Olívia 2014

Olívia pár napja befejezte a GCSE vizsgáit, tegnap volt az utolsó napja, legalábbis ebben a formában, mert megy tovább a 6th form-ba (ez az emelt szint), de az már kicsit másik világ.

Már írtam néhányszor, hogy az iskolai szokások és tradíciók egész mások. 

Vannak amik nagyon tetszenek nekünk, és vannak amik kevésbé. Összességében viszont az én támogatásomat azzal nyerték el, hogy a felesleges majomparádék teljesen hiányoznak, valamint, hogy elsősorban a gyereket mint embert kezelik, és nem mint eminenst vagy idiótát. 

Furcsa volt megszokni, hogy ez az ország egyfelől borzasztó konzervatív, másfelől meg nagyon nyitott is egyben. 

Például:

Az iskolákban kötelező az egyenruha, egyforma szigorúan meghatározott stb., az órarendek időbeosztása mindenhol egyforma, nagyon beszigorítanak a vizsgák, tesztek írásakor. 

Ugyanakkor a film világnapján az összes tanár beöltözött Vadernek, Harry Potternek, Mary Poppinsnak, voltak horrorfigurák a jó öreg Freddie pl. Aznap filmes vetélkedők voltak, sok filmvetítés (művészfilmek is). Az irodalom világnapján ugyanez (dráma- vígjátékszereplőkkel, költőkkel, írókkal.

Könyvbemutatók voltak, felolvasások.

Hogy zajlik egy ünnep? A gyerekeket dolgoztatják a témában. Rajzokkal, szobrokkal, akármivel. Csinálnak belőle az aulában egy kiállítást már néhány nappal előtte. A ünnep reggelén assembly (gyűlés), ekkor korábban kell menni 15 perccel. Ott felhívják a gyerekek figyelmét, hogy aznap milyen nap van, mire emlékeznek, vagy mit ünnepelnek. Ennyi. Éppen elég. Egyetlen gyereknek sem kellett sosem mondani, hogy a poppy (pipacsvirág) mit jelképez itt, és kényszeríteni sem kell őket, hogy tegyék fel, mindenki büszkén viseli hetekig a megemlékezés idején.

A végzősök utolsó napján vicces és komoly díjakat osztanak ki, pl. Miss Dizzy, Miss Happy, Miss Smileyface, Miss Grumpy, Miss Late, Miss Mouth, fiúknak Mr Sport, Mr Geek, Mr Rockstar, ezek a viccesek. Komoly pl. Miss Math, Miss History, Miss English, stb, ezek vannak fiúban is ugyanúgy, rengeteg díjazott van. 

Olívia lett Miss Art, erre nagyon büszkék vagyunk. Két másikra is jelölték a Miss Dizzy-re és a Miss Late-re. Mesélte a gyerek, hogy mikor a Miss Late kategóriát bemondták, a Mr. Pemrise (a matektanára, jó szigorú, nemmellesleg az iskola biztonsági szolgálatának feje) elkezdett kiabálni, hogy "Olivia...Olivia" , mert az ő órájáról folyton elkésett. Jah, a dijjakkal 5 fontos vásárlási utalvány jár, amit könyvre lehet elkölteni. (Tami pár év múltán sok díjra esélyes lesz, de a Miss Make Up és a Miss Mouth benne lesz tutira.)

Emellett persze fényképezkednek, selfieznek a tanárokkal, egymással. 

Aláíratják az évkönyvet, beszélgetnek, sírnak. Nem kerítenek neki nagy feneket, csak megpróbálják emlékezetessé tenni valójában is, nem csak külsőségekkel.

Ma este pedig prom vacsora és bál, tradició szerint az egyik egyszerű, de tengerparti szállodában, ahol a Nórié is volt. Ennek költségvetése ruhával együtt alatta van egy magyarországi közepes étteremben 10 főre fizetendő ballagási vacsorának. És ez a gyereknek szól, nem a rokonságnak.

Szerintem ez sokkal emberközelibb, könnyebb, és nem utolsósorban olcsóbb, mint melegben ácsorogva, hatvanadszor hallgatva ugyanazt a beszédet, elénekelve minden évben ugyanazt a két nótát unjuk halálra mi is, meg a gyerek is. Ugyanazok az unalomig sztárolt kölykök kapják ugyanazokat a könyveket jutalomként, amit aztán a következő papírgyűjtésen betesznek az öcsi szatyrába.

Egy valag pénz megy el virágra, ajándékra, étteremre, vagy házi vendéglátásra ami nem lenne baj, csak a gyerek nem annyira élvezi az esetek nagytöbbségében. Az ajándékokkal amiket kap, kb. nullszaldósra jön ki, mondjuk mint egy eskűvő, de ha teher az egész, akkor meg minek?

A magyarországi rendszerben nem boldogultunk. Sem én sem a lányok. Totál el voltunk nyomva, főleg Olívia a nem átlagos hozzáálásával, a különleges gondolkodásmódjával. Tami túl harsány volt, túl kíváncsi, Nóra szintén. A nagylány meg túl érzékeny, de ő idővel legyűrte magában, és keresztbe megette őket.

Az itteni oktatási rendszer sem tökéletes. Messze nem.
Ha viszont szülői szemmel nézem a legfontosabb, hogy sokkal inkább megadatik, hogy nyíltan lehessek büszke a gyerekeimre. Nekik meg megadatik, hogy büszkék lehessenek magukra.
Ez fontosabb, mint minden tudás.

Nóra 2012