Ez+az

Azon tűnődtem ma reggel, hogy hová a büdös francba tűnnek a kiskanalak?

Ez annyira örökös probléma nálunk, hogy egyszer egy rég látott barát is hozott ajándékba egy csomaggal mikor meglátogatott minket.

Azon is gondolkoztam (miután találtam kanalat), hogy jobb e ez a mi Jocóbácsink (a celebtöritanár) mint Etelkanéni volt... nem fogalmaztam még meg a választ, de tény: szájelhúzásom és viszketésem van tőle és ez nem szokott jót jelenteni. 

Mindegy. 

Zajlok. 

Jövő szombaton megint céges karácsonyi parti ezévben mélykék ruha, csillogós hamupipőkecipő leszek. (Ha marad időm, megint csinálok ilyen outfit képet ahogy szoktam és beteszem a poszt végére, de nagyon lemaradtam magamtól.)

Jó volna egy fehér vagy krém kiskabátka a cucchoz, de én nem költök többet jó lesz a tavalyi fekete. 

Mondjuk a cipő is pénzkidobás volt kb kétszer tudom felvenni majd egy évben, de majd néha előveszem és megnézegetem...lehet, hogy fel is veszem majd mikor senki nincsen itthon. Majd mint a Dallasban annak idején, azok is mindig csiniben meg öltönyben reggeliztek meg iszogáltak a nappaliban. 

Jah a nappali. Lassan azt is fel kéne öltöztetni. A lányok már kérdezték is, hol van már a karácsonyfa meg a dekoráció? 

Soha nincsenek itthon egyedül meg nincsen kedvem megcsinálni magamnak. 

Ez a hét nem is úgy jött ki. 

Foglalkoztunk a költözéssel elvben legalábbis mert már változásra fájt a fogam. A nagyobbak el is akarnak menni külön, Olivia valószínűleg már januárban elköltözik. 

Mostanra túl aktuálissá vált az egész mert a főbérlő bejelentette eladná a házat és áprilisig kaptunk haladékot. Ünnepek után házat keresünk tehát... 

Ami jó. Meg egy kicsit aggasztó. Megint keresni, zűrzavar a költözéssel aztán ezt rendbetenni, jááájjj...

Megint túl sok a lehetőség és a kompromisszumokból is több (füzet)oldalt ki lehetne hozni.

Ki mire voksolna: ha az ár kb egyforma lenne

1

Tengeri kilátás

Tágas

Csendes

Világos

Nagy kert

Különálló

Messzebb van (szomszéd város-csúcsforgalomban lehet jó fél óra, amúgy 15 perc kocsival)

Több buszozás, autózás

2

Kicsit közelebb van 8 perc kocsival, munkahely háromnegyed óra gyalog (most másfél lenne ha gyalog járnék, szóval kétszer olyan messze vagyunk most, viszont a belváros 10 perc jelenleg)

Olyan mint egy kis falu

Új házak, különálló és sorház is van

Szép lakóövezet

Tágas otthon

Infrastruktúra (supermarket, marksandsparks, boltok, étterem, fodrász, stb miatt nem kell kimozdulni se a körzetből, csak melóba)

Kissé sűrű nekem

Kicsike udvar

A belvárostól eléggé kiesik

Messze van a tengertől

3

Közel a meló

Közel a belváros

Kényelmes

Nehéz szépet találni

A legritkább esetben különálló

Sokszor szinteltolásos amir én nem kedvelek (sziklás dimbes-dombos városunk van)

Kicsi kert vagy semmi

Régebbi házak

Persze, hogy az első felé húzna a bögyöm, de azért rohadt kényelmes is vagyok.

A középút se lenne rossz, ha vihetnénk a tengert odáig. Na mittudomén.

Majd meglátjuk. Úgyis beleszeretős történet lesz, nem racionális. Sosem voltunk racionálisak, néha érzem azt, hogy rá kellene magunkat venni, de mi már csak így maradunk. 

Anyám a racionalitásával már ide se költözött volna be a dombtetőre. Pedig ez egy tök jó ház. 

Christmas outfit: coming soon

Szössz

Avagy beszóltak...

Térdelve mászok, nyújtózok a padlón az egyik mamó szobájában, levertem ugyanis az elemes óráját az asztalról és az elemek begurultak az ágy alá....

Egyszerre Dave a karbantartó hangját hallom az ajtóból:

" I can recognize this bum anywhere...."

(Bárhol megismerem ezt a segget...)

Úgy meglepődtem, hogy bevertem a fejemet.

Nem kérdeztem rá, hogy ennek most örülnöm kellene e.... Már, hogy a nagysága, vagy a sütőtepsi formája miatt ismeri e meg, esetleg mindkettő?

A férj aszonta, szerinte bók volt... Szerintem úgy húsz éve lett volna az...

Mai elmélkedés

Azon filoztam ma Mira mami etetése közben, hogy az első interakció amit egy bébi megtanul az a mosolygás.

Ezen túl ez az a képesség, ami egy Alzheimer betegségben szenvedő embernél - aki fokozatosan 8-10 év alatt hagy el mindent, ami emberré teszi - a végsőkig megmarad, amit legkésőbb veszítenek el ha egyáltalán eljutnak odáig.

Azt gondolom, hogy a mosoly nagyon fontos lehet ha ezt kapjuk elsőnek és ezt hagyja meg nekünk az élet utolsónak.

Szóval ehhez tartsátok magatokat.

Egyszer megszöktem

...vagyis inkább: Egyszer szöktem meg.

Szökésem történetének előzményeként el kell mondanom, hogy jogos volt a szobafogság (nem értem haza a megadott időre ami általában éjfél-egy óra volt), csak nagyon rosszkor jött. 

Éppen a négynapos hosszúhétvége is beletartozott, amikorra pedig jó kis buli szerveződött pénteken és szombaton, vasárnap pedig Edda koncertre is mehettem volna...

El kellett határoznom, 17 évesen melyik lesz fontosabb? Melyikre szervezzek magamnak szökést, mert mindháromra nem mertem volna. Nem kell túl nagy összeesküvésre gondolni. Csatornán se kellett lemászni, ablakon át muskátlikon keresztül ugrálni... Semmi ilyesmi.

Gondoltam a szombati lesz a jó, (Eddára a városba kellett volna menni, az túl nagy kihívás lett volna) olyankor úgyis itthon van mindenki, egész nap megy a munka a kertben, garázsban jól el lesznek fáradva.

Este anya és apa úgyis elalszanak a tévére, a tánc java meg úgyis csak tíz után indul. Simán kislisszolok az orruk előtt, a kultúrház tíz perc séta. A hátsóajtó kisablakát csak behajtom, mintha csukva lenne akkor éjjel csak benyúlok és kinyitom magamnak az ajtót.

Segítettem mint a kisangyal egész nap, tudtam öregapám megdob egy ötvenessel úgyis, ha meg nem, valaki a haverok közül a megbeszéltek szerint befizet. Estére bebújtam a szobámba olvasni. 

Kis idő múlva - féltizenegy felé -  amikor már biztosan hallottam legalább tíz perce apámat horkolni, (addigra tuti volt anya már rég alszik,) csendben felöltöztem és mezítláb, cipőmmel a kezemben kiszöktem.

Halál büszke voltam magamra, milyen ügyesen és simán ment minden. A háborgó lelkiismeretem tök süket fülekre talált, a fehér szárnyú kisangyalt a jobb vállamról csont nélkül lecsúzlizta a vörös, villásfarkú kisördög.

Repültem a dombon lefelé, örökkévalóságnak hatott az a tíz perc míg leértem.

A többiekkel már le volt zsirozva, kint várnak, ha nem lenne pénzem, be tudjanak vinni...

Leérve a parkoló mellett vezetett a járda. A sarkon befordulva láttam, hogy egy sötét alak bagózik egy autónak támaszkodva a sötétben.

Apám volt.

Szó nélkül nyitotta ki a kocsi ajtaját és én szó nélkül szálltam be.

Hazafelé a két perces út két órának tűnt abban a nehéz csendben...

Éreztem, hogy mondani kéne valamit, de képtelen voltam megszólalni. Ő se szólt egyetlen szót se. Mire beállt a garázsba és bezárta az ajtókat, addigra én már a paplanom alatt szégyenkeztem.

Én sose többet nem próbáltam átverni. Ő sose mondta el anyámnak, hogy letipliztem aznap éjjel és vasárnap elvitt az Edda koncertre, amire már egy héttel előtte megvette a jegyeket.

Hát ilyen ember volt az én apám.

Elképesztő, hogy az ízek és illatok miket képesek előhozni a memóriánk legaljáról.

Lett egy kukoricán nevelődött baromfim, gondoltam Újházi tyúkhúslevesnek megfőzöm.

A zöldség tisztítása közben (mindig frisset veszek) bekaptam egy pár szem zsenge zöldborsót és egyből ott volt az egész gyerekkorom a konyhában...

Koszosan és mezítláb ülünk a hintaágyon a szomszéd Anikóval, aki segít nekem  borsót pucolni, hogy hamarabb kész legyek és előbb mehessek játszani. Unottan nyomogatom járdaközben levő meleg, lágy kátrányt a lábujjammal és nagyon érdekesnek találom, hogy az ujjlenyomat barázdái megmaradnak benne.

Macskák nyújtózkodnak a barackfák alatt, az ólban malacok horkolnak.

Érezni a földszagú szellő illatát, a nap már lentebb, de még meleg van.

Anyu, apám tengerészcsíkos trikójában üvegeket mos a borsónak a kerti csapnál, apa piros surdakalapban füvet nyír, füstölő cigi lóg a szájában. 

Nagyapám félmeztelen, munkásnadrágot visel madzaggal megkötve ahogy kell, térdelve, nyelvét kidugva koncentrál a dolgára, késsel egyenesíti a járdaszegélyre nőtt növényeket. 

Nagyanyám kendőben, sváb szoknyában és kötényben a nyárikonyhában dunsztolja a befőtteket. Az elfoglaltság sem akadályozza a nagyszüleimet, hogy közben németül vitatkozzanak a disznónevelésen, én meg mosolygok apámmal együtt mert csak mi értjük.

Az öcsém épp befordul a kertkapun, a hóna alatt focilabda és kiabál nekem "mikor vagy kész? Várnak a többiek a kultúr mögött!"

Hja...ha segítenél hamarabb kész lennénk, gondolom magamban, de nem szólok, ő is megtette a magáét reggel a kukoricaföldön. 

Apa olvas a gondolataimban, befogja az öcsémet meg a többi gyereket és borsópucolóversenyt rendez. Marokkal méri.

Jégkrémet kapunk nyereménynek kit érdekel, hogy a vesztes is kap?

Boldogok vagyunk.

Mai elmélkedés

"Egy nő szíve a titkok mély óceánja" mondta az öreglány a Titanic-ban és mennyire így van (mondjuk biztos a pasiknál is).

Ez az. 

Amikor valami olyan van a birtokomban amitől olyan részegen mosolygós leszek.

Mikor néhányan rákérdeznek, "mi van? Olyan más vagy ma."

Vannak ilyen napok.

Nem olyanokra gondolok, mikor tízévesen sportszeletet csórtunk a boltban, vagy mikor leborotváltuk a macska farkát. Nem is arra, mikor hidegvízzel slagoztuk a disznókat az ólban. Ezek a titkok nem sokáig maradtak felderítetlen.

Az olyanokra amik el vannak dugva nagyon mélyre.

Ilyen volt az első alkalom. Vagy amikor én már tudtam, de ő még nem. Vagy amikor mindketten tudtuk, csak az az ideje nem jött még el. 

Vagy mikor a kollégák között mentem úgy, hogy vittem a homlokomon a szerelmet. Ott világított nagybetűkkel, de elolvasni csak én tudtam és ha továbbgondoltam zakatolt a szívem. 

Olyan titkok, amiket rajtad kívül csak falak, liftek, buszablakok tudnak. Csak azoknak mondtad ki hangosan mert valahova mégis kellett bízni...

Aztán van az a cinkosság érzés a házasságban.

Pikáns titkok, összekacsintás.

Hogy az épp megérkező mama nem tudja, épp tíz perccel előtte másztunk ki egy közös zuhanyból. Óóó, dehogynem tudja... az érzést biztosan.  

Ezek a titkok arra tanítanak, hogy csak én ismerem magamat igazán.

Arra, hogy legalább magamnak beismerjem vannak azok a titkok....

Mindenkinek vannak.

A múltból az előző életek, a jelenből az álmok, jövőből a vágyak...

Azok, melyektől még én is zavarba jövök saját magam előtt...

Atyaég...

Szössz

A jó megmarad

" Mamma mijja donnafráza...óó, de jó, hogy ezt most mondtam...el is megyek Pampalinit nézni..."

Show must go on

" ...tudod anya...kutyaharapás szőrével azt jelenti, hogy ha elsőre baleknak néznek attól még másodszorra is, de akkor már tudsz is róla...."

A hátsóülésen:

" ...jah, hát van olyan zene ami eszméletlen jó, van ami csak jó, de még hallgatható, meg van rossz zene....

...meg van amit anya szeret..."