Megkaptam a mesémet

... avagy miért lett jó a Star Wars utolsó három része. 

Azért, mert a mese az mese.

Azért, mert amit kellett folytattak amit meg nem azt meg lezártak.

Azokért a finom utalásokért.

Azért, mert tanít, úgy mint egy jó mese. Arra, hogy mindig van vissza, hogy az fél a legjobban aki önmagától fél és hogy a dolgok sosem véglegesek, hogy mindig van remény és érdemes érte gyalogolni előre. Arra, hogy nem kell mindig azt tenni amit elvárnak tőlünk és nem kell mindig elvárni magunktól hogy azonnal tisztán lássunk. 

Azért, mert jól volt kitalálva és kitálalva. 

Azért, mert tök jók voltak a karakterek, amelyek lehetnek majd idővel olyan erősek mint az előzőek - még a mellékszereplők is mint Rose - , ha nem is nemesülnek legendává, de a legenda leszármazottaihoz mindenképpen méltóak.

...sok sok mamlasz nem érti meg, hogy más tizenöt évesen látni valamit és rajongani egy egész életen át, mint negyvenöt évesen nézni meg és hasonlítgatni.

 (Mellékszál: én pl simán ugyanúgy rajongok a régi Star Trek eredeti szériájáért, vagy az új generációért, mint akár  a Discoveryért vagy ahogyan várom a Picard sorozatot... pedig sem technikájában, sem történetvezetésében sem pedig dinamikájában nem lehet összehasonlítani ezeket... sem)

Nem gondolom hogy pl. az előzményben Jar Jar gázabb volt mint az endormackók annak idején, vagy, hogy minden szarságba ne lehetett volna az eredeti filmeknél is belekötni. Nem kellett. Úgy volt jó ahogy, felesleges túlmagyarázni és piszkálódni. Most sem kell. Nem kell megint  kérdezgetni a hülye sablonokat, hogy az űrben miért beszél mindenki angolul és hogy miért hangos a robbanás meg ilyenek - vagy pl. hogyan mászkálnak az emberek egy csillagromboló felületén amit amúgy simán megmagyarázok... 

Üljetek be, legyetek újra gyerekek és lássátok meseként. 

Mert az. Egy fantasztikusan jó mese.  Azt kell tőle várni ami. 

Hát tessék vettem a fáradságot... 

Mert írhattam volna annyit: 

CSAK

Mindenkinek toll a fülébe akinek nem tetszik és örüljetek mert nem soroltam ide  - csak gondolatban az ettől durvább tennivalókat.

Maradok Star Wars Fan (is)

Róza

...amúgy Star Wars-oldalhajtás Rogue One volt a kedvencem. Már négyszer láttam.

Mán kiöregedtem

... legalábbis a hangos ABBÁ-ból meg a kurjongatós ötvenesekből.
Inkább én már csak az ilyen üldögélős - vacsorázós - iszogatós estéket kedvelem, ABBA, Queen meg YMCA nélkül. Jó volt minden a karipartin amúgy, a Grand Hotel még mindig puccos, a kaja még mindig szemmel alig látható, de lealább finom az ital meg kb annyiba kerül hogy abból négyszer rúghatnék be gyors egymásutánban a teszkóparkolóban.

Utánajárok én ennek a mangós csirkesalátának asszem, mert úgy megennék belőle egy normál adagot egyszer.
A piros-csillogós ruha amit erre az alkalomra vettem totálisan elpazarolt pénz volt, mert úgy néztem ki benne mint a télapó zsákja.
Ettől majnem hisztérikus állapotba kerültem, de nagyon uralkodtam magamon. Felvettem hát harmadjára is a kisfeketét oszt jóvan. Ettől mondjuk nem lett annyira jó kedvem indításnak, de megerőlködtem magam és visszazavartam a hisztis picsát abba a kicsempézett pincébe és mégiscsak elmentem. Nem tett hozzá a hangulathoz az ömlő eső, a dörgés meg a kellemes tengerparti viharos szél sem.
Kissé álmososan voltam egész héten amúgy is meg valami baci levert a lábamról, szerintem annak az utóhatása alatt vagyok még éppen, még a férj méregerős kávéjával együtt is csak féltizenkettőig bírtam.

Nesztek csináltunk egy félszalonképes képet a magyar részlegről: Kriszti - Én - Patricia

Elnézést kérünk, ide csináltuk direkt a fotót, de egyikünknk se tetszik igazából én olyan képet vágok mintha beszorult volna egy fing, a Patricia aszongya neki ez az alkohol-allergiás ábrázata, a Kriszti meg sose tetszik magának hiába mondom neki, hogy ajtócsapkodós ötvenes azé ő még mindig...

Szerintük ÉN (ezt figyeld) egy igazi leghuszonegyedik századibb nő vagyok. Kriszti fogalmazta meg a Patricia meg helyeselte.
NA - tessék kérem eztet elhinni mosmár.

Itthon megint realizáltam, hogy ezeket (családot) nem lehet egyedül hagyni pár órára se... meg is mondom nekik, hogy blogra kerültetek b...meg.

1. A háromszázledes karácsonyfaégő műanyag dobozát (amit szépen összerakosgatva az összes többivel az emeleti tárolóban hagytam, hogy majd kari után oda menjen vissza minden dekor a helyére)  a mosogatóban találtam tejfölösen - kiderült, hogy a Tami abban vitte a rakottkelkáposztát a melóba tegnap.
2. A hintőporos doboz az étkezőben az asztalon volt és mellette kiszóródva némi por... gondolkoztam azon akarom e tudni azt így éjfélkor, hogy ki és mit hintőporozott az ebédlőasztalon.
3. Találtam egy fél liter kólát a klotyóban... ez már egyszer előfordult valamikor rég, de azóta sem tudtam megfejteni ezt a dolgot... a család mely tagja tartózkodhat olyan hosszan a vécében, hogy fél a kiszáradástól...

... és ahhoz meg aztán igazából Holmes képességei kellenének,  hogy mi a tojt csináltak a spagettiszedővel, mert tegnap én nem főztem és ők pizzát rendeltek. A spagettiszedő viszont a mosogatóban hánykolódott reggel...
...egy ilyen mentési akciót tudok elképzelni pl. hogy egy egér akart belefulladni a klotyóba, esetleg csak simán hátat vakart vele valaki. Azt, hogy melyik opciót preferálnám még nem döntöttem el.
Ilyesmiken filozofálok pl mosogatás közben. Néha úgy érzem magam, mint a saját filmem főszereplőjeként egy belső narráció folytonos közvetítése alatt élném a napjaim, pláne mikor egyedül vagyok...
őőő ez remélem nem tünete semminek.
Ez a belső énem kibeszél a fejemből és olykor hangosan felröhögök. Na mindegy... jól elszórakoztatom én magamat a spagettikanállal (najó ez erősen áthallásos), de legalább sose leszek egyedül.
A család lelépett, én rendet raktam és mostan nekilátok online tréningelni, utána henyélek kicsit, majd pedig főzök.
 JAH képzeljétek megjött az angol hivatalos végzettséget igazoló izém  - az ápolási tervkészítés tudományáról - nemtom bizonyítványom. Szép karácsonyi ajándék.
Huszadikára jegyünk a STAR WARS - ra és jön a kari és és...

Mindig van egy kis szar a palacsintában, most is, de remélem minden megoldódik. Az egyik fele megoldódni látszik a másik fele meg sem rajtunk múlik... Ehhh mindig a kölykök. Kis szünet kéne. Vagy kitalálni hogy hogyan nem kell aggódni.

Ó és lett egy tizenkilencliteres fazekam - végre. Miután fél Devont bejártuk a múlt héten és nem találtunk sehol nagyot, az ebayről rendelt a férj. Merugyanis az olaszoknak (brixhami éttermes banda - hosszú történet)  megígértem a töltöttkáposztát és a tizliteres nem lesz elég. Mondjuk én még otthon is mindig a nagybográcsban tettem fel mert ugye négy gyerek száz felnőtt (mer a töltöttkáposztára évről-évre egyre több jelentkező volt) ... és most se leszünk kevesebben, és legalább 12 emberes adag kell plusz másnapi maradéknak.
Jövő héten a titkos télapós ajándékozásra csinálok almáspitegolyót mer az egyszerű, karácsonyra zserbót és mézeskrémest  plusz egy meglepisütit ami titkos - hát már ha sikerül.
 A Kisztiék hoznak narancsos - viszkis roládot azt már beharangozta nekem, szóval annyit fogunk zabálni, hogy ki fogunk repedni mint a kisgömböc...

A Bali amúgy azt mondta egyszer - kedvenc idézetem: "én azért szeretem a karácsonyt, mert kint hideg van bent meleg van és van töltött káposzta"
Hát szerintem ezzel megfogta az ünnep lényegét.

Ezzel lépek, ha karácsonyig nem jönnék - akkor addig ennyi. Egyetek, pihenjetek, egyetek. Mindenkinek nyugit és egészséget. Pusszancs

Helyzetjelentés (majdnem) tőmondatokkal, többre most nincsen sajna


Feldíszítettem a házat, 99 százalékban kész.
A főnököm egyre többet puncsol.
Kitaláltam a karácsonyi menüt - és a sütiket is részletek később.
Egy hét múlva kariparti és nagy bátran piros ruhát vettem.

Nemtom miért húzták le akik, de:
A Ready Player 1 tök jóvót.
A Ghost in the Shell is.

December fémpontya a kari mellett: Star Wars

Újranéztem az In Time- ot és a Déjá Vu -t mindkettő olyan jó volt ahogy emlékeztem.

Holnap ZS kategóriás katasztrófaturizmus lesz  - Absolute Zero és Snowmageddon (közbe főzök, takarítok és csinálom az online tréningjeimet).

A legújabb unokáról már azt is tudjuk hogy lány: Elizabeth
Valahogy nem veszi be az agyam, hogy háromunokás nagyi vagyok...
Valahogy furi mikor felveszem a szegecselt csizmámat... Namindegy.
A mama az olyan, akinek vannak csirkéi és süt szilvás-hájast és van neki barna, virágos otthonkája meg kendője és nápolyiszagú a táskája.

Hamarosan Olívia jön a rántotthússal és vacsizunk és dumálunk.
Férj elment karipartira.


Puszi majd jövök.



Jaj.. el is felejtettem. A szemüge fantasztikusan jó. hetven százalékban visszakaptam az életminőségemet. A vonalak is egyenesebbek, messzijó és közeljó.
Az egy szürke kis foltocskámmal meg a kis fekete úszó pöttyökkel meg már összehaverkodtunk...

Update

Kontakt lencse már nem megoldható, legalábbis jó látáshoz nem. Ez már aztat jelenti, hogy végleg szemüveges maradok. A Bali aszonta “nemtom mit kell nyafogni, tök jól áll a szemüveg, öltöztet és csinos, én pl. jobban szeretem ha rajtad van”. 

...hát én annyira nem, de mindegy. 

Szóval rácskorrekciós-cilinderes-vékonyított-verifokális szemüge lesz és plusz egy napszemcsi ugyanilyen.  Télpapó  hozza  mert hatodikára lesz kész és egy vagyonba került, de a Bali egy pissz nélkül kifizette. 

#nagyonvárom 

Holnap lesz egy rohadt hosszú tréningem a kórházban, ezért a kajaszállítmányomat is későbbre kell rendelnem és elég hosszú lesz így a napom.
Viszont pénteken optikushoz megyek a szemklinikás doki levelével, mert végre tisztázódott, hogy milyen lencse és milyen szemüge kell nékem.
Az is kiderül, hogy kell e  - és ha igen mennyit - fizetni a spéci cuccokért, amik majd egyenesítik a vonalakat és közelre is meg távolra is jók. NAGYON kell már mert az utolsó utáni napon vagyok épp, az elmúlt két hétben már nagyon szenvedtem látni.
Homályos és összevissza táncol minden, kicsit jobbfelé fordítva a fejem és lefelé oldalra nézve jobb, de elég furán nézek úgy ki pl a munkahelyemen.
Elboldogulok, de irtóra kényelmentlen és idegesítő.

Nehéz elképzelni annak aki lát, hogy milyen ez a hülye összevissza kép.
Kb úgy kell elképzelni, hogy van ugye a teljes látótér. Vannak helyek ahol homályosabb a kép, vannak helyek ahol élesebb. A középső részen kissé hullámos is. A legutolsó injekcióból még két levegőbuborék maradt az fekete úszkáló pöttyként még velem van. Általában van egy pár, és pár napon belül felszívódnak, de ez a kettő lehet, hogy nagyobb volt és még mindig itt úszkál a jobb szemem előtt. Ahogy a pupillám mozog pl. másfelé nézek, ugrik velem - elég vicces amúgy.
A nagy fény zavarja a szemem, ami azért vicces mert félhományban, hajnalban, szürkületben a látásom a nullához konvergál. Minden reggel emlékezetből megyek dolgozni kb.

...de tudjátok mit? Ami mindenféle zajlik körülöttem mostanság, én komolyan örülök, hogy a rákomon túl lettem huszonéveimben és hogy nekem ez a vakságos dolog jutott. Tudom ez nem garancia a jövőre, de na, legalábbis nem valószínű, hogy még halmozódok. Az már elég durva lenne.

Szóval pénteken - Várom a csodát mer ez így eléggé frusztráló.
Szépésmenő szemügét szeretnék és remélem az a rácsos bifokális kontaklencse nem túl drága mert azt is nagyon szeretném. Valahogy a fényvédelmet is ki kell okumulálni, szóval vagy kontakt lencse plusz bármilyen napszemüveget hordhatok, vagy ha nem lencse akkor viszont kell egy napszemüveg ezzel a korrekciós lencsével.
A kontakt lencsével csak annyi az aggodalmam, hogy amúgy is tök érzékeny a szemem, száraz, ég, fáj, nem biztos, hogy jól tolerálnám, eddig is volt, de a hagyományos eldobható napi lencsét hasznátlam és nem volt többet a szememben pár óránál, max tíz órát,  de az nálam elég extrémnek számított és nem gyakran esett meg.

Befejeztem a tanulmányaimat egyelőre, az oklevelet hat-nyolc hét múlva kapom meg. A LEVEL5 managerképzést elvileg januárban kezdem, de még képlékeny. Addig még van két elég hoszú tréning a kórházban és van pár online ami pite de attól még meg kell csinálni.
KARÁCSONY
ötnégyháromkettő.. minjár itt van. Szervezem magam előre, mert új sütőm van és legalább kettőt vagy hármat is akarok sütni.
A karácsonyfámra idén két újabb barátos dísz is felkerül. A Kriszti a Picasso múzeumból hozott nekem egy karácsonyfadíszt a Debs meg Ausztráliából. Még lesz majd amit én találok és lehet, hogy nagyobb karácsonyfa is kellene idénre.
Ajándékot nem kérek, mindenkivel közöltem, hogy bármit is gondoltak inkább áldozzanak rá a látásomra mert nem tudom mennyi lesz a vége és látni akarok karácsonyra.

A jövő év újabb változásokat tartogat. Nóri lányunknál jön a bébi májusra, szóval immáron háromszoros nagymami leszek.
A legfőbb kívánságaim a következő évre - tudom, hogy még korai, de nem akarom elmulasztani - a gyerekeim boldogsága, a nagylányék életének rendeződése, és egészség mindannyiunknak.
Finom lett a töltött paprika.

Ma meg már nagyon eredményes voltam: már kitakarítottam a házat - nagyjából, nem viszem most túlzásba mert úgyis kell karácsony előtt nagyot - és most megrendelem a heti kaját, utána punnyadok, megvárom a Balit a töltöttpaprikával amit tegnap csináltam.
Henyélek, VOGUE magazint nézegetek, tervezem a karácsonyi sütit, várom a karipartit. Összeorganizálom magamban, hogyan fogok kozmetikai sebészeti beavatkozást végrehajtani az ápolási terveimen, hogy olyan professzionális legyen amennyire csak lehetséges.
Puszu

Elmondom mi van.




Az van, hogy rohadtul megbántódtam és nem tudom még azt se, hogy jogosan vagy nem. Nem tudom bántottam e őt szóval vagy tettel a múltban, hogy most ennyire visszabánt ez az  egész. Egy ideje folyamatosan bántódom, de tegnap kicsit arculcsapott megint. Azt tudom, hogy szándékosan biztosan nem tettem semmit se, sőt. Inkább mindig segíteni akartam és segítettem (segítettünk a családommal és egy jóbaráttal együtt) is évekkel ezelőtt elég sokat.  Anyagilag és lelkileg is. Sosem kértem semmit sem ... jó  ez mondjuk nem teljesen igaz egyszer kértünk egy apró szivességet, de az is vissza lett utasítva, elfogadtuk és továbbléptünk, megoldottuk egyedül.
Valahogy mégsem úgy sültek el a dolgok ahogyan kellett volna.
Nem vagyok az a típus aki azért tesz valamit, mert hálát vár érte. Egyáltalán semmit se várok senkitől se, sőt meg is szoktam lepődni amikor valaki kedveskedik nekem vagy gondol rám. Sokszor előfordul, hogy nehezen is kezelem ha valaki kedves velem. Örömöt kimutatni is meg kellett tanulnom.
Ennek az ellenkezőjét viszont még inkább nem tudom hova tenni... az érdektelenséget és a közönyt olyan mértékben veszem bántásnak, olyan mértékben esik rosszul, hogy napokra hazavágja a hangulatomat. Mélázom. Gondolkozom. Töprengek. Visszapörgetek. Nyúlok a telefonhoz... aztán mégsem...
...és nem értem. Miért nem lehet megmondani? Miért nem lehet idecseszni az arcomba, hogy miafing van?
Elég nehéz így ezt leszarni, de megpróbálom. Elég sok van már betemetve itt. Melléfér még ez is.

A főnök a héten elhagyta a kulccsomóját és a kábítós gyógyszerkönyvet (controlled drugs).


Ezen felül leült tökkomolyan velem szemben ebéd után és azt mondta, köszöni, amit tettem eddig és amit fogok ezentúl, és nélkülem nem menne semmire és nagyon nagy szüksége van rám, valamint januárban újra fizetésemelést fog adni mert honorálni akarja azt amilyen keményen melózok...

Szerintem a Neisha beolvasott neki

Kicsit kihúztam magam.







Most hogy így eltelt pár óra...
...igazságos és mégis igazságtalan. Rajtam kívül még vannak jópáran akik kurva keményen dolgoznak.