Bali - Hozz pénzt, ott a pisztoly...
2015. július 30., csütörtök
2015. július 28., kedd
A nap első gondolata
Olyan vagy mint a jégeső az Ėszaki-sarkon.
Szép, de felesleges.
Ezt a fantasztikusan kidolgozott, bonyolult összefüggéseket feltáró, hihetetlenül éles meglátásomat még le is fordítottam angolra, a fordításba valahogy R2D2 is belekeveredett...
Ki is tettem ezt a hétköznapi életben nélkülözhetetlen tanulságot álomstátuszként az álomfészbukkra, hiszen nem hagyhatom az ismerőseimet abban a páni helyzetben, hogy önismeretük végtelen tengerében útmutatást ne kapjanak.
Mindezekre válaszul, valami fontoskodó kiscsaj üzent, hogy minden szóból kettő van a mondatban még az Artu ikonból is, én visszaírtam neki "mivagytevazzeirodalmár?" és letiltottam.
(A kritikát még álmomban is rosszul viselem, de dolgozom az ügyön.)
(Megébredve azért ellenőriztem azt az ikont, nehogymár van olyan, én meg nem is tudok róla, de csak béna robotot találtam.)
#uramatyám #elgulultagyógyszerem
2015. július 26., vasárnap
Szössz
...visszatekintôs
Még amikor a nagylányék itt voltak:
- Tomi az a szalámis üres...
- Tudom...
- Akkor miért teszed vissza a hûtôbe?
- Hát...próbálok beolvadni a családba...
2015. július 24., péntek
Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal múlatjuk az időt:>>>>>>>
Totál hedonizmus, belecsaptunk a nyárba...
Amúgy is imádom az itteni időjárást. Egyedi, ez tény, a szigeten belül elég nagy eltérések vannak, de ez egy jó csücske ennek a földdarabnak. A nyár a leglangyosabb, legszellősebb, legsimogatóbb jobb, mint egy mediterrán este, de komolyan.
Elég meleg, hogy napfürdőzz, barnulj, strandolj, de nem fősz meg a napon öt perc alatt. A páratartalom mindig 90% feletti, ettől a 21 fokot 28-nak érzed.
Viccen kívül így van az időjárásjelentésben. Ennyi van, ennyinek érzed.
A tengernél sem kell felugrálni minden másfél percben hogy a vízbe menj hűsölni. Olvashatod a könyvedet, kártyázhatsz a gyerekekkel, akár déltől kettőig is a napon - persze védőkrém itt is kell.
Mindig van szellő, a levegő sosem áll. Éjszakára mindig elkél egy kardigán a sétához, de cserébe nyitott ablaknál jót lehet aludni lehül annyira, hogy éppen kényelmes. A jó idő általában októberig kitart és február végén vissza is tér.
Télen soha nincsen mínusz, langyos, esős és párás.
Esik néha. Na és? Én nem gondolnám, hogy sokkal többet mint Magyarhonban. Másképp.
Itt általában csendesen potyog, szemetel, vagy jön a tenger felől egy ilyen tejfehér ködpára, amin érezni, hogy nehéz. Vizes is leszel tőle, az esernyő meg az esetek nagy részében tök felesleges.
Először is sötét van (nappal is) és már az a kisróka is megtanulta a sötétség a mi legjobb barátunk.
Tényleg éjjeli madár lehettem előző életemben ha volt olyan...hmm...vagy norvég...
Na jó, bagolyból egy olyan lustább fajta, amelyik éjfél utánig kivadássza magát aztán elmegy aludni. Az viszont tény, hogy délután minden nap aludnom kéne (nem akarok, nem is tudnék, utána zombi vagyok), de függetlenül attól mennyit és mikor alszom este felélénkülök és sokáig fenn vagyok. Hol is kezdtem? Jah, eső...
Reggel sem alszom sokáig mert a félhomályos hajnal, amikor még csend van a házban na az megint nagyon jó.
Jól kifejtettem, hogy aludni amúgy is tök felesleges dolog.
Ébredni vízcsepegés hangjára, hát ha még vihar is lenne hozzá...
Most is, ahogy itt ülök zubog a víz körülöttem, kint néha elmegy egy autó az is felveri a pocsolyát a járdára.
Az eső szép. Nézegetni az ablakból is szép, meg ha az utcán sétálsz és nem azzal foglalkozol, hogy rohanj mert víz zúdul a nyakadba, meg oda kell érni a valahova, akkor meg még szebb.
Egyszer kipróbálni ajánlom.
Este sétálni. Minden tükröződik a víz visszaveri a szines fényeket, az utcák nagyrészt üresek, mert mindenki utálja a nyirkos vackot ami eláztat. Csend van, kevesebb az autóhang. Csak a locsogás, csobogás, fröccsenés, placcsogás...meg még hány nedves szavunk van...
A férjet ilyen elfoglaltságokra nehéz rábeszélni, ezeket ez énfajta hülyeségeimet nehezen adom be neki, mint pl. a temetős séta - az is rég volt.
Eső után minden tiszta és friss.
Még a szemüvegemen át is látom, hogy élesebbek a kontrasztok, szebbek a színek.
Vizesek a növények meg az a szép pókháló az udvaron, amit már százszor lefotóztam, de sosem ugyanaz.
Mindent összevetve ilyen időben büntetlenül lehet lustálkodni, nem kell pl. kertészkedni meg teregetni.
Egy esős napon lehet egész nap olvasni, írni, rejtvényt fejteni, lelkifurka nélkül forró csokit inni, ágy közepén hasalni.
Bele is kezdek ma megint egy könybe, kikapcsolódásként magyarul.
2015. július 21., kedd
Mai elmélkedés
Mostmár teljesen biztos, hogy a teremtő ég alatt különleges emberekként láttuk meg a napvilágot.
A felmerülő kérdést, miszerint ebből következőleg nem hétköznapiak a gondjaink sem, vagy a felbukkanó extrém dolgaink visszahatólag determinálják egyediségünket még próbálom megválaszolni.
Az biztos, hogy valaki megint szart dobál a szélbe ami a ház mellett fúj.
Ki hallott már olyat, hogy semmi baja az autónak, (ezt négy szerelő és a márkaszerviz állítja), mi mégis halljuk a buborékolást és nem a gyomrunk csinálja?
(Szelepek, sapkák, tömítések csere, termosztát rendben. Víz nem forr, nem lesz kevesebb. Motor rendben (kaszkád reagens stb. megvolt. Légtelenítés-újratöltés megvolt, kontrasztanyagos vizsgálat mittudomén, még száz másik dolog... )
Szív, fúj, benntart, buborékol, kipufog... Azt gondoltam, valami gyomorrontás, de viccet félretéve - megy rendesen, húznak a lovak, nem lett gyengébb.
Csak fura úgy kabriósromantikázni, hogy a kocsi belebuborog a naplementébe...
Jobb híjján röhögünk rajta és várunk.
A férj most dombnak felfelé parkol a legutolsó tanács szerint. Holnap megint megy kocsiklinikára, hátha végre egyetlen nagy fingban, vagy böffben kijön az egész...komolyan érzek kényszert, hogy megütögessem a púpját, hátha úgy könnyebben menne...
Bakker pont most akartuk lecserélni.
2015. július 20., hétfő
Szössz
A férj reakciója a terápiás tologatásom után:
- Ha nyugdíjba megyünk igyekeznem kell nem felb...ni az agyad...
- ???
- ...képes vagy nekiállni átrendezni a lakóautót!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Szottyos nosztalgia
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
-
Minden alkalommal amikor már ficereg a képzeletbeli tollam, hogy írnom kéne, éppen valaki felhívja a figyelmemet arra, hogy már megin csak l...
-
Na... Szóval itten volt ilyen barátféle - (kiérkezéséig inkább csak ismerősként aposztrofálnám) még január-februárban. Kicsit nem sikerült, ...
-
...avagy haldokló kapitalizmusmesék: Már rég akartam írni a Street Pastors (Utca Pásztorai) nevű charity szervezetről, ma láttam egy...

