2015. április 28., kedd

A meglepetés még mindig meglep

A különféle blogok és weboldalak kapcsák mindenkinek lejött már szerintem, hogy bár emberszerű lények élnek az egyes országokban, azért az élet mindenhol más, így van ez itt a szigeten is.
Vannak kisebb furaságok amit könnyű megszokni, vannak pedig logikus, óriási ötletek amik megkönnyítenek dolgokat.
Vannak eszement baromságok, melyekkel néha nevetve, kerek szemekkel, máskor éppen dühöngve küzdünk meg.
Teljesen normális szerintem, hogy néha Magyarország a "bezzeg", néha meg Anglia, hiszen bármennyire is Európa mindkettő éppen annyira nem gondolják a britek annak. 
Komolyan érzem, hogy szándékosan mennek szembe mindennel, ami őket az európaiság felé terelné, vagy azzal, hogy valamiféle egyenország legyenek. Szeretett fontjuktól sem váltak meg, és aki ismeri kicsit is őket tudja, hogy ez nem csak közgazdasági kérdés.
Ennek a hozzáállásnak rengeteg előnye mellett nagyon sok hátránya is van. Fél élet is kevés lenne az összefüggések feltárása mind itt mind ott, tök mindegy, hogy amúgy milyen szempontból vizsgálnánk meg.
Elképesztő azt látni, hogy egy adott problémához, vagy akár csak megoldandó feladathoz mennyire másképp áll hozzá az egyén - függetlenül attól, hogy amúgy mennyi gógyi szorult belé - csak aszerint, hogy melyik országban szocializálódott.
Szeretem ezt az országot, de bármennyire is úgy szeretnék feltüntetni - nem Anglia fingta a passzátszelet (ide valami frappánsat kerestem, de ennél képszerűbb nem jutott eszembe).
Többségük megmosolyogtatóan pökhendi népség, de én még ezt a naív magabiztosságot is szeretem bennük. A sokszor előkerülő mindentudás  (mert a Daily Mail is megírta, vagy a Sun, mert olvassák és azt hiszik, hogy újság) elképeszt, máskor meg arra csodálkozom rá, hogy jééé ezek olyan dolgokkal is tisztában vannak amit nem is feltételeztem volna...
Pont olyan emberek élnek itt is, mint ott, csak más a körítés.

Az NHS is pont ilyen. Szidják mint a bokrot, ömlik a tévéből is, hogy meg kéne reformálni a rendszert is meg az ellátási alapelveket, szakmailag szinvolalat emelni, összességében rendbetenni mert káosz van.
Közben meg nagyon sok olyan dolog van ami tök jól és olajozottan müködik, sokkal jobban mint Magyarországon és nem is mind pénzkérdés. Van ami meg agyament baromság és csak időhúzás meg felesleges papírmunka, felesleges papírmunka és felesleges papírmunka.
Sajnos otthon is effelé mennek, pedig nem ez lenne az út.
Itt mindenre van útmutató (pathway) amivel nekem is meggyűlik a bajom a munkám során, a baj az, hogy ha valakire nem lehet ráhúzni akkor megáll a tudomány.
Vannak olyan területek, ahol teljesen személyre szabottan működik minden, máshol meg ha valaki nem fér a skatulyába akkor toporognak mint a tojós tyúk a konyhakövön.
Namindegy.

Na e hosszú bevezető után kb. el tudja mindenki képzelni:
 - mekkora makifejet vágtunk a Zsófival, mikor a midwife (szülésznő-védőnő keverék) legutóbbi látogatásakor egy horgolt (!!!!!) női mell (erre hagyok időt !!!!!! 1 2 3 4 5 6 7 8 )
és a Tomi húsz éves mackójának(!!!) segítségével demonstrálta milyen a helyes pozíció etetéskor...

- gondolom azt is, mi történt miután elment...

- miért nem tudunk mackóra soha többé ugyanazzal a szemmel nézni.










Kép forrása: etsy.com
Mer lehet ilyen cicit venni aki szeretne...



2015. április 23., csütörtök

HelóVilág

Az angol királynô születése napján este nem sokkal kilenc óra elôtt megérkezett MarciBazsi az unokánk. A minôségellenôrzéskor minden alkatrészt rendben találtak, az esztétikai követelményeket magasan túlszárnyalta. Genetikailag teljes a káosz, mindenkire hasonlít. A család összes tagját maga mögé utasította azzal, hogy 11 perc alatt 62 lájkot gyûjtött be a facebookon, fél óra alatt meghaladta a százat. Normális esetben ez amúgy nem lenne lehetséges hacsak nem formás ciciket, sört vagy valami kockahasú sunnyboy-t ábrázoló képrôl van szó, nemhogy még tiniselfie-krôl klotyóval és kazánnal a háttérben- nyilván fejhosszal beelôzött. 
Tegnap délutánra már itthon voltak, így megy ez itt a szigeten. 
Cuki nagyonbébi.



2015. április 17., péntek


Valami csöpögős, kutyás idézet biztos illene ide...







Mai elmélkedés

Ha hiszitek ha nem néhány lerágott almaszár az én éjjeliszekrényemen annak a bizonyítéka, hogy az iPad-om paráználkodik a férjemmel amíg nem vagyok itthon.

A férj aszonta "bazzeg miss Marple elmehet a búsba"...
szerintem meg Poirot is, mert még most se tudom honnan tudta a jelszavamat?


Jah! De! 
Mondtam már, hogy egyszerű vagyok mint a faék?


/Továbbvezetve a nyomozati szálat: a férj mellett rohadt egyszerű CSI-t játszani annyira rendetlen. A kocsiba beülve mellé délután simán megmondom hol ebédelt és mit...
Mondtam is neki, ha egyszer el akar tenni láb alól inkább bízzon meg valakit, mert azt a bizonyítékorgiát amit maga után hagyna - Horatio még vizsgafeladatnak se adná fel./

2015. április 15., szerda

Szössz

Amikor a generációk igényei távolodnak, avagy társadalomkritika 15 éves szemmel

Tami felháborodott hangnemben:

"...azért megyek le mindig a parkba délután, mert a város legunalmasabb részén lakunk. Itt a posh end-en nem történik soha semmi...az összes barátom chavland-en lakik, de legalábbis középosztályföldén...
Itt basszus csak öregek* laknak
...meg melegek
...meg öreg melegek..."
 




(*minden harminc év feletti személy)





A sárkánynak esélye se lenne, mert hogy ő nem várna a hercegre a toronyban az tuti.
Anyám klónja.





(A posh end a város flancos végét akarja jelenteni, a chav land az meg a "prolinegyed"re utaló elnevezés.)


2015. április 14., kedd

Szössz

 ...avagy a humorérzék megmarad

- Good morning Marge. Would you like to eat your usual for breakfast?
- Yes love...if you tell me what is my usual...

(- A szokásos reggelidet szeretnéd?
- Igen drága...ha megmondod mi a szokásos reggelim...)


...s felsejlik a múlt

Csengetnek

- What is the problem Lizzy?
- Well...I would like to apologize... If I remember right, I called someone Hitler today morning...
- But...Kate is not even on duty today. Who is the bloody one here you should call Hitler?

(- Mi a gond Lizzy?
- Hát...Szeretnék bocsánatot kérni...Ha jól emlékszem, valakit Hitlernek neveztem ma reggel...
- De...Kate nem is dolgozik ma! Ki a nyavaját hívhatsz itt annak?)








Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...