Megígérte.
Megígérte, bár egyre romlik az egészsége. Nem rohamosan, csak nagyon lassan, de minden nap elveszít egy kis darabot magából.
Nagyon nem akarom, hogy ez a fülesbagoly itthagyjon.
Nagyon nem.
De az alku, az alku.
Sértődött rongymacskatulajdonos leszek egyszer.
5 megjegyzés:
Nincsenek hozzászólások. Nem is nagyon lehet mit hozzászólni. Csak megfacsarodik az ember lelke.
Hogy van Joan? Nemrég eszembe jutottál. Macskatulajdonos lettem. Mama macskája megfialt, öt cicussal nagyobb a felfordulás :) Mama örvendezik nekik, én meg takarítok utánuk... fifti-fifti.
Még bírja magát. Épp ma vitték az audiológiára, ráadnak kicsit a hallókészülékére, mert már nagyon nem hallott vele. Aranypofám, nemsokára teljesen megsüketül. Azt mondta, még előtte szeretne meghalni :-(
Szegényke. Mama az egyik fülére teljesen süket, a másikra még hall. Sokszor gondolkodom azon, ők magukban hogy élik meg azt, hogy szépen lassan mindent elfelejtenek amit valaha tudtak. Vajon tudatában vannak ennek, vagy nem igazán? Nem is tudom. Pl egész életében tudta hogyan kell becsukni az ablakot, annyira hétköznapi dolog ez, hogy rutinszerűen csináljuk, nem gondolkodunk rajta...és egyik reggel nem tudta többet. Szokásos reggeli szellőztetés apropóján kinyitotta az ablakot, majd egy idő után szólt hogy már fázik, de nem tudja hogy kell becsukni. Ilyen a csap elzárásának hiánya, vagy ha kimegyünk a kapun becsukjuk magunk mögött stb. Azt hiszem már nem is tudja hogy korábban ezeket mind automatikusan csinálta.
Sokan tudatában vannak, sokan nem. Ez változó. Joannak pl. nagyon jó a memóriája még mindig, mégis vannak dolgok amiket minden nap megkérdez, de a szülinapomat egyszer mondtam neki, és azóta is emlékszik rá. Olyan mintha egyik dolog az agya egyik felében rögzülne, a másik dolog meg máshol, egy kevésbé működőképes memóriaegységben és azt meg elfelejti.
Nehéz dolgok ezeket megélni. Nekik is, meg nekünk is.
Megjegyzés küldése