...hát...

Kicsit szontyolos napjaim voltak.
Szontyol 1.
Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására - nekem irodának ajtóval (mondjuk ennek örülnék, de ki tudja mi és mikor fog megtörténni).
Az egész digitális dolog miatta késik (már régen készen vagyok mindennel, de mivel ő fosik és bionytalan azt hiszi mindenki ilyen balfék).
Kicsikét elegem van abból is, hogy mindig kétszáz százalékot beletéve kell eltáncolnom neki mindent, és mikor nem ért valamit akkor kb úgy csinál, mintha ő azért nem értené mert én vagyok hülye. Egy idő óta már tudom, hogy nem. Sokszor gondoltam azt, hogy az angolom miatt érti félre a dolgokat és magamat okoltam. Még most is néha azt érzem, hogy nem magyaráztam el eléggé, vagy nem jól magyaráztam el... pl. az egész bandát ugye beregisztráltam a rendszerbe. A rendszer minenkinek adott egy ideiglenes számsoros jelszót, én pedig minenkinek kreáltam egy felhasználónevet. Kinyomtattam mindenkinek a rendszer által felajánlott kis "how to start" útmutatót rajta a felhasználónévvel és jelszóval. Ezt a paksamétát átadtam a főnöknek egy névlistával, elmagyaráztam neki, hogy ez csak egy ideiglenes jelszó, és mindenkinek meg kell változtatni az első bejelentkezéskor és hogy ezt csak a főrendszerben lehet megtenni a számítógépen. Azt is mondtam neki, mindenkinek adja ki a jelszót és a névlistán irassa alá, hogy megkapták. Ennyi lett volna.
Tegnapelőtt jött egy-két nép hozzám, hogy bejelentkeznének. Mondom ok. Itt a neved kattints rá. Ok. Hol a jelszó? JA azt nem kapott... mer a főnök aláíratta a papírt amin a felhasználónév és a jelszó volt és eltette magának egy mappába. Ahha... mondom azjó. Tudom, hogy süket meg mindent elfelejt, de én már nem kételkedem, hogy esetleg rosszul magyaráztam el. Sőt. Szájbarágósan magyarázom, sokszor le is írom neki. Régen azt gondoltam volna - nem mondtam, hogy a névlistán irassa alá... biztos elfelejtettem említeni, hogy ez ideiglenes,.... stb.
Mindegy má nem érdekel. Megyünk élesbe mikor megyünk... én addig karban tartom az ápolásinaplókat, feltöltöm a feltöltendő arhívanyagot és leszarom. Nem én vagyok a főnök. Csak eléggé idegesítő, hogy kb egy hónapja már hogy használhatnánk a rendszert, már túl is lennénk a tanulós  fázison és még mindig itt toporgunk mint a sirály az iszapban az idő meg megy.
A munkámat amúgy élvezem és szeretem, csak ezek a rohadt döcögők ne lennének, idegesít a töketlenkedés. Nagyon...
Nem tiszta még a munkaköri leírásom se és ezt se szeretem. Szeretem tudni mi az én dolgom és mi nem.
Az egész kóceráj amúgy eladó, a főnök nyugdíjba akar menni, de ezt már akarta két éve is, és bár az árát lejjebb vitte nem tudom lesz e ebből valami. Bizniszként árulja nem ingatlanként, szóval elvileg minden dolgozó biztonságban van ... egy darabig...

Szontyol 2
Aggódom. Jönnének a lányomék ide, olyan sok szar ömlik a nyakukba otthon, hogy nagyon jönnének. Csak még azt nem tudjuk hogyan. A terv az volt, hogy jövőre, de annyira egyre szarabbul mennek a dolgok, hogy egyre inkább jönnének. Próbál a Tomi munkát találni a környéken, de onnan nem egyszerű. Két ilyen kicsivel jönni se egyszerű. Elkezdeni se egyszerű. Aggódom mi lesz. Nyilván próbálunk majd segíteni, de na. Nem tudjuk, hogyan lesz - és tudom mennyire szar a bizonytalanság, volt benne részem elég.

Szontyol 3
A szemem nem javul, igaz stagnál, nem is romlik.
Láttam ma a PXE csopiban egy posztot, egy tök aranyos korombeli csaj a századik szuri után tartott tavaly és bizakodott, idénre megkapta a segítőkutyáját és két fehér botot. És mosolyog a képen. Erős vagyok én, meg szép meg okos meg minden, de hogy tudnék e mosolyogni... hát nem tudom. Mondjuk én még csak a 15-16. szurik után vagyok, de akkor is ketyeg az óra. Lesz időm feldolgozni, meg ha pozitívan állok hozzá: talán csak az egyik szemem megy rá...




... és most, jöjjön a hogyan hugyozzunk széllel szemben rovatunk....

Szedem az izület vitamint és a szem vitamint, csinálom a fizikoterapeutás hülye gyakorlatokat,  reggel iszom a zöldturmixot, nem eszem szénhidrátot = gyakorlatilag keto diétát tartok mert az a férjnek is jó - good bye Tunnocks :(  -    iszom sokat. Két hete visszaálltam az étkezési ablakomra (minden nap öt és hét között délután), ami nem könnyű, mert én ilyen etetős (feeder) emberekkel vagyok körülvéve. Nem értik, hogy nekem és a hülye nyavajámnak úgy a jó ahogyan én csinálom... A kollégáim is állandóan etetni akarnak, a férjem is... sajnálnak... hát nem vagyok megsértődve, én is sajnálom magamat. Tegnap papó hozott mekis reggeli lepényt nekem (imádom). Jó tényleg nem sok a szénhidrát benne, meg amúgy se sok az egész, de NEM eszem napközben és jó ez így.  Mindegy megettem... jólesett a törődés.
Zöldturmix és tea. Nem vagyok önkínzó, elmegyünk vacsizni mittomén... múltkor is a tésztámat befaltam és utána sticky toffee pudding-ot ettem fagyival (jó felét megkapta a férj, mert láttam, hogy sóvárog...)
Egy hónapban egyszer. NEM minden héten.

A közérzetem és az energiáim kicsattannak, csak a hardver adja fel szép lassan.... de talán így lassabban, mint amúgy...
Namindegy. Iszom a kale turmixot és várom a csodát.



Az ehavi önjutalmazásaim: egy csodás kígyómintás cipő és egy klassz NAGY táska és hozzájukszépenillős kardinnngáán (most már kettő NAGY táskám van). Mindig a kicsiket preferáltam abból van is elég... de a mappák, tárca, hotmug - mittoménmijezmagyar a teámmal ... telefonizészarokkal, plusz a sok szar amiket én minden nap mittoménmér cipelek, ahhoz tényleg lassan már az a reptéri troli kell. Amúgy is öregszem, lehet én is veszek banyatankot. Végre eléggé beőszödött ahhoz, hogy elővegyem a szép kardikat és pulcsiruháimat. Én speciel sokkal jobban szeretem az őszt és a telet, mert sokkal változatosabban és klasszabbul lehet öltözködni.. hülyevagyoktudom.

A tanulmányaim jól haladnak, eddig minden assignmentet elfogadtak, ha minden jól megy egy hónap és megvan az első hivatalos angol oklevelem.
Közben pár napja beszéltem telefonon egy londoni ügynökséggel akik kurzusokat reklámoznak az indeed -en. Kértem útmutatót meg infot és asszem januárban nekiesek a LEVEL 5 Diploma in Leadership for Health and Social care szépnevű kurzusnak. (Már új rendszerű RQF nem az NVQ de ekvivalens az NVQ LEVEL 5-tel.)
 Ez tulajdonképpen főiskola alapdiplomának (foundation degree) felel meg otthoni viszonylatban de annyira más itt az egész, hogy nem is tudom összehasonlítani. Lehet szakosodni háromfelé és én az eü intézményi felé mennék. Tök sok olyan állást látok mint pl. laboratórium középvezető, betegkordinációs középvezető, stb mittomén most ez a kettő jutott eszembe. A távolabbi cél a LEVEL 6 és 7 de azoknál általában feltétel, hogy már vezető beosztásban dolgozz, csak úgy lehet elkezdeni. Muszáj valamit tanulnom mert 1. elhülyülök, 2. toporgok 3. csak.

Na elmegyek felrángatok valami bugyit magamra és megcsinálom a turmixomat.
Pápusz

...hátszössz...

Az a pillanat amikor a férjed a baszogatásodra már nem léghegedüléssel hanem légcsellózással válaszol.... felbecsülhetetlen.

Voltunk ugyi az elmúlt kedden a Warner Bros stúdióban négyesben (Olívia Tamara meg mi). Szerencsére a szemem helyrejött annyira, hogy nem volt vele nagy gondom a szemcseppezésen meg a fényvédelmen kívül.
Nem tudom pontosan átadni milyen volt a potter túra. El kell menni és meg kell nézni, a fan vagy akkor érteni fogod, ha nem, akkor nem...
Mindenesetre amikor én léptem be a kapun.. hát elég leírhatatlan volt számomra. A Gringottsban a hátam is borsózott fel le és még a hajam tövén is hangyákok szaladgáltak. Az utolsó teremben pedig a felépített Hogwarts látványa is elég leírhatatlan. Hiába is magyaráznám, napokig a hatása alatt voltam. A férj azt mondta előjegyezzük karácsonyra megint csak ketten elmegyünk mégegyszer. A szuvenírek között is elveszel, kaptam a férjtől egy deathly hallows nyakláncot, vettünk némi hűtőmágnest és kulcstartót. Szerettem volna poháralátétet keresni, de már mindenki rohadt fáradt volt és esélytelennek láttam abban a tízszobás ajántékrengetegben megtalálni. Amúgy simán vehetsz varázslósakkot is háromszázér... minden van... csak legyen lóvéd rá. Mi csak ilyen lájtosba nyomtuk, tényleg csak emléket hoztunk semmi egyebet. Szerettem volna egy H- s karácsonyi pucsit, de HETVEN fontért köszönöm inkább rajzolok magamnak.
Jól elfáradtunk a majd öt óra sétában és mire beültünk a kocsiba, hogy jövünk haza mindenki úgy megpunnyadt, hogy komolyan elgondolkoztunk rajta, hogy megállunk és alszunk inkább. Aztán végül egy pihenő, egy kávé és némi pofozkodás után mégis hazafelé takarodtunk.

A szabink amúgy tök jól telik, lustálkodunk majd elmegyünk ide-oda aztán megint lustálkodunk. Megnéztük az összes HarryPottert még az utolsó rész van ma este vissza. Papa néha maszekol, én megcsinálom az itthoni melót meg tanulok, aztán kicsikéket horgolok, aztán rakosgatom a kis bogyókat a vászonra, aztán megint elmegyünk.
Voltunk exeteri shoppingtúrán - mert amúgy is esedékes volt a gatyóka-nagyibugyi-zokni-harisnya vásárlás, mert a bugyogók megsemmisülnek a zoknik meg köddé válnak ugyebár. Papa boxerkái is voltak már inkább szoknyák az utóbbi időben mint alsógatyák. Az intim részletekről új vizekre evezve - vettem azért egy fekete kötött szoknyát is a télre való tekintettel ami mint tudjuk - is coming.

A tegnapi napunk pl. így nézett ki:
reggel a férj elment összevissza. Bevitte Olíviát a munkába, aztán megvárta ott a csomagszállítókat és felvette a harddrive-okat amiket rendelt, majd begyűjtött két laptopot és egy nagy iMac-et szerelésre. Utána meghívott reggelizni a Tobyba, ahol kifelé menet rólam leesett az új szoknyám bokáig. Életemben ilyen soha nem fordult elő velem, szerencsére kifelé történt az előtérben, de nem is mertem hátranézni, hogy az asztaloknál ülő társaságból látott e valaki. A férj nem is észlelte az eseményeket, és valamit annyira magyarázott és annyira nem figyelt kérlelő szavamra hogy álljon már meg, hogy a végén rá kellett kiabálnom... na erre már mindenki odafigyelt. Beugrottam a recepciós pultja mögé és próbáltam kiválogatni, hogy a kötött szoknyának melyik fele a felső és melyik az alja ... hát bazzeg ebbe kell valami gumi vagy gatyamadzag mer én így többet fel nem veszem.
Nagyon gyorsan faraltunk kifelé a parkolóból, hogy nehogy valaki még kijöjjön aki esetleg láthatott és most egy darabig nem akarok a Toby-ba menni.

Ezek után, hogy enyhüljön a sokkhatás  elugrottunk a hobbycraftba két gombóc fonalért majd pedig a szupermarketba nekem hajtonert és pakolást venni, végül a postára egy csomagot feladni.

Hazajöttünk és a férj nekilátott szerelni én meg összerendezgettem és újraszelektáltam a ruhásszobát, mert vettem végre egy heavy duty-s ruhaakasztót ami ötven kilót is elbír.
Most végre rendben van a gardrób.
... felhoztam a témát, csak hogy beszéljek valamit, hogy már ideje lenne meglátogatni a Gay’s Creamery-t amit a munkatársaim javasoltak, merthogyott isteni a pasty meg a fagyi. Ezt a férj bíztatásnak vette és azt javasolta, hogy akkor most...
Felkerekedtünk és elmentünk Dawlishba. Ettünk fagyit, bedobáltunk aprópénztet a kampóba, a férj kikampózott nekem egy Jessie-t meg egy flamingót, (nemtom hogy csinálja, a múltkor egy májkvazovszkit szedett ki) aztán még  üldögéltünk a vízlépcsőnél a napon, vettünk pasty-t vacsorára (nagyon bűnöset, sajtos-szalonnásat) és aztán megint hazajöttünk.
Este megnéztünk két herripottert és még mindig azon röhögtünk, ahogy állok a pub közepén a lecsúszott szoknyámmal a nagyibugyimban és kétségbeesetten forgatom a szoknyát miközben a valagam mutatom a reggeliző asztaltársaságnak...
hát volt egy élmény.... nekik...

A férj most ment el a reptérre, mert Nórimenyasszony és Ryanvőlegény ma jönnek haza a nyaralásból, ahol ugyi volt nagy lánykérés meg minden (mi már tudtuk, mert a Ryan a nyaralás előtt megkérte tőlünk a Nórit...)
Ma estére meglepetés parti lesz nekik alltogether, amihez nekem semmi kedvem mert nem változom csak jó képet vágok, de belül van egy ilyen goblinfejű, ráncos voldemort aki az emberek hülyeségeit hallgatva fintorog és inkább tömi a tésztát magába csak ne kelljen konverzálni hülyeségekről.
Az esküvőtől pláne meg előre ráz a hideg - örömanya/mother of the bride ouhhhh - az BIZTOS hogy tízkor lelépek.
... és a Nórinál bakker tutira lesz tökhintó meg unikornisménes, őbenne ugyanis együtt él egy amazon, marilyn monroe és az összes disney hercegnő. Nemtommilesz mentsetek meg. Szerencsére angliában az a szokás, hogy az esküvőt mindenki magának szervezi. Ha rajtam múlna az is a mekiben lenne. Najó nem... lehet, hogy a Breakwater Bistroig elmennék.


NA. Most csinálok mégegy teát magamnak és megpróbálom megjavítani azt a rohadt szoknyát... ami leesett a bokámra... értitek... még mindig nem tértem magamhoz.



Toldalék: ma reggel felmentem a kedvenc webshopponba (mer van egy ilyen rossz szokásom reggelente, szerintem a tea hozza ki vagy  nemtom) és olyan őszi kollekció érkezett, hogy hozatok a férjjel repülősót, mert megfogadtam, hogy csizmán kívül semmiruhát nemveszek  karácsonyelőttig...

Begyulladt az egyik szemem (szerencsére a szarabbik, azt nem féltem annyira...)

 A Kriszti meg van győződve róla, hogy a huzattól.

Én meg vagyok győződve róla, hogy a bőgéstől.

Mindkettő a főnök miatt van ebben kiegyezhetünk.

Megvettem a leopárdmintás, pihepuha kardigánt.

A férj meglepett: kedden megyünk a Warner Bros studio tour- ra Londonba (így készültaherripotter címmel).  :) Visszük a két “kicsit” is, a Nóri nem jön, Spanyolba megy a Ryannal vasárnap és kicsit megsértődött, hogy az apja nem szervezte máskorra ezt a kirándulást.... 

Majd felvidul, még úgyse tudja mi vár rá ........................még .........  :) ..........  ;)  .............. 

majd legközelebb eljönnek ők is.

Imádom a Harry Pottert. 

Meg a férjemet.

Télikert-sirató

... a boldogságomba egy kis üröm vegyült most. Olyan tök jól éreztem magam az új "irodámban", hogy a sors megirigyelte és most ülhetek a zajos, huzatos, sötét és büdös ebédlősarokban. A főni ugyanis tök új és menő télikertbútorokat rendelt - én kis hülye azt hittem, hogy kis részben az én kedvemért is, mert a régiek már szétesőben voltak és nem is voltak kényelmesek. Hehhh, mit képzeltem én kis naív idióta.
Hétfőn meg is érkeztek a bútorok és mikor szerdán mentem dolgozni a szar szemszuri után, közölte, hogy akkor jó volna ha most beköltöznék az ebédlőbe és inkább ott dolgozgatnék. Először csak nem értettem, de aztán már igen...
Amikor a Neisha jött ma reggel, mondtam neki, hogy nem megyünk ki együtt dolgozni oda többet mert a főnök szerint csak rendetlenségnek tűnünk ott. A főnök azt mondta "én ilyet nem mondtam" én meg azt válaszoltam, hogy nem, nem mondtál, de tudom és azt is montam neki lent a reggeli riport közben mindenki előtt, hogy "jobban ismerlek mint te saját magadat"
... erre csak elvonult sértődöttem a riport után,  felszegett fejjel és ritkán beszélünk. Szerintem nem tetszett neki, hogy a szemébe mondtam.


Szarul esett, mert ez olyan érzés, hogy ahhoz elég jó voltam, hogy a régi törött-szakadt-szaron irodáskodjak, de már az új bútorhoz nem vagyok elég jó... "merhogy akkor a lányok kijönnek hozzám, és majd ott fognak üldögélni, meg pletykálni, és összerendetlenkedik az ülőpárnákat (!!!!!).... " és még ilyen hülye kifogásokkal jött elő... én hülye meg még segítettem bútort keresni neki akciósat online, mert még ahhoz sem ért. Meg amúgy mijazhogy a munkatársaim összerendetlenkednek... basszus mindenki kurva keményen dolgozik... talán nem érdemelnek meg tíz perc nyugit a télikertben?? Nooormáális???? Hát a tököm tele vele.

Nincsen már szép világos, zöldre néző, sokablakos, csendesnyugis, napfényes télikertem.

Lehet, hogy amúgy a szokottnál érzékenyebb vagyok most. Kicsit elfáradtam ezen a nyáron, tanulok is sokat és mostmár tényleg kijár nekem a szabi.
 Mindennek a miértjét hatvanszor kell elmondanom a főnöknek, az összes emailemet KINYOMTATJA nemtom miért, közben meg mindenkit lecsesz, hogy ne nyomtassanak ötnél több beteglistát vagy folyadéklapot... ezért pl minden másnap minden elfogy és úrja nyomtatni kell. És vizezi a zabkását, közben meg júliusban bekapcsolja a fűtést mikor az összes ablak nyitva van.
Beállítottam a jelszavakat és a felhasználóneveket az új rendszerhez, mindent testreszabtam a cloudban, beállítottam az ápolási tervet úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Két hete szkennelem a fontos doksikat és töltöm fel, tök szép képeket csináltam a mamókról-papókról a borítóoldalhoz. Rendelem a gyógyszereket, írom az emaileket, tréninget szervezek, csinálom az online ágynyilvántartást. Csinálom az inkontinencia vizsgálatokat, pelenkarecepteket írok, rendelek. Közben szerelem a nyomtatót, számítógépet, audiogépelek mert a ‘titkárnő’ nem hallja a diktafont (persze mert süket mint a főnök) intézem a főnök nővérregisztrációját mert a titkárnőnek túl sok a dolga (nem, csak fingja nincsen).
Rendbetartom a számítógépeket, törlök, rendszerezek. Beállítottam a Cgate backup drive-okat mert CQC követelmény lett az is idéntől. Nyomtatom a beteganyagot, meetingre megyek a mentális team-mel (külön a Neishát és engem kértek). Most még megrendelem a tokokat a tabletekhez (amiket együtt vettünk meg- elmentem vele, mert ahhoz sem ért) meg az állványt és a dokkoló egységet, holnap egyeztetek a karbantartónkkal, hogy mekkora polc kell és hova. Használati útmutatókat készítek az új rendszerhez, hogy egyszerűbb legyen mindenkinek, de főleg neki.
...nem, nem várok érte érmet és virágot és nem nem vagyok sztár, ez a dolgom ezt vállaltam és szeretem csinálni. Csak aszittem, hogy ...

... de nem, nem vagyok elég jó a télikert új bútorához...
Még ahhoz sem.

Hát nézzetek hülyének, de ez kurva szarul esett. Mert mindig azt hiszem, hogy mindenki érdeme szerint... és még mindig elhiszem azt a baromságot, hogy jóért jót meg ilyenek... és azt hiszem, hogy nem ezt érdemlem és sokkal jobb és több vagyok ennél. És nagyon sajnálom, hogy ha ezt a főnök még mindig nem látja... most én vagyok szomorkodós, de hosszútávon neki lesz szar...
és...ez tényleg tök piti hülyeség, meg túlérzékeny vagyok és a főnököm mindig is önző volt meg baromi sznob, de most egy hülye, kétszinű segg is lett a szememben.
Nem törődik az senkivel se, csak magával és nekem ettől már tökre elment a kedvem ma mindentől.
Megcsinálom a sulijaimat amiket elterveztem és aztán lelépek. Addig meg ülök a büdös, huzatos, sötét ebédlőben a sarokban.
A legrosszabb az egészben, hogy ma hozott egy elosztót - mert tegnap kihúztam a falból az ebédlő sarokpolc lámpáját, hogy a laptopot be tudjam dugni - és azt mondta, hogy azért hozott elosztót, hogy a lámpa is mehessen, hogy jobban lássak... de nem azért. Azért mert ha a polc nem világít, akkor nem látszanak a szar nippek meg kristályok és az ebédlő sem elég puccos...
és nem... nem vagyok negatív. Csak átlátok rajta.
Sajnos jobban is mint szeretnék.

Hülye vagyok, hogy itt ülök éjfél után  és ilyeneken nyígok.
Picsogás helyett inkább meg kéne vennem azt a marksisparksi leopárdmintás kardigánt.

Félegy van. Jóéjt.
Róza

Szössz

Olívia kért egy képet, hogy fotópapírra nyomtassuk ki, mert esküvőre megy és valami meglepetést akar vele.

Papa a nyomtató-program beállításokkal bíbelődik és közben ahogy szokott hangosan morfondírozik:

“Na.. most miért nem  úgy rakja be? Ezt még régebben lehetett itt állítgatni, hogy töltse ki a papírt...

Miezagomb itt: ‘Tudjon meg többet ahhaaa’ ... hat fontér... hehh

Hülyék vagytok?  Inkább maradjon titok...

Bazzeg megvettem a drága nyomtatót, meg fizetem a tintapatront havonta ... a HP meg itt titkolódzik...

Bazger most meg hiányzik a csavó feje... vagy az alapból is hiányzott?? Addams family he...”

Három napja írtam egy rohadt mérges posztot, de azóta gondolkoztam rajta, hogy kitegyem e.
Úgy döntöttem nem teszem ki, mert jó kislány leszek. Úgyis mindenki tudja az álláspontjaimat a véleményemet szóval koncentráljunk a vidámkodásra. Arra jó volt, hogy jól kiventilláljam magamból a füstöt és nem büdösödik belém.

Szóval.
Elfoglaltam a télikertet és eléggé belefeledkeztem a munkába. Mostanra az összes digitális ápolási terv készen van és van olyan amit már azóta felül is kellett vizsgálni mert a szabályzat havonta írja elő. Eközben csinálom a távsulit, az első unit - tal végeztem el is fogadták, most a második felénél tartok. Tegnap voltunk a főnökkel megvenni a tableteket a többieknek - mert ugye ők azt fogják használni a napi jegyzetekre, meg mindenféle mért adatokra (pulzus, hő, vérnyomás stb).
Az elmúlt két hetem elég szaladgálós volt, mégse stresszelek egyáltalán. A programot még mindig tanulom,  minden nap új dolgot fedezek fel. Beállítottam a cloud-részét, az az a rész amit a tableten fognak a kollégáim használni. Tök sok problémát meg kellett oldanom, nagyon sok dolgot ki kellet találni, hogy hogyan kell testreszabni úgy, hogy minden benne legyen, mégse legyen káosz. Mostanra úgy néz ki egész pofás lett és bár a főnökkel nem tudok már hadakozni - mert olyan dolgokat is bele akart  tenni ami szerintem tök felesleges, de jó, legyen meg az öröme...

Kicsit kitisztult a jövőképem is. Jöttek szembe a munkakeresős oldalakon olyan állások amelyek tetszenének a jövőre nézve, van kettő is amelyiket körülbelül megcéloztam, hogyan lehetne oda eljutni.
Valamiért a gátlásaim teljesen elmúltak idénre, és valamiért a magabiztosságom soha nem mért állapotban van. Ezt gyorsan ki kell használni, mert ki tudja mi a túró lesz a fejemben a káosz jövőre vagy két év múlva.

Lesz megint egy magyar munkatárs, szépen lassan berendezzük a Krisztivel a munkahelyet. :)
Amúgy felhívás Magyarok! Ez a hely egy kicsi, proli, porfészek. Csak szólok, hogy ha ideköltöztök, ne lepődjetek meg.

Ennyit a munkáról.


Nyafogtam a férjnek, hogy ki akarom próbálni a diamond painting-et (hát nemtom ennek van e magyar neve, de talán csillogókövesmozaikfestmény mittoménmi...).
A legtöbb kép iszonyat giccses: csillogó unikornisok, szirének meg hasonlók. Viszont nekem azóta benne van a motoszka a fejembe amióta az egyik betegünk pár éve csinálja. (Borzalmas mamás dolgokat nyilván: lepkéket,virágcsokrokat,egyszarvót az erdőben meg ilyeneket.
Maga a metódus izgatott engem, mert szeretem az ilyen pepecselős munkákat.
Elmentünk több helyre nézelődni miket lehet itten venni ilyenformán. Sajnos a boltokban is elég korlátozott a készlet. Lepkék, szines fák, madarak és virágok. (Mondjuk a madarakat nagyon szeretem, azóta vettem is egy papagályosat. )
Voltunk a tragoban is hátha, de ott is csak giccsparádé volt. Próbáltam kicsike dobozokat is keresni, hogy majd abban tárolom a köveket... hát igazából, hogy  egyhén fejezzem ki magam: kereskedelmileg nem erre a hobbyra vannak ráálva itt délen.
Aztán online eltévelyegtem az aliexpressre meg a wishre és lám... nem is tudom mit gondoltam... minden giccs keletrű gyün.
Találtam még Enterprise-t és Darth Vadert is,  és olyan virágos képet a hálószobába ami majdnem pont olyan mint a mi ropogós ágyneműnk. Szóval VAN olyan ami nem annyira giccses (ezzel bíztatom magam) és tök meg lehet találni az ízlésem felső határát ami még pont átcsúszik a hányingerküszöbön.  Ha kifutok az ötletekből, maximum csinálom a hobby kedvéért és elajándékozom a Bali mamáinak meg papáinak (sok idős ügyfele van).
A vicc az, hogy pont egy virágosat kezdtem el (vázában) mert itt ugye nem volt más (majd elküldöm anyósnak szülinapjára gondoltam, szereti a virágokat ) és mindenképpen ki akartam próbálni ezt a dolgot már, amit meg aliról rendeltem az ugyebár hmm alhangon hat hét míg megjön. (Amúgy bárki akar kínából jól nézze meg mit vesz és mennyiért és hol.) Eszméletlen idegnyugtató amúgy, a férj úgy hívja az ilyen elfoglaltságot hogy ilyen auti foglalkozás (hát szerintem simán diagnosztizáltak volna ha abban az időben lett volna ilyen).
Egy fonalcsomaggal is szemezek, vagyis kettővel, de kordában kell magamat tartani, külömben nem jut a havi szoknyaadagomra. Kicsi elvonási tüneteim már vannak, mert imádok horgolni, de mivel nagyon elfoglalt voltam nem jött ki annyira.

Az autusztus havi szoknya egy barna selyemszerű lett.
Öt kedvencem van jelenleg, de ez is változik mindig: a leopárdos ami a Kriszti szülinapi ajándéka volt, a fehér rakott foltos és ez a barna. Van egy kígyómintás is amit szeretek, meg egy rózsaszínes - piros - leopárdos - rakott amitől anyámat kiveri a víz.
AHH teszek ide majd egy képet, hogy el tudjátok képzelni a kollekciót. Színkavalkád és csoda ... (majd ha felkászálódtam és elindulok valamelyik irányba - tanulás, konyha, mosógép, hajmosás, főzés stb irányába... )
Múlt szerdán bár szabadnaposak voltunk,  cseszett elfoglalt napunk  volt. Egész délelőtt tanultam, aztán meg kellett rendelni a heti bevásárlást, utána hajat mosni meg kipuceválni  magamat. Aztán elmentünk Oliviához, utána elhoztuk a Tamit a melóból, aztán kellett menni B&Q-ba is,  utána meg az ASDA-ba. Aztán haza, és mielőtt elindultunk volna vacsorázni egy nagy puffanást hallottam az emeletről. A Bali aszonta "mer biztos megin nyitva hagytad az ablakot és szél van,,, valami egyszer kiesik az ablakon rá a kocsira ... " és így morgolódott én meg felmentem és az egész ruhásszekrényem - ami amúgy nem szekrény hanem egy ilyen csővázas gardrób-felépítmény - leszakadt.
Az összes cuccom a földön, alatta eltemetve valahol a pöckök és rudak ...... és én ránéztem és aszontam BAZDMEG...
...sírni tudtam volna, de nagyon magas szintre fejlesztettem az önkontrollt és a hátatfordítok és leseszarom metódust.
Hát szóval elmentünk vacsorázni és tök jót dumáltunk meg minden. Egy óra múlva mikor visszajöttünk a kínaiból kilenc után, rezignált arccal az összes cuccomat fel kellett szedegetnem rendberaknom visszaakasztgatnom. Akkor meg én morgolódtam... "persze mer mióta mondom, hogy kell vennünk egy másik ugyanilyen gardóboscsővázasizét mert nem férünk el itt.... "
" Akarod mondani TE nem férsz el... mert annyi ruhád van, nem is tudsz ennyit felvenni..."
" Hát egyszerre nem is, minden nap egy másikat... amúgy meg szerintem te maradj csendben Mr. huszonháromdartvéderespóló, amúgy meg még mindig jobb ha az embernek van ruhája és van miből válogatni, mint ahogy te csinálod, hogy VAN ruhád és háromban jársz egész nyárom..."
" Miről beszélsz? Most is másik póló van rajtam... "
"Igen más mint ami múlt héten, és jövő héten meg majd az lesz ami múlt héten volt. Mindig ezt csinálod. Szerinted hány rövidgatyád van?"
"Kettő"
" Ja... jó lesz az tizenkettőnek is...  Kettőt hordasz"

...és így tovább. De amikor a melóhelyen megkérdezi a főni, “ neked amúgy hány szoknyád van?? akkor az is úgy hangzik mintha itthon lennék.
Ma megszámolom. Komolyan. Szerintem azért tűnik soknak nekik, mert variálom össze vissza és nem veszik észre ha ugyanazt húzom. Ügyes vagyok. Ennyi.

Csak a hasamat kéne valahogyan lefaragni, akkor még ügyesebb lennék már végre.... hát nem lehet mindenki tökéletes. Az én tökéletlenségem a Tunnocks-ban rejtezik.


Minthogy én mostmár nagyon posh szabadhétvégés digitális nővér lettem, a múlt vasárnap el is mentünk carboots-ra és vettem egy rózsaszín muffin alakú sütitartót (én beszélek a giccsről hahhh) meg képkereteket, és négy pónit a Helgának... amúgy is akarunk megint egy nagyot vásárolni az unokáknak és ez majd még befér a csomag tetejére, a múltkor a Martinnak is találtam pár dolgot.
A jókis vasárnapi lompiacos kirándulásainkat mindig imádom... annyira jó kikapcsolódás, jó sok szemetet össze tudsz vásárolni fillérekért, gazdát cserél minden, de minden.
Két szössz volt a legjobb, de rohadt sokat röhögtünk.


- Ezmi? (hengeres hosszú virágos doboz)
- Mittomén... Tele van a faszom bele tudom tenni...

 - Ott egy nyúl, nem ilyet akarsz?
- Nyúl? Hol?
- Ottni, a fekvőcica mellett...
- Milyen cica ? Csak a békát látom...
- Milyen békát?

Utána elmentünk a Toby-ba ebédelni és aztán itthon megnéztük az Independence Day-t, este pedig  amíg ő x-boxozott én még  megnéztem egy pár Star Trek részt. Ettünk pattogatott kukoricát és ittunk söröt.

Hát így telnek a napjaink.

Na megyek, mert mindjárt behorkolok a kutyával egy reggeli ráadásra és tényleg nem tudom hol kezdjem a mai napot (SE).

Róza