Isten ostora

... avagy kalandjaim úton a szőrtelen élet felé.
Nakérem. A kor előrehaladtával minden nőnek több kevesebb problémája adódik a test- és főként az arcszőrzettel.
Anélkül, hogy nemkívánt részletekbe mennék bele, az én legnagyobb gondom az, hogy ami egyik helyről kezd hiányozni az a másik helyre odanő és én egyáltalán nem akarom, hogy azon a másik helyen legyen, és nem is értettem sose ennek a logikáját.
 
A férfiaknál a tesztoszteron az egyik felelőse a kopaszodásnak (nem ilyen egyszerű, de ja) ezért terjedt el az a tévhit, hogy a kopaszok mennyivel kanosabbak (ez se ilyen egyszerű, senki se szaladjon felszedni egy borsóagyú testépítőt). A nőknél meg a női hormonok elnyomó hatása gyengül a hormonszint csökkenéssel, relativ tesztoszeron hatás jön létre és így elkezdenek szépen a kis bajszocskák és szakállkák növekedni. Szóval szorosan a következtetés - ami a férfiakról a szőr eltűnését okozza, az teszi velünk ezt az egész mizériát a bajusszal meg a szakállal.
Hát ez ellen harcolok az utóbbi pár évben, és még nem is vagyok ötven se.... A férj azzal vígasztal, hogy van aki már húszévesen bajszos, meg hogy külömben is ha máshol nem, legalább lesz helyem a cirkuszban.
A lábszőrszetről és egyéb nemkívánatos dzsungelekről már nem is beszélek, ez tinikortól élethosszig tartó harc egyébként is.

  Kinek borotva, kinek gyanta, kinek lézeres izé. Részemről a borotválástól csak erősebb lesz - arcon kizárt amúgy is, mert ott tényleg sokkal rosszabb és nem is szabad nekiállni borotvával. A gyanta mellett tettem le a voksomat évekig, viszont az sajnos csak bizonyos fokig működik arcon. Egy darabig működött arcgyantacsíkokkal, aztán már meleggyantát kellett venni, aztán már az is csak a felére volt jó.
Egyet tudtam. Tövestül akarom a grabancát. Egy megoldás maradt. Eljött az ideje hogy egy faszányosan jó epilátorba beinvesztáljak. A nagyon olcsó és a nagyon drága között van kisezer fajta.
A férj néha kap ilyen fontos kuponokat a melóhelyen. (Mivel jutalék csak kétszer van egy évben és abból se kell hosszú világkörüli hajóútra menni, a cég ezzel csitítja a saját lelkiismeretét meg a dolgozók is boldogabbak - hát kérem ez a kapitalizmus...)
Szóval összegyűltek a bónok végre egy huszonegyedik századi szőrkiszedő készülékre, aminek  a legjobbak voltak a visszajelzései és néhány youtube-os video is magasan méltatta a használhatóságát, a kivételes csupálóképességét és árérték arányban is nyerte a versenyt.
 Zuhanyban használós vízálló, kétsebességes, test és arc gyomlálásra, öt külömböző cserélhető fej van hozzá és még világít is. Ez utóbbi tulajdonságát nem gondoltam ennyire fontosnak, de a zuhany sarkában jó szolgálatot tesz, hogy repcevágáskor ne maradjon ki véletlen egy sor.

  A lábaimmal kezdtem, jól gondoltam, hogy ottan azért a gyantázással megedzett idegvégződéseimet nem fogja annyira próbára tenni. Hát nem volt egy gyaloggalopp, de túléltem. A bokros hajlatokat még hagyom kicsit burjánzani a jó időre várva, szóval világítós, karácsonyra kapott, hálivúdos tükröm előtt nekiláttam a képemnek. Nemtom minek kellett a tükör igazából, mert a szemem végig szorostartásban csukva volt és a fogam is összeszorítva.
Érzésre ilyen lehet az is, ha valaki egy forró lávába mártott légycsapóval baszkodná az arcodat, vagy egy bolondos ötlettől vezérelve mondjuk beszagolnál a gyilkos méhek kaptárjába egy unalmas meleg nyári délutánon...  Erre bakker nem lehet felkészülni, volt egy menet. Kb. öt perc után kezdtem érezni, hogy zsibbad a pofám és már nem érzem annyira a fájdalmat, köszönhetően a szervezet védekező mehanizmusainak. Namindegy túléltem. Iszonyat fájdalmon keresztül vezet az út az iszonyat boldogsághoz. Másfél órás hetenkénti tortúra helyett az egész leredukálódott láb-arc összesen mondjuk 15-20 percre, igaz, hogy az élmény enyhén szólva sűrített, de akkor is jobb mint szemöldökcsipesszel egyenként cseszekedni

az elvégzett munka pedig minden eddig kipróbált eljárást felülmúl. Tényleg mindent. Bár lehet, hogy öt-tíz év múlva még egy inkontinencia betétre is szükség lesz a szőrtelenítés ideje alatt (egyelőre a záróizmaimra még nem panaszkodom),  de az öt csillagot tőlem is megérdemli a Braun.

Ha majd egyszer a fülem és az orrom belseje is szőrösödni kezd, igérem annak is szentelek majd egy posztot, hiszen mostanra mint látjátok eljutottam odáig, hogy véremet és fájdalmamat adom ezért a blogért...
...puszpá
SzertelenSzőrtelenRóza