Na ja...

Az elmúlt hetemről azt tudom mondani, hogy feküdtem és lélegezni próbáltam több-kevesebb sikerrel.

Négy napot a melóból is elvesztegettem, a többi a szabadnapom volt, így egy egész hét lett oda az életemből.

Mégsem volt ez annyira haszontalan. Mikor épp nem kómában voltam sokat kattogott a fejem a dolgaimon. Átnéztem az állásokat, lehetőségeket, hogyan tudnék előre haladni nem pedig egyhelyben toporogni. Kristályosodott a terv előttem, több összetevős, de gondoltam, összerakom magam. Terveztem, jövő nyárig mindenképp. Gondolkoztam, hogy a terveimhez méginkább rá kell gyúrnom a nyelvre minden szinten, erre is elkezdtem tervet gyártani. A tizedik terv tervezgetésénél bevágtam egy pókhálós sarokba az egészet valahová a homloklebenyem kihasználatlan területére, és úgy döntöttem nem fogok a saját agyamra menni ezekkel a marhaságokkal. Minden megy szépen a maga útján, én is lépkedek az enyémen.

Olyan sok dologtól függ még mindig a jövőnk, hogy képtelenség minden eshetőséget számításba venni.

Bali vállalkozósdija, gyerekek dolgai, munkahelyem...

A film címe már látszik, de sajnos beült elénk egy behemót, csak a füle mellett tudok leskelődni egy kicsit. A képek megvannak, de még nem látjuk át teljesen miről szól a movie.

Csak az biztos, hogy vígjátékot akarunk mindannyian, másra nem vagyunk alkalmasak.

Más:

Nagylány egy hét múlva érkezik újtomival.

Részleteiben nem megyek bele, de a lényeg, hogy elveszett a terv a magyar útvesztőkben valahol félúton az ELTE a PTE és az ÁLOMMUNKAHELY háromszögben, és az emberi erőforrások is kimerülőben voltak, a kommunikációs és élettér problémákat már meg se említve.

Nem akarom, hogy úgy tűnjön mindenki hülye csak mi vagyunk helikopter, a gyerek is hibázott és ha nehezen is, de ő is elismerte.

Ha ideér, meg is fogom igértetni vele, hogy ha legközelebb feladási rohama van, inkább az egyik kocsmát vegye célba, az isten szerelmére ne Magyarországot. El tudom fogadni, hogy ott is élnek emberek, normálisan dolgoznak, családot alapítanak, élik szépen az életüket.

Az én elméletem viszont már százszorosan beigazolódott, miszerint a mi családunk esetében valamiféle - fizikailag nem megfogható síkon létező - összeférhetetlenségi faktor áll fenn. 

Valamiért nekünk nem működik ott semmi. Ez van. Nincsen semmi különösebb oka, egyszerűen csak szar van a ventillátorban, homok a rendszerben, és mindig oda jutunk (ez esetben jut a gyerek), hogy nyögés a vége és nem azért mert nem akarjuk eléggé.

Na ezt sem magyarázom tovább, a lényeg, hogy egy hét múlva érkeznek.

Nekem ez inkább öröm, amúgy meg ismét tele lesz minden ágy és szoba emberekkel a kutya meg egy időre ismét lemondhat a maradék potyakajáról. 

Nekik meg 2.0 avagy reloading...