt, vagy egy lábbeli amit soha nem húzott volna fel -  amiket indokolatlanul gyűlölünk... persze ilyen egyedi dolgok, nem hogy pl. utálok mezítláb meztelencsigára lépni mert azt mindenki utálja... ööö gondolom.
... hát na... legalábbis én. Lehet, hogy tévednék és egyedül vagyok a hülyeségeimmel?
Negyvennégy évem alatt sem sikerült semmiféle megfejtést vagy indokot találnom ezek eredetére... Valamit gyűlölni. Zsigerből. Nagyon.
Szerencsére emberekkel ez nem nagyon fordul elő, inkább csak az idegesítő része, a gyűlölet részéhez azért nagyon sok kéne, nem vagyok én annyira gyökér. Remélem.

Rohadt nehéz megértenem és elfogadnom az ilyen misztériákat például, hogy miért gyűlölöm annyira azt a...
....mondom a férjnek "mi is a neve annak a hordódobnak?"...
azt. Még a nevét se vagyok hajlandó megjegyezni. Valami cimbradob vagy mi...

Vagy például... miért utálom ha bármikor - bárhol ha rádió megy a háttérben, kizárólag a kocsiban tudom tolerálni. Miért gyűlölöm ha valaki úgy akarja felhívni a figyelmemet, hogy kopogtat a hátamon vagy a vállamon. Ezt amúgy mindenki tudja, hogy várható a fordulásból állbavágás szóval senki se kockáztat.
Van még: muskátli (büdös, randa és szőrös), képújság-betüreklám és társai, tvshop, fodor - bárhol, ruhán függönyön tökömtuggya napernyőn..., rojt - ruhán, napernyőn tökömtuggyahol...,
vannak ilyen érzékekszervi dolgok amiket gyűlölök pl a hínár a lábamon, vagy az a takonygyurma - meg nem fognám. Vagy ilyen a lila szín...
Ezek az érzések zsigerből jönnek és annyira erősek, hogy még magam is meglepődök rajta. Egy ilyen gyomorszájonvágásként tudnám leírni, ami szépen felér az agyamig és vagy azonnal kisüt, vagy szép lassan tesz tönkre... mint pl. a főnök rádiója az ebédlőben.

Számvetés:
NA. Ez után a szép magvas bevezető után viszont holnap megin öregebb leszek, csak az éveim száma változik más nem.
Vagyok annyira tisztába magammal, hogy ne aggódjak ezen, és nem is érdekel egyáltalán. Jobban nézek ki mint tíz éve, jobban érzem magam mint húsz éve... hát szarabbul látok, de nem lehet minden tökéletes. Az idei  szülinapi fogadalmam, hogy minden hónapban elteszem azt a pluszt amivel többet keresek... na jó a felét... vagy a harmadát... de valamennyit, mert január-február körül le kell foglalnom egy balatoni, közvetlen vízparti nyaralót vagy ha azt nem találok egy nagy házat Bélatelep környékén. Oda nyaraltatom az egész családot és visszük a kutyát és végre otthon is nyaralunk egyet nem csak szaladgálunk mint a mosómedve az emmötösön. Ez a terv. Az összes mindenkivel összeszövetkeztem, konspiráció indul...
Mindent megszerveztünk, mi megyünk kocsival előre a kutyával - aztán jönnek a lányok utánunk röpszivel - ott akkor a nagylányék is leutaznak onokákkal és akkor ottan lesz a dejólesz. Jöhetnek a rokonság-barátság látogatóba és nekünk nem kell menni sehova se.
A mostani kettő hetes szeptemberi szabit meg eltöltjük valahogy. Lehet, hogy elugrunk külföldre - ez még képlékeny, mert ebben a hónapban adóelőleg-fizetés van errefele. Volt terv, hogy mennénk magyarhonba, de tavaly voltunk és évente menni ... hát nem szeretnénk, lóvéban is fáj, meg útban is, meg nagyon kéne most pihenni. Nagyon.
Teljesen képlékeny, hogy mit csinálunk, de majd kitaláljuk. Ez a szép benne.

Ma meg holnap kiszülinapozom magam. Ma takarítok rendet rakok. Holnap dolgozom. :)
 Tortát nem rendeltünk - idénsem - a nótiból (Naughty but nice) mer először elfelejtettük aztán nem volt idő elmenni, aztán mikor lett volna, akkor már csak kész tortára a marksparks ból  akkor a Bali valamit összekutyult és nem mentünk, anyám aszonta: süssé... én aszontam: süssön a f...om... szóval ma még este elugrunk valami szar piskótáér, de lehet hogy veszek egy tálca jó sütit oszt annyi. Mindig ez van. Mindegy... majd talán az ötvenedikre valaki csináltat nekem egy  startrekes vagy mégjobb egy olyat ami a csillagkapu - óriási lenne -  tortát végre... nem hisztizek. Csudaszép kincset kaptam a családtól és sajnos emiatt négy évre be is foghatom szépen a pampulámat... még a torta miatt se panaszkodhatom...
(A melóhelyre meg veszek egy tálca sütit... én az utolsó karácsonyi zserbónál (ami amúgy istenkirály lett) megfogadtam, hogy a következő bármit egy másik sütővel mert ez borzasztó... Már egyezettünk az ügynökséggel, itt voltak csekkolni fényképezni, szóval lesz csere az egészre- sütő, főző, elszívó - de még nem tudjuk mikor... itt mindenki ráér, tehát mi is átvettük ezt a mentalitást.)

Magamat is megajándékoztam, mert stikába vettem kettő szoknyát - jó az egyiket a Kiszti vette mert nem engedte kifizetni szülinapomra totál őrült fazon (a Kriszti is) leopárdok szaladgálnak rajta, de még másik kettőt is meg kéne vennem megint, de majd meglátom mennyire villanyoz fel a fizetésem. Szerintem túl nagyok az elvárásaim anyagilag, az emelésem nagy részét szerintem elviszi az adó... meglátjuk. Anyám aszonta vegyek valami ruhát és kifizeti, de nem húzom le anyámat mer nyugdíjas és költse magára. Csomag megy a héten, tettem bele neki Riomare-t mer úgy szereti, meg zabkását mert azt is és itt vannak ilyen különlegesek almás, áfonyás, mézes, csokis, epres, mittomén... én is szeretem, csak hízlal.
(Tulajdonképpen mindent szeretek. Nehéz az élet,,, úgy irigylem a válogatós pinákat, akik finnyálkodnak még a lecsótól is...)

Elmegyünk ma a zakopánéba azér, mer kéne egy kis savanyúság, meg elfogy a paprikám és a férj is azt monta, ma jön áru, ha van lecsópaprikájuk akkor majd ő főz ma. Szóval én ma a takarítás és sainsburyrendelés és vásárlásos mizéria után nekilátok a tanulásnak mer augusztus 9. az első dátum amire az első modult be kell fejeztem... de lehet, hogy ma nem... lehet inkább majd hétvégén...

Csumi

Szössz

- Te már akkor jövő héten negynvennégy leszel??

- Ja.

- Az jó.

- Miér?

- Me kezdesz utolérni...

LondonSzössz

- Tutira lesz szabad rokiparkoló nem kell parázni.

- Honnan tudod ilyen biztosan?

- Honnan bakker... Mert mondjál még egy  valakit ebben az országban aki rokkant, magyar, és Villont szereti!

...hát ja kicsi a halmazmetszet

...mondhatni pontszerű

Életlista

Család:
A kicsiTami (19) a gyógyszerész-asszisztens ösztöndíját csinálja még, a barátja mégnemtuggyukmileszbelőleCallum, Olívia (22) még mindig a férjjel dolgozik, nincsen pasija, és mosjötthaza Afrikából ahol nyaralni voltak tizenhatodmagával, de már készül Tenerifére őszire, a Nóri (23) most vált munkahelyet és a legelitebb itteni hotelben leszen főrecepciós, ősszel Benidorm -ba megy nyaralni a Ryannel.
NagylányZsófinak (28) nagyon elfoglalt élete van, még úgy is, hogy még otthon van a gyerekekkel. A Helga (2,5) tűzrőlpattant kisördög, a Martin(4) meg különleges nyúltojás, de legalább már van diagnózisa az autizmusról... valószínű enyhe fokban de ezt ugye még korai eldönteni. Bizakodunk. Rettentő okos minkettő, nagyon szeretem és nagyon féltem őket. Jobb lenne ha itt lehetnének végre, de ez még mindig a jövő zenéje.
Anyám igazgatja baranyát és a rózsadombot, amúgy elvan mint a befőtt és mindig mozgásban tartja magát. Az öcsém úgy néz ki megállapodik végre, de eztet nem kiabáljuk el.

Szem:
A szememet egészpontosan egy éve kezdték szurizni, először csak a balt ugye, aztán két hónapra rá a jobbat is. Azóta minden hónapban ez a program. Közben genetikai tanácsadáson is voltam, véremet vették és meg is kaptam a hivatalos Pseudoxanthoma Elasticum diagnózist - bár a találtak érdekességet és további vizsgálatok kellenének, de ahhoz az öcsém és anyám vére kell, úgyhogy a genetikus dokinővel kell konzultálnom ha jönnek karácsony előtt, vagy tavasszal hogy vehessen tőlük vért. A lényeg, hogy igen megerősített diganózisom van erről a szépnevű kondícióról amit én igazából nem hívnék betegségnek, mert a lelkiállapotomon az némileg javít, ha próbálok nem úgy gondolni rá.
 A jobb szememet ugye időben elkapták, az szerintem javult is, de amúgy sem volt annyira szar. A bal retinám viszont túl sokáig ázott a lében mire odakerültem, szóval az hol jobb, hol rosszabb, de inkább stagnál és a doki azt mondta az is jobb mint ha romlana... Gyönyörű absztraktokat látok vele és szerintem ez nem is lesz már másképpen. A jobb kompenzál, szóval ha mindkettővel nézek annyira nem vészes, de soknézős napokon estére befájdul a fejem. A fényvédelemre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanom, és most pl külön pappert is kaptam, amivel kell mennem a szemügemesemhez, mert új szemüveg és lencse is kell. A tököm tele amúgy a szememmel, de próbálom ignorálni ezt az egészet és ilyen struccpolitikával élem a napjaim...

A klaudikáció - nagyon szép neve van guglizzátok ki, most a csökkent megterhelés - az új munkakör miatt sokkal jobb lett, de az izületek és izmok elszaródása miatt MOST éppen tegnap délután óta a karjaim ( a bal jobban ) fájnak rohadtul. A legjobban úgy tudnám leírni ezt a fajta fájást ami nekem van a lábamban vagy a karomban (vagy mindkettőben, illetve mindanégyben tetszőlegesen változik), mintha belülről égne kifelé... mintha valaki csípőspaprikát dugott volna az izmaim alá.
Az esetek nagy részében megtanultam kibírni, (már akkor mielőtt kiderült volna mi van velem). Amikor nagyon nem bírom, akkor szoktam néha gyógyszerhez fordulni, de csak nagyon ritkán, ugyanis amúgy tökre nem szedtem életembe se semmit soha és nem is szeretek. Szóval a fájdalommal megtanultam együtt élni, úgyse lehet ezzel semmit se csinálni, jobb lenne nélküle, de ez van. Már nem emlékszem milyen volt amikor semmim se fájt... régen volt.
Az izületeim is mindig szarok voltak, csak ugye nem tudtuk hogy miért... anyám hordott dokihoz tizenévesen a térdeim miatt, de semmit se találtak ami magyarázatot adott volna arra, miért fáj... Tökmindegy... mindenem kattog és klappog és korcog még a könyököm is, de ez is huszonéveim vége óta így van szóval ez se fog javulni.
A véreredményem most jó. Mondták üljek a napra néha... meg hogy ne hajtsam túl magam... meg, hogy hordjak napszemüveget...sétáljak napi fél-egy órát....
Néha ellenállhatatlan vágyat érzek a harkányi gyógyvíz után, hogy csak úgy ücsörögjek ott, abban a záptojásszagű lötyiben egy pár órát és körbejárjon a melegvíz.

NAjóvan azért felmászok én még a nemzeti parkban a vízesésre egy pár évig, meg talán pár métert még elszaladok egy busz után, de többre asszem már nem leszek képes. Kicsit korán jött ezt bevallani, de ez van. Próbálok vigyázni magamra, szélben rendesen felöltözni - bár abszolút nem vagyok fázós - napszemüveget hordani amikor csak lehet, itt a tengernél a víz miatt amúgy is nagyon ajánlott még borúsabb napokon is.
Néha kicsit nekikeseredek, aztán elmúlik. Néha gondolkozom a jótündéren meg azon, hogy mennyit változnak a kívánságok az évekkel...
Így negyven felett még önző dolog ha mondjuk a látásomat kérném vissza??
Mindegy úgyse nincsen jótündér szóval mindegy is...
Amúgy minden családtagomnak jobb, hogy nem tudják, hogy mit látok... és nem is akarom, hogy megtudják sose...

Magamnak meg mondogatom bőszen, hogy ebben a városban úgyse nincsen egyetlen egyenes utca se, és a tenger amúgy is mindig hullámzik...


Két hét múlva szülinapom lesz és már tettem néhány célzást a családtagjaim felé, amit ők majd tök jól ignorálnak és kapok valamit amin tök meglepődök (és általában örülök is).

Hát kedves család akik NEM olvastok ... lécci ne vegyetek nekem étkészletet, se kártyát, se virágot... nem szeretnék pofátlan lenni, de rohadásig van az ebay kívánságlistám karórákkal, és bár most vettem hat fontért egy tizenhat páras fülebaló készletet az asdában, ékszerekkel is elég szarul állok... egy fehértáskanyárra és egy fehérvégreconverse tornacipőm se sincsen...
köszi. #nincsjótündér
Amúgy meg adóelőlegfizetőshónapban vagyunk és a férj hajtott eleget -  tök jó lesz egy kedvencvirágomcsokor (namijaz?? még sose vette senkise)  meg egy kártya és montam a férjnek hozzon egy tortát, bűnözünk...

Pusszz
FerdeszeműSzarkarúRóza


JAJ és elisfelejtettem mondani, hogy a londonosMácsaisFaludisVillonos est tök jó volt, a művelődés, a retro feeling meg a pogácsa is. Nem is írtam hogy megyünk vagy nemtudom írtam e, mert úgy volt megyünk aztán úgy volt, hogy nem, aztán megint úgy, hogy megyünk aztán megint nem, és végül mentünk... de kb előtte nap délben dőlt el. MER hiába volt jegyünk két hónapja a Kriszti  is meg én is nélkülözhetetlenek vagyunk...
 nem ám... csak paraszt volt a beosztásügyi-intéző...
Csináltunk szelfit, de nem szalonképes akkora a fejem rajta mint egy hörcsögnek, pedig nincsen pogácsa a számban...
A Kriszti szelfizett a Mácsaival és tök ki volt virulva... mámint a Kriszti...
...én nem szocializálódok híres emberekkel...

Tudom... tudom...

Tegnap megint elmaradt az írás.. gondoltam most gyorsan elkezdem amíg a heti bevásálásom kiszállítása ideér... mer utána megin má főzni állok neki, meg mosást betenni meg tököm...
Nagyon sok mindenféle történt az elmúlt hónapban, és azt hiszem ez a június volt nagyon régóta az első hónap amikor nem volt alkalmam írni.
Először is látogatóink voltak otthonról és olyan jó esős időnk volt, hogy eszméletlen. Nem is emlékszem ilyenre amióta itt vagyunk, hogy ennyit esett volna júniusban (cserébe most két hete nyár van és napsütés, jókedv és vidámság...)

Szóval a látogatók. Eljött kedvenc óvónénik és férje és ha jól gondolom így esősen is nagyon jól érezték magukat, bár nagyon sok dolog amit szerettünk volna nekik megmutatni vagy az eső vagy az idő rövidsége miatt nem fért el azokban a napokban, de megígértettem velük, hogy nem várnak újabb hét évet a következő látogatással. (Bár ezt sose lehet tudni ha róluk van szó...)
Aztán elmentek, nekünk meg letelt még a maradék szabink is és mentünk vissza a nyúzóba.

Engem ott is meglepetések vártak. Már benne volt a levegőben pár hónapja, hogy munkát váltok, és hogy lesz nekem egy külön státusz, hogy koncentrálhassak a fontosabb dolgokra, de mindez csak ígérgetésnek tűnt és nem volt látszatja, hogy bármi is történne. Se felkérés, se kinevezés, se munkaköri leírás.
 Anélkül, hogy részletezném egy napon nálam nagyon betelt a pohár. Sok dolog hozzájárult ehhez, amit nem írnék le részletesen, mert felesleges itt az áldozatot játszanom, de elég az hozzá, hogy két és fél ember munkáját végeztem az utóbbi évben és erre az a nap nagyon rátett. Szóval leültem a számítógép elé és elkezdtem írni a felmondásomat - hozzá kell tennem: sírva. Azt éreztem, hogy valamit lépnem kell, hogy rákényszerítsem magam a változásra, és ha megadok egy határidőt, mondjuk két hónapot a távozásra, akkor helyettem felvesznek valakit nekem meg van időm és "kedvem" másik melót találni.
Úgy éreztem magam, mint a titkárnő az Egészséges erotikában akit senki nem akar megdugni bárhogyan igyekszik... hogy ezt megin velem és nekem és... és ... és.
Kedvenc nővérünk Neisha meg úgy felháborodott, hogy ment a főnökhöz és őt baszta le. A régen igérgetett státusz pedig hirtelen megteremtődött a részemre és a következő hétfőtől már az ápolási terv kordinátoraként és az NHS digital mentoraként találtam magamat. Fizetésemeléssel.
Ha ezt tudom előbb kiverem a hisztit, de sajnos túl türelmes a természetem. Namindegy mosmá...

Két hete már ezzel az új munkakörrel birkózom, workshopokra kell majd mennem, jelentkeztem Level2 diplomára "Az ápolási terv és betegkoordináció tudománya" címmel, majd ezt elvégezve megcsinálom a Team Leader és a Manager kurzust is - a jövőre való tekintettel mert elegem van abból, hogy nálam hülyébb emberek dirigálnak nekem.
 Önerőből és önagyból  két hét alatt megzabáltam a CareDoc system kezelését és már két teljes ápolási tervet feltettem a felhőbe, valamit újabb kettővel félig kész vagyok.  Gyönyörű mondatokat fogalmaztam és rettentően büszke vagyok magamra amúgy (anélkül, hogy nagyképűnek tűnjek - ez nagy dolog). Közben két másik projektben - az ágynyilvántartásban és az online betegfelmérésben is megtettem a szükséges előkészületeket, beregisztráltam az IP címet, elindítottam a konzultációt e-mail-ben és lefixáltuk a tréningeket - mehogy ez vóna az én dógom IS.
Aztán megint kiakadtam, mert az első workshopra - ami egy online felületbe való becsatlakozás lenne, egyelőre csak az ismertetés zajlott tegnapelőtt  - a fönök felkérte az egyik délutános nővért, hogy menjen vele AKI a workshop napjának regglén lemondta és a főnöknek egyedül kellett mennie. Attól kerültem idegállapotba,  hogy ez az ágy managemet website dolog, amit az NHS koordinál és ahol a mi ágyainkat reklámoznák (mert ugye mi magáncég vagyunk és amúgy ez egy fizetős szolgáltatás), hasznunkra válna, és nem mellesleg az én ötletem volt a hatékonyság növelésre...
... és akkor ő kijött az "irodámba" és még volt képe nekem panaszkodni amiatt, hogy egyedül kell mennie...

Két dolog miatt NEM ajánlottam fel, hogy elmegyek vele:
1. Nem én voltam az első gondolata ( pedig eddig is csak rám meg a Neishára számíthatott bármi  volt)
2. Azt akartam hogy menjen egyedül és mikor felébred az előadás végén végérvényesen rájöjjön, hogy nélkülem lófaszt se boldogul SEMMIVEL amihez billentyű meg monitor kell (mondjuk sokszor azzal se amihez nem).

Szóval a következő - már tréninges - dátum a mienk a Neishával (mondjuk a Neishával nem leszek kisegítve nagyon, de legalább nem kell egyedül mennem.)
A főnök próbálta kimosni magát azzal, hogy azért nem minket kért, mert már amúgy is elég van a vállunkon... aHHHaaa ... szerintem csak látta, hogy sértődött képet vágok (még mindig nem tanultam meg színészkedni) és próbálta menteni a helyzetet.
Ma sem értem miért képtelen kiadni a kezéből a gyeplőt és beismerni, hogy nem boldogul, és miért nem képes elkezdeni bízni végre az emberekben.

Ja... szóval ott tartottam, a két teljesen kész ápolási dokumentációból egyet kinyomtattam, csak hogy lássa, nem ördögtől való, és milyen szép rendezett, és az összes adat és életfunkció grafikonba rendezve és van testtérkép, meg a gyógyszernyilvántartás is milyen szép... és hogy van benne személyre szabott sürgősségi ablak meg minden csilli villi cucc...
Erre ma megin plafonra másztam tőle, mikor bejött a kis cetlijével, hogy van néhány dolog amit ki kéne javítani... és bazdmeg a legfontosabb az volt, hogy a pudding- ot cseréljem ki dessert-re................................... hátöcsém nézhetném onnét a dolgot, hogy semmi klinikai meg szakmai dologban nem tudod találni semmi kötekednivalót, csak a nyomorult kajában, de nekem inkább vérzett az agyam attól,  hogy még erre a tökéletesen felépített és kidolgozott, szakmailag összeszedett jó kis programra se tudja azt mondani, hogy bakker ez azért milyenjó...

NAMÁRMOST viszont én halál boldog vagyok, és letojom az egészet mert amúgy napi egyszer látom amikor bejön hozzám ilyen puddingjavításokkal,  amúgy  meg a magam ura vagyok, (mer fogalma sincsen senkinek se, hogy mit csinálok és azt hogyan) használhatom végre az agyamat és végre van a munkámban kihívás és jövőkép. A beletolt energiát így most már meg tudom élni befektetésként és kezd kialakulni valamiféle út előttem. A fizetésemelés amúgy nem sok, de azért számottevő, és innentől már nem adom lejjebb.

Leszarok mindent, főképpen a hívócsengőt és ez a legjobb benne, hazudnék ha nem vallanám be.
A főnök azt is monta, hogy sajnálja, de az előléptetéshez nem tud irodát ajánlani.
Megsúgom, hogy erre semmit se mondtam, hadd higgyen amit akar.
Nekem van a legjobb irodám. Ülök a télikertben, körben a pálmafás kertre néző ablakok, bekapcsolom a rádiót, odateszem a teámat meg a laptopot és tojok én a világra... mit nekem iroda.


NA...
Kedden meg szabadnaposak voltunk a férjjel.
Kérdezte mit akarok, hova menjünk. Nagyon pontos itinert adtam: "Leslattyogunk szépen a kikötőbe, felszállunk a hajóra elmegyünk Brixhambe. Ottan sétálunk egy jó nagyot egy két boltot útba ejtünk még a világítótornyot   pislákolórozsdáskisbástyát is esetleg, (végül addig nem mentünk el) veszel  nekem szénakalapot, aztán eszünk fish and chipset valami kis krimóban, majd pedig fagyizunk és utána elkapjuk az esti csónakot visszafele..." tehát így tettünk...

TESSÉK... de mostaztán kommenteljetek ám!