Time lapse

Jövünk és megyünk. 

Egy egészen sarkos példával egy három perces kisfilmbe beleférne egy élet.

Három anyókám elszenderült a múlt héten.

Az egyikük 105 lelélt év után.

Belegondoltál? 105 évig hányat ver a szív? Hány lélegzet vezetett el odáig, hogy az egyik a végső legyen? Mert effelé haladunk. Minden egyes lélegzettel közelebb.

Mit számít kik vagyunk? Ugyanaz a töpörödött mamó, a megszülető kicsi gyerek, a huszas éveiben a tengerparti kávéházban az udvarlójával üldögélő lány, az asszony aki gyermekeivel a háborúba igyekvő férjéért és édesapjáért retteg. Egyikük sosem jön vissza. Ugyanaz, aki két gyermekét is siratja a négyből, aztán temeti a szüleit is. Ugyanaz, aki eztán nagymama, dédmama, ükmama, végig ugyanazokkal a szívdobbanásokkal. Szegény kicsi izomköteg végre megpihent.

 

Mi az ami számít? Barátság? Szerelem? Tetteink? 

Mittudomén.

Mindenki csak egy levél a fán. Kipattanunk, növekszünk élünk.

Egyesegyedül annak az ágnak a végén, mégis sokadmagunkkal zöldellőn lengedezünk a szélben, álljuk az esőt, a tornádót, gyógyulunk hernyórágta sebeinkből. Néha más levélhez dörgölőzve elmerengve bámulunk, ahogy mögöttünk új levelek növekszenek.

Lüktetünk, lélegzünk, nedveink keringenek.

Aztán egyre több a barna pötty. Megroskadunk, összemegyünk, rojtosodunk.

Már nem táncolunk olyan szépen a napfényben. Életünk derekától sokszínben pompázva bíztatjuk magunkat, hogy napról napra újat hozunk.

Még örülünk kicsit minden langyos napnak ami jut és időről-időre fohászkodunk, csak túl nagy vihar ne jöjjön már.

Egyszer viszont végérvényesen, összeszáradva, egyszemként - ahogyan jöttünk - hullunk el a mélybe, hogy a többiekkel egyesüljünk egy végső nagy ölelésben.

Azért apámnak küldtem egy szerető halk üdvözlést...hátha találkoznak.

Mára ennyi

“The only thing standing between you and your goal is the bullshit story you keep telling yourself as to why you can't achieve it.” 

/Jordan Belfort/

(Az egyetlen dolog, ami közted és a célod között áll nem más, mint az a szar sztori, amit magadnak adsz elő miért is nem tudod megvalósítani.)

Na ezt a filozófiát próbálom abszolválni erősen.

Proliváros

- How was your holiday Kate?

- Well ...  I had my cat, my cigarettes and the Jeremy Kyle Show. Could not be happier. 

( - Milyen volt a szabadságod Kate?

- Hát... Macskám, cigim, a Jeremy Kyle Show (kb. Mónika Show pepitában). Nem lehetnék boldogabb.)

Én vagyok a hülye mert kérdezem...

Tán múzeumi beszámolót vártam?

Egy régi ismerős érdeklődött üzenetben, hogy vagyunk, mi újság?

A férj válasza:

Köszönjük szépen jól vagyunk :-)

Jobban élünk mint 4 éve, tolmács sem kell, nem kérünk. Gyorsan haladunk az ingyenes autópályákon... drogteszt nélkül... vásárolni ...Vasárnap
szóval minden OK ;-)

Tegnap este a DunaTV-re keveredvén (neten) beleszaladtunk az angol (amerikai) nyelvű, magyar híradóba.

Peacock Talent Show...

Még ma reggel is kacarásztunk.

Kezdek visszatalálni magamhoz.

Rádobtam még egy lapáttal tegnap azzal, hogy nekiláttam a hajamnak.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha padlóra kerülök kicsit, változás kell. A hajam az a formátlan bozont mindig kétségbe ejt, ezért első körben mindig rajta állok bosszút. A férj szerint tanárnénis lett a végeredmény, de szexi fajta.

Teljesen kiismerhetetlen vagyok a önmagam számára. Kezd a hobbimmá válni ennek a nőnek az elemezgetése és most arra jutottam, hogy a fene se ért semmit se.

Az érzéseim csaponganak. Jó nekem(künk) így,  vagy nagyobb társaság, barátok kellenének?

Az állandóságot szeretem e jobban, vagy a változást?  

Azoknak akiknek ez nem tiszta pl: vegyek új kanapégarnitúrát, vagy ragaszkodjak a kiült kockásomhoz, (a férjnek egy másik fajta zöld tévézős van). Hagyjak mindent a fenébe, vagy rámoljam át az egészet megint?

Úgy emlékeztem, hogy megnyugvós, belekényelmesedős ember vagyok, erre most meg kiderül, hogy költöznék, mert nagyobb szekrény kell a ruháknak. Azért a kockaüveges ablak hiányozna. El kéne menni egy másik kockaüvegesbe.

Basszus most esik le, lehet, hogy ez valamiféle kapuzárás? Jön az unoka, meg negyven leszek a nyáron meg ilyenek...

vagy lehet, hogy csak azért van, mert a gyakorlatias énem mondatja velem: menni kell, amikor a klotyón ülve a kislavórt tartom a fejem felett (megvan a kép? Csak kérdezem..) mert csepeg a víz a fenti fürdőből? Mondjuk az jó, hogy pont a wc felett csepeg...péntek óta...csak ugye itt hétvégén még a háború is szünetelne...

A szakik szerintem úgy vannak vele, a csepegés is eláll arra a két napra.

A héten próbáltam elnyomni ezt a filozofálgatós énemet és belebújni a karira kapott hiperszuper kamerám felhasználói utasításába. 

Az összes fotós oldalon elolvastam mindent, amit esetleg eddig még nem - rekeszértékekről, záridőről, fehéregyensúlyról, érzékenységről, mindezek kombinációjáról a különféle objektívekről, azok fényerejéről. Mit mondjak? Nem lettem sokkal okosabb, gyakorlat teszi a mestert, szóval nekiugrok. Biztos lesz néhányszáz szar képem először, de optimista vagyok. Tudom milyen képeket szeretnék majd készíteni, ha kiismertem őuraságát.

A Karácsony amúgy egészen jól sikerült. A vacsora közben még csend volt a teli szájak miatt, aztán egyre erősödő hangzavarban ugyan, de lejátszottuk a karácsonyi kvízt az ajándékbontás után, amivel Olívia lepte meg a családot. Rendesen power point bemutatót csinált tévére kötve, még nyeremény csokiba is beinvesztált. Volt benne film, zene, történelem, humor persze valami módon az ünnephez kapcsolódva. A nyereménycsokit elosztottuk, de annyira belejöttünk a kvízezésbe, hogy ezek után filmidézetes kvízt is játszottunk aminek éjjel félegykor apa horkolása vetett véget.

A kacsa, pulyka, hal, töltött káposzta és több vagonnyi sütemény elfogyasztása után egy jó darabig csak lélegezni kellett, úgyhogy más nem nagyon történt.

Jelen pillanatban anyám üzenetét elemzem, ugyanis ébren sem lennék (álmodnék tovább arról a helyes papucsról) a tegnapi ultrahard műszakom után, ha a még nálam is okosabb telefonomon a messenger rám nem pittyen:

Anyám: -hahó

Én: -Mimami? Most kelek. Jótalutttam...

Anyám:- Elmegyek a postára.

Egy darabig ellesszek ezzel asszem.

Ilyen..."tetszőleges jelző" ...család vagyunk.

Így neveld a sárkányodat....

... neeem ááám, csak segített mert offos volt és mert rendes...