Szössz

Szobacsere (alakulócsalád le a nagyszobába), pakolás, mindenki izzad mint a ló...

Zsófi - Mi van pocak?

Olívia - Te beszélsz nekem?

Zsófi - Nekem van mentségem, én terhes vagyok...

Olívia - ...nekem is van..a reggeli muffin...

Mai (korareggeli) elmélkedés

(Prűdék ne olvassák el...)

"Nyisd ki a szád kérlek!"

"Nyisd nagyobbra, így nem fér be!"

"Ez még nem elég, kicsit többet próbálj!"

"Nyeld le!"

"Szólj ha elég!"

"Szívjad kérlek!"

"Szívjad erősebben!"

Ezek csak mondatok, nem kell pironkodni...

...ebédeltetés közben hangzanak el a melóhelyen - az a rossz, aki rosszra gondol (remélem, minél többen).

Nem mindegy milyen kontextusba helyezzük ugyebár.

Tudom, hogy egy idióta vagyok, de tegnap hangosan felröhögtem egyik páciensem etetése közben...

...tuti (ahogy ismerem őket) hogy némelyik anyó is elgondolkozott ezen már magában...

...mármint, hogy a mondatok ugyanazok, csak azok a fránya körülmények...

Érdekes az a tapasztalás amikor a gyerek online science (tudományos) quiz-t játszik a számítógépen.

Ha megakad, felolvassa nekem (én vagyok a háttértámogatás) a feleletválasztós kérdést persze angolul.

Én próbálok kilépni a könyvuniverzumomból, egyszerre értelmezni, gondolkozni és válaszolni (ehhez nagyon értelmes, tátott szájas, guvvadós szemű arcot vágni) mire rámszól: "időre megy ááám"

"Bakker kell azért pár másodperc, sose tanultam tudományt angolul..."

"...én meg magyarul..."

Tanulságos. ;)

Tegnapelőtt a "kicsi" tizenöt lett. A nagylány meg tegnap le se írom mennyi...huszon...

Phhhh...

Nézőpontot váltottam így negyven évesen (najó, majd júliusban). 

Nem úgy nézem, hogy öregedem, hanem úgy, hogy mindjárt itt a felszabadulás ideje.

S akkor aztán ide nekem a fél világot.

Leteszem a cigit, - azt a napi négyet - most tényleg. Bali megcsinálta, én is meg tudom.

Szeretnénk kicsit hazamenni a nyáron - ha sikerül az összeget félretenni - a töki persze jön velünk, meg a legjobb barátnője. 

A tizennyolc év felettiek már más utakon járnak (jó, Olívia még csak októberben tölti, de már oda sorolja magát).

Gyagyás dolgok jutottak eszembe. Hülyeségek amiket majd szivesen csinálnék, amikre sose jutott időm. Egyelőre titokban lelkesedem, milyen jó lenne például óriási  jigsaw puzzle-t kirakni a szőnyegen.

Se pénzem nem volt rá soha, se idő, meg úgy nem lehet, hogy az egyik megeszi a másik meg rágyalogol és akkor még a kutya bent sincs.

Venni egy óriás rajzfüzetet és lefirkálni ami a fejemben van. 

Írni sokat. Énekelni - nem tudom hol mondjuk, zenét hallgatni (még ha apa szerint az nem is zene némelykor).

Stratégiatársast játszani meg startrekonline-t.

SOK rejtvényt megfejteni SOK könyvet kiolvasni.

Utazni. 

Óóóh...hajózni menni. (Nem repülni túl sokat.)

A gyerekek felnőnek, én meg gyerek maradtam (a férj is - egy kissé hisztisebb óvodás - de a férfiak sose nőnek fel ez alaptézis).

A héten elmegyek a babbacombe-i charity shop-ba és veszek egy doboz puzzle-t.

Mai elmélkedés

Az történt, hogy gyerek lefújogta a citrom-lime jamet amit a pirítósomra kentem (alatta vajjal természetesen). Benyomtam egy falatot a szájába. Összerágta, lenyelte. Mondtam neki: mostantól lehet leszólni.

Most többet kell vennem.

Látom, hogy fogy, de hülyének vagyok nézve.

Mindenki titokban eszi, de be nem vallaná senki, hogy rohadtjó.

Képmutató banda.

Szössz

...előítéletek...hmm, vagy inkább utóítéletek...

Négy különboző nemzetiség képviselője volt az asztalnál a nővérszobában: angol, olasz, egy lengyel az ügynökségtől és én. 

Az új nővér (szintén angol) belépve és a beszélgetésbe kapcsolódva a lengyelhez fordul:

- Ohh...are you Polish? We have another one...- és mutat rám.

Mire Donna kollégám felháborodva rászól.

- She is NOT Polish you doughnut! She is Hungarian! For god sake! She is too nice to be Polish! 

(-ohh te lengyel vagy? Van nálunk egy másik is...

- ő nem lengyel te "fánk"! Magyar! Az isten szerelmére! Túl kedves lengyelnek! )

Szössz

Útban voltak ezért a fotelba dobtam egy medvét és egy elefántot - az egyik páciensem két plüssállatkáját. VÉLETLEN (nem röhög, nem kételkedik) elég hülyén úgy estek oda egymás tetejére... úgy nézett ki mintha a medve éppen meghágná az elefántot.

Még az Alzheimeres betegem is elkezdett vigyorogni, na meg én is. Infantilis tudom, de abban a helyzetben én éppen a Mandy reakcióján mosolyogtam...mármint azon, hogy ő hogy vigyorgott.

Az egyik legudvariasabb, legszerényebb és legkimértebb munkatársammal dolgoztam, színlelt felháborodással szólt:

- Do not do this... it is obscene, and...they are not even the same nationality...
(Ne csináld... obszcén és...nem is egy nemzetiségből valók...)

Egy másik alkalommal katéterezés kapcsán ugyanennél a mamónál:

- Open your legs and relax...

- Ooh. . . I can not remember when was the last time when somebody told me this...

(- Nyisd szét a lábad és lazíts...
- Oh. Nem is emlékszem mikor mondta ezt valaki utoljára...)

Joan nyafog...

- Help me...help me now...

- I will coming Joanie, give me five minutes please. Just want to finish my task.

- No.. Help me now, because you go home soon and then just a Gestapo will be with me

- ????

- Kate and Jeanette

(Segíts.. segíts...most...
-Jövök mindjárt, adj öt percet, csak befejezem amit elkezdtem.
-Nem. Most segíts, mert nemsoká elmész haza, és csak a Gestapo marad nekem...
- ????
-Kate és Jeanette)

Reggeli öltözködés 

- Look... this is the same size bra what I always wear in my whole life - they just empty now... give me a pair of socks darling, George will be there in the dining room today.

( - Most nézd meg... ez ugyanaz a méretű melltartó amit egész életemben hordtam - most üresek... adj egy pár zoknit drágám, George is ott lesz ma az ebédlőben.)

Demencia és Alzheimer a két jóbarát(nő):

Molly - Lizzy was so rude at lunchtime today...

- Won't you sit with her tomorrow?

Molly - She will not remember tomorrow...does not matter... I won't remember either.

(Molly - Lizzy nagyon durva volt ma ebédidőben...
Nem fogsz holnap vele ülni?
- Nem fog holnapra emlékezni...nem számít....én se fogok.)

Szóval ezért.

Szépek, édesek, bölcsek és nagyon öregek. Ez a kis nótacsokor volt mára.

Túl sok volt a halál az utóbbi hetekben és az élet vége nagyon-nagyon szomorú.

Mindenkinek jut egy-két elmorzsolt könnycsepp, Nimoynak is jutott...hát mit tegyek? Ilyen hülye vagyok.

Minden emberi életnek kijárna az egy perc csend is...

...miután csak öljük egymást folyton - némaságba is burkolózna a világ.