Rossz úton jár aki a lehetőséget Angliában, Írországban, Németországban látja.
A lehetőséget mindenkinek magában kell megtalálnia.
Nincsen feltáblázva a Lehetőség, nem fog erős áramütésszerű érzés végigvonulni a testeden, mikor a Lehetőség szembejön. Mindenkiben ott van. Élni viszont piszok nehéz vele.
A másik, kevésbé demagóg dolog:
Tényleg nem azért nem írtam többet a nehézségekről, mert félrevezetni akarok bárkit is.
Azért, mert gyűlölöm a nyavajgást. Útálom azt a fajta mentalitást, hogy a kakas is kurva, meg a szar is ízetlen. Én nem ez vagyok.
Igen, mindig apához térek vissza tudom, de ő mondogatta mindig:
Aki panaszkodik az ételre, az még nem elég éhes.
Ezt meg kb. mindenre át lehet vezetni.
Én eszerint szeretek (szeretnék) élni.
3 megjegyzés:
Nem szóltam hozzá az utóbbi posztokhoz, mert úgy éreztem, érzem mit akarsz mondani, és most túlságosan kicsavart vagyok ahhoz hogy értelmesen írjak...szóval csak azt akarom mondani, hogy nem csak a megmosolyogtató írásaidat olvasom, hanem a komolyakat is. Egyetértek azzal amit a lehetőségről és a nehézségekről írtál. Egy percig nem gondoltam hogy könnyű volt és sétagalopp. A bátorság...hm az nagy dolog. Igen, marha nagy bátorság kell lépni innen, különösen családostól.
Gyakorlatilag mindennel egyetértek, amiket leírtál, egy valamit tennék hozzá. Még egy dolog nem árt szerintem, ha van az országváltáshoz: kalandvágy. Ez lehet, hogy sokaknak nem egyértelmű, de nem jó az, ha valaki csak valami ELŐL menekül, anélkül hogy bármi pozitívat találna abban, AHOVÁ megy (és a "jobb megélhetés" hosszú távon önmagában nem elég). Az embernek VÁGYNIA kell az új életre, arra hogy megismerjen egy új világot, arra hogy az életének hajóját ismeretlen vizekre kormányozza (hú de költői vagyok! :). Ha valakiben megvan ez a pozitív "felfedezői" hozzáállás, sokkal, de sokkal könnyebb átvészelni a kultúrsokkot, legyőzni a honvágyat és beilleszkedni az új országban.
Üdv,
Tableno
Egyetértek. Köszönöm a kiegészítést. :)
Megjegyzés küldése