Télikert-sirató

... a boldogságomba egy kis üröm vegyült most. Olyan tök jól éreztem magam az új "irodámban", hogy a sors megirigyelte és most ülhetek a zajos, huzatos, sötét és büdös ebédlősarokban. A főni ugyanis tök új és menő télikertbútorokat rendelt - én kis hülye azt hittem, hogy kis részben az én kedvemért is, mert a régiek már szétesőben voltak és nem is voltak kényelmesek. Hehhh, mit képzeltem én kis naív idióta.
Hétfőn meg is érkeztek a bútorok és mikor szerdán mentem dolgozni a szar szemszuri után, közölte, hogy akkor jó volna ha most beköltöznék az ebédlőbe és inkább ott dolgozgatnék. Először csak nem értettem, de aztán már igen...
Amikor a Neisha jött ma reggel, mondtam neki, hogy nem megyünk ki együtt dolgozni oda többet mert a főnök szerint csak rendetlenségnek tűnünk ott. A főnök azt mondta "én ilyet nem mondtam" én meg azt válaszoltam, hogy nem, nem mondtál, de tudom és azt is montam neki lent a reggeli riport közben mindenki előtt, hogy "jobban ismerlek mint te saját magadat"
... erre csak elvonult sértődöttem a riport után,  felszegett fejjel és ritkán beszélünk. Szerintem nem tetszett neki, hogy a szemébe mondtam.


Szarul esett, mert ez olyan érzés, hogy ahhoz elég jó voltam, hogy a régi törött-szakadt-szaron irodáskodjak, de már az új bútorhoz nem vagyok elég jó... "merhogy akkor a lányok kijönnek hozzám, és majd ott fognak üldögélni, meg pletykálni, és összerendetlenkedik az ülőpárnákat (!!!!!).... " és még ilyen hülye kifogásokkal jött elő... én hülye meg még segítettem bútort keresni neki akciósat online, mert még ahhoz sem ért. Meg amúgy mijazhogy a munkatársaim összerendetlenkednek... basszus mindenki kurva keményen dolgozik... talán nem érdemelnek meg tíz perc nyugit a télikertben?? Nooormáális???? Hát a tököm tele vele.

Nincsen már szép világos, zöldre néző, sokablakos, csendesnyugis, napfényes télikertem.

Lehet, hogy amúgy a szokottnál érzékenyebb vagyok most. Kicsit elfáradtam ezen a nyáron, tanulok is sokat és mostmár tényleg kijár nekem a szabi.
 Mindennek a miértjét hatvanszor kell elmondanom a főnöknek, az összes emailemet KINYOMTATJA nemtom miért, közben meg mindenkit lecsesz, hogy ne nyomtassanak ötnél több beteglistát vagy folyadéklapot... ezért pl minden másnap minden elfogy és úrja nyomtatni kell. És vizezi a zabkását, közben meg júliusban bekapcsolja a fűtést mikor az összes ablak nyitva van.
Beállítottam a jelszavakat és a felhasználóneveket az új rendszerhez, mindent testreszabtam a cloudban, beállítottam az ápolási tervet úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Két hete szkennelem a fontos doksikat és töltöm fel, tök szép képeket csináltam a mamókról-papókról a borítóoldalhoz. Rendelem a gyógyszereket, írom az emaileket, tréninget szervezek, csinálom az online ágynyilvántartást. Csinálom az inkontinencia vizsgálatokat, pelenkarecepteket írok, rendelek. Közben szerelem a nyomtatót, számítógépet, audiogépelek mert a ‘titkárnő’ nem hallja a diktafont (persze mert süket mint a főnök) intézem a főnök nővérregisztrációját mert a titkárnőnek túl sok a dolga (nem, csak fingja nincsen).
Rendbetartom a számítógépeket, törlök, rendszerezek. Beállítottam a Cgate backup drive-okat mert CQC követelmény lett az is idéntől. Nyomtatom a beteganyagot, meetingre megyek a mentális team-mel (külön a Neishát és engem kértek). Most még megrendelem a tokokat a tabletekhez (amiket együtt vettünk meg- elmentem vele, mert ahhoz sem ért) meg az állványt és a dokkoló egységet, holnap egyeztetek a karbantartónkkal, hogy mekkora polc kell és hova. Használati útmutatókat készítek az új rendszerhez, hogy egyszerűbb legyen mindenkinek, de főleg neki.
...nem, nem várok érte érmet és virágot és nem nem vagyok sztár, ez a dolgom ezt vállaltam és szeretem csinálni. Csak aszittem, hogy ...

... de nem, nem vagyok elég jó a télikert új bútorához...
Még ahhoz sem.

Hát nézzetek hülyének, de ez kurva szarul esett. Mert mindig azt hiszem, hogy mindenki érdeme szerint... és még mindig elhiszem azt a baromságot, hogy jóért jót meg ilyenek... és azt hiszem, hogy nem ezt érdemlem és sokkal jobb és több vagyok ennél. És nagyon sajnálom, hogy ha ezt a főnök még mindig nem látja... most én vagyok szomorkodós, de hosszútávon neki lesz szar...
és...ez tényleg tök piti hülyeség, meg túlérzékeny vagyok és a főnököm mindig is önző volt meg baromi sznob, de most egy hülye, kétszinű segg is lett a szememben.
Nem törődik az senkivel se, csak magával és nekem ettől már tökre elment a kedvem ma mindentől.
Megcsinálom a sulijaimat amiket elterveztem és aztán lelépek. Addig meg ülök a büdös, huzatos, sötét ebédlőben a sarokban.
A legrosszabb az egészben, hogy ma hozott egy elosztót - mert tegnap kihúztam a falból az ebédlő sarokpolc lámpáját, hogy a laptopot be tudjam dugni - és azt mondta, hogy azért hozott elosztót, hogy a lámpa is mehessen, hogy jobban lássak... de nem azért. Azért mert ha a polc nem világít, akkor nem látszanak a szar nippek meg kristályok és az ebédlő sem elég puccos...
és nem... nem vagyok negatív. Csak átlátok rajta.
Sajnos jobban is mint szeretnék.

Hülye vagyok, hogy itt ülök éjfél után  és ilyeneken nyígok.
Picsogás helyett inkább meg kéne vennem azt a marksisparksi leopárdmintás kardigánt.

Félegy van. Jóéjt.
Róza

Szössz

Olívia kért egy képet, hogy fotópapírra nyomtassuk ki, mert esküvőre megy és valami meglepetést akar vele.

Papa a nyomtató-program beállításokkal bíbelődik és közben ahogy szokott hangosan morfondírozik:

“Na.. most miért nem  úgy rakja be? Ezt még régebben lehetett itt állítgatni, hogy töltse ki a papírt...

Miezagomb itt: ‘Tudjon meg többet ahhaaa’ ... hat fontér... hehh

Hülyék vagytok?  Inkább maradjon titok...

Bazzeg megvettem a drága nyomtatót, meg fizetem a tintapatront havonta ... a HP meg itt titkolódzik...

Bazger most meg hiányzik a csavó feje... vagy az alapból is hiányzott?? Addams family he...”

Három napja írtam egy rohadt mérges posztot, de azóta gondolkoztam rajta, hogy kitegyem e.
Úgy döntöttem nem teszem ki, mert jó kislány leszek. Úgyis mindenki tudja az álláspontjaimat a véleményemet szóval koncentráljunk a vidámkodásra. Arra jó volt, hogy jól kiventilláljam magamból a füstöt és nem büdösödik belém.

Szóval.
Elfoglaltam a télikertet és eléggé belefeledkeztem a munkába. Mostanra az összes digitális ápolási terv készen van és van olyan amit már azóta felül is kellett vizsgálni mert a szabályzat havonta írja elő. Eközben csinálom a távsulit, az első unit - tal végeztem el is fogadták, most a második felénél tartok. Tegnap voltunk a főnökkel megvenni a tableteket a többieknek - mert ugye ők azt fogják használni a napi jegyzetekre, meg mindenféle mért adatokra (pulzus, hő, vérnyomás stb).
Az elmúlt két hetem elég szaladgálós volt, mégse stresszelek egyáltalán. A programot még mindig tanulom,  minden nap új dolgot fedezek fel. Beállítottam a cloud-részét, az az a rész amit a tableten fognak a kollégáim használni. Tök sok problémát meg kellett oldanom, nagyon sok dolgot ki kellet találni, hogy hogyan kell testreszabni úgy, hogy minden benne legyen, mégse legyen káosz. Mostanra úgy néz ki egész pofás lett és bár a főnökkel nem tudok már hadakozni - mert olyan dolgokat is bele akart  tenni ami szerintem tök felesleges, de jó, legyen meg az öröme...

Kicsit kitisztult a jövőképem is. Jöttek szembe a munkakeresős oldalakon olyan állások amelyek tetszenének a jövőre nézve, van kettő is amelyiket körülbelül megcéloztam, hogyan lehetne oda eljutni.
Valamiért a gátlásaim teljesen elmúltak idénre, és valamiért a magabiztosságom soha nem mért állapotban van. Ezt gyorsan ki kell használni, mert ki tudja mi a túró lesz a fejemben a káosz jövőre vagy két év múlva.

Lesz megint egy magyar munkatárs, szépen lassan berendezzük a Krisztivel a munkahelyet. :)
Amúgy felhívás Magyarok! Ez a hely egy kicsi, proli, porfészek. Csak szólok, hogy ha ideköltöztök, ne lepődjetek meg.

Ennyit a munkáról.


Nyafogtam a férjnek, hogy ki akarom próbálni a diamond painting-et (hát nemtom ennek van e magyar neve, de talán csillogókövesmozaikfestmény mittoménmi...).
A legtöbb kép iszonyat giccses: csillogó unikornisok, szirének meg hasonlók. Viszont nekem azóta benne van a motoszka a fejembe amióta az egyik betegünk pár éve csinálja. (Borzalmas mamás dolgokat nyilván: lepkéket,virágcsokrokat,egyszarvót az erdőben meg ilyeneket.
Maga a metódus izgatott engem, mert szeretem az ilyen pepecselős munkákat.
Elmentünk több helyre nézelődni miket lehet itten venni ilyenformán. Sajnos a boltokban is elég korlátozott a készlet. Lepkék, szines fák, madarak és virágok. (Mondjuk a madarakat nagyon szeretem, azóta vettem is egy papagályosat. )
Voltunk a tragoban is hátha, de ott is csak giccsparádé volt. Próbáltam kicsike dobozokat is keresni, hogy majd abban tárolom a köveket... hát igazából, hogy  egyhén fejezzem ki magam: kereskedelmileg nem erre a hobbyra vannak ráálva itt délen.
Aztán online eltévelyegtem az aliexpressre meg a wishre és lám... nem is tudom mit gondoltam... minden giccs keletrű gyün.
Találtam még Enterprise-t és Darth Vadert is,  és olyan virágos képet a hálószobába ami majdnem pont olyan mint a mi ropogós ágyneműnk. Szóval VAN olyan ami nem annyira giccses (ezzel bíztatom magam) és tök meg lehet találni az ízlésem felső határát ami még pont átcsúszik a hányingerküszöbön.  Ha kifutok az ötletekből, maximum csinálom a hobby kedvéért és elajándékozom a Bali mamáinak meg papáinak (sok idős ügyfele van).
A vicc az, hogy pont egy virágosat kezdtem el (vázában) mert itt ugye nem volt más (majd elküldöm anyósnak szülinapjára gondoltam, szereti a virágokat ) és mindenképpen ki akartam próbálni ezt a dolgot már, amit meg aliról rendeltem az ugyebár hmm alhangon hat hét míg megjön. (Amúgy bárki akar kínából jól nézze meg mit vesz és mennyiért és hol.) Eszméletlen idegnyugtató amúgy, a férj úgy hívja az ilyen elfoglaltságot hogy ilyen auti foglalkozás (hát szerintem simán diagnosztizáltak volna ha abban az időben lett volna ilyen).
Egy fonalcsomaggal is szemezek, vagyis kettővel, de kordában kell magamat tartani, külömben nem jut a havi szoknyaadagomra. Kicsi elvonási tüneteim már vannak, mert imádok horgolni, de mivel nagyon elfoglalt voltam nem jött ki annyira.

Az autusztus havi szoknya egy barna selyemszerű lett.
Öt kedvencem van jelenleg, de ez is változik mindig: a leopárdos ami a Kriszti szülinapi ajándéka volt, a fehér rakott foltos és ez a barna. Van egy kígyómintás is amit szeretek, meg egy rózsaszínes - piros - leopárdos - rakott amitől anyámat kiveri a víz.
AHH teszek ide majd egy képet, hogy el tudjátok képzelni a kollekciót. Színkavalkád és csoda ... (majd ha felkászálódtam és elindulok valamelyik irányba - tanulás, konyha, mosógép, hajmosás, főzés stb irányába... )
Múlt szerdán bár szabadnaposak voltunk,  cseszett elfoglalt napunk  volt. Egész délelőtt tanultam, aztán meg kellett rendelni a heti bevásárlást, utána hajat mosni meg kipuceválni  magamat. Aztán elmentünk Oliviához, utána elhoztuk a Tamit a melóból, aztán kellett menni B&Q-ba is,  utána meg az ASDA-ba. Aztán haza, és mielőtt elindultunk volna vacsorázni egy nagy puffanást hallottam az emeletről. A Bali aszonta "mer biztos megin nyitva hagytad az ablakot és szél van,,, valami egyszer kiesik az ablakon rá a kocsira ... " és így morgolódott én meg felmentem és az egész ruhásszekrényem - ami amúgy nem szekrény hanem egy ilyen csővázas gardrób-felépítmény - leszakadt.
Az összes cuccom a földön, alatta eltemetve valahol a pöckök és rudak ...... és én ránéztem és aszontam BAZDMEG...
...sírni tudtam volna, de nagyon magas szintre fejlesztettem az önkontrollt és a hátatfordítok és leseszarom metódust.
Hát szóval elmentünk vacsorázni és tök jót dumáltunk meg minden. Egy óra múlva mikor visszajöttünk a kínaiból kilenc után, rezignált arccal az összes cuccomat fel kellett szedegetnem rendberaknom visszaakasztgatnom. Akkor meg én morgolódtam... "persze mer mióta mondom, hogy kell vennünk egy másik ugyanilyen gardóboscsővázasizét mert nem férünk el itt.... "
" Akarod mondani TE nem férsz el... mert annyi ruhád van, nem is tudsz ennyit felvenni..."
" Hát egyszerre nem is, minden nap egy másikat... amúgy meg szerintem te maradj csendben Mr. huszonháromdartvéderespóló, amúgy meg még mindig jobb ha az embernek van ruhája és van miből válogatni, mint ahogy te csinálod, hogy VAN ruhád és háromban jársz egész nyárom..."
" Miről beszélsz? Most is másik póló van rajtam... "
"Igen más mint ami múlt héten, és jövő héten meg majd az lesz ami múlt héten volt. Mindig ezt csinálod. Szerinted hány rövidgatyád van?"
"Kettő"
" Ja... jó lesz az tizenkettőnek is...  Kettőt hordasz"

...és így tovább. De amikor a melóhelyen megkérdezi a főni, “ neked amúgy hány szoknyád van?? akkor az is úgy hangzik mintha itthon lennék.
Ma megszámolom. Komolyan. Szerintem azért tűnik soknak nekik, mert variálom össze vissza és nem veszik észre ha ugyanazt húzom. Ügyes vagyok. Ennyi.

Csak a hasamat kéne valahogyan lefaragni, akkor még ügyesebb lennék már végre.... hát nem lehet mindenki tökéletes. Az én tökéletlenségem a Tunnocks-ban rejtezik.


Minthogy én mostmár nagyon posh szabadhétvégés digitális nővér lettem, a múlt vasárnap el is mentünk carboots-ra és vettem egy rózsaszín muffin alakú sütitartót (én beszélek a giccsről hahhh) meg képkereteket, és négy pónit a Helgának... amúgy is akarunk megint egy nagyot vásárolni az unokáknak és ez majd még befér a csomag tetejére, a múltkor a Martinnak is találtam pár dolgot.
A jókis vasárnapi lompiacos kirándulásainkat mindig imádom... annyira jó kikapcsolódás, jó sok szemetet össze tudsz vásárolni fillérekért, gazdát cserél minden, de minden.
Két szössz volt a legjobb, de rohadt sokat röhögtünk.


- Ezmi? (hengeres hosszú virágos doboz)
- Mittomén... Tele van a faszom bele tudom tenni...

 - Ott egy nyúl, nem ilyet akarsz?
- Nyúl? Hol?
- Ottni, a fekvőcica mellett...
- Milyen cica ? Csak a békát látom...
- Milyen békát?

Utána elmentünk a Toby-ba ebédelni és aztán itthon megnéztük az Independence Day-t, este pedig  amíg ő x-boxozott én még  megnéztem egy pár Star Trek részt. Ettünk pattogatott kukoricát és ittunk söröt.

Hát így telnek a napjaink.

Na megyek, mert mindjárt behorkolok a kutyával egy reggeli ráadásra és tényleg nem tudom hol kezdjem a mai napot (SE).

Róza

Dilemma...magammal...

Három hete keresgélek.

Kicsi spórolt pénzemen kéne vennem tányérokat mer szarul állunk... de az az olasz amelyik tetszik, az olyan drága.

...és még evőeszközkészletet is, de arra meg eleve sajnálom a pénztet.

...jóvóna néhány salátás meg tálalós is...

...és... reggelizős zabpelyhes-kásás tálka.... de úgyis megyünk carbootsra 11.-én majd ott turkálok...

...ki kéne cserélni a klotyó előttis meg zuhanykilépős szőnyegeket is... vagy....  áááá, bírja még egy pár hónapot... majd karácsony előtt... 

...és kéne egy headboard - nemtommimagyarul - háttámla??  végre az ágyunk végére... de...   végül is csak mi járunk a hálóba... senki se látja, hogy nincsen...

Ó de szép táska... 

Kell őszire. 

Nagyobb. A mappám is belefér.

Én új munkaköröm megkívánja.

Több mindenhez megy.

Meggyőztél...

Születésnapomra (holnap, de megelőlegezem)

Reggeli elmélkedés:
Vannak olyan dolgok a világban - szerintem mindenki életében, de lehet, hogy Teréz anya kivétel, bár én nem hiszem szerintem neki is volt egy fejkendője amit gyűlölt, vagy egy lábbeli amit soha nem húzott volna fel -  amiket indokolatlanul gyűlölünk... persze ilyen egyedi dolgok, nem hogy pl. utálok mezítláb meztelencsigára lépni mert azt mindenki utálja... ööö gondolom.
... hát na... legalábbis én. Lehet, hogy tévednék és egyedül vagyok a hülyeségeimmel?
Negyvennégy évem alatt sem sikerült semmiféle megfejtést vagy indokot találnom ezek eredetére... Valamit gyűlölni. Zsigerből. Nagyon.
Szerencsére emberekkel ez nem nagyon fordul elő, inkább csak az idegesítő része, a gyűlölet részéhez azért nagyon sok kéne, nem vagyok én annyira gyökér. Remélem.

Rohadt nehéz megértenem és elfogadnom az ilyen misztériákat például, hogy miért gyűlölöm annyira azt a...
....mondom a férjnek "mi is a neve annak a hordódobnak?"...
azt. Még a nevét se vagyok hajlandó megjegyezni. Valami cimbradob vagy mi...

Vagy például... miért utálom ha bármikor - bárhol ha rádió megy a háttérben, kizárólag a kocsiban tudom tolerálni. Miért gyűlölöm ha valaki úgy akarja felhívni a figyelmemet, hogy kopogtat a hátamon vagy a vállamon. Ezt amúgy mindenki tudja, hogy várható a fordulásból állbavágás szóval senki se kockáztat.
Van még: muskátli (büdös, randa és szőrös), képújság-betüreklám és társai, tvshop, fodor - bárhol, ruhán függönyön tökömtuggya napernyőn..., rojt - ruhán, napernyőn tökömtuggyahol...,
vannak ilyen érzékekszervi dolgok amiket gyűlölök pl a hínár a lábamon, vagy az a takonygyurma - meg nem fognám. Vagy ilyen a lila szín...
Ezek az érzések zsigerből jönnek és annyira erősek, hogy még magam is meglepődök rajta. Egy ilyen gyomorszájonvágásként tudnám leírni, ami szépen felér az agyamig és vagy azonnal kisüt, vagy szép lassan tesz tönkre... mint pl. a főnök rádiója az ebédlőben.

Számvetés:
NA. Ez után a szép magvas bevezető után viszont holnap megin öregebb leszek, csak az éveim száma változik más nem.
Vagyok annyira tisztába magammal, hogy ne aggódjak ezen, és nem is érdekel egyáltalán. Jobban nézek ki mint tíz éve, jobban érzem magam mint húsz éve... hát szarabbul látok, de nem lehet minden tökéletes. Az idei  szülinapi fogadalmam, hogy minden hónapban elteszem azt a pluszt amivel többet keresek... na jó a felét... vagy a harmadát... de valamennyit, mert január-február körül le kell foglalnom egy balatoni, közvetlen vízparti nyaralót vagy ha azt nem találok egy nagy házat Bélatelep környékén. Oda nyaraltatom az egész családot és visszük a kutyát és végre otthon is nyaralunk egyet nem csak szaladgálunk mint a mosómedve az emmötösön. Ez a terv. Az összes mindenkivel összeszövetkeztem, konspiráció indul...
Mindent megszerveztünk, mi megyünk kocsival előre a kutyával - aztán jönnek a lányok utánunk röpszivel - ott akkor a nagylányék is leutaznak onokákkal és akkor ottan lesz a dejólesz. Jöhetnek a rokonság-barátság látogatóba és nekünk nem kell menni sehova se.
A mostani kettő hetes szeptemberi szabit meg eltöltjük valahogy. Lehet, hogy elugrunk külföldre - ez még képlékeny, mert ebben a hónapban adóelőleg-fizetés van errefele. Volt terv, hogy mennénk magyarhonba, de tavaly voltunk és évente menni ... hát nem szeretnénk, lóvéban is fáj, meg útban is, meg nagyon kéne most pihenni. Nagyon.
Teljesen képlékeny, hogy mit csinálunk, de majd kitaláljuk. Ez a szép benne.

Ma meg holnap kiszülinapozom magam. Ma takarítok rendet rakok. Holnap dolgozom. :)
 Tortát nem rendeltünk - idénsem - a nótiból (Naughty but nice) mer először elfelejtettük aztán nem volt idő elmenni, aztán mikor lett volna, akkor már csak kész tortára a marksparks ból  akkor a Bali valamit összekutyult és nem mentünk, anyám aszonta: süssé... én aszontam: süssön a f...om... szóval ma még este elugrunk valami szar piskótáér, de lehet hogy veszek egy tálca jó sütit oszt annyi. Mindig ez van. Mindegy... majd talán az ötvenedikre valaki csináltat nekem egy  startrekes vagy mégjobb egy olyat ami a csillagkapu - óriási lenne -  tortát végre... nem hisztizek. Csudaszép kincset kaptam a családtól és sajnos emiatt négy évre be is foghatom szépen a pampulámat... még a torta miatt se panaszkodhatom...
(A melóhelyre meg veszek egy tálca sütit... én az utolsó karácsonyi zserbónál (ami amúgy istenkirály lett) megfogadtam, hogy a következő bármit egy másik sütővel mert ez borzasztó... Már egyezettünk az ügynökséggel, itt voltak csekkolni fényképezni, szóval lesz csere az egészre- sütő, főző, elszívó - de még nem tudjuk mikor... itt mindenki ráér, tehát mi is átvettük ezt a mentalitást.)

Magamat is megajándékoztam, mert stikába vettem kettő szoknyát - jó az egyiket a Kiszti vette mert nem engedte kifizetni szülinapomra totál őrült fazon (a Kriszti is) leopárdok szaladgálnak rajta, de még másik kettőt is meg kéne vennem megint, de majd meglátom mennyire villanyoz fel a fizetésem. Szerintem túl nagyok az elvárásaim anyagilag, az emelésem nagy részét szerintem elviszi az adó... meglátjuk. Anyám aszonta vegyek valami ruhát és kifizeti, de nem húzom le anyámat mer nyugdíjas és költse magára. Csomag megy a héten, tettem bele neki Riomare-t mer úgy szereti, meg zabkását mert azt is és itt vannak ilyen különlegesek almás, áfonyás, mézes, csokis, epres, mittomén... én is szeretem, csak hízlal.
(Tulajdonképpen mindent szeretek. Nehéz az élet,,, úgy irigylem a válogatós pinákat, akik finnyálkodnak még a lecsótól is...)

Elmegyünk ma a zakopánéba azér, mer kéne egy kis savanyúság, meg elfogy a paprikám és a férj is azt monta, ma jön áru, ha van lecsópaprikájuk akkor majd ő főz ma. Szóval én ma a takarítás és sainsburyrendelés és vásárlásos mizéria után nekilátok a tanulásnak mer augusztus 9. az első dátum amire az első modult be kell fejeztem... de lehet, hogy ma nem... lehet inkább majd hétvégén...

Csumi

Szössz

- Te már akkor jövő héten negynvennégy leszel??

- Ja.

- Az jó.

- Miér?

- Me kezdesz utolérni...

LondonSzössz

- Tutira lesz szabad rokiparkoló nem kell parázni.

- Honnan tudod ilyen biztosan?

- Honnan bakker... Mert mondjál még egy  valakit ebben az országban aki rokkant, magyar, és Villont szereti!

...hát ja kicsi a halmazmetszet

...mondhatni pontszerű