Baaaakkkeeeerrr

Kezdődött azzal, hogy ma délutános voltam és rühellem a délutános műszakot. Szerencsére vannak állandó délutánosok, így csak néha kell beugrani, ha valamelyikük beteg, vagy szabin van.

Magam sem tudom pontosan megfogalmazni miért nem szeretek ilyenkor dolgozni, de mindig a reggeles műszakot preferáltam jobban. Az éjszakázás szóba sem jött, nem is vállaltam, én éjfél után teljesen hasznavehetetlen vagyok, bármilyen helyzetben és bárhol elalszom - szó szerint. A férjem húsz éve értetlenül áll az előtt, hogy képes vagyok egy mondat közepén elaludni.

Ha az ő mondata lenne még hagyján...

Rendesen behergeltem magam már délelőtt, így kellő munkaundorral kezdtem kettőkor.  

Műszakkezdés után egy órával már sikerült totálba borítanom magam egy adag pisivel. Lesz egy-két szavam holnap a többiekhez, hogy ki volt az a majom, aki egy teli büdrét hagyott ott, ahol az üreseknek kellene lenni. Sebaj, lottozunk, hátha jó lesz ez is oda.

 Egyenruhacsere, zoknicsere, vissza melózni. 

A hármasban emelőzzük a nénit, a fotelt akartam arrébb tenni, sikerült is, csak a lábujjam ott maradt alatta. Aztan becsípte az ujjam az emelő. A konyhába menet két tálcát egyensúlyozva botlottam meg, két csésze repült a levesbe, az egyik eltört, így a levest ki kellett önteni és Matt-nek egy másikat feltenni, még "szerencse", hogy csak épp elkezdte a kaját. Eddigre már a fejem is megfájdult. 

Volt még szakadt katéterzsákom, naná, hogy a felét a szőnyeg itta fel, a centrifugában szétment egy ampulla vér, így azt is ki kellett takarítani. Mondanom sem kell igyekeztem nem megvágni magam, nem járt sikerrel az igyekezetem.

A ki...szott hívócsengő el sem hallgatott egész műszak alatt, szünetünk nem volt, nem hogy kétszer 15 perc, de egy sem. 

A legrosszabb nap megkoronázásaként az éjszakás műszakra nem jött senki, hiába vártunk. Kiderült, hogy az aznapi éjjeles szabin van, és a főnővér elfelejtett az ügynökségtől helyettest hívni. Felhívtam az agencyt, mára már nem tudtak küldeni senkit. Sorsot húztunk Stacey-vel ki maradjon? 

Ő maradt. 

Ez volt ma az egyetlen szerencsés fordulat, legalábbis számomra.

A felfájásom elmúlt, meggyógyítottam fasírttal meg meggyes joghurttal. Szerintem csak a vércukrom volt a béka segge alatt mert enni sem volt időnk. A lábujjam sajog, a kezemen kettő bekötve szintén, és szegény Stacey jár a fejemben. Írtam is neki egy sms-t a maradék három ujjammal, hogy reggel a férjem hazadobja, hogy ne kelljen gyalog mennie, mert szerelőnél van az autója.