2016. január 26., kedd

Vi.a.gra. élmény

Akinek a kissé ceccuális tartalom nem kenyere, hagyja ki ezt a bejegyzést...
...amúgy szerintem nem karikás a poszt.

Felemlegettük ma, (jó sok nevetés közben) milyen sokszor volt olyan, hogy a kocsmároséknál összejött a nyolcbaráti társaság. Négy pár voltunk, fele házas fele még nem - különböző korosztály, de mégis jól megvoltunk.
Eszünkbe jutott az a pikáns történet, amikor a kocsmáros Zsuzsáék - valami barátnője révén eljutottak  egy gyógyszercég báljára vagy mire. Magukhoz képest mindig voltak ilyen elit barátaik, (pl. városi polgármester, orvosok stb.) A Zsuzsa a kocsmát vezette, a férje fagylaltot kevert, közben néha kicsit berumozott, majd parkettázott és padlót rakott, szabadidejében mindenfélét gyűjtött és azzal üzletelgetett, vagy éppen banánültetvényt telepített és azzal is vásározott. Igazi egyéniségek mindketten.
Pont ők nyerték meg azon a bálon a fődíjat - egy vi.a.gra.tortát (szerintem csak mert kék volt) és két szemet a kis kék tablettából, DVD-tokra hasonló díszcsomagolásban.
Aztán, hogy a kocsmában hányadik sörünk után került szóba, hogy milyen lehet e gyogyó hatása, azt már nem tudom, de a kocsmárosné azt mondta, hogy Lajosának be nem adja, mert izgatottságában leparkettázza az egész udvart, ott meg még disznóól is van, inkább nem kockáztat.
Így történt, hogy kiosztotta a kis kék tablettát a nyolcbaráti társaságban jutott is minden párnak egy fél ugye. 
Mi ugyan nem gondoltuk, hogy a kocsmából ezzel az élménnyel jövünk haza, de gondoltuk, ha lúd - legyen kövér.
Lehet, hogy az átlagosnál tovább sikáltam a talpam a fürdőben, mert bent meg a férj édesen elszenderedett.
Gondoltam is, hogy talán nekem kellett volna bevenni, akkor legalább nem mulasztom el a hatást. 
A többieket nem kérdeztük. Valamiért senki sem hozta szóba.
Tőlünk aztán lehetett az kékre festett préselt liszt is, pont ugyanaz lett volna a hatása.
Hát kérem van ez így...


2016. január 22., péntek

Szössz


- Apa nézd, már megint magasabb vagyok...
- Jah,, éppen akartam mondani, hogy ne lehelj a homlokomra!

A lányok:

- Elvitted a dzsekimet?
- Akartam szólni, de lemerült a telefonom...
- ...és minek van nálad az ezüst fülbevalóm? Azt a Dan-től kaptam...
- Jóvan, kellett valami...
- ...de basszus az orrodba???

Szössz

... avagy lustaság fél egészség:


- Hej... most!
- Nem lehetne tíz perc múlva anyaaa?
- Miért mi lesz akkor?
- Semmi... csak akkor ülhetek még tíz percet...


Fő a kíméletesség (meg a pozitív hozzáállás):

"Van egy rossz hírem, meg egy jó hírem, de a jó hír annyira jó hír, hogy üti a rosszat teljesen, ezért a rosszat inkább el se mondom..."

(Ez kb. nekem felér annyival, hogy "terhes vagyok, de a Bill Gates az apja", vagy valami hasonló... de a rossz hírt tényleg nem tudtam meg...)

Reggeli (hülye) gondolatok

Iszonyat vicces a bábfilm hang nélkül...
olyan, mintha mindenki csak azt mondaná: be be be, bem bebe bebe
A férj meg lázat akar méretni velem, mert ezen röhögök öt perce.

2016. január 16., szombat

Mi legyek ha nagy leszek?


(a kukázott poszt helyett)



Nem akarok ballibsi lenni. 
Nem akarok fidesznyik lenni. 
Nem akarok náci lenni. 
Nem akarok gárdatag lenni. 
Nem akarok zsidóbérenc lenni. 
Nem akarok magyarságát megtagadó lenni.  
Nem akarok kapitalista rabszolga lenni. 
Nem akarok asszonyhúzzakonyhába lenni. 
Nem akarok rózsaszíntüllszoknyás szingli lenni. 
Nem akarok emancipa lenni. 
Nem akarok terézanya lenni. 
Nem akarok vakkomondor lenni. 
Nem akarok indiai orvostanhallgató lenni.
Nem akarok csárlihebdó lenni. 
Nem akarok metálkoncert lenni. 
Nem akarok menekült lenni.
Nem akarok Merkel lenni. 
Nem akarok terrorista lenni.
Nem akarok hívő lenni. 
Nem akarok ateista lenni. 
Nem akarok krisnás lenni. 
Nem akarok hippi lenni. 
Nem akarok katona lenni. 
Nem akarok atombomba lenni. 
Nem akarok Hirosima lenni. 
Nem akarok papírgalamb lenni. 
Nem akarok kamikaze lenni. 
Nem akarok PearlHarbor lenni.
Nem akarok fehér lenni. 
Nem akarok szines lenni. 
Nem akarok meleg lenni. 
Nem akarok hetero lenni.
Nem akarok úszónő lenni. 
Nem akarok gyárfástamás lenni. 
Nem akarok nemzetiszínház lenni. 
Nem akarok színdarab lenni. 
Nem akarok kvesztor lenni. 
Nem akarok nyugdíjas lenni. 
Nem akarok nemzeti lenni. 
Nem akarok multibérenc lenni. 
Nem akarok négyes metró lenni. 
Nem akarok hármas metró lenni. 
Nem akarok pécsi magasház lenni. 
Nem akarok kulturális főváros lenni. 
Nem akarok tévékettő lenni. 
Nem akarok pocakos-öreg-hörcsögúr felesége lenni. 
Nem akarok fészbukk lenni. 
Nem akarok rendőr lenni. 
Nem akarok gumibot lenni. 
Nem akarok tüntető lenni. 
Nem akarok focista lenni. 
Nem akarok stadion lenni. 
Nem akarok cigány lenni. 
Nem akarok indiai lenni. 
Nem akarok zsidó lenni. 
Nem akarok muszlim lenni. 
Nem akarok sváb lenni. 
Nem akarok román lenni. 
Nem akarok szíriai lenni. 
Nem akarok afrikai lenni. 
Nem akarok kínai lenni. 
Nem akarok török lenni. 
Nem akarok orosz lenni. 
Nem akarok görög lenni. 
Nem akarok angol lenni. 
Nem akarok magyar lenni. 
Se kövér, se sovány, se szőke, se barna, se törpe, se óriás, se királylány se sárkány...

Nem akarok én semmit se...
Se hosszába, se keresztbe...




Asszem ennyi. A legjobb, ha egy nagy Senki leszek, abból meg a horgolásból nem lehet baj...



Mai elmélkedés

Nagy a baj a fejekben. Nagyon nagy. A végtelen történet c. mese jutott eszembe - pusztít a Semmi.
Tudjátok mit? Ha én vagyok a salak ami lemorozsolódik, rendben van. 
Szomorúan, de leszek salak. Nem is vagyok én jó magyar amúgy se, bár szültem (neveltem) elég gyereket.
Nem tudok eleget fikázni, panaszkodni, gyűlölködni, rombolni...

Van egy hosszú, komor, nehéz poszt a tarsolyomban, de inkább kukázom - és ezzel vissza is bújok a csigaházamba és horgolgatok meg olvasgatok tovább. Az való nekem.

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...