Ezt hogy hívják?

Lehet sűrű és szokatlan tőlem ilyen hirtelen egymásután két napon is poszt születik, de ma felbuborékosodott az agyam. Sosem politizálok ( nőként sem, emberként sem, innen meg pláne nem ezt majd kifejtem egyszer) ezt előrebocsátom, ez sem politika akar lenni, inkább értékrend és a politika által is befolyasolt emberi oldal.

Név és hely nélkül ( csak annyi, hogy Magyarország ) a történet a következő: (előrebocsátva, hogy a szereplők nem magyar zsidók, nem is magyar svábok, nem magyar cigányvajdák, hanem szorgosan gyűjtögető magyar magyar emberek - ha már meg kell jegyeznem - mert ezt úgy hívják mifelénk: gáz)

Adott egy, a harmincas évei közepén járó srác, akivel tulajdonképpen együtt nőttünk fel. Nem voltunk ugyan barátságban, de néha a közeli lakóhely és iskola miatt bandáztunk együtt. Felnövekedve a kis közösség miatt ugyan kapcsolatban maradtunk, de mondom sosem voltunk nagy barátok csak amolyan tágabb haveri körben jellemezném a kapcsolatot. Szóval ez a srác nem tök debil ugyan, de nem hogy nem állt sorba kétszer mikor a jóisten az észt osztotta, hanem szerintem kifelejtette azt a sort na. Elvégzett nagy nehezen egy szakmunkás sulit, ha jól emlékszem karosszérialakatos szakon. Egyetlen percet sem dolgozott a szakmájában, az abban az időben elég gyakori autóseftelésből éldegélt, amíg meg nem hozták az idősebb autók behozatalára vonatkozó törvényt. 

Huszonéves kora végén egy gazdag község újonnan épített sportcsarnokának igazgatójaként folytatta a karrierjét, majd ezzel kapcsolatos sportköri tevékenységekben, alapítványi pénzek rendezgetésében volt benne egy még ideig a község vezetésében is stb. Ezt úgy hívják, sikkasztás. Említett srác bátyja a fő építési vállalkozó ugyanebben a térségben, a focicsapat kapitánya sok egyéb más dolog mellett, amit úgy hívnak, adócsalás, pénzmosás. 

Mindezek a dolgok azért történhettek, mert a rendszerváltáskor fent nevezett testvérpár apukája és annak kedves barátja a lehető legtöbbet amit lehetett átmentettek maguknak a szociból ide a rendszerváltás (?) utánra. Ezt úgy hívják, hogy lopás, de senkit sem izgatott. 

Az öregek ezelőtt szoci párttagok, tsz elnökségi tagok és egyebek voltak, ma a kedves barát fia a polgármester míg a testvérpár a jobb és balkéz, mindannyiuknál a mostani párt színei a jellemzőek. Ezt úgy hívják, összefonódás.

Minden irigységtől mentesen jegyzem meg, amíg ők a régi rendszerben Máltára jártak nyaralni és Franciaországba síelni, addig az én apám azért nem kapott a balatoni céges üdülőbe családi beutalót, mert többszöri enyhe nyomás ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba. Ezt úgy hívják, zsarolás. Ezek a dolgok ma már nem fájnak. Ami fáj, hogy semmi sem változott. 

Ami miatt felpaprikáztam magam, hogy ez az igazgató ma a közösségi portálon megosztotta a saját maga által írt állásajánlatát telis - teli helyesírási hibákkal ( alapvető dolgokban is pl. lessz, fel ajállani - és ennek külön írása volt a gyengébb szerintem). "Fel tételként" "meg szabva" a "felsőfoku" "végzetséget", "szakmai hozzá értést", nyelvtudást stb. Ha jóindulatú akarnék lenni azt mondanám, hogy talán mostanra ébredt rá, kéne valakit találnia maga mellé aki a helyesírását lektorálja. Sajnos, vagy inkább szerencsére viszont valakit, aki elvégzi azokat a dolgokat amihez ő nem ért ( tehát kb. az összeset ).

Ezt úgy hívják, kihasználás.

A legrosszabb az egészben, hogy a régi rendszerben legalább ügyeltek a látszatra. Ma már ez sem fontos. A másik legrosszabb, hogy ezek a méretes faszok azt hiszik ők valakik. Azt hiszik, hogy alkotnak. Fogalmuk sincsen róla mi az.

Ezek az emberek ebben a kis városkában mindannyian a ma rendszerének kis másolatai. És amíg ez egyik szinten sem változik, addig az én régi otthonom számára nincsen esély.

 Ezt meg úgy hívják, hogy szopás.

Pont.