Holnap lesz egy rohadt hosszú tréningem a kórházban, ezért a kajaszállítmányomat is későbbre kell rendelnem és elég hosszú lesz így a napom.
Viszont pénteken optikushoz megyek a szemklinikás doki levelével, mert végre tisztázódott, hogy milyen lencse és milyen szemüge kell nékem.
Az is kiderül, hogy kell e  - és ha igen mennyit - fizetni a spéci cuccokért, amik majd egyenesítik a vonalakat és közelre is meg távolra is jók. NAGYON kell már mert az utolsó utáni napon vagyok épp, az elmúlt két hétben már nagyon szenvedtem látni.
Homályos és összevissza táncol minden, kicsit jobbfelé fordítva a fejem és lefelé oldalra nézve jobb, de elég furán nézek úgy ki pl a munkahelyemen.
Elboldogulok, de irtóra kényelmentlen és idegesítő.

Nehéz elképzelni annak aki lát, hogy milyen ez a hülye összevissza kép.
Kb úgy kell elképzelni, hogy van ugye a teljes látótér. Vannak helyek ahol homályosabb a kép, vannak helyek ahol élesebb. A középső részen kissé hullámos is. A legutolsó injekcióból még két levegőbuborék maradt az fekete úszkáló pöttyként még velem van. Általában van egy pár, és pár napon belül felszívódnak, de ez a kettő lehet, hogy nagyobb volt és még mindig itt úszkál a jobb szemem előtt. Ahogy a pupillám mozog pl. másfelé nézek, ugrik velem - elég vicces amúgy.
A nagy fény zavarja a szemem, ami azért vicces mert félhományban, hajnalban, szürkületben a látásom a nullához konvergál. Minden reggel emlékezetből megyek dolgozni kb.

...de tudjátok mit? Ami mindenféle zajlik körülöttem mostanság, én komolyan örülök, hogy a rákomon túl lettem huszonéveimben és hogy nekem ez a vakságos dolog jutott. Tudom ez nem garancia a jövőre, de na, legalábbis nem valószínű, hogy még halmozódok. Az már elég durva lenne.

Szóval pénteken - Várom a csodát mer ez így eléggé frusztráló.
Szépésmenő szemügét szeretnék és remélem az a rácsos bifokális kontaklencse nem túl drága mert azt is nagyon szeretném. Valahogy a fényvédelmet is ki kell okumulálni, szóval vagy kontakt lencse plusz bármilyen napszemüveget hordhatok, vagy ha nem lencse akkor viszont kell egy napszemüveg ezzel a korrekciós lencsével.
A kontakt lencsével csak annyi az aggodalmam, hogy amúgy is tök érzékeny a szemem, száraz, ég, fáj, nem biztos, hogy jól tolerálnám, eddig is volt, de a hagyományos eldobható napi lencsét hasznátlam és nem volt többet a szememben pár óránál, max tíz órát,  de az nálam elég extrémnek számított és nem gyakran esett meg.

Befejeztem a tanulmányaimat egyelőre, az oklevelet hat-nyolc hét múlva kapom meg. A LEVEL5 managerképzést elvileg januárban kezdem, de még képlékeny. Addig még van két elég hoszú tréning a kórházban és van pár online ami pite de attól még meg kell csinálni.
KARÁCSONY
ötnégyháromkettő.. minjár itt van. Szervezem magam előre, mert új sütőm van és legalább kettőt vagy hármat is akarok sütni.
A karácsonyfámra idén két újabb barátos dísz is felkerül. A Kriszti a Picasso múzeumból hozott nekem egy karácsonyfadíszt a Debs meg Ausztráliából. Még lesz majd amit én találok és lehet, hogy nagyobb karácsonyfa is kellene idénre.
Ajándékot nem kérek, mindenkivel közöltem, hogy bármit is gondoltak inkább áldozzanak rá a látásomra mert nem tudom mennyi lesz a vége és látni akarok karácsonyra.

A jövő év újabb változásokat tartogat. Nóri lányunknál jön a bébi májusra, szóval immáron háromszoros nagymami leszek.
A legfőbb kívánságaim a következő évre - tudom, hogy még korai, de nem akarom elmulasztani - a gyerekeim boldogsága, a nagylányék életének rendeződése, és egészség mindannyiunknak.
Finom lett a töltött paprika.

Ma meg már nagyon eredményes voltam: már kitakarítottam a házat - nagyjából, nem viszem most túlzásba mert úgyis kell karácsony előtt nagyot - és most megrendelem a heti kaját, utána punnyadok, megvárom a Balit a töltöttpaprikával amit tegnap csináltam.
Henyélek, VOGUE magazint nézegetek, tervezem a karácsonyi sütit, várom a karipartit. Összeorganizálom magamban, hogyan fogok kozmetikai sebészeti beavatkozást végrehajtani az ápolási terveimen, hogy olyan professzionális legyen amennyire csak lehetséges.
Puszu

Elmondom mi van.




Az van, hogy rohadtul megbántódtam és nem tudom még azt se, hogy jogosan vagy nem. Nem tudom bántottam e őt szóval vagy tettel a múltban, hogy most ennyire visszabánt ez az  egész. Egy ideje folyamatosan bántódom, de tegnap kicsit arculcsapott megint. Azt tudom, hogy szándékosan biztosan nem tettem semmit se, sőt. Inkább mindig segíteni akartam és segítettem (segítettünk a családommal és egy jóbaráttal együtt) is évekkel ezelőtt elég sokat.  Anyagilag és lelkileg is. Sosem kértem semmit sem ... jó  ez mondjuk nem teljesen igaz egyszer kértünk egy apró szivességet, de az is vissza lett utasítva, elfogadtuk és továbbléptünk, megoldottuk egyedül.
Valahogy mégsem úgy sültek el a dolgok ahogyan kellett volna.
Nem vagyok az a típus aki azért tesz valamit, mert hálát vár érte. Egyáltalán semmit se várok senkitől se, sőt meg is szoktam lepődni amikor valaki kedveskedik nekem vagy gondol rám. Sokszor előfordul, hogy nehezen is kezelem ha valaki kedves velem. Örömöt kimutatni is meg kellett tanulnom.
Ennek az ellenkezőjét viszont még inkább nem tudom hova tenni... az érdektelenséget és a közönyt olyan mértékben veszem bántásnak, olyan mértékben esik rosszul, hogy napokra hazavágja a hangulatomat. Mélázom. Gondolkozom. Töprengek. Visszapörgetek. Nyúlok a telefonhoz... aztán mégsem...
...és nem értem. Miért nem lehet megmondani? Miért nem lehet idecseszni az arcomba, hogy miafing van?
Elég nehéz így ezt leszarni, de megpróbálom. Elég sok van már betemetve itt. Melléfér még ez is.

A főnök a héten elhagyta a kulccsomóját és a kábítós gyógyszerkönyvet (controlled drugs).


Ezen felül leült tökkomolyan velem szemben ebéd után és azt mondta, köszöni, amit tettem eddig és amit fogok ezentúl, és nélkülem nem menne semmire és nagyon nagy szüksége van rám, valamint januárban újra fizetésemelést fog adni mert honorálni akarja azt amilyen keményen melózok...

Szerintem a Neisha beolvasott neki

Kicsit kihúztam magam.







Most hogy így eltelt pár óra...
...igazságos és mégis igazságtalan. Rajtam kívül még vannak jópáran akik kurva keményen dolgoznak.

Sok amúgy és ...

... amúgy tök nehéz és kaotikus volt ez a két hét, de tök kedves voltam szerintem mindenkivel még azzal is akinek kétszázszor kellett valamit elmagyarázni.
... és amúgy nem vagyok egy pesszimista meg nyervákolós picsa se.
...és amúgy tökre SEMMIRE nem menne nélkülem az egész kóceráj,
... nem, amúgy nem vagyok nagyképű.
... Amúgy a főnök közölhette volna, hogy a saját privát e-mailjét adta meg az NHS redbag programban, és hogy egy hónapja megkapta az e-mailt a demonstráció időpontjáról és a táskák átvételéről...
... és amúgy jó lett volna nem pénteken reggel megtudni, hogy féltízkor lesz a tréning a kórházban (ami amúgy akkora mint az Atlantis a Pegazus galaxisban).
... és akkor jó lett volna tudni mi ez az egész és nem tökhülyén állni ott mint egy fasz.
.... és az is tök jó lett volna ha aznapra nem lett volna egy BT s megbeszélésem, két ápolási napló update és százezer más dolgom...
....és az meg méginkább jó lett volna, hogy ha nem megint az utolsó vagyok aki eszébe jut...
... és az külön jó lett volna, hogy ha nem szól be bunkón amikor elmondtam hogy erre a napra ez nem fog menni, (érted félkilenckor közli, hogy negyedtízre menjek a demonstrációra a kórházba, mindezt űrlakóként, aki még azt se tudja, melyik oldalon kezdjen szopogatni...) mert nem hagyhatom itt a munkát hétvége előtt, így is be kell jönnöm vasárnap a body map - eket updatelni.

"... ohhh.... ok.... I just thought you might want to feel important...."

Szóval ja, jó lett volna ha nem kellett volna félkilenckor már bőgni, és pedig abszolút nem vagyok bőgős mostanában.
... és amúgy tök alázatosan és szorgalmasan dolgozom mindig...
...de amúgy ez eléggé fájt.


... amúgy letelefonáltam a tréningesekkel a dolgot, elküldtem egy taxit a piros NHS táskákat felvenni és írtam a területi illetékesnek, hogy ugyan legyen kedves és  küldje már át posztereket meg a demonstráció anyagát... “igen tudom, bocsi sajnos valaki véletlen kitörölte, nem tudom elnézést, a főnököm nem elérhető most... stb stb”
Ekkor derült ki, hogy november 4.-én át kell állni erre... még én éreztem szarul magam értitek... hát jó lett volna ezt is tudni. Mer kb az összes húsz betegünket érinti. Meg kb engem kurvára. Csak húsz betegvizsgálati fomanyomtatványt kell kitölteni, húsz betegelőzménnyel, húsz leltárral, húsz kapcsolat listát, húsz rendelőlistát, húsz mindent összekészíteni egy sürgősségi csomagban. Csak pont kétezerszer lehet tévedni, és a mentős azt az információt fogja készpénznek venni a betegről ami a csomagban van... úgy, hogy a missziszdéviszek naponta zaklatnak még két hét után is hogy “howdoIprintthis”... hát...READ THE Fákking USER GUIDEEEE (mert .... amúgy azt is csináltam, képecskékkel, folyamatábrákkal, táncoló emberkékkel.)
.... amúgy van időm...
...negyedikéig....


...amúgy azt válaszoltam a bunkó beszólására (mielőtt elmentem a klotyóba bőgni) hogy:

"...actually I am important...whether you do know or you do not..."

és elsétáltam.

...amúgy minden ok. Ma itthon vagyok generáljavításban, tanulásból szabadnapot adtam magamnak, brassói aprópecsenyét csinálok a család kívánságára és van egy jó könyv amit ma kezdek - asszem a fürdőkádban, rég volt ilyen. Közben szugerálom magam, hogy NEM VESZEL SEMMIT, mert a George-ban van egy isteni fekete dzsörzéruha megkötős ővvel és hozzá egy isteni ilyen pufistáska ami leopárdos. Úgy elképzeltem magam benne, de muszáj spórolnom mer jön a kari és alig várom már, mer imádom és még a novembert ki kell bírnom, de már lexivesebben  most díszíteném a házat...

Nem is értem magam, hogy amúgy hogy vagyok egy ilyen harmatgyenge néha, sokszor leszarom és félvállról tudom venni az emberek hülyeségeit, és akkor egy ilyen szar mondat egy reggelen így elintéz egy egész napra... hát én tökre megsértődtem most.
Na mindegy.

Sárinéni

Nem volt jó irodalomból. A szülei sosem értették miért csak hármast vagy annál rosszabbat hoz, hiszen folyton - folyvást olvasott. Nem tudták, hogy azért nem, mert a kislány sose tudta kitalálni mire gondolt a költő... vagy az író.
Csak azt tudta, hogy ő mire gondol. Neki az Aranyember egy szép mese volt és amikor a dolgozatnál ki kellett fejteni hogy mi a jelentősége a regényben a vörös félholdnak, fogalma se volt róla mit is akarnak tudni.
Egyáltalán nem is emlékezett a vörös féholdra. Teljesen zavarba jött.
És idővel csak ez egyre jobban vette el a kedvét az egész irodalomórától. Nem egyszer azzal is meggyanusították, hogy nem is olvasta el a kötelezőt.
Pedig volt amelyiket többször is. Neki csak egy szerelmes tündérmese volt az egész, ahol a jó győz, a rossz megbűnhődik.
...az is igaz, hogy az irodalomkönyvet nem sokat forgatta. Sose kötötte le, mit írnak a könyvekről mások.

Néha lelkes volt. Például amikor az volt a házi feladat, hogy rövid interjút kellett készíteni három híres emberrel. Mauglit, Ludas Matyit  és Némó kapitányt választotta és három délután későig írta, javította, százszor újraírta az interjúkat. Felolvasta apának, és apa még nevetett is a vicces részeknél. Adott egy puszit a feje tetejére ahogy szokott és azt monta: zseniális.
Büszkén adta be, és várta, hogy Sári néni majd hogy meg fogja dícsérni.
Hazáig sírt a buszon a három egyes miatt. A pirossal áthúzott házi feladata miatt.
Fogalmazás, tartalom, helyesírás...
Nem is akart iskolába menni többé. Úgy érezte elárulták és becsapták.
Nem is akart még olvasni se többet. Azt gondolta, valami baj van vele, valami nem jó és ő nem érti ezt az egészet, mit kéne kideríteni a könyvekből. Mit kéne érteni belőle?

Csak azon gondolkozott folyton, hogy miért is szeret akkor ő annyira olvasni, hogy miért tudja kívülről az összes Zelk Zoltán és Mórakönyves verseket. Miért szereti Szabó Magdát és Janikovszky Évát és miért találja a Nyakigláb Apó-t a világ legszebb és legizgalmasabb történetének...
... ha nem érti. A Sári néni is megmondta, hogy ő nem érti.
Még a feladatot se.
...tudniillik, hogy Ludas Matyi és Maugli és Némó kapitány nem is híres emberek, hanem kitalált figurák akikkel nem lehet interjút készíteni... és nevetett...
Bezzeg a horvátéva az tudta. A Sárinéni fel is olvasta  a dolgozatát az osztálynak.

Otthon is csak sírdogált és a szülei is szomorúan néztek rá a szobaajtóból és később vitatkozni is hallotta őket. Miatta.
Összegyűrte a dolgozatot és a sarokba hajította.


Két napig bírta ki olvasás nélkül, aztán már muszáj volt belefojtani a bánatát egy Rejtő Jenő könyvbe amit apa könyvespolcán talált. Egyhuzamban kiolvasta az elsőt a Szőke ciklon-t amit aztán követett a többi ami még mellette talált. A könyvtárban is keresett olyat ami meg otthon nem volt meg, és  a könyvtárosnéni nem győzte kiállítani az újabb és újabb olvasójegyeket mert mindig betelt.
Egyszer kifelejövet egy ölnyi könyvvel beleütközött Sárinénibe.
Hát te? - kérdezte a tanárnő kissé élces hangon.
Összeszedte minden bátorságát és próbált válaszolni: ...én csak.. csak ... - de nem igazán tudott többet mondani.
A könytárosnéni odapattant és segített összeszedni a könyveit.
Sárinéni gúnyosan odavetette a kollégájának:  Van olyan föld amibe felesleges magot vetni, nemigaz?

Nem értette ezt a mag dolgot, de örült, hogy megszabadult a további kérdésektől. Amúgy is két hét és itt a tanév vége és a nyár,  végelen hosszú órákkal a kertben a barackfa alatt meg a hűvös dohánycsűrben ahová apa csíkos zsákvászonból függőágyat fabrikált neki... és végtelen mennyiségű könyv... mire eddig eljutott gondolatban, már nem is érdekelte, hogy mit mond a Sárinéni...
A következő irodalomóráig...
Csak egy radírt kért kölcsön a padtársától amikor Sárinéni egy nagy és nehéz kulccsomót vágott hozzá. Mire hazaért, hatalmas liláskék pukli lett bal oldalt a homlokán épp  a szeme felett.

A következő tanévet már izgulva, de megkönnyebbülten egy másik iskolában kezdte...










aztán jött Áginéni...

énHelikopter

Nagyon régóta kikívánkozik belőlem valami. Már tavaly is írtam egy posztfélét, aztán - mivel összevissza csapongtam - kitöröltem. Ez nem jelenti azt, hogy most nem fogok összevissza csapongani, és még azt sem tudom, hogy kikerül e ez a poszt egyáltalán, lehet, hogy még rágom pár napig. Mert aki akarja, az érti ez igaz, de aki akarja az félre is érti.

Nagyon sokáig gondoltam azt, hogy a véleményem az enyém és ki a tököm kíváncsi rá amúgy... Mi itten a papával megkonverzáltuk már sokszor ezt az egészet, de valahogy mindig úgy tűnt a végére, hogy mi vagyunk a helikopterek... és mégsem... és ha mégis mégsem, akkor is úgy gondolom, hogy hülyék vagytok. Ti mindannyian akikről ez a poszt fog szólni.
Ma reggel a kormoránosmagyarnaklennihúdejó szám jött a fészbukk videosávomra - ami amúgy a haénrózsavolnékra egy átirat vagymiaszar... nem is tudom igazából.
Ja igen tudom, minek nézünk fészbukkvideósávot... Azért mert néha hülyülni kell. Ha másért nem akkor azért, hogy tudd mi van és hol van, és tudd, miért vagy te a helikopter.
Szóval olyan hányinger kapott el, hogy egyből nekiláttam megírni, miért ti vagytok a hülyék...
... és nem. Nem kellenek a hazaköpködős névtelen levelek a postaládámba, köszönöm. Én ezt OTTHON Magyarországon élve is így gondoltam és aki olvas, vagy ismer tudja, hogy bár a véleményem időnként változik és felülíródik, mint mindenkié (aki normális) konkrétan ebben az elmúlt több, mint kilenc évben amióta ITTHON vagyok semmit sem változott.
Az indulatomat nehezen fogom káromkodás nélkül posztba önteni, de megpróbálom. Majd írok a csúnya szavak helyett valamit. Naszóval:

Magyar vagyok. Tetszik, nem tetszik én is magyar vagyok és valószínűleg az is maradok életem végéig, ez van. Ez olyan mintha azzal a piros jellel a seggemen születtem volna, rajtam ragad és nem is tehetek róla. Le vagyok pecsételve véglegesen. Nem lehet félkrumplival leszívni, átstencilezni, photoshoppolni...
Lássuk viszont mi szól ellenem.
Nem érzem magam összetartozónak... én akkor ilyen egyedülmagyar vagyok... Jah, hogy olyan nincsen? Hát van. Fogadjátok el.
Nem ünneplek és nem tűzök kokárdát (nem azért mert baj van vele, ez az én saram vállalom).
Nem járok focimeccsre, (sőt kövezzetek meg: utálom a focit) szetjánosbogár-rajzásra az alcsúti arborétumba, egri és gyulai várnapokra. Nem tudok hátrafele (előre se) íjjazni se lovon se ló nélkül... lovon még ülni se tudok, mert kurvamagas állat (próbáltátok? csak kérdem). A bugaci ősök napján se voltam sose és bár egyik nagyapám csikós volt nemtom hogyan kell karikásostorral rittyenteni.
TragoMillsben ültem életemben először kisvasúton, mert a férj imádja az összes vonatokat, és ott ültünk az elsőben és mentünk körben a coop market meg a játszótér között, és azt éreztem amúgy akkor, hogy nem vagyok mégse normális, hogy csak vécépuNpáért és cserepes virágért jöttem és itt kuporgok körbekörbe...
Ugyan a négy gyerek nálam teljesítve van, de mint tudjuk csalás van a dologban, és nem szültem a kövérnek unokát (MÉG).
Nem egyezik a véleményem.  Az oktatási rendszer egy fos, az egészségügy egy még hígabb fos... szerinted nem tudhatom. Szerintem meg de.
Nem érzem magam emocionálisan felfűtöttnek kettőspont felsorolás, sem a himnusznál, sem a médinhungárijánál, se ibolyamagyarországánál, se pedig a honfoglalósnál és a sor tetszőlegesen folytatható a nyálabbnál nyálabbakkal. Nekem a nyálon lőtt lányban több művészet van, sajnálom.
Ugyanígy én bródyt és konczsuzsát se hittem el, csak egy ideig... úgy huszonévem közepéig ...Nincsen velük nagyabaj, csak óvatosan találták meg mindig azt a fajta megalkuvós sávot ahol táncoltak... őőő illetve énekeltek. Langyos lázadásos az is.. szerintem.

Nem vagyok felháborodva és érzem magam elárulva a vikidál miatt és nem hiszem azt, hogy a gyarlóság csak egy oldalról magyarázható. Semmi megbeszélendő és megtorlandó nincsen abban, hogy ki volt ügynök és ki nem, mint ahogy  az sem érthetetlen, ahogyan apám a parkettát lopta haza a vállalattól egy ifányi homok alatt, ahogyan nem kell elmagyarázni azt se, hogy előbb műtöttek (műtenek) hetvenezerért. Szóval szerintem mindenki fogja be és sepregessen tovább...
Nem vagyok tökéleteslelkű, mindigjótakaró, templombajáró, egyistenbenhívő, aki lesz...pna... ohh pardóón, nem sikerült nem káromkodni asszem feljebb is elpottyantottam már valamit...
Nem hiszek a nagyonnagymagyarország visszaállításában, soha nem is hittem... és nem azért mert nem fáj trianon - bár nincsen CT felvételem tőrrel a mellkasomban, az  autón sincsen matrinca - és nem tudom a székelyhimnusz szövegét és székelykaput se tudok faragni. Na mondjuk ezt nem gondoltam, hogy ennyi hiányosságom van ezen a téren, ha lesz több időm, kicsit próbálom majd behozni.
Nem hiszem, hogy a magyar nőként lexebb vagyok és nem hiszem hogy a pörkűtt a legjobb kaja.
Nekem a naptár nem kalendárium, a gyerek nem gyermek, a nő nem asszony és a zászló nem lobogó.
Nem köszönök adjonazistenjónapot és áldottreggelt és mint aztat már egyszer megírtam, a legtöbb magyar hagyománytól a hideg ráz pl. húsvéti locsolás ha valaki még nem tudná...  Nem a konyhában van a helyem ekcsölli és nem szégyellem magam - sőt a férj se - hogy hivatalosan magasabb az órabérem mint neki. Büszke rám.
Túl elfoglalt vagyok, hogy megtanuljam végre a rovásírást... énvétkem, énvétkem, énvétkem...
Imádom a kólát, mert én sajnos nem vagyok makulátlan.
Az előítéleteimet mindig próbálom gyökerestül csupálni széjjel, mert nem AKAROK senkit elítélni és megítélni... és most mégis azt teszem...

...apropó, amúgy ez nem a mindenható dóga vóna? Csak kérdem... szerintetek amúgy... hmm, végítélet, bíráskodás stb... ez nem ilyen alaptételféle arrafele? Ha már a bibliai tanokra építitek ezt az új nemzetet, akkor azt a vaskos könyvet nem kéne az alapba beledobálni a törött sörösüvegek mellé? Mert legalább akkor addig is a kezedbe fogod.
Jah. hogy a bibliát sem kell szó szerint venni? Akkor lehet mégsem tudom rabszolgának eladni a lányaimat...
Jah, hogy értelmezés kérdése? ... és ki mondja meg, hogyan kell értelmezni?


Bakker tudommámivan... Átagymosott liberálbérenc lettem...
... én esküszöm próbálok ellene harcolni, de nem könnyítitek meg a dolgomat...


Az kéne, hogy egyre kevésbé érdekeljen/keserítsen el mi történik ott, csak sajnos utolér... és nem csak a videósávon.
Tudjátok miért? Azért mert magyar vagyok.

Magyar a Futrinka utcából ha úgy tetszik... és én ma ezért dühöngtem... mert amit a legjobban gyűlölök ebben az egészben, hogy én azért ne szerethessek népdalokat az egyik oldalról, (amiket a gyerekeimnek énekeltem altató helyett, ) mert a kárpátia vagy az ismerős arcok feldolgozta, vagy azért ne olvashassak egy könyvet, ne nézhessek meg egy színdarabot mert azzal képet adok magamról, buzievagyok,... miatök van????  A cigányzene hungarikum, de csak a rádióból mert szaga van?
Bazmegébredjetekmáfel... nézzétek már meg kik ülnek az első sorban a vasárnapi miséken ... Én láttam.
Ezt a posztot akkor most ilyen comingout- ként is fel lehet fogni?
Lehet fekete listára tenni. Lehet kiiktatni. Lehet letagadni. Lehet lesikálni a seggemről azt a piros foltot.
...még akkor is ha az egyik dédapám osztrákhuszár vagymivolt... attól még magyar maradok...
és még le is merem írni kisbetűvel... (mert amúgy MELLÉKNÉV és NEM fokozandó...)

Nem tudom és nem értem a politikát annyira amennyire kellene. Nem érdekel eléggé  orbán és az ellenzék se, ez az  egész szar ami ott folyik már cirkuszba való. Innen nézve az egész egy nevetséges kirakati színjátéknak hat, csak sajnos elkeserítő mikor a közönség abbahagyja a röhögést és rájön,  hogy ez az egész tökkomoly.

... és akkor most rájöttem, hogy szar van a palacsintában. ÉN nem akartam bíráskodni mégis bejöttem az utcába megin... de akkoris... Viccet csináltok az én hazámból. Egy rossz viccet.
Csesszétek meg.



Maradok Helikopter:
 Róza de Magóg




... jah és mielőtt nekiláttok szurkálni a szalmababámat, ennek az egésznek semmi köze a hithez, mert az ugyanúgy én dógom mint a kóla meg a szex.
Na megyek mert a Bali szalonnát süt...

...magyart... a lengyelbótból.


Ti meg menjetek hallgassatok ákost szülés közben a kisvonaton lovagolva. Bazdmeg.

Megint felmérgesedtem

Mindenki készüljön lélekben, holnap este kiteszem a mérges posztot mégis. Eszemmegáll már mivanott...