Traccsparti a gyerekekkel

Van nekem egy olyan hülyeségem, hogy mindenfélét elteszek amihez valami emlék kötődik. Biztos van más is aki ezt csinálja, tuti nem vagyok egyedül.

A fiatalkori fotóalbumjaimban a tábornál például be van ragasztva a vonatjegy, diszkóbelépő meg ilyesmik. Az országjárás képeinél a múzeumbelépők, országváros játék lapja vagy éppen az amőba amit  a buszon játszottunk.

Van egy nagy dobozom, amiben a gyerekek keresztelési emléklapjai, apu katonakönyve, a lányok első rajzai, kis dolgok amiket mondjuk az oviban csináltak egészen az angliai áttelepülésünk utáni első képekig az iskolában.

Rengeteg minden összejött az évek alatt.

A gyerekekkel sokszor elővettük ezeket, mindig kérdezgették - anya te miért teszed el ezt a sokmindent? Mondtam, hogy azért, mert így sokkal több mindenre emlékszik az ember, jobban előjönnek a képek, történetek. 

Később ők is ugyanúgy kezdték eltenni a dolgokat ahogy én, emellett néha még naplót is vezettek.

Gondoltam előveszem és amit lehet digitálisan is beviszek, egy ilyen családi könyv fogalmazódott meg bennem amiket ezekből a dolgokból össze lehetne hozni.

Na mindenki vérszemet kapott, lehozták a dobozkáikat és együtt válogattuk nézegettük. Meghatottan láttam, hogy eltették pl. a vonatjegyet azt, amikor eljöttünk otthonról és mentünk vonattal a reptérre.

Annyit röhögtünk a naplóbejegyzéseken, hogy majd összepisiltük magunkat.

Néhány gyöngyszem következik:

Egyikük naplójában egy hosszú történet végén:

"A sajtos-hagymás-tejfölös csipsz nagyon finom!"

Szerelem:

"Vitezisti remélem szeretni fog engem"

Következő nap:

"Remélem a Vitézisti kibékül velem"

Aztán:

"Én úgy szeretem a Vitézistit"

Negyednap:

"A Vitézisti egy hülye majom"

Vagy például két egymást követő bejegyzés között eltelt egy kis idő:

"Ma szülinapom volt"

Következő oldal:

"Ma megint a szülinapom volt"

Összegzett beszámoló:

"Ma elmentünk a mamához. Jah, közben megjöttünk a táborból, meg voltunk Romániában is."

Neha felkiáltottak:

"Hú vazze a bucsuban felültünk a láncosra meg a háligálira, ezt így leírtam: háligáli"

Emlékszel erre?  " Szülinapom volt, elvittek minket a mamáék kisvonatozni..."

- Tényleeeeg, basszus emlékszem. Akkor ment be a Bélabácsi a nőivécébe....

Bejegyzes 12 évesen:

 " ...felkilenckor elmentünk a kocsmába"

"Ma reggel elmentünk az Elviékkel hagymát szedni..."

Erre nem vagyok büszke, de ez is hozzánk tartozik:

"Ma apa meg anya összevesztek és  anya pakolta a zöld bőröndöt, a Tami meg fent az ő kisbőröndjébe rakta a lovát és azt mondta: Na szevasztok én megyek anyával, majd találkozunk."

(ééédespofám, én is emlékszem a zöld bőröndre, Tami olyan három éves lehetett, de azt nem tudtam, hogy pakolt ő is... most szégyellem magam, szerencse, hogy csak egyszer volt ilyen)

És végül egy mozgalmas nap margójára:

"...este nem sok mindent csináltam, csak anyuéknak szendvicset"