Amikor azért kezdek  pityeregni a telefonban, mert a férjem váratlanul egy órával előbb jön ebédelni és még neki se álltam főzni, akkor tudom, hogy közeleg az év vége. Pedig nem szokott megverni áztatott kötéllel, ha nincsen kész a kaja, szóval nem tudom az okát miért ez volt a kiváltó ok.

Olyan vagyok mint egy kerge állapotos nő, aki képes sírva fakadni mert a szomszéd felseperte a járdáját. Nagyondurva.

Asszem van rajtam egy csap, konkrétan becsatlakozik a könnycsatornáimba. Ha túlcsordulok, elbőgöm magam mint a múltkor a madártej miatt. Valahogy mindig a kajával van kapcsolatban, de tényleg... ez megérne valami pszichomókus nyomozást.

Na mindegy, ma új nap van és főzök finomat (mondomén), (nagyon várjuk a Tableno és kedves neje által prezentált panamai csülök megkóstolását) este megyünk a moziba Balukapitánnyal, utána meg lent a városban megvárjuk az éjfélt... már ha drága Frank (vihar) kitombolta magát. Sokadszorra törtem a fejem, honnan tudják, hogy Frank és nem mondjuk Paul, de mindig elfelejtek utánanézni...

Elképesztő mi volt az éjjel. Hagyott is nagy ramazurit maga után. Nagyon ritka a vihar errefelé, de ha jön akkor eléggé tombol itt a tenger mellett. Több utat is lezárnak ilyenkor a parton olyan magas vízfalat csapnak a hullámok, ráadásul jó nagy dagály is volt. 

Most reggelre meg - még a levél se rezdül. Süt a nap, kék az ég, ami jó mert kb. három hete nem láttuk a napot. Ez a tél kissé sötétre sikeredett.

Hol is voltam? Jah mozi... Star Wars végre. Tudom, vannak akik ezt nem tudják értékelni, azoknak nem is fogom tudni elmagyarázni. Ezzel zárni az évet nekünk maradandó élmény lesz.

A férj szabadnapos holnap, én viszont megyek dolgozni. Már csak kettő napot, ez felvillanyoz, mert nekem még van szabadságom amiből az egyik a jövő hét, egy márciusra marad, kell a költözéshez. Remélem anya tud jönni, mert semmi kedvem ezt az egész költözősdit megint egyedül levezényelni.

A férjre, akire amúgy mindenben lehet számítani, a költözésben sajnos nem annyira. A dobozok és a rendetlenség kapcsán fellépő pánikrohamot és stresszt nem tudja kezelni és vagy kapkod és hülyéket kérdez, vagy bénultan ül szóval inkább csak el szoktam zavarni az útból.

Emlékszem mikor egyszer barátokkal a nappalinkat tettük rendbe még Magyarországon. 

Egy délután alatt megvolt a tapétázás-padlózás. Ő ott addig lábatlankodott míg elküldtük a kocsmába sörözni meg kompjútert javítani, ráadásnak lejátszhatott még egy két pinball partit is, csak ne legyen láb alatt meg ne mondogassa öt percenként "mikor lesz ez kész" meg hogy "sose lesz itt rend"...

Az biztos, hogy a következő év néhány dologban fog változást hozni. Először is a költözés ugye. Aztán a vállalkozással is szeretnénk újabb lépcsőre lépni. Nekem is van egy kis dédelgetett ötletem, de erről még semmit. Állampolgárság ügyben is elkezdünk ténykedni.

Januárban egy régi barát jön szerencsét próbálni. Májusban is lesz vendég.

Nyáron pedig apának vinnék virágot. 

Mai elmélkedés

Körbeért bennem ez az Ákos-dolog. Ja tudom, elég lassan érlelem én a dolgokat, elcsócsálom, kiköpöm, megint megrágom, mint a tehén legelőn.

Meg is néztem mégegyszer a teljes interjút a "dzsátubin", annyi mindennel tudnék vitatkozni, hogy mondatonként tudnám elemezni.

Azzal is tisztában vagyok, hogy a kiragadott mondatok miatti hisztéria egy kissé el volt túlozva, ezen túl meg szerintem az egészben sokkal több belekötnivaló is van, mint hogy egyenjogúság-pártiak vagyunk vagy nem.

Először is elmondanám, mi a nem problémám.

Nem is tudom... jó oldalról akartam ezt az egészet megközelíteni, de valahogy nem megy.

Ha csak szavakkal kellene leírnom amit gondolok, akkor olyanok jutnak eszembe, hogy mesterkéltség, merevség, maradiság, pökhendiség, kivagyiság. Szándékosan nem nagyképűséget említek, mert ez nem az. Nagyjából azért el tudja magát helyezni.

Nem azzal van a baj, ahogy ő a nőkről vélekedik, gondolom szereti a feleségét ez egy kicsit kijön azért, nem is azzal, hogy van egy maradi családképe. Sok embernek van. Nem is minden részletében megy szembe azzal amit gondolok, bár némileg kiegészíteném a nő egyéni döntésének lehetőségével. Tehát, ha a nő akar, lehessen anya, feleség, de ha nem akar ne legyen kevesebb. Ha együtt akarja a karriert a családdal, ne legyen attól rosszabb anya. Mennyire nézne ki hülyén, ha az ember mondjuk úgy választana orvost - te nő létedre de szar anya lehetsz, (továbbmegyek - szar anya=szar ember, szar ember=szar orvos) mert adjunktus lettél bakker. Sok olyan hivatás van, ami teljes embert kíván, de miért is kéne a nőknek lemondania erről az anyaság miatt.  Az apákról most nem is beszélek mert, hogy a gyereknek apja is van, azt hajlamosak néhányan kihagyni az egyenletből amikor családról beszélünk. 

Nekem a normalitásról alkotott véleménye volt az ami inkább kiverte a biztosítékot.

Érzem, hogy mérges belülről mikor azt mondja, ami a normalitáson kívül van az nem normális. 

Ez a mondat például (sok más mellett) baj.

Ki mondja meg ki van a körben? Ő?

Ha egy napon kedves Ákos téged mint előadóművészt a normalitás határán kívül helyeznek valakik, akik majd jól megmondják mi a normális (teszem azt, mert néhány szövegedet másként értelmezik) akkor te áldozat leszel, vagy elhanyagolható veszteség - aminek te tartod a társadalom egy részét? A nem normális dolgok szerinted a körön kívül kell essenek?

Szerinted akinek rózsaszín taréj van a fején haj helyett, annak hol lenne a helye? Vagy ha egy meleg srác megy el a koncertedre, vagy valaki aki hisz az ufokban, vagy kövér, vagy a lány aki fiú akar lenni? Úgy akkor rendben van? Mert a tömeg, a massza, akikből élsz az nem számít?  Basszus nem lehet valaki ekkora pökhendi pöcs már bocs....és azt mondod erre: Nehogymár!!! 

De. De igen.

Nem tudom hogyan van, hogy édesanyád jogász volt - többet is keresett mint édesapád - mégis ilyen hülye (mégegyszer mondom számomra nem tragikus, csak komikus) véleményed van a nőkről, de nem is érdekel. Valószínű valami gyerekkori dolog lehet... de az nem lehet, hogy valaki ennyire mereven baromságokat beszéljen, és még csak ne is legyen meggyőzhető! Ez az ami igazán idegesít.

És most a zárómonológ, saját vélemény ami nekem lejött ebből az egészből: A probléma

A vélemény és az elvek között az a különbség, hogy a vélemény azért van, hogy ki lehessen beszélni, meg lehessen változtatni alkalomadtán tök ellentétére annak, mint ami addig volt. A vélemény meggyőzhető, elvethető, felakasztható egy szögre. A vélemény alakít rajtad, mindig hozzáad a személyiségedhez nem pedig elvesz belőle. Mindél több dologról szól, annál szélesebb lesz a látóköröd. A vélemény szabad, nyitott és vitatható. Két vélemény ütköztetésében benne van a lehetőség a meggyőzésre, kompromisszumra, más nézőpontok megvilágítására...

Az elv merev dolog.  Beleivódik a lényedbe. Nagyon kell vele vigyázni, mert önmagunk meghazudtolása nélkül nem könnyen bánunk el vele. Ragadós maszkot húz a fejünkre, ami idővel egyre jobban odatapad és a végén mi is elhisszük, hogy tényleg mi vagyunk. Az elv zárt. Az elv nem vitaképes. Behatárol. Rabosít. Az elvek egy dologra jók, papírra leírni aztán a papírt hasznosítani...

... és szerintem a boldogság és a szeretet (márpedig ezek adják az élet sóját) elvek mentén nem tud létezni. 

Mondhatnám úgy is - mint azokon a hülye bánatos kiskutyás, idézetes képeken amiket facebookra szoktak kirakni - Minél inkább élsz elvek mentén, annál kevesebb esélyed van a boldogságra.

Nem tudom. Nekem mindig gyanusak az elvekkel rendelkező emberek.

Ez volt az én véleményem, amivel nem kell egyetérteni. Lehet vele vitatkozni.

Neked kedves Ákos az elvrendszered felsorolása jutott. Amivel szintén nem kell egyetérteni, viszont vitatkozni sem lehet vele. Már odaragadt. Teljesen.

Nemigen jöttem ki ma a konyhából, nesztek egy dal, ez tartott ma életben...a legjobb feldolgozás amit eddig hallottam.
Libabőrös-borsódzós.
hashtag-basszusdeszeretem-hashtag-rockervagyok-hashtag-lányokabugyit

Kora reggeli karácsonyi szössz

Ágyban:

"auuuu...áh, áh"

"Ja bocs, ez te voltál? Bakker olyan vagy mint egy újságíró - mindehol ott vagy..."

Karácsony előtti utolsó elmélkedés

Meg az van még, hogy vettem térdharisnyát a melóba. 

Tudom, hogy legalább annyira szexi, hogy egy gyakorlottabb pornószínész farka is lekonyulna tőle, de nem erdekel mert

1. praktikus

2. utálom a harisnyanadrágot

3. a főnököm a divatjamúlt (szeretnivaló) vén szatyor nem én

4. a férj ritkán látja így a lábaimat, akkor sem intim helyzetben és inkább csak kiröhög mint kiábrándul (remélem)

5. egy igazi nőnek térdharisnyában is van stílusa (ld. lent)

Sok párat vettem mert egyszeri hordás utan a szaga vetekszik az állatkerti majomházéval. 

Négy munkanap alatt négy használt pár ugye... 

Namost kettő és fél jött elő a mosógépből...

Lehet hogy egyszerhasználatosak. 

Vagy lehet, hogy egyszerűen csak a saját aromájuk miatt szublimált az anyaguk is - már a szennyesben (ezesetben örülök, hogy a kedvenc polóm nem ment füstbe velük együtt), vagy szintén ez okból a mosószerben oldódtak szét mint a folyékony terminátor a kohóban...

Egyéb magyarázatot nem tudok elképzelni...

 

Dolce & Gabbana reklámkampány 2015 tavasz

Gondoltam idén elmarad a karácsony nálunk...vagy legalábbis elhalasztjuk.

Tegnap reggel a lengyelboltból sikerült elhoznunk az utolsó néhány kiló savanyúkáposzta egységét (bár már ott sem volt parkoló), aztán húst már nem sikerült szerezni hozzá mert a supermarketnél már az autónak sem találtunk helyet. 

Beálltunk a marksandsparks elé átgyalogoltunk, eláztunk, de feleslegesen, mert egy darab toligás kosár sem volt sehol... No mindegy legalább bekaptunk egy levest a kis áruházi étteremben. 

Az ekkorra már erősen fingszagú autóban ültünk még egy további órát, mert el kellett elintézni még néhány fontosat, plusz még nekem be kellett ugranom a munkahelyemre is meginni két forralt bort, kicsit bájologni, meg felvenni a pulykapénzem. 

A főnök tök meg van bolondulva, kiosztotta az ünnepek alatt viselendő hajpántokat - nekem idén rénszarvasszarv jutott bakker... Asszem fusiba lecserélem, megvan még a tavalyi idióta angyalkásos, de muszáj valamit feltennem mert rá fog kérdezni, mint óvodás a vadgesztenyékre...

A férj ezalatt további dolgokkal (kábel, posta, mittudomén) foglalatoskodott, aztán míg vártam rá megint szarrá áztam.

Akkor irány haza, átöltözés, újra kocsiba ülés. Valami két laptopot kidobtunk két háznál aztán felvettük az Oliviát aki nem tudom honnan jött. 

Elugrottunk a férj melóhelyére valami dvd lejátszót venni a gyerek valami haverjának, mert az nem tudott elszakadni otthonról vagymi...

Bementünk a B&Q-ba (kb. Praktiker) nekem kerítés- vagy kötöződrótot venni ( babafej rögzítés céljából ) és még egy újabb Orchideának sem tudtam ellenállni (tök szép sötét bordóslila és fehér a közepe). Akkor megint eláztunk kicsit kétszer, mert az áruház túlsó felén volt csak nyitva a kapu, nem ott ahová álltunk.

Újra tettünk egy próbát a kajalistával, ezúttal volt parkolóhely meg kosár is, de így is megharcoltunk minden kacsacombért igazából...

Amíg a kocsiba pakoltunk már fel se vettük, hogy mindannyian megint csuromvizesek vagyunk.

Ez a tél ilyen lett, langyos idő, de minden folyton vizes. Akkor is ha nem esik, nagy, nehéz párafelhő jön a tengertől attól is átnedvesedsz....najó ez hülyén hangzik...

Víz, víz mindenütt. Elképzelem milyen csudaszép lesz a tavasz, ennyi víztől még a fakorlát is kivirágzik. Mellékszál: El is határoztam, hogy a hajamat még rövidebbre vágom, mert a mai két hajszárítással se nézek ki sehogyse.

Este a kanapémban azon filóztam, kínai take away-t még sose láttam zárva, jövőre lehet azt kéne karikor. Kb ugyanaz mint a töltött káposzta, mert a múlkor rendelt két személlyes adagot is öten ettük két napig.

Imádom a karácsonyt.

"Világbékét és cuki szandálokat" /Bödőcs/

Na de komolyan: legyetek jók amennyire csak tudtok, akkor majd változik a világ.

Ha nem, legalább tiszta lesz a lelkiismeretetek.

Helyzet

Azt olvastam a pofalapon, hogy frusztrált fapina vagyok mert nem értek egyet Ákossal.