Helyzetjelentés (majdnem) tőmondatokkal, többre most nincsen sajna


Feldíszítettem a házat, 99 százalékban kész.
A főnököm egyre többet puncsol.
Kitaláltam a karácsonyi menüt - és a sütiket is részletek később.
Egy hét múlva kariparti és nagy bátran piros ruhát vettem.

Nemtom miért húzták le akik, de:
A Ready Player 1 tök jóvót.
A Ghost in the Shell is.

December fémpontya a kari mellett: Star Wars

Újranéztem az In Time- ot és a Déjá Vu -t mindkettő olyan jó volt ahogy emlékeztem.

Holnap ZS kategóriás katasztrófaturizmus lesz  - Absolute Zero és Snowmageddon (közbe főzök, takarítok és csinálom az online tréningjeimet).

A legújabb unokáról már azt is tudjuk hogy lány: Elizabeth
Valahogy nem veszi be az agyam, hogy háromunokás nagyi vagyok...
Valahogy furi mikor felveszem a szegecselt csizmámat... Namindegy.
A mama az olyan, akinek vannak csirkéi és süt szilvás-hájast és van neki barna, virágos otthonkája meg kendője és nápolyiszagú a táskája.

Hamarosan Olívia jön a rántotthússal és vacsizunk és dumálunk.
Férj elment karipartira.


Puszi majd jövök.



Jaj.. el is felejtettem. A szemüge fantasztikusan jó. hetven százalékban visszakaptam az életminőségemet. A vonalak is egyenesebbek, messzijó és közeljó.
Az egy szürke kis foltocskámmal meg a kis fekete úszó pöttyökkel meg már összehaverkodtunk...

Update

Kontakt lencse már nem megoldható, legalábbis jó látáshoz nem. Ez már aztat jelenti, hogy végleg szemüveges maradok. A Bali aszonta “nemtom mit kell nyafogni, tök jól áll a szemüveg, öltöztet és csinos, én pl. jobban szeretem ha rajtad van”. 

...hát én annyira nem, de mindegy. 

Szóval rácskorrekciós-cilinderes-vékonyított-verifokális szemüge lesz és plusz egy napszemcsi ugyanilyen.  Télpapó  hozza  mert hatodikára lesz kész és egy vagyonba került, de a Bali egy pissz nélkül kifizette. 

#nagyonvárom 

Holnap lesz egy rohadt hosszú tréningem a kórházban, ezért a kajaszállítmányomat is későbbre kell rendelnem és elég hosszú lesz így a napom.
Viszont pénteken optikushoz megyek a szemklinikás doki levelével, mert végre tisztázódott, hogy milyen lencse és milyen szemüge kell nékem.
Az is kiderül, hogy kell e  - és ha igen mennyit - fizetni a spéci cuccokért, amik majd egyenesítik a vonalakat és közelre is meg távolra is jók. NAGYON kell már mert az utolsó utáni napon vagyok épp, az elmúlt két hétben már nagyon szenvedtem látni.
Homályos és összevissza táncol minden, kicsit jobbfelé fordítva a fejem és lefelé oldalra nézve jobb, de elég furán nézek úgy ki pl a munkahelyemen.
Elboldogulok, de irtóra kényelmentlen és idegesítő.

Nehéz elképzelni annak aki lát, hogy milyen ez a hülye összevissza kép.
Kb úgy kell elképzelni, hogy van ugye a teljes látótér. Vannak helyek ahol homályosabb a kép, vannak helyek ahol élesebb. A középső részen kissé hullámos is. A legutolsó injekcióból még két levegőbuborék maradt az fekete úszkáló pöttyként még velem van. Általában van egy pár, és pár napon belül felszívódnak, de ez a kettő lehet, hogy nagyobb volt és még mindig itt úszkál a jobb szemem előtt. Ahogy a pupillám mozog pl. másfelé nézek, ugrik velem - elég vicces amúgy.
A nagy fény zavarja a szemem, ami azért vicces mert félhományban, hajnalban, szürkületben a látásom a nullához konvergál. Minden reggel emlékezetből megyek dolgozni kb.

...de tudjátok mit? Ami mindenféle zajlik körülöttem mostanság, én komolyan örülök, hogy a rákomon túl lettem huszonéveimben és hogy nekem ez a vakságos dolog jutott. Tudom ez nem garancia a jövőre, de na, legalábbis nem valószínű, hogy még halmozódok. Az már elég durva lenne.

Szóval pénteken - Várom a csodát mer ez így eléggé frusztráló.
Szépésmenő szemügét szeretnék és remélem az a rácsos bifokális kontaklencse nem túl drága mert azt is nagyon szeretném. Valahogy a fényvédelmet is ki kell okumulálni, szóval vagy kontakt lencse plusz bármilyen napszemüveget hordhatok, vagy ha nem lencse akkor viszont kell egy napszemüveg ezzel a korrekciós lencsével.
A kontakt lencsével csak annyi az aggodalmam, hogy amúgy is tök érzékeny a szemem, száraz, ég, fáj, nem biztos, hogy jól tolerálnám, eddig is volt, de a hagyományos eldobható napi lencsét hasznátlam és nem volt többet a szememben pár óránál, max tíz órát,  de az nálam elég extrémnek számított és nem gyakran esett meg.

Befejeztem a tanulmányaimat egyelőre, az oklevelet hat-nyolc hét múlva kapom meg. A LEVEL5 managerképzést elvileg januárban kezdem, de még képlékeny. Addig még van két elég hoszú tréning a kórházban és van pár online ami pite de attól még meg kell csinálni.
KARÁCSONY
ötnégyháromkettő.. minjár itt van. Szervezem magam előre, mert új sütőm van és legalább kettőt vagy hármat is akarok sütni.
A karácsonyfámra idén két újabb barátos dísz is felkerül. A Kriszti a Picasso múzeumból hozott nekem egy karácsonyfadíszt a Debs meg Ausztráliából. Még lesz majd amit én találok és lehet, hogy nagyobb karácsonyfa is kellene idénre.
Ajándékot nem kérek, mindenkivel közöltem, hogy bármit is gondoltak inkább áldozzanak rá a látásomra mert nem tudom mennyi lesz a vége és látni akarok karácsonyra.

A jövő év újabb változásokat tartogat. Nóri lányunknál jön a bébi májusra, szóval immáron háromszoros nagymami leszek.
A legfőbb kívánságaim a következő évre - tudom, hogy még korai, de nem akarom elmulasztani - a gyerekeim boldogsága, a nagylányék életének rendeződése, és egészség mindannyiunknak.
Finom lett a töltött paprika.

Ma meg már nagyon eredményes voltam: már kitakarítottam a házat - nagyjából, nem viszem most túlzásba mert úgyis kell karácsony előtt nagyot - és most megrendelem a heti kaját, utána punnyadok, megvárom a Balit a töltöttpaprikával amit tegnap csináltam.
Henyélek, VOGUE magazint nézegetek, tervezem a karácsonyi sütit, várom a karipartit. Összeorganizálom magamban, hogyan fogok kozmetikai sebészeti beavatkozást végrehajtani az ápolási terveimen, hogy olyan professzionális legyen amennyire csak lehetséges.
Puszu

Elmondom mi van.




Az van, hogy rohadtul megbántódtam és nem tudom még azt se, hogy jogosan vagy nem. Nem tudom bántottam e őt szóval vagy tettel a múltban, hogy most ennyire visszabánt ez az  egész. Egy ideje folyamatosan bántódom, de tegnap kicsit arculcsapott megint. Azt tudom, hogy szándékosan biztosan nem tettem semmit se, sőt. Inkább mindig segíteni akartam és segítettem (segítettünk a családommal és egy jóbaráttal együtt) is évekkel ezelőtt elég sokat.  Anyagilag és lelkileg is. Sosem kértem semmit sem ... jó  ez mondjuk nem teljesen igaz egyszer kértünk egy apró szivességet, de az is vissza lett utasítva, elfogadtuk és továbbléptünk, megoldottuk egyedül.
Valahogy mégsem úgy sültek el a dolgok ahogyan kellett volna.
Nem vagyok az a típus aki azért tesz valamit, mert hálát vár érte. Egyáltalán semmit se várok senkitől se, sőt meg is szoktam lepődni amikor valaki kedveskedik nekem vagy gondol rám. Sokszor előfordul, hogy nehezen is kezelem ha valaki kedves velem. Örömöt kimutatni is meg kellett tanulnom.
Ennek az ellenkezőjét viszont még inkább nem tudom hova tenni... az érdektelenséget és a közönyt olyan mértékben veszem bántásnak, olyan mértékben esik rosszul, hogy napokra hazavágja a hangulatomat. Mélázom. Gondolkozom. Töprengek. Visszapörgetek. Nyúlok a telefonhoz... aztán mégsem...
...és nem értem. Miért nem lehet megmondani? Miért nem lehet idecseszni az arcomba, hogy miafing van?
Elég nehéz így ezt leszarni, de megpróbálom. Elég sok van már betemetve itt. Melléfér még ez is.

A főnök a héten elhagyta a kulccsomóját és a kábítós gyógyszerkönyvet (controlled drugs).


Ezen felül leült tökkomolyan velem szemben ebéd után és azt mondta, köszöni, amit tettem eddig és amit fogok ezentúl, és nélkülem nem menne semmire és nagyon nagy szüksége van rám, valamint januárban újra fizetésemelést fog adni mert honorálni akarja azt amilyen keményen melózok...

Szerintem a Neisha beolvasott neki

Kicsit kihúztam magam.







Most hogy így eltelt pár óra...
...igazságos és mégis igazságtalan. Rajtam kívül még vannak jópáran akik kurva keményen dolgoznak.

Sok amúgy és ...

... amúgy tök nehéz és kaotikus volt ez a két hét, de tök kedves voltam szerintem mindenkivel még azzal is akinek kétszázszor kellett valamit elmagyarázni.
... és amúgy nem vagyok egy pesszimista meg nyervákolós picsa se.
...és amúgy tökre SEMMIRE nem menne nélkülem az egész kóceráj,
... nem, amúgy nem vagyok nagyképű.
... Amúgy a főnök közölhette volna, hogy a saját privát e-mailjét adta meg az NHS redbag programban, és hogy egy hónapja megkapta az e-mailt a demonstráció időpontjáról és a táskák átvételéről...
... és amúgy jó lett volna nem pénteken reggel megtudni, hogy féltízkor lesz a tréning a kórházban (ami amúgy akkora mint az Atlantis a Pegazus galaxisban).
... és akkor jó lett volna tudni mi ez az egész és nem tökhülyén állni ott mint egy fasz.
.... és az is tök jó lett volna ha aznapra nem lett volna egy BT s megbeszélésem, két ápolási napló update és százezer más dolgom...
....és az meg méginkább jó lett volna, hogy ha nem megint az utolsó vagyok aki eszébe jut...
... és az külön jó lett volna, hogy ha nem szól be bunkón amikor elmondtam hogy erre a napra ez nem fog menni, (érted félkilenckor közli, hogy negyedtízre menjek a demonstrációra a kórházba, mindezt űrlakóként, aki még azt se tudja, melyik oldalon kezdjen szopogatni...) mert nem hagyhatom itt a munkát hétvége előtt, így is be kell jönnöm vasárnap a body map - eket updatelni.

"... ohhh.... ok.... I just thought you might want to feel important...."

Szóval ja, jó lett volna ha nem kellett volna félkilenckor már bőgni, és pedig abszolút nem vagyok bőgős mostanában.
... és amúgy tök alázatosan és szorgalmasan dolgozom mindig...
...de amúgy ez eléggé fájt.


... amúgy letelefonáltam a tréningesekkel a dolgot, elküldtem egy taxit a piros NHS táskákat felvenni és írtam a területi illetékesnek, hogy ugyan legyen kedves és  küldje már át posztereket meg a demonstráció anyagát... “igen tudom, bocsi sajnos valaki véletlen kitörölte, nem tudom elnézést, a főnököm nem elérhető most... stb stb”
Ekkor derült ki, hogy november 4.-én át kell állni erre... még én éreztem szarul magam értitek... hát jó lett volna ezt is tudni. Mer kb az összes húsz betegünket érinti. Meg kb engem kurvára. Csak húsz betegvizsgálati fomanyomtatványt kell kitölteni, húsz betegelőzménnyel, húsz leltárral, húsz kapcsolat listát, húsz rendelőlistát, húsz mindent összekészíteni egy sürgősségi csomagban. Csak pont kétezerszer lehet tévedni, és a mentős azt az információt fogja készpénznek venni a betegről ami a csomagban van... úgy, hogy a missziszdéviszek naponta zaklatnak még két hét után is hogy “howdoIprintthis”... hát...READ THE Fákking USER GUIDEEEE (mert .... amúgy azt is csináltam, képecskékkel, folyamatábrákkal, táncoló emberkékkel.)
.... amúgy van időm...
...negyedikéig....


...amúgy azt válaszoltam a bunkó beszólására (mielőtt elmentem a klotyóba bőgni) hogy:

"...actually I am important...whether you do know or you do not..."

és elsétáltam.

...amúgy minden ok. Ma itthon vagyok generáljavításban, tanulásból szabadnapot adtam magamnak, brassói aprópecsenyét csinálok a család kívánságára és van egy jó könyv amit ma kezdek - asszem a fürdőkádban, rég volt ilyen. Közben szugerálom magam, hogy NEM VESZEL SEMMIT, mert a George-ban van egy isteni fekete dzsörzéruha megkötős ővvel és hozzá egy isteni ilyen pufistáska ami leopárdos. Úgy elképzeltem magam benne, de muszáj spórolnom mer jön a kari és alig várom már, mer imádom és még a novembert ki kell bírnom, de már lexivesebben  most díszíteném a házat...

Nem is értem magam, hogy amúgy hogy vagyok egy ilyen harmatgyenge néha, sokszor leszarom és félvállról tudom venni az emberek hülyeségeit, és akkor egy ilyen szar mondat egy reggelen így elintéz egy egész napra... hát én tökre megsértődtem most.
Na mindegy.

Sárinéni

Nem volt jó irodalomból. A szülei sosem értették miért csak hármast vagy annál rosszabbat hoz, hiszen folyton - folyvást olvasott. Nem tudták, hogy azért nem, mert a kislány sose tudta kitalálni mire gondolt a költő... vagy az író.
Csak azt tudta, hogy ő mire gondol. Neki az Aranyember egy szép mese volt és amikor a dolgozatnál ki kellett fejteni hogy mi a jelentősége a regényben a vörös félholdnak, fogalma se volt róla mit is akarnak tudni.
Egyáltalán nem is emlékezett a vörös féholdra. Teljesen zavarba jött.
És idővel csak ez egyre jobban vette el a kedvét az egész irodalomórától. Nem egyszer azzal is meggyanusították, hogy nem is olvasta el a kötelezőt.
Pedig volt amelyiket többször is. Neki csak egy szerelmes tündérmese volt az egész, ahol a jó győz, a rossz megbűnhődik.
...az is igaz, hogy az irodalomkönyvet nem sokat forgatta. Sose kötötte le, mit írnak a könyvekről mások.

Néha lelkes volt. Például amikor az volt a házi feladat, hogy rövid interjút kellett készíteni három híres emberrel. Mauglit, Ludas Matyit  és Némó kapitányt választotta és három délután későig írta, javította, százszor újraírta az interjúkat. Felolvasta apának, és apa még nevetett is a vicces részeknél. Adott egy puszit a feje tetejére ahogy szokott és azt monta: zseniális.
Büszkén adta be, és várta, hogy Sári néni majd hogy meg fogja dícsérni.
Hazáig sírt a buszon a három egyes miatt. A pirossal áthúzott házi feladata miatt.
Fogalmazás, tartalom, helyesírás...
Nem is akart iskolába menni többé. Úgy érezte elárulták és becsapták.
Nem is akart még olvasni se többet. Azt gondolta, valami baj van vele, valami nem jó és ő nem érti ezt az egészet, mit kéne kideríteni a könyvekből. Mit kéne érteni belőle?

Csak azon gondolkozott folyton, hogy miért is szeret akkor ő annyira olvasni, hogy miért tudja kívülről az összes Zelk Zoltán és Mórakönyves verseket. Miért szereti Szabó Magdát és Janikovszky Évát és miért találja a Nyakigláb Apó-t a világ legszebb és legizgalmasabb történetének...
... ha nem érti. A Sári néni is megmondta, hogy ő nem érti.
Még a feladatot se.
...tudniillik, hogy Ludas Matyi és Maugli és Némó kapitány nem is híres emberek, hanem kitalált figurák akikkel nem lehet interjút készíteni... és nevetett...
Bezzeg a horvátéva az tudta. A Sárinéni fel is olvasta  a dolgozatát az osztálynak.

Otthon is csak sírdogált és a szülei is szomorúan néztek rá a szobaajtóból és később vitatkozni is hallotta őket. Miatta.
Összegyűrte a dolgozatot és a sarokba hajította.


Két napig bírta ki olvasás nélkül, aztán már muszáj volt belefojtani a bánatát egy Rejtő Jenő könyvbe amit apa könyvespolcán talált. Egyhuzamban kiolvasta az elsőt a Szőke ciklon-t amit aztán követett a többi ami még mellette talált. A könyvtárban is keresett olyat ami meg otthon nem volt meg, és  a könyvtárosnéni nem győzte kiállítani az újabb és újabb olvasójegyeket mert mindig betelt.
Egyszer kifelejövet egy ölnyi könyvvel beleütközött Sárinénibe.
Hát te? - kérdezte a tanárnő kissé élces hangon.
Összeszedte minden bátorságát és próbált válaszolni: ...én csak.. csak ... - de nem igazán tudott többet mondani.
A könytárosnéni odapattant és segített összeszedni a könyveit.
Sárinéni gúnyosan odavetette a kollégájának:  Van olyan föld amibe felesleges magot vetni, nemigaz?

Nem értette ezt a mag dolgot, de örült, hogy megszabadult a további kérdésektől. Amúgy is két hét és itt a tanév vége és a nyár,  végelen hosszú órákkal a kertben a barackfa alatt meg a hűvös dohánycsűrben ahová apa csíkos zsákvászonból függőágyat fabrikált neki... és végtelen mennyiségű könyv... mire eddig eljutott gondolatban, már nem is érdekelte, hogy mit mond a Sárinéni...
A következő irodalomóráig...
Csak egy radírt kért kölcsön a padtársától amikor Sárinéni egy nagy és nehéz kulccsomót vágott hozzá. Mire hazaért, hatalmas liláskék pukli lett bal oldalt a homlokán épp  a szeme felett.

A következő tanévet már izgulva, de megkönnyebbülten egy másik iskolában kezdte...










aztán jött Áginéni...