Kábelbarát

Biztosan sok fura ember van a földön sőt, talán minden ember fura egy kicsit, ha jobban megismerjük őket.

Ezek a furaságok azok, (diagnosztizáltam a környezetemben nemegyszer) melyek egy idő elteltével pl. egy házasságban az ember agyára mennek.

A hosszú, tartós -természetesen szeretetre épülő- kapcsolat egyik titka szerintem, hogy ezeket a furaságokat, bogarakat képesek legyünk beépíteni szeretetünk tárgyának személyiségébe. Képesek legyünk elfogadni, megérteni, hogy ezek nélkül ő maga nem lenne önmaga, a "leszoktatás" a személyiség egy részének -és talán szerethető részének- elvesztésével járna.

Jó, persze. Lehetnek ezeknek súlyossági fokozatai. Én sem valószínű, hogy jó képet tudnék vágni, ha mondjuk...bakter nem is tudok példát mondani. Mittudomén.

Nekem is van ilyenjeim. Szokások, vagy beépült reflexszerű dolgok. Magamon is tudok röhögni, bár kétségtelen, hogy néha bosszantóak lehetnek. Pl. ha elkezdek valamit lázasan keresni, néhány percen belül tutira klotyóra kell mennem. Elég idegesítő. 

Ezek a szokások, furaságok, bogarak csak erősödnek az évek múlásával. Vajon milyenek leszünk öregnek? Nem találom a horgolásom és összetojom magam? Jó lesz...

A férj nyugodtan szusznyákol még az ágyban, én már a teámat csinálom. Még csak nyolc óra, mindketten itthon. Egyre több az ősz szál,  a szakálla már majdnem teljesen fehér...lassan vállalhat Karikor másodállást...

Egyszer csak felpattan, a "kábeles dobozba" ugrik fejest, és közben mormol..."ez tizenkilenc volt három amperes, ez nem jó... hány amperes is kellett? Uhh vájá, csináltam a ámperrű szelfit..." - megnézi a telefonjában, közben felteszi az olvasószemüveget, amit az egyfontosban vettem még a nyáron, és ami ellen tiltakozott...sokáig..."Á megvan... ez kell!" -közben én már a teámmal ülök álmosan a kanapémban...várom a kérdést...

"Szétbogozod?"

Így esett, hogy a reggeli kábelbogozgatás lassan 20 éve gyakori tartozék a teám mellé.