Talán, mert sosem volt alkalma, kedve, lehetősége igazi partira menni. Talán, mert kicsit több mint egy év elég volt ahhoz, hogy a barátainak tekintse a kollégáit és ez teljesen más megvilágításba helyezi az egészet.
Őő..csak ruha kell...meg cipő...na meg egy táska...legalább.
Nem gond, - gondolta, ott az ebay, erre van kitalálva. November elején kezdte a keresgélést. A probléma gyökere mindig abban volt, hogy az elképzeléseitől nehezen tud elszakadni, illetve, csak nagyon nehezen és rossz szájízzel, akkor meg inkább nincs kompromisszum.
Ebben nagyon - talán túlságosan is - határozott.
Két módon tudta elképzelni a vásárlást. Meglátni és megszeretni, vagy elképzelni és megszeretni.
Az elsővel az a probléma, hogy nem feltétlen akkor látja, amikor meg is tudja venni, illetve, nem feltétlen boltban látja meg, értsd: zenei videoban, koncerten, utcán egy másik nőn, álmában...mittudomén. ( Nem boltban, oda ugyanis utál menni. )
A másikkal meg az a gond, hogy az elképzelés még nem valószínűsíti, hogy azt egy tervező el is képzelte, és legyártásra került, tehát, hogy létezik az a táska a valóságban is. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy bizonyos összeghatár felett elvből nem vesz semmit, hááát...volt néhány nehéz pillanata na.
Ez a "hiszti" szerencsére mindig belül zajlik, többnyire nagy drámák és törött bögrék nélkül.
Persze az ebay előtt ülve és licitálva olykor az egész család hallotta a sóhajt, többnyire tudva, hogy az elengedés néha fáj, ahogy a ráncolt homlok is mutatja, még mindig nincsen meg AZ a táska, ami az álmai tervezőasztalán készült. Nem kell itt nagy nevekre gondolni, sosem nem volt fontos honnét jönnek a dolgok, közvetlenül Kínából, vagy kerülőúton Kínából. Igaz mindig szerette a minőségi divatot, ismeri a nagy tervezőket, sőt, van egy-két kedvence is, de reprodukálható a nagyok divatja kicsiben is.
A ruha lett meg először. Aztán megtalálta végre AZT a kardit hozzá. A táska nehéz ügy volt, mert minden a részleteken múlik - szerinte. Ha az megvan, minden apróság mehet ahhoz igazítva: fülbevaló, nyaklánc, cipő. Nagy volt a kísértés, hogy a kedvenc lakkbőr bakancsát vegye fel, de igyekezett magát a női vonal felé terelni, ha nem is épp tűsarok, de valami csinos csizma legalább.
Miután már táskákkal álmodott, végre szembejött ismét az ebay-en A táska. Szerencsére rögtön hat eladónal megvolt ugyanaz, így más időpontokban járt le a licit, az esély is megvolt, hogy megszerezze. Harmadjára sikerült is. A férje csak csendben somolygott a felesége megszállottságán, már hozzászokott, hogy időnként beindul. Nem aggódott nagyon, tudta ha valamelyik összetevő nem lesz meg, ugyanolyan megszállottan fog anyagot keresni, hogy megvarrja magának.
Ekkor történt, hogy hipnotikus tüneteket mutatva meredt a képernyőre, még kezét is a szájára tette, hogy nehogy felsikoltson. Megint megtörtént. Ott volt a képen egy puha, meleg, fekete, fodros szélű, kötött vállkendő, amit ezer éve keresett. Nem, nem azért mert kell a temetőbe járáshoz, egyszerűen mert ilyen flúgos szegénykém. A kendő fixáras volt. Napokon át mondogatta magának - nem kell, nem kell, nem kell, de máskor jól bevált mantrázós pszichoterápiájával most nem ment semmire.
Végül beadta a derekát és kifizette. Egy hét küzdelem ment kárba, kudarcként kellett volna megélni, de csak mérhetetlen elégedettséget érzett. Cserébe feladta a cipőt. Nem baj majd elkéri valamelyik lányét, vagy tényleg elmegy a lakkbőr bakancsba...majd lesz valami.
Aztán következő héten elmentek a férjével a főutcán a cipőboltba és vettek mindkettőjüknek cipőt is.
Később az étteremben rákérdezett a barátnője, miután kiecsetelte a saját kívánságlistáját:
- ... és te? Van valami kívánságod?
- Óó... Én csak egy új serpenyőkészletre gondoltam...
Sajnos arról nincsenek fényképek, hogy a férje e mondat után milyen arcot produkált. Az a sűrű, bozontos szemöldöke, valahova a homloka közepe tájára ugrott, és hazafelé a kocsiban kiröhögték a belüket.
Jóvannaaa...
1 megjegyzés:
Ez nagyon aranyos :D Én azért nem szeretek boltban ruhát venni, mert semmit sem tudok felpróbálni, Abigéltől. Ő az ötévesem, és flottul átrendez egy közepes méretű boltot, míg én felpróbálok egy nadrágot. Mivel, mindenhová viszem magammal amíg kicsi, eltart még pár évig ez az állapot. Talán át kellene nyergelnem a netes vásárlásra :)
Megjegyzés küldése