Kómaközeli állapotban jelentem:

18.-án huszonhat órás vajúdás után, nem sokkal éjfél előtt megszületett a harmadik unokánk.
Mindenki okés, két nap után már szépen kajál és alszik. A szülők kissé elfáradtak már így  a kezdésre, de már minden rendben látszik. Csak messziről csodáltuk meg szájmaszkban, de talán nem sokára kézbevehetjük.
Rossz, hogy nem lehetek ott segíteni, de legalább főzök nekik, arra se legyen addig gondjuk.

Csudaszép golyófejű gyerök.

Ez a hét mindannyiunknak nagyon fárasztó volt, Olívia is költözik kész a lakás.

Itt is minden a feje tetején áll, már nagyon várom, hogy beinduljon végre a padlószőnyeg - tisztító kölcsönzés. Teljes kitakarítást és szanálást kell végeznünk és kicsit rendezkednem is kell meg újítgatnom, mert már kezdem unni a miliőt.

Kinéztem magamnak egy fotelt is végre, jövő hónapban megveszem...

meg díszpárnákat is,  és jóvóna néhány új függönyféle is, de arra nem biztos, hogy jut majd meglátom még.

Múlt héten befejeztem életem legszebb kispokrócát vagymittomén takaró, pléd nemtom nem jó egyik név se rá... a Krisztié lett. Már tök rég akartam neki valamit csinálni, hát ez lett az övé és most a sajátomat is csinálom ugyanilyet, mert én is beleszerettem - ugyan három napja hozzá se nyúltam, mert életem a családom és a konyha... Egyfolytában úgy érzem, hogy etetek, mosok, mosogatok, teregetek (tönkre ment a szárítóm és lockdown van). Ja. 

Tizenhat nyolcszög, kilenc négyzet, tizenkettő nagy háromszög és négy kis háromszög, valamint kilencmillióegszáznyolcvankettőezerhatszáznegyvennégy fonalvég elvarrása a sok szín miatt... de megérte. 

NA.

Nincsenmostmás. Hulla vagyok. Megdícsértem magam két espadrilles szandállal és két nyáriruhával.

Holnap reggel ne keltsetek fel.

Puszpá

Róza