...sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez a szerénységem, vagy a faszságom, de arra jutottam, hogy inkább az alacsony önértékeléssel lehet kapcsolatban.
Sokáig magyaráztam magamnak, hogy én pl. utálom ha tukmálnak, meg hogy ami jó, az úgyis megtalálja az utat.
Megfejtettem magam.
Fosok.
Attól, hogy valaki majd nem szereti a blogom, a képeim, a szórólapjaim, a horgolmányaim, a hangom, a fôztömet - mittudomén.
Fe vagyok háborodva, ha valaki képes egy gyorstalpalós fotóstanfolyam után fotográfusnak, vagy neadjisten fotómûvésznek hívni magát. Egy szedett-vedett százoldalas firkálmány után: írónak. Levegôt se kapok az ilyenektôl, de komolyan. Elképesztô.
Közben meg lehet, hogy tényleg tolni kéne mindent, aztán vagy bejön, vagy nem.
Tündének bejött, ráadásul úgy menedzseli önmagát, hogy effektíve nincsen termék mögötte, csak az emberek kielégíthetetlen vágya a hülyeségre. Az.
Nem tudom. Attól is fosnék ha valami bejönne. Kiderülne mondjuk szélesebb körben, hogy szeretik amit firkálok, horgolok, fotózok, varrok, énekelek, fôzök, rajzolok... Aztán be kéne fejezni egy könyvet, majd írni egy másikat. Vagy horgolni vakulásig.
Jó lenne az nekem ?
Pár hónapja keztem ezt a horgolásdolgot. A legjobban utált mondatom azóta a "horgolj nekem egy..."
Ááhhh neeem. Azt horgolok és akkor amikor én akarok. Ami megszületik papíron, a fejemben, vagy beleszeretek egy mintába.
Fotósnak se vagyok jobb. Párszor volt már ilyen megkértek alapon fotózásom. A legutóbbin szabott idô, (kb masfél óra) szabott feladat. Minden percét utáltam. Nem lett ugyan borzalmas a végeredmény, de szenvedés volt.
Végkövetkeztetés:
Jó nekem így.
Nah, ezért kár volt a szabadnapomon hétharminckor felkelni.
11 megjegyzés:
Ki az a Tünde?
Kezet foghatunk,én pont ilyen vagyok.
A Kiszel...
;)
Ha hiszed, ha nem, a HÁ-s csapatból mindenkit, MINDENKIT!! beleértve Te írsz a legjobban! A helyesírásról nem is beszélek, csak a Bevezetés, Tárgyalás, Befejezésről! Remélem érted?
Ne légy kishitű! Próbálkozni kell. Ha egyszer leégsz, akkor mi van? Hányan tudják a virtuális világban, hogy Te ki is vagy?
Ez az a hülye K-európai beidegződés, hogy jaj Istenem mi is lesz velem akkor, ha nem sikerül? Semmi, megpróbálod még egyszer, vagy mással kísérletezel. Ne írd le magad! Mindenkinek van sz@r napja, de nem minden nap ilyen!
Okulásul Szent Ferenc egy imadarabkája:
Uram adj kellő türelmet, hogy elviseljem azt amin nem tudok változtatni.
Adj kellő erőt, hogy aminek a megváltoztatására képes vagyok, azt meg is változtassam.
Végül adj kellő bölcsességet, hogy a kettő közti különbséget felismerjem!
Köszönöm Trebics.
Ez most nagyon kellett.
Csókolom, ingyé vót!
Mi baranyaiak tartsunk össze!
Ami még eszembe jutott, bár lehet, hogy mellé lövök, szerintem a Te nyomorúságos hangulatod fő oka, hogy a Pömpi "repatriált" :-). Vigyázz, mert ez eléggé analóg azzal, hogy mit érezhetett édesanyád akkor, amikor Ti kimentetek. Közben Te is, Ő is, az eszetekkel nagyon jól tudtátok, hogy ez a lehető legjobb megoldás! De akkor is! :-) A legnagyobb dolog tudni elengedni a másikat!
Orrtörlés, osztán föl a fejjel!
Igenis értettem!
Az embernek van munkája és van hobbija. Jó dolog, ha a kettő egybeesik, de nem baj az sem, ha nem. Nem muszáj mindenből pénzt csinálni, a lényeg, hogy élvezd.
Tableno
Erre jutottam én is.
Erről egy mese jutott eszembe, nem tudom, mi a címe, egy mostoha lányka magányában a lehullott anyagdarabkákból babákat varrt. A gonosz mostoha észrevette és kihajította az egyiket az ablakon. Arrajáró felvette, nevetésre késztette, ahogy ránézett. Vitte magával a vásárba és mindenkit nevetésre indított, meg is vették a sráctól jó pénzért.
Visszament a lányhoz, az varrt még párat, azok is jó pénzen keltek el.
Kapzsi mostoha megtudta, onnantól kezdve nem kellett koszos házimunkát végezzen a lány, csak "nevettető" babákat gyártson minél többet. Persze mivel kényszer alatt csinálta, napi sok órában, nem nevetett tőlünk senki, inkább sírhatnékjuk támadt.
Lehet veled is ez lenne..
Üdv
Tünde (nem a kiszel :P)
Ezt a bejegyzést akár én is írhattam volna (sok másik bejegyzéseddel egyetemben), és én is odajutottam, mint te, jó ez így. Már suliban is úgy voltam vele, hiába tudtam, eszement jó fogalmazást írtam, nem jelentkeztem, hogy felolvashassam, de remegve vártam, hogy a tanító néni engem szólítson fel. :)
Azt gondolom, olyan ez, mint a kenyérsütés, sokan a nyers tésztát teszik a túldíszített kirakatba, sokan az innen-onnan ellopott szikkadt szeleteket, sok a mesterséges térfogatnövelővel megküldött lufikenyér, mellettük hatalmas transzparens, hogy ez a legjobb kenyér, mert ezeket kínálgatni kell. de a friss házikenyér, ha megsül, annak az illata lesz önmaga reklámja, - ha érted a hülye hasonlatot.
Írtam egy nagyon eredeti regényt, több százoldalas tanulmánykötetet, varrtam nagyon vagány plüssállatokat, készítettem játszóasztalt, csináltam cool videoklippeket - mind a fiókban hever, nem tud róla a kutya sem. És akkor mi van? A lényeg, hogy tudom, képes voltam megalkotni ezeket, közben egy second handben önkénteskedem, a legutolsó senkiként. Így van ez jól, tudom, ki vagyok, és nekem ez elég. Nem tudom, Tünde az-e, de én abszolút boldog vagyok így, senkivel sem cserélnék. :)
Puszi: Nyuszi
Imádlak :)
Puszi
Megjegyzés küldése