Büdi

Tanulni, tanulni, tanulni ......volt kiírva egy letűnt korban majd minden osztályterem falára a tábla fölé. Jelentem hétfő óta ECDL + kiadványszerkesztés és fotószerkesztés tanfolyásra járok orrvérzésig. Nem kevés időbe, (minden délelőtt) és annál is több pénzbe kerül, de ezt már befektetésként élem meg, és mint ilyen, hajt előre a vágy, hogy mielőbb jobb életünk lehessen. A projekt intenzív (eléggé rászolgált a nevére - annyi, hogy nincsen ostor az előadók kezében) jövőre vizsgázom, szerencsés esetben sikeresen.

Kicsit lankadt vagyok, mint a néger fasza casting után, de hajt a becsvágy, és az, hogy otthonlevős - félállásos éveim után újabb felfedezéseket tehettem, az urbánus makrokörnyezetemben.

A helyi egyetem műszaki karán folyik az előadás, és az órákon, valamint a szünetekben szembesültem a jelenkor fiatalságával, főként pasi fronton. Hát mit mondjak...lehet aggleány maradnék ma. Ilyen buznyákos frizurás csávók mászkálnak a folyosókon, tökig letolt gatyában, rózsaszín fűzős tornacipőben, kb. vasággyal együtt 30 kilósak.... a jövő mérnökei.
AJAJ..
Rágondoltam az én férfijjassan férfias keménykerekfenekű férjemre, (egyből hmmm, szám széle) de kár volt erős párhuzamot vonnom, mert túl nagy volt a kontraszt.

Csoporttársaim közül néhány kifejezetten kuka, néhány pedig kifejezetten beszédes. A beszédesebb oldal szimpatikusabb lehetne, de a folytonos elégedetlenkedésük ma már zavart! Azt hittem ÉN vagyok elégedetlen, és én költöznék külföldre, de az általános lincshangulat egyre több emberre jellemző.
Úgy döntöttem, a hallgatagokkal szimpatizálok egyenlőre, annál is inkább mivel a folytonos hangadóktól származó "nanemáhogy" kezdetű mondatoktól csőhallásom kezdett lenni.

Bár sok új benyomást is fel kellett dolgoznom, ezen a héten kétségtelenül a szájszagok voltak rám a legmélyebb pszichikai hatással!