ŐŐ az úgy volt, hogy iszonyatfohatdfárasztó és bolondokházás napunk volt tegnap, egy ember elkéretőzött félórával előbb, egy másik amúgy is kettőkor végzett, egy harmadikat meg szívjóságból kültdtek ebéd után haza, mert a négyéves gyerekének volt a szülinapja. Szóval kettő után így magunkra maradtunk a Sallyvel és próbáltuk elosztani a melót, de még így is mint a fejvesztett csirkék rohangáltunk egyik csengőtől a másikig és még egy új beteg is jött, és a gyógyszerszállító is beesett és a főnővér meg a dokival volt, és a főnök meg brummogott, hogy valami e-mail visszajött és nézzem már meg, naszóval ja. Ennek ellenére elég jó kedvem volt egész nap, mert azért a két hét szabim alatt kipihentem magam, plusz tudtam, hogy ma szabadnapos vagyok, szóval lehúzom ezt a hosszú műszakot és kész.
... és akkor fél órám volt még vissza, de a Julienne-t még nem csekkoltam le. Benn ült a szobájában tök szottyadt arcberendezéssel, és nekem meg lelkifurkám volt, mert reggel még úgy indultam, hogy három után kiviszem a kertbe a napsütésbe ha már úgyis itt kell rohadnom, de nem volt időm rá egyáltalán. ( Mert amúgy tegnap nagyon nyár volt itten, ma koratavasz van, holnap kituggyami...)
Nagyon meleg is volt a szobájában, ment a ventillátor, ő meg csak ült ott bánatos képpel. Mostanában nem is sokat kommunikál, egyre kevesebbet.
Néha bekattan nálam valami mittoménmi, és odaperdültem a ventillátor elé és fújta a hajamat a szél és telitorokból - egyből a végső oktávugrással - nekiláttam hogy ".....end áááájiááááiijáááááj villóólvééjz lavjúúúúúúáááuááá..."
és mikor megfordultam a Julienne majd szétesett a röhögéstől .... meg az ajtóban álló doki is...
... tiszta szerencse, hogy ezúttal nem emeltem fel az egyenruhámat, hogy beszellőztessek alá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése